Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. október 4., szombat csendje Csub kormányzó Egy hűvös moszkvai sétát követő másfél órás repülőút végén szinte tavasziasnak érzi a látogató itt a levegőt. Az orosz dél éghajlatában is más: a sztyeppe nyáron forró meleget küld a városba. Télen a tenger közelsége enyhíti a Kaukázusból érkező hideget. így aztán az első pillanatban otthon érzi magát a Közép-Euró- pából érkező látogató. Az otthonossághoz - tapasztalhatták ezt a héten Rosztovban járt megyei közgyűlési delegáció tagjai - hozzátartozik a vendégfogadás melegsége, a közvetlenség, ahogy az orosz ember közeledik a hozzá érkező idegenhez. Rosztov - legalábbis európai szemmel nézve - nem igazán szép város. Bár a Donra futó kis utcácskákban szép számmal lehet találni kedves, öreg orosz házakat. Ezeket azonban eltakarja a nagy lendülettel, de kevés fantáziával épített sokemeletes épületek sora, amelybe ugyanúgy belefér a 16 emeletes szálloda, mint a tér közepén emelvényre állított kombájn. Merthogy a kombájn itt az ipart jelenti. A város gyárában évente 30 ezret gyártottak belőle és küldték szerte a Szovjetunióba és a szocialista országokba. A világ aztán megváltozott, s a rosztovi kombájnokból az orosz gazdaság sem igényel többel évi ötezernél. A kapacitás viszont adott. Dönteni kellett hát, hogy mi vele, s a döntés: az autógyártás. A dél-koreai Daewoo kocsikat gyártják majd itt, valószínű doni elő- névvel. Nem egy típust, hanem szinte az egész sorozatot. Mondják: az ember úgy szerzi meg a mindennapit, ahogyan tudja. Érvényes ez az állítás a vállalkozásokra is. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a külsőre nem igazán szép város, 110 ezer diák álmait őrzi, s terveinek megvalósításához segíti hozzá. Tizennyolc felsőoktatási intézménye a fiatalok városává teszi. Feltűnően csinosak, mosolygósak itt a diáklányok és komolyak, törekvők is. Vasárnap a rosztovi könyvtárban szinte nem lehetett ülőhelyet találni. Az olvasótermek tele voltak. Úgy látszik, itt járnak még könyvtárba az emberek. Igaz, a könyvtár sem akármilyen, a múltja 110 éves. Az épülete mindössze három. A könyvritkaságok féltve őrzött kincsek, a könyvek nem kevésbé azok. Az iskolában itt nem vesznek meg mindent, amit kötelező irodalomként előírnak, hanem beküldik a diákot, hogy vegye ki, s olvassa el a könyvtárban. ...a Don pedig csendesen folyik a tenger felé. Kercza Imre (Folytatás a 9. oldalról)- A Donon keresztül nem csak a hajók mentek Európába, hanem a búza is. Milyen ma a mezőgazdaság helyzete?- Ma sok napraforgót szállítunk külföldre. Hiszem, hogy nagyobb mennyiséget takarítunk be, mint bármelyik más oroszországi területen, és ma az egyik legfontosabb mezőgazdasági exportcikkünk ez. Gabonát nem sokat tudunk eladni, nem vagyunk megelégedve a megtermelt gabona minőségével. Az Örményországba, Izraelbe, Azerbajdzsánba irányuló szállítások Rosztovon keresztül mennek.- Lehet azt mondani, hogy ez lesz az ország éléskamrája?- Természetesen.- Mikor?- Az hiszem, hogy az én időszakom alatt, amíg még hivatalban leszek, ez az áttörés meg lesz a következő négy év alatt.- Magyarország és a magyar kapcsolat hogyan integrálódik ebbe a törekvésbe?- Ismerjük a magas magyar mezőgazdasági kultúrát, tudjuk, hogy ma egy lakosra több mint ezer kiló gabona jut, tudjuk, hogy ezt föl is tudják dolgozni. A közös vállalatok, kereskedelmi központok építése magyar közreműködéssel, magyar feldolgozó berendezések a beszerzése és természetesen a turizmus lehetnek a kapcsolat láncszemei. A kozákság itt a Don mentén ismét tényező. Büszkék hagyományaikra és büszkék vállalásaikra. A kozákság eredetét a régmúlt idő bizonytalanságába veszik. A cselekvéseik történetét azonban megőrizte az emlékezet. Azt a tényt, hogy mindig készségesen védték az országot, ha erre szükség volt. Erre a szolgálatra építették kiváltságaikat, melyeket aztán a forradalom után igyekeztek megnyirbálni, s végül magát a kozákságot is megpróbálták beolvasztani. Kozáknak lenni életforma. Egyenruhában járnak, amelyet maguk készítenek, szigorú rend szerint élnek, és mindig készek arra, hogy fellépjenek a haza védelmében. Kozáknak lenni, ma itt a Don mentén rang. A kozák egyesíti a földművelő parasztot és az álAz atamán lami szolgálatban álló katonaságot. Az orosz föderációs törvény ismeri el a kozák katonai Szervezetek létezésének jogosultságát. A forradalom előtt tizenkét terület volt az országban. Mindegyik a saját törvénye alapján élt. Ma hét kozák katonai testületet regisztráltak, és öt regisztrálása most van folyamatban. Ahhoz, hogy egy kozák katonai testületet regisztrálhassanak, 10 ezer embernek kell magát kozáknak vallania. A doniak 37 ezren vannak. Jelentkezéskor a jelölt kifejezi, hogy állami szolgálatot vállal. A szabályzat összesen 11 féle szolgálatot ismer el. Közöttük olyanok vannak, mint a mező- gazdasági termelés; a környezetvédelem; a határvédelem; az erdővédelem; katasztrófaelhárítás. Rosztov és Volgográd megyében összesen 8 millió ember él, közülük 1,5-2 millió érzi magát a kozákok leszármazottjának. Vezetőjük az atamán, akit a kozákok törvényhozó testületé választ és személyét az orosz elnök hagyja jóvá. A doni kozákok atamánja egyúttal a Rosztov megyei kormányzó helyettese is. A kormányzónak egyébként 11 helyettese van. Mindegyik felel valamilyen területért. A Rosztov megyeiek 4,5 millió emberért, közöttük csaknem 1,5 millió rosztoviért. A Don Lehevertem a büntetésem- Ugorjon ki a zsebéből és támaszkodjon a falnak! - röffent rám egy Kojak-frizurás izomkolosszus a megyei börtön folyosóján.- Vigyázba ne álljak? - kérdeztem epésen. Később kiderült a bv. hadnagya volt. Éjfélkor jöttek értem a rendőrök. - Van egy kis tartozása az igazságszolgáltatással szemben - mondták. - Kilencezer forint vagy húsz nap. Ül vagy fizet?- Mehetünk, uraim! Másnap délelőtt helyben vagyok. Cserregők, berregők zsilipkapuk sora. Mint a rossz filmekben.- Bilincs nincs?- Ne hülyéskedjen ez nem a vidámpark!- Hol a téglám? Erre nem válaszolnak. Beterelnek egy újabb folyosóra. Hat egyenruhás egyszerre foglalkozik velem. Seszt perc alatt részesülök munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásban, személyi motozásban. Aláíratnak velem valami papírokat. Valaki hátulról a hajamba túr. Éppen mondanék valami biztatót, de rájövök, ez az orvosi vizsgálat volt. Nincs tetűm. O. K! Nem vagyok dzsuvás. Innen sínen van a dolog. Átvettek, elkönyveltek, Internetre tettek. Csak annyit hallok: „Szabálysértő, 22-es zárka, mehet a simlisekhez. Betessékelnek egy kétszer két vaságynyi területre.- Cigid van? Hozták kaját? Mennyi a büntetésed? Mikor váltanak ki? Tizennégyen kérdezik. Válaszként kiteszek egy pakli dohányt és papírt az asztalra. A szalonnámra és a kenyeremre nincs gondom. Éjszaka ellopják. Másnap egy bizalomgerjesztő fickó megszólít.- Téged miért hoztak be?- Ittas vezetésért. Elmondja, ő is hasonló cipőben jár. Részegen vezette egyik haveiját hazafelé. Megállt pisálni. Először kakukk, azután nínó. A hivatalos személyeket elküldte rendőrakadémiára. Hat hét. A többire nem emlékszik. A zárkában vidáman folyik az élet. Ez a legvidámabb barakk... Ötkor a felügyelők végigjáiják a körletet. Hatkor ébresztő.- Óhaj, sóhaj, panasz? Egyikük nagykalapáccsal megdöngeti az ablakrácsokat. Minek? A fűrészt elvették. Mindenki elmesél mit álmodott az éjje.l. A téma: kaja, piac, nő. Bekapcsolják a tévét. Jók voltunk, ez a jutalom. Vagy büntetés? tizenhét égi csatornát nézni egyszerre...? Más időtöltés nincs. Heverés estig. Fekvés reggelig. Aki megfordult már az alsó tízezer találkozóhelyein, itt ismerősökre lel. Bige, a kártyaművész hátulról jobban ismeri a lapokat. Szkanderben verhetetlen. Jugó a délszláv háború elől menekült hozzánk. Már magyar állampolgár. Műfaja a bolti lopás. Alig múlt húsz éves és nincs ötven kiló. A bűnlajstroma többet nyom. Titit mindenki ismeri Szentja- kabon. elhagyta az asszony, ebből a galiba. Visszatérő vendég, a smasszerek tegezik. Van itt még egy öreg, aki megfogadta, hogy nem borotválkozik addig, amíg nem szabadul. Hosszú a szakálla. Kukázó. A többiek nem kedvelik. „Mások szemetéből élni? Azt nem...! Lovat lopni és Mercédeszként eladni! Ezt csináld utánam, kisfiam!” Mindig tanul az ember. Lassan telnek a napok. Várjuk a csodát vagy az amnesztiát. Egyik se jön be. Azon filézünk, kinek jó ez? Nekünk nem, az biztos. Az államnak? Sokba kerül a rabtartás. Beszélik, jövőre le kell dolgozni a büntetést. „Kapa? Ki hallott ilyenről? Mi az?” Mákos tészta a vacsora. Csokit is adnak hozzá. „Ettél te ilyesmit odakint bátyám?” Szólítanak, szabadulok. A kapusnak szórakozottságból úgy köszönök: „A viszontlátásra.” Kinevet. Nagyot slukkantok a friss levegőből. Az utcasarkon összefutok egy ismerőssel.- Mi van veled? Régen láttalak. Kipihentnek látszol...- Tudod - mondom -, ebben a rohanó világban nem árt néha egy kis kikapcsolódás. De tégla mindig legyen nálad. Nem érti. Még nem érti. Lendvai József Rex felügyelő magyar kutya Ezt is megértük: a keleti jobb a nyugatinál. Ráadásul nem mi, „keletiek” mondjuk, hanem a kifinomult ízlésű nyugatiak állítják. Még egy szuka is férfiasabb, keményebb, ha magyar, mint az eredeti német németjuhászkan. A németjuhászkutya: nemes, segítőkész, értelmes. Csakhogy: mára még „Rex felügyelő” (az osztrák meg a SÁT*1 tévé rendőrkutya-sorozatának főszereplője) sem felel meg a szakmai követelményeknek. Sajnálkoznak is az állatorvosok, hogy elkorcso- sult a német németjuhász. Túl hosszú a szőre, csípőízülete rendellenesen fejlődött, fogát korán elhullajtja, ráadásul csaknem mind túlsúlyos. Még jó, hogy van ennek a földrésznek keleti fele is. Az új, kemény rendőrkutyák a valamikori vasfüggöny mögül jönnek: Magyarországról, Szlovákiából, Csehországból. A faj ugyanaz: német juhászkutya, csak a génjeik egészségesek, nem „túltenyésztett szépségkirálynők”. FEB Ártatlanul nyolc hónapot ült a két Veverka előzetesben „Múltunk van, de jövőnk itt már nincs” Veverka Szabolcs és ikertestvére: László fotó: török anett — Legszívesebben térdre borulva csókoltuk volna meg a földet, amikor szabadultunk. Veverka László és ikertestvére, Szabolcs nyolc hónapot töltött előzetes letartóztatásban: a kaposvári donneri posta kirablásával vádolták meg őket. Amikor a bíróság kihirdette a felmentő ítéletet meghatódva mondtak köszönetét az „igazságos döntésért”. Háromszobás a lakásuk, ahova a börtönből visszatértek. Egyszerű, de tiszta a berendezése, a fal mellett könyvekkel teli polc húzódik. Hárman lakják: az ikrek és a két évvel idősebb nővérük. A most húsz éves Veverka-fiúk 13 évesen maradtak árvák, tanulni akartak, de erre nem futotta az árvaellátásból és a családi pótlékból. Egymillió forintos örökségükből berendezték a lakást, aztán alkalmi munkákból éltek. Ezekről az évekről önkritikusan így beszélnek: — A pénztelenség ellenére még egy jó darabig tisztességesen éltünk, aztán megkezdődtek a botlásaink (amik között elég komolyak is voltak). De három éve tiszták vagyunk: nem csináltunk törvénybe ütközőt. Olyan mélyre pedig soha nem süllyednénk, hogy postát raboljunk. — A rendőrök előtt nem volt, talán nem is lehetett makulátlan a hírünk, könnyen és alaptalan bizonyítékokkal verték ránk ezt a januári balhét. Elfogásunk után a harmadik napon már tudták, hogy nem mi követtük el a postarablást, mégsem engedtek el bennünket. A nyomozóhatóság az autónkban megtalált sísapkát legfőbb bizonyítékként „tálalta” az ügyészség elé. Énnek alapján meghosszabbították az előzetes letartóztatást. Tették ezt annak ellenére, hogy a szemtanúk szinte kivétel nélkül 180 centi magas, atlétatermetű elkövetőkről beszéltek. Nézzen ránk, a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a 167 centis alkatunk atlétatermetnek. Azt mondják, hogy sem a nyomozók, sem a fogdaőrök nem bántották őket: korrektül viselkedtek velük. Négy és fél hónap után azonban átkerültek a kaposvári büntetésvégrehajtási intézetbe, ahol még nehezebb napok, hónapok vártak rájuk. Hetente csak egyszer fürödhettek, a két személyre méretezett zárkában pedig két háromszintes ágyon hatan „laktak”. A WC egy alacsony paravánnal körülkerítve a zárkában volt. Televíziót nézhettek, de a legkisebb kihágásért fenyítésként hetekre elvitték. Néha a kötelező egyórás reggeli séta lehetőségét is megvonták a fogva tartottaktól. — Ezért a nyolc hónapért valakinek felelnie kellene. Valószínűleg kapunk kártérítést, de nincs az az összeg, amely kárpótolna minket ezért az életünkből ellopott kétszáz napért. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a testvérek nem sokáig élvezhetik a szabadságot: Veverka Lászlót — még fiatalkorúként elkövetett — zsarolásért másfél év fogházra ítélték. Veverka Szabolcs orgazdaság miatt kapott öt hónapot, ám ehhez még hozzájön az évekkel ezelőtti „botlásaiért” kiszabott kétszer nyolc hónap felfüggesztett is. — A huszonegy hónap nagyon sok ahhoz viszonyítva, hogy nem tudtam arról a bizonyos autómagnóról, hogy lopott. És nem is én vettem, hanem a testvérem, csak magamra vállaltam, mert mondták, hogy nem komoly ügy ez. — Látja: nekünk itt csak múltunk van, jövőnk nincs... Tamási Rita
