Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP FÖLDVÁRI TÜKÖR 1997. október 25., szombat Ringó Star aláírását lemosta róla a feleség Bob a régimódi lemezlovas Hatezer CD-t is „meglovagolt” Louis Amstrong, a dzsessz és a trombita koronázatlan királya még a halála előtt néhány nappal is gyermekként tudott örülni apró-cseprő dolgoknak. Különösen a cirkuszt kedvelte; egy jól sikerült előadást követően, amelyen a világhírű Hortobágyi ugrócsoport különösen kitett magáért, fényképezőgép elé állt egy balatonföldvári fiatalemberrel Las Vegasban. A fotó ma megbecsült helyet foglal el Horváth József gyűjteményében. Volt egy drapp színű inge is Ringó Star aláírásával, de azt a takaros feleség kimosta... Amikor Horváth Józsefet keresem, tanácstalanul táiják szét a kezüket a helybéliek. Jaaa, a Bob! — csapnak aztán a homloFOTÓ: OLÁH GÁBOR kukra. Mindenki így ismeri. Ő volt a Balaton-part legelső lemezlovasa. — A második világháború után két évvel születtem abban a házikóban, amit később kizárólagosan a Kádár János használt nyaralásra — emlékezett vissza. — Elmondhatom egyébként: én a Balatonban születtem; 1947- ben olyan magas volt a vízállás, hogy hullámok csapkodták a házunk oldalát, és az orvos csónakon érkezett vajúdó édesanyámhoz. A szüleim nagyon szegények voltak, s engem csaknem örökbefogadott egy angol diplomata; ő adta a Bob nevet. Bobbal megesett az is, hogy leugrott a sarokra egy doboz cigarettáért, aztán Nyugat-Németországból került elő két év múlva. Mára lehiggadt, bár Bala- tonföldvárra mostanság is csak aludni jár haza. — Három rádióban is dolgozom — mondta. — De nem költözöm el innen soha. Megpróbáltam már másutt,nem ment. Minden ideköt; a víz, a barátok is. Pedig vannak haverok szerte a nagyvilágban, s a fővárosban is; a könnyűzene valahány koronázatlan királya. — Érettségi után pincérként dolgoztam. Marha nagy volt a placc, akkor güriztem össze az első magnóm árát. Gitározgat- tam is szabadidőmben; egy-egy buli erejéig beszálltam abba a csapatba, amelyből az utolsó nagy felállású Metró alakult. Amikor találtak helyettem ügyesebb kezű gitárost, nem engedtek el: én adtam zenét a szünetekben. Hát így kezdődött... Bob ismertette össze Pásztor Lászlóval a Kócbabákat: belőlük alakult a Neoton família. Tanúja volt, amikor megtűrt basszusgitárosból az Omega billentyűsévé, majd meghatározó emberévé vált Presser Gábor. Együtt járt Koncz Zsuzsa férjének a húgával, s emiatt együtt bulizott az Illéssel; utánuk rendszeresen egy antialkoholista fiatalember, bizonyos Földes László, Hobo takarított. Deák Bili Gyulának fogyókúrázni segített, Pege Aladár vette meg a félretett gitárját, az Abba tagjaival együtt fürdött a Balatonban. A csúcson levő Boney M. szerinte közelről bizony ronda női énekeseinek is játszott táncolni valót. Huncut szeméből látszik, hogy lenne még mesélni valója, de hát ott áll mögötte a feleség. — A sűrű évek után nagyon jól esik Földváron megpihennem; olyan itt, mintha faluban élnék — mondta. — Mindenki ismer mindenkit, hacsak a becenevén is. Ez az a pont, ahová mindig visszatérek, bázis, ahol fel tudok töltődni. A lakásban mintegy harmincezer bakelit lemez sorakozik. — A legbüszkébb arra vagyok, amelyen a Bartók Béla Benny Goodmannal dzsesszt játszik — mondta. — Európában nincs több ebből, az biztos. A Benkó' László évek óta kunye- rálja tőlem, hogy megjelentetné, de nem adom; Bartók Béla komolyzenészként él az emberekben. Örülök annak is, hogy bár a kedvencem, a Beatles csak tizenhárom lemezt jelentetett meg, nekem többszáz van tőlük; bolgár, új-zélandi, japán, afrikai kiadásban is. CD-m csak hatezer van. Én már csak régimódi maradok. Diszkót nem csinálok, mert az üzletté vált, ahol farkastörvények uralkodnak. Hogy ki zenélhet, az nemcsak a hozzáértésén múlik, hanem ki mennyire csukja be a szemét, hogy ne lássa a fekete üzleteket. Én még azért csináltam ezt, hogy a szórakozni vágyóknak igazi örömöt szerezzek. Czene Attila Az őszi Földvárt örökítették vászonra Festékgyártók alkotótábora Diószegi Bíró Ilona az egyik alkotó all közül fotó: oláh Egy-egy alkotótáborban úgy csiszolódunk, mint egy gyémánt - mondta Diószegi Bíró Ilona festőművész, aki Gyomaendrődről érkezett Balatonföld várra, az első Képzőművészeti Alkotótáborba. Az egykori Bajor Gizi villa új tulajdonosai merész vállalkozásba kezdtek. Festékgyártók lévén őszi alkotótábort szerveztek tizenegy művésznek a Balaton partján, akiket tíz napig teljesen ingyen láttak vendégül. Földvár befogadta a művészeket, akik már az első napon a közösségi házban rendezett kiállításon mutatkoztak be a helybélieknek.- Kicsit izgultunk, mert az Erdélyből, Bécsből érkező társainkat nem mindenki ismerte, de képeink révén barátok lettünk - mondta Ilona. - Egudius vidám, groteszk világával jól megfér a tájképfestő, aki a látható való világot adja vissza a vászonon. Darázs József Szegedről érkezett, ősi népi szimbólumai sokszor zavarba hozzák, elgondolkodtatják a nézelődőt. - Nem szeretjük megmagyarázni, hogy mit ábrázolnak a képeink - mondja. - Mindenki azt lát bennük, amit akar vagy amit szeretne. Én azért tudok ilyen őrültségeket festeni, mert szakmám van, amiből megélek. Másoknak is van, bár mindenki hivatásnak tekinti a festést.- Én fotóművész vagyok, de mostanában új szerelmemnek, a selyemfestésnek hódolok - mondja az orosházi F. Varga Mária. - Új technikákat és festékeket próbálok ki, beülök beszélgetni a műterembe, aztán összegyűjtők néhány termést, letörött ágat Földvár utcáin és a szobámban megörökítem azokat. Nagyon inspirálnak az ősz színei, fantasztikus a Balatoni táj is.- Az a legjobb ebben a tíz napban, hogy a fotóművész, a grafikus, a képző- és a festőművész különböző egyéniségek, más-más technikával dolgozunk, mégis közös nyelvet beszélünk. Esténként vitatkozunk, szakmai titkokról is, nyíltan és őszintén beszélgetünk - teszi hozzá Eona.- Valóban csodálatos ősszel a Balaton, a vize minden pillanatban más. De azt tervezzük, hogy folytatása is lesz az alkotótábornak, hiszen szeretnénk élettel 'megtölteni az üdülőt más évszakokban is - veszi át a szót Be- reczk Imréné, a Budalakk üdülőház egyik tulajdonosa. - Télen is hívunk, várunk majd ide művészeket, mert egyelőre a Balatonnak azt az arcát ismerik a legkevesebben. (Vizbor) Húsz millióért építik át a patikát Gyógyszerek mázsaszám A fájdalomcsillapítók a legkeresettebbek fotó: oláh Átépítik végre a város egyetlen gyógyszertárát; lebontják a tetejét, leszedik a mennyezetet tartó gerendákat, s lerombolják a közfalakat is. Minden korszerűbbre épül az ügyfeleket váró földszinti patikában, a tetőtérbe pedig — bővítésként — többféle funkciójú helyiségek települnek. A tervezés már megkezdődött, a munka a tavaszi fagyok elmúltával kezdődik majd. — Már az idén szerettük volna korszerűsíteni a gyógyszertárat — mondta dr. Gyó'r- bíró László. — Nem tudtuk volna azonban az év végéig felhasználni, elkölteni a banki hitelt, emiatt halasztódott el a munka. Úgy számoltuk, hogy mintegy húszmillió forintba kerül majd a beruházás, ennek felére kell kölcsönt felvennünk. A szakember elmondta azt is: a visszatérő, krónikus betegek hozzák a forgalmat a földvári patikában. A vérnyomás és érproblémákkal küszködök teszik ki az idelátogatók negyven százalékát.-— Másutt szerzett tapasztalataimmal ellentétben a földváriak kiváltják a drágább gyógyszereket is — értékelt dr. Megyebíró László. — Igaz, ezek hatékonyabbak, gyorsabban gyógyítanak a korábban kikísérletezett termékeknél. A bevételünk egyébként csak az infláció mértékével nő, nem állítható tehát, hogy a városlakók többet betegeskednének, mint az előző években. A vény nélkül kapható gyógyszerek közül a fájdalmat csillapító Algopyrin és Quarelin, a vényre kaphatóak közül az agyértágító Cavinton a sláger. Ezeket úgymond mázsaszám hordják haza a földváriak. Az Aspirint nyaranta a németek veszik nagy számban — ezt a számukra különösképpen jól ismert szert odahaza, bár ott gyártják, sokkal több pénzért tudják csak megvásárolni. A patikában egyébként összesen tízezer féle termék kapható. Egyre több való közülük „kuruzslásra”; szaporodnak a gyógyhatású készítmények, illetve a szakember is mind több gyógyszert javallhat maga is a segítségért közvetlenül ide fordulónak. A két gyógyszerész a tulajdonos, együtt dolgozik még velük két asszisztens és egy takarítónő. Érdekes, Földváron egyedülálló példa, hogy egyikük sem helybéli. Dr. Győrbíró László például Kaposvárról jár ki a Balaton partjára hetente három alkalommal, amikor ő az ügyeletes. Azért így sem tartják magukat idegennek a városban. Czene Attila Lim-lom akció hétfőtől Hétfőtől lim-lom akciót szervez a Gamesz, amely péntekig tart. Kérik a város lakosságát és az üdülőtulajdonosokat, hogy a feleslegesség vált tárgyaikat ebben az időszakban helyezzék ki az ingatlanaik elé. Hirdetőink a FÖLDVÁRI TÜKÖR következő számába is folyamatosan feladhatják hirdetéseiket a 82/311-506-os faxszámon. A FÖLDVÁRI TÜKÖR legközelebbi száma november 22-én jelenik meg a SOMOGYI HÍRLAP-ban. Megrendeléseit még előző nap is várjuk. Luigi, a kritikus kárpitos Olasz szemüveggel nézi Balatonföldvárt — Egy polgármester nem lehet örökké megértő, jóságos; néha kegyetlennek kell lennie — fogalmazott Trida Giuseppe Luigi olasz származású kárpitos. — Azt kellene elérni, hogy Ba- latonföldvár egyszer igazi város legyen. Mert még nem az. Még falu. Attól, mert minden utca le van aszfaltozva, még nem lesz város egy település. Szellemileg is fel kell nőni, legalábbis én így gondolom. Itt ma még egyetlen gondolat foglalkoztatja az embereket: hogyan lehet két-há- rom hónap alatt annyit keresni, hogy az elég legyen az év további részében is? Ehhez a szemlélethez szerintem az ön- kormányzat is segédkezet nyújt. Nem lehet ilyenkor télen egy tűt kapni; ha azt akarok, beszaladok Siófokra. Mert a tű, az bizony nem nyereséges árucikk, így, ilyen szemüvegen néznek még itt mindent. Mikor lesz itt egy szellemi központ is, hajaj, talán soha; bizisten nem csipkelődöm én, a gondolataimat jobbító szándék vezérli. Kaposvár, na az már szellemi központ is, igazi város. Erre gondolok én, amikor a szellemiséget emlegetem... — Nem tudom, ki hogy van vele, én jelentős különbséget látok a balatoni és a belső-somogyi emberek gondolkodásában, felfogásában. Ott az embert nézik, ha vendégségbe megy a tájékra, itt meg először azt, hogy mennyi pénzt lehet kifacsarni belőle. Ott azt mondják, amit gondolnak, errefelé már nem mernek semmit a szemébe mondani az embernek. Vagy nem ? Tévedek talán ? Hatvannégyben jöttem ide először egyébként, akkor még olaszországi szakszervezeti titkárként, egy üdülőbe. Innen választottam feleséget, aztán ide is költöztünk, amikor odakint meguntam a politikát. Elég régóta itt lakom ahhoz — idén huszonhárom éve —, hogy átlássam a város életét. Mindig érdekelt ez; örökké figyelem az embereket. A csillogásra, a látszatra nagyon sok pénz elmegy Balatonföld- váron, főleg az utóbbi időben. A virágokra, meg a szökőkutas parkra, amit alaposan elrontottak, s bizony az önkormányzat is azt tette, mint a vasút: fákat vágott ki. Most olvasom az újságban, hogy lesz díszkivilágítás is... Na ne! Előbb tegyék rendbe az utcákat, hogy egy eső után se kelljen sehol ladik... — A függönyt utálom, a bútort szeretem nagyon. A szakmát Ferenc József egykori híres kárpitosműhelyében tanultam. Dolgozni kell csak és akkor megél az ember. Nekem különben partizán volt az összes felmenőm. A mozgalomban odakint, Olaszországban se tudtam soha befogni a számat, volt is belőle gondom elég. Most meg Földvárom mondom a magamét; biztos vannak, akik itt sem örülnek ennek... (Fónai)
