Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. október 25., szombat Stephanie-t felmentették Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1982 szeptember 13-án hunyt el egy tragikus autóbaleset következtében Gracia Patrícia monacói hercegné, hajdani, ismertebb nevén: Grace Kelly. A baleset akkoriban nagy port vert fel, egyesek szerint az erősen rövidlátó asszony szemüveg nélkül ült a Rover volánja mögé, de arról is pletykáltak, hogy a hercegné az akkor 17 éves, még jogosítvánnyal sem rendelkező gyermekének, Stephanienak adta át a kormányt, és a lány okozta a mama halálát. Most azonban az egykori udvari orvos, Michel Yves Mourou a hercegkisasszonyt felmentő nyilatkozatot tett. Ő vizsgálta meg annak idején Grace Kelly holttestét, és másfél évtizednyi hallgatás után most elárulta: a hercegné közvetlenül a baleset előtt agyvérzést kapott és eszméletét vesztette, a Rover emiatt sodródott le az útról. Lollo és Loren közös filmje Az olasz filmipar két szupersztárja, Gina Lollobrigida és Sophia Loren együtt forgat. A hír azért is nagy szenzáció, mert bár mind a két díva bőven benne van a nagymama korban, még soha nem dolgoztak együtt, mi több, nem is kifejezetten kedvelték egymást. Legfőképpen azért, mert annak idején az író, Alberto Moravia az Egy asszony meg a lánya című filmjének főszerepére Gina Lollobrigidát választotta ki, de a szerepet mégis Loren kapta meg, nyilván azért, mert férje, Carlo Ponti volt a producer. Most azonban elásták a csatabárdot, és egy tévés minisorozatban barátnőket alakítanak majd. A produkció egyébként a Nagy Szerelem 1939-es változatának felújítása lesz, amelyben annak idején Gina Lollobrigida és Sophia Loren szerepét Miriam Hopkins és Bette Davis formálta meg. Galliano-módi A párizsi divathéten mutatták be John Galliano brit tervező jövő tavaszra és nyárra szánt modelljeit: anyaguk csíkos, kockás, apró virágmintás, különböző eklektikus kombinációkban fotó: feb-reuters A gyugyi medve dióága A világháborús áldozatok emlékművét ősszel is virágok díszítik A gyerekek is segítettek a faluszépítésben fotó: torok anett Jelenka György gyugyi polgármester portája előtt mostanában elegáns autók állnak meg. Nem feketék és nem éjjel jönnek, de nagy feltűnést keltenek. Erre a kis falura felfigyel a világ: lakói oly szorgalommal szépítik, hogy arra oda kell nézni. Jött a Virágos Magyarországért Mozgalom fővédnökének - aki nem más mint a belügyminiszter felesége - megbízottja és jött a környezetvédelmi tárca főosztályvezetője is. Egyik inkognitóban nézett körül a közterületeken, a rendezett portákon, a másik a felhagyott bányaterület úgynevezett tájrehabilitációja miatt érdeklődött. Háromezer virágot kellett venni, annyian ültettek. A képviselők először úgy gondolták, hogy az önkormányzat megveszi szálját 30 forintért, 20-at kifizet és 10 forintért árusítja. No ebből nem lett semmi, mert ezt a jelentős mennyiséget olyan kedvezményesen vásárolták, hogy ingyen adták mindenkinek. így kezdődött a falu benevezése az országos virágosítási versenybe. Van aki előbbre teszi az indulást, hiszen már tavaly farönkökkel, zászlóval csinosították a közterületet, kaszálták az útmenti füvet rendesen. A focipályát is parkosították, rönkökből építettek lelátót. A rönköket itt nagyon szeretik. Olcsók, és milyen szépek tudnak lenni, ha virágot ülteknek a közepükbe. Mások meg úgy gondolják a pusztamérgesi kirándulás volt a döntő. A polgármester szervezett egy busznyi társaságot, hogy elzarándokoljanak az ópusztaszeri emlékhelyre. Ha már ott jártak, meglátogatták Pusztamérgest, miután egy éve első díjat nyert a virágos versenyben. Szépen megnyugtatták őket, nem a konkurencia jött körülnézni, nem is egy kategóriában vetélkednek. Hazafelé aztán mindenki nekibuzdult: ilyet a háromszáz lelkes Gyugy is produkál. Ha már ígérték, meg is tették. A hat közhasznú munkásnak a gyerekek is segítettek: napi ezer forintért gereblyézték a levágott füvet. Mindenki láthatta, ezek a csintalanok milyen szorgalmasan tudnak dolgozni. A polgármester amúgy is bízik bennük. Két éve, amikor beüvegezték a buszvárót, néhányan sopánkodtak, nem marad annak egy ablaka sem. Máig ép mindegyik. Egy ilyen kis településen a titok csak pillanatig az. Hamar híre ment, hogy hétfőn jönnek a virágos falut megnézni. No, azon a hétvégén mindenki gyomlált, gereblyézett, takarított. Az egyik budapesti ingatlantulajdonos kérdezte is a polgármestert: milyen virágkiállítás lesz itt, hogy mindenki ennyire nekiállt? A polgármesteri hivatallal szemközt lakó nénike azóta is minden nap kérdezi, mikor hirdetnek már eredményt? November táján várható a bírálat. Döntsenek bárhogy, Gyugy máris nyertes. Hogy eztán még könnyebben menjen a munka az önkormányzat kaszálógépre adott be pályázatot a megyei területfejlesztési tanácshoz. Ez a sok szép virág úgy ösz- szeboronálta a falut, hogy az önkormányzat biztos hátteret tud maga mögött. Nincs az az ötlet, amire ne bólintanának. Most a bezártságból igyekszik kitömi a falu. Lengyeltóti felé vezet egy nyílegyenes 2,5 kilométere földút, mégis ötször annyit kell kerülni, hogy odaérjenek. A közúti forgalomra alkalmas út 40-50 millió forintba kerülne. Az útalap pályázaton az összköltség 80 százalékát is el lehet nyerni. Ha sikerül a Tótival közösen beadott pályázat, megvalósulhat. A temetőhöz vezető útra is beadtak egy pályázatot, ennek 6 millió forint a költsége. Történt, hogy az Árpád kori templom fennmaradt a dombon, míg a falu az évszázadok során szépen leköltözött a völgybe. A kettő között mély szakadék felhagyott bányaterület húzódik. Másfél kilométert kerülnek az elhunyttal a templomtól a temetőig. Áz új úttal ez 150 méterre rövidülhetne. A bányarekultivációs alapot tavaly befagyasztották, most újra lehet pályázni október végéig. A területet már korábban megvette az önkormányzat, és a falu belterülete. A pályázaton a műemlékvédelmi felügyelőség segítségével próbálkoznak, illetve a Pécsi Bányakapitányság készíti a szakmai dokumentumokat, hogy igazolhassák itt környezetvédelmi szempontból fontos tájrehabilitációra van szükség. Az elmúlt hetekben Jelenka György madáretetőket csináltatott a közterületükre. Madár- eleséget vásárol az önkormányzat, és biztosak benne, hogy nem maradnak egyedül a téli etetésben. A falu összes gyerekének adnak egyszerű kis etetőt eleséggel együtt, hogy házhoz csalogassák a téli didergőket. A polgármester bevallja, gyermekkori álma a madarak gondozása. Lám, most társakra lelt. így lesz ez a kis falu rövidesen virágillatú énekes hely. Hogy mindig illatos és tiszta maradjon, arról kezdettől fogva az önkormányzat gondoskodik azzal, hogy kifizeti a szemétszállítást. Egyetlen falubelinek sem jutna eszébe a határban kirakni a szemetet. Szomorú, hogy megteszik máshonnan és nagyon nehéz nyakon csípni őket. Talán nem kell kimondani, de a falu méltó akar és tud lenni őseihez. Nemrég avatták fel jelképeit: a nyíló dióágat tartó medve és a címerpajzsot körülölelő zöldellő aranyág a virágzó jelent és jövőt hirdeti. A medve I. Izsép jelképe volt, aki a Bő nemzetség Thúz ágából származott és 1238-ban kapta birtokul Gyugyot a tágas dióerdőségekkel együtt. A falu neve is ezt jelenti: dió. Izsép tekinthető a település első hősének, aki 1241-ben idős kora ellenére Gyugyról 10 lovaskatonát vezetve részt vett a tatárok elleni muhi csatában. Egy nyílvessző halálosan megsebesítette. Fia az adriai tengerig követte a menekülő királyi csapatokat. A tatárok elvonulása után tért haza. Azt mondják, aki diófát ültet, az a jövőre gondol, mert a termést maga nem, csak utódai élvezhetik. Gyugynak jelképe a jövő. Gáldonyi Magdolna Heller-Nyekrics: A Szovjetunió története KÖNYVESPOLC Manapság a történelemben is - akárcsak az élet annyi más területén - két véglet vagy inkább közhely uralkodik: „A történelem ma mindenkit érdekel. A történelem ma senkit sem érdekel. ” Akik elolvassák Heller-Nyekrics szovjet történetét, feltétlenül az első megállapítás hívévé válnak. Egy könyv, amely meghódította Nyugat-Európát. Egy könyv, amely elindult Kelet-európai hódító útjára is. Egy könyv, amelynek lapjait a magyar olvasó is döbbenten for- gat(hat)ja. A két világhírű orosz történész könyve (Nyekrics már nincs az élők sorában) tulajdonképpen az „Orosz történelem” című monográfia második kötete. Az első világháború végétől egészen a Szovjetunó felbomlásáig követi az eseményeket. Rendhagyó módon kezdjük, a végkifejlettel: „A központ én vagyok és én nem fogok részt vállalni a Szovjetunió felbomlasztá- sában. ” Gorbacsov drámai (vagy inkább önhitt) szavai ezek 1991. december 6-án. Ám akkor a Szovjetunió már nem létezett. A két, emigrációba kényszerült orosz történész megírta a szovjet igaz történetét. Nem az elpusztult oroszlán rugdosása ez, hanem páratlan értékű, dokumentumokkal alátámasztott történelmi korkép egy olyan szuperhatalomról, amelynek összeomlását belső konfliktusai okozták. És ez szinte egyedülálló a történelemben. A mai magyar középgenerációnak (is) évtizedekig szugge- rálták: a szovjet történelem példaértékű mindenkinek. Heller és Nyekrics vitriolos megfogalmazása szerint „örök időkre szóló szörnyűfigyelmeztetés... ” Mielőtt elmélyednénk a kötetben, ismét egy közhelyre kell hivatkoznunk: „A történelmet kezdettől fogva a győztesek írják. ” Ez feltétlenül igaz a Szovjetunió történetére is. És mégis megszűnt, felbomlott egy csaknem 70 évig élő világhatalom. Amelyben milliók hittek. Heller és Nyekrics több mint 500 oldalon járják be velünk ezt a történelmi utat. A nyitánytól, az első világháborútól Gorbacsov bukásáig. Források és dokumentumok sokaságával - de mindvégig az élvezetes stílusba ágyazva - oszlatják el a tévhiteket. Elsősorban azokról a szélsőségekről olvashatunk sok új adalékot, amelyeket szinte az egész Közép- és Kelet-Európábán évtizedekig hallgatás övezett. Mindenekelőtt a Csekáról (s később a KGB-ről), a forradalom védcsa- patáról, amelynek le kellett számolni minden belső ellenséggel... Nem lehet már többé sztrájk, hiszen győzött a nép ügye. A sztrájk most már „szabotázs”. Vég nélkül folyik a tisztogatás, pedig hol vagyunk még a sztálini terror csúcspontjától. Az értelmiség pedig döbbenten, s szemét becsukva hallgatja a „forradalom muzsikáját.” Muzsikaszó fegyverropogás kíséretében... Páratlan plaszticitással állítja elénk Nyekrics és Heller a Szovjetunió vezéralakjait. Elsősorban Leninről, Sztálinról, Hruscsovról és Brezsnyevről tudunk meg számos új adatot. A két szerző meggyőződéssel (és meggyőzően!) vallja: a Szovjetunió felbomlásának két fő oka a terrorisztikus államgépezet s a sokszor megalapozatlan, kapkodó gazdaságpolitika. A kételkedők ugyanis könnyen a lágerbe kerültek. A nagy lágerbirodalom, a hírhedt Gulág Sztálin alatt élte „fénykorát”. Ez 15 millió ember számára az örök sötétséget jelentette... És Szolzsenyi- cinnek, aki szólni mert a pokol e bugyrairól, Sztálin halála után több mint húsz évvel, 1974-ben távozni kellett a Szovjetunióból. Sztálinnal, a nagy diktátorral Hruscsov számolt le. Persze már csak a „gazda” halála után. Azután ő is eltűnt a politika süllyesztőjében. Jött Brezsnyev, a középszerűség géniusza. A mai fiatal generáció már nem is ismeri Hruscsov híres (hírhedt!) kijelentését: „A Szovjetunió mai nemzedéke - az 1960-as évek elején vagyunk! - már a kommunizmusban fog élni!" Vagyis az abszolút jólétben... Hol van ma ez az utópia? A széthullott Szovjetunióban is emberek tízezrei élnek, küszködnek a létminimum alatt. Egy totális állam meghirdette az abszolút jólétet; milliók hittek benne. S milliók feláldozták az életüket is. A túlhajszolt építőmunkában, a munkatáborokban és a II. világháborúban egyaránt. Az egyszerű, a mindent vállaló és szinte mindent feláldozó szovjet ember arca és szavai az Emberi sors című filmből örökre a nézőkbe vésődtek: „Mit tettél velem, te élet? Mit gyötörsz? Miért nyomorítasz ilyen kegyetlenül?" Dr. Sipos Csaba
