Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-24 / 248. szám

1997. október 24., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1 BÉLAVÁR NEMZETI PARKBAN Milyen lehetőségeket és feladatokat jelenthet egy Dráva menti falunak — Bélavárnak —, hogy a Duna-Dráva Nem­zeti Park része? — Erről kérdeztük Bélavár lakóit. Éj falvi Jánosnés — Ahhoz, hogy valóban kapcsolódhassunk hozzá, elsősorban infrastruktúrára lenne szükség. Ugyanis sem Bélavár, sem a Dráva mente legtöbb falva nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával, hogy nagyobb idegenforgalmat is elbújom A mi feladatunk a nemzeti parkban, hogy az átlagnál nagyobb tisztaságot, rendet tartsunk magunk körül, gondozzuk a környezetünket. A szemétszállítás most megkezdődött, de szükség lenne szennyvízhálózatra, és főképp nagy-nagy válto­zásra az itteniek szemléletében. Csak így tudnánk a nemzeti parkból bármit is okosan hasznosítani. Kertai Tiborné: — A nemzeti park részeként fokozottan kell figyelnünk a környezetünk tisztaságára. Mind a házunk táján, mind a falu környékén. Azonban nem úgy kellene a legtöbbnek rendet tartani a ház körül, hogy kiviszik a szemetüket a határba. A Dráva természeti értékeit nem hiszem, hogy ki kellene hasz­nálni. Ha rajtam múlna, csak óvnám, de nem hasznosítanám ennek a vidéknek az értékeit. Milánkovics Jánosné: — Szép vidék ez a mienk, és nagyon el volt hanyagolva, ezért nagyon örülök, hogy nemzeti parkká nyilvánították. Bízom benne, hogy ezzel valami változni fog. Ami az itt élők dolga: hogy tisztábbá, gondozottabbá tegyék a lakhelyeiket. Remélhetőleg nemzeti parkként kicsit többen megismerik majd ezt a vidéket, az itteni településeket. Jó lenne, ha kialakulna turizmus, hiszen ez megélhetést jelentene jó né­hány helybelinek, azonban ehhez nagy csodának kellene bekö­vetkeznie, hiszen ehhez pénz kellene, abból pedig itt nagyon kevés van. Papp Jánosné: — Megkezdődött a szemétszállítás, megkap­tuk a kukákat; nekem azonban nem hiányzott. Ami elégethető volt, azt eddig is, ezután is elégetjük, ami meg nem, azt elvittük a temető mellé. A fémhulladékot pedig elkérték a cigányok. Most a szemétszállítás miatt kétezer forinttal több lesz a kom­munális adónk. Lassan odaérünk, mint a városban, hogy min­denért fizetnünk kell, egyszer majd a levegőért is. A nyugdí­junk meg közben marad, amennyi volt. Turcsics József: — Csendes és szép ez a vidék: érintetlen, háborítatlan. A legalkalmasabb a pihenésre. Lehetőségek is lennének itt, például a régi határőrlaktanya, ami most üresen áll. Közel van a Drávához, kitűnően lehetne hasznosítania egy ide­genforgalommal foglalkozó vállalkozónak. Keszericze Lászlóné: — A Dráva partján nevelkedtem, és nagyon szeretem ezt a vidéket. Hiába elhanyagolt a környék, és sok az illegális szemétlerakó végig a parton, ugyanakkor gyö­nyörű, nyugalmas ez a táj. Jó lenne, ha megerősödne az idegen- forgalom, hiszen kezdeni kellene valamit ezzel a vidékkel. Eh­hez azonban mi magunk kevesek vagyunk. Segítség kellene, pénz és összefogás. Tolnai István: — Részemről nagyon támogatnám, ha bármi­féle fejlődés elkezdődhetne ebben a térségben, és azt gondo­lom, hogy a faluban a legtöbben hasonlóan gondolkodnak. Je­lenleg is létezik egyfajta kezdetleges turizmus; 100 kilométeres körzetből nagyon sokan járnak ide sátorozni, horgászni, pi­henni. Ha egy a jelenleginél nagyobb turizmus akár csak né­hány embernek megélhetést adna, az már megérné. Persze mindehhez pénz kellene, hiszen a turizmus megerősödése csak az infrastruktúra fejlődésével együtt lehetséges. Ez a vidék pe­dig nagyon szegény, saját erejéből nem képes erre. Pávics Vincéné: — Jó lenne, ha igazi idegenforgalom alakul­hatna ki itt. Volna is mit mutatnia ennek a vidéknek. Hely is lenne ilyen célra. Ott van a dombon az egykori határőrlaktanya, ami később varroda lett: ezt nagyon jól lehetne hasznosítani, mert gyönyörű helyen van. Egyébként jönnek már most is ide sokan, turisták, művészek járnak ide. Sokan fölfedezték ma­guknak ezt a gyönyörű tájat. A baj az, hogy mint szinte min­dent, ezt is az egyszerű emberekkel akarják megfizettetni. Most elkezdték például nálunk a szemétszállítást, és nekem hiába ke­vés a szemetem, mégis ki kell fizetnem az ezer, jövőre pedig a kétezer forintot. Nagyon meg kell ezt a kis nyugdíjamat szo­rongatnom, hogy minden fizetnivalóra jusson belőle. Bolhói díjlovaglók járöröznek a Dráva menti ősrengetegben Határőrök nyeregben Sártengerben, bozótban, úttalan utakon is bejárják a területet, s ellenőrzik a határszakaszt Évtizedek óta járják a Dráva mentét a bolhói lovas határ­őrök. Szükség van rájuk; a ló ott is átjut, ahol a gépkocsi el­akad. A vidék több szakaszát, a Dráva-parti ősrengetegben csak a lóval lehet közlekedni. Márpedig a határt őrizni kell. — Gyakran az időjárás is fel­adja a leckét; többnapos esőzés után csak a ló jut át a sártenge­ren. Ez a határszakasz viszont elég nyugalmas. Többnyire a határrend megsértőivel, horgá­szokkal, fürdőzőkkel kell bol­dogulniuk a lovas járőröknek ­mondja Hudák Tibor, a bolhói határőr-kirendeltség vezetője. — Lovasainknak leginkább a megelőzésben van nagy szere­pük. Ember legyen a talpán, aki ellenkezni mer, amikor a köze­lébe kerülnek a lovaikon. In­tézkedni már nem tudnak olyan hatékonyan, mert egyiküknek a lovakra kell ügyelnie. Ezért az a dolguk, hogy a helyszínen tartsák az esetleges határsértőt, amíg megérkezik az erősítés. Négy lovas járőrünk van. Öt- venkilométeres határszakasz tartozik hozzánk. A lovasok egy nap 30-40 kilométert jár­nak be, s havonta tíz-tizenkét alkalommal ülnek lóra. Bárdos Józseféi Desztics Ti­bor 4 éve lovagolja végig a ha­társzakaszt. Elmondták: speciá­lisan felkészített lovakon ülnek. — A jó határőrlóval akár díj- lovaglóversenyt is lehetne nyerni, mert az ott kitűzött fel­adatok legtöbbjét tudnia kell - mondta Bárdos József. Emellett különböző terepfe­ladatokra is kiképzik őket, és persze a járműforgalomban ha­ladásra. Egy-másfél év alatt ké­szíthetők fel minderre a lovak. Nagy László Folyó menti ösvény, kíváncsi turisták, gondok és növekvő érdeklődés Sorompóval elzárt Dráva Megnőtt a turisták érdeklődése a Dráva iránt — ezt az idei sze­zon bizonyította. Egymást ér­ték a vízi túrázók a folyó egyik legszebb szakaszán, Vízvárnál. — Vízvárt meglepték a kirándu­lók, gyakorta érkeztek kajakos csapatok — mondta Farkas Jó­zsef polgármester. — A turisták a parton sátoroztak, vásárolni pe­dig a bejöttek a faluba. Vízvár igyekezett fogadókész lenni a megnövekedett turizmusra. A part egy kis részét megtisztítot­tuk, hogy ki tudjanak kötni. A későbbiekben azonban ennél többre lenne szükség. A vízváriak tapasztalatai sze­rint sokszor kevés volt a hely a sátraknak. Zuhanyzófülkék kel­lenének, s meleg víz is, sőt a Dráva mellett végig ösvényt kel­lene vágni, hogy bejárható lehes­sen a part — vélekedett a pol­Farkas József polgármester gármester. — Kiderült: nagy az érdeklődés a vidékünk iránt. Ezt kellene kihasználni, megfelelően tálalva a látnivalóinkat. Dzsun­gelra, gondozatlan vidékre nem kíváncsi a turista. A rendezéshez azonban szükség lenne a termé­szetvédelem segítségére is. Na­gyobb rugalmasságot várunk tő­lük, és segítséget: a látnivalók bemutatását, irányadást, hogy mit nézzenek meg a turisták, s útvonalakat, amelyeken eljuthat­nak oda. Jelenleg azonban éppen ellenkező a helyzet — állítja a polgármester. — A természetvé­dők kerítéssel záiják el a Drávát a horgászoktól, sorompóval a vízházat a turisták elől. Pedig ez a legszebb kilátóhelye Vízvár­nak. — Német motoroscsoport járt nemrég Vízváron. Eredetileg hat napra jöttek, azonban épp a látnivalók megközelíthetetlen­sége miatt három nap múlva már elmentek. Az itt élőket sem lehet kitiltani a Dráva-partról, hiszen ennek a vidéknek a lakói, éppúgy otthonuk, mint a növényzetnek vagy a madaraknak. N. L. Átadták a falu egészségházát Elkészült a somogyudvarhe- lyi egészségház, amelyben a felnőtt- és a gyermekrendelő, valamint a terhesgondozó ke­rült közös fedél alá. Ezek a rendelők eddig önálló épület­ben voltak, most az új helyen korszerűbb feltételek között folytatódhat a betegellátás. Az épület felújítására há­rommillió forintot költött a somogyudvarhelyi önkor­mányzat, ehhez azonban egymillió forintot pályázattal sikerült szerezniük. Sokat dolgoztak az építkezésen a falu közhasznú munkásai is. Egy anyagilag nehéz hely­zetben levő önkormányzat hajtotta végre ezt a beruhá­zást, jószerével szinte a nincsből. Szükség volt rá azonban, és nem várhattak vele, mivel az eddigi rende­lőkre a népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat csak ideiglenes engedélyt adott ki. Bőven van víz tűzoltáshoz Befejezték a tűzoltószertár felújítását Péterhidán. Rossz volt a tető, a gerendázat, be is kellett meszelni már az épü­letet. Kétszázötvenezer fo­rintjába került mindez a fa­lunak - mondta Ratalics Fri­gyes alpolgármester. A településen felkészültek a váratlan tüzek elleni véde­kezésre. Nem bízzák az oltást a véletlenre. Az önkéntes tűzoltók felszerelése megfe­lelő, háromszáz méternyi tűzoltófecskendőjük van, és 150 méterenként találnak tűzcsapot a faluban. Víz is van bőven az esetleges oltás­hoz. A falunak bő vizű kútja van, innét látják el Komlós- dot is. Jutna innét víz még Babócsának is — vélte az al­polgármester. A település önkéntes tűzoltóinak szeren­csére nem kell gyakran kivo­nulniuk: két éve volt itt egy tűz, amit gyorsan eloltottak. Több gyermek Eomlósdon Növekszik a gyerekek száma Komlósdon. Több mint öt­ven a kiskorúak száma a 230 lakosú kis településen. Az óvodásokat és iskolásokat naponta viszik innen a bar­csi intézményekbe; utaztatá­sukat pedig elősegíti a Péter- hidával közösen létrehozott falugondnoki szolgálata. Közalapítvány a községért Kétszázezer forint jött össze eddig a Vízvár javára létre­hozott közalapítvány szám­láján. Ennek az összegnek, illetve a még eztán befolyó pénzeknek a kamatait hasz­nálják föl később a helyi társadalmi szervezetek, mű­vészeti csoportok életre se­gítésére, illetve a közösségi élet megerősítésére. A közalapítvány létreho­zásával igyekeznek pénzt szerezni a vízváriak a falu javára. További támogatást remélnek a környékbeli cé­gektől és a Vízvárról elszár­mazottaktól is. Szeretnének például ösztöndíjat is lét­rehozni a legjobban tanuló vízvári diákok segítésére. Sikerült a továbblépés: növekvő jövedelem és számottevő beruházás négy falu szövetkezetében A mezőgazdaság válsága őket sem kímélte, ennek ellenére az idén sikerült továbblépnie a Bolhó, Somogyaracs, Babócsa és Rinyaújnép népének munkát adó Határőr szövetkezetnek. Ki­lábaltak a mélypontról, ahová jó pár éve került a gazdaság.- Sikerült megerősíteni jó pozícióinkat. 3600 hektár terü­leten gazdálkodunk, és 350 mil­lió forintos s bevételre számí­tunk az idén — mondta Toldi János elnök. — Az állattartás­ban az átlagosnál jobban ala­kultak eredményeink: jók a ho­zamok, nőttek a bevételeink. Ugyanez nem mondható el a növénytermesztésről; hozama­ink átlagosak, értékesítéseink azonban minden képzeletet fe­lülmúlóan rosszul sikerültek. Az aratás közepén összeomlott a gabonapiac, ezer tonna gabo­nánk van jelenleg, amit nem tudtunk eladni. Amit pedig el tudtunk adni, azt is csak nyo­mott áron. Némiképpen javított a hely­zeten a másfél tonnás hektá­ronkénti napraforgótermés, és a 2,2 tonnás szójatermés. A ku­korica a szövetkezet történeté­ben a legjobb eredményt ígéri. Hogy mégsem felhőtlen az örömük, annak az az oka, hogy ezt is csak alacsony áron tudják eladni. — Zöldborsót szállítunk az atádi konzervgyárnak, cseme­gekukorica-termesztésbe kezd­tünk. Ez is mutatja, hogy keres­sük a mozgásteret, a jobban el­adható termékeket. Négyszáz hektáron folytatunk bioter­mesztést; ez 40 százalékkal több, mint tavaly. Sok előnyös változás történt az idén a babócsai szövetkezet­ben. Új tevékenységi körük is van: a vadászati ágazat, amely­től 16-20 millió forint bevétel várható. Sikerült 1000 hektár­nyi területet eladniuk a termé­szetvédelmi hivatalnak. Ezt azonban ezután tartós bérle­ményként művelheti tovább a szövetkezet. A beruházásaik is jelentősek voltak: tizenkét so­ros kukoricavető gépet vettek, gabonavetőgépet, rakodógépet. Összesen 33 millió forintot köl­töttek fejlesztésre. N. L. A szövetkezet egyik új szerzeménye a munkákhoz: a legkor­szerűbb tizenkét soros kukoricavetőgép fotó: pölöskeiné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom