Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. október 11., szombat A gondoskodó állam vége Dr. Győrfi István: A privatizáció kongatta meg a vészharangot A nagy államháztartási rendszerek reformja húsz éve van napirenden — mondta dr. Győrfi István, aki az állam- háztartási reformok kormánybiztosa volt. Nemrégiben azonban kinevezték a Perfekt Rt vezérigazgatójává. Hozzátette: ezek a rendszerek az 1949-es alkotmány szellemében fogantak. Az akkori gazdaságfilozófia szerint a gondoskodó állam elvonta a megtermelt jövedelmet. központosította a költségvetésben, mert a közös szükségleteket állami módon jobban ki lehetett elégíteni. Alapfelfogás volt a „gondoskodom rólatok a bölcsőtől a koporsóig”. A 70-as években azonban már kiderült, hogy a rendszer nem tartható fenn. Ez méginkább fölerősödött a rendszerváltás után. A privatizáció kongatta meg véglegesen a vészharangot, hiszen az állam már nem tulajdonos, nem tarthatja fenn a mérhetetlen mértékű jövedelemközpontosítást. A gondoskodó államot fel kell váltani az öngondoskodás eszméjének. Hagyni kell, hogy a civil szervezetek többet vállaljanak a helyi ügyekből, de ehhez anyagi forrásokra van szükség. így működhet az öngondoskodás. Mivel eddig a gazdálkodási módszerek is változatlanok maradtak, a legfontosabb lépést e folyamat során - bármennyire furcsán is hangzik - a Bokros-csomag hozta. — Erről sokan vélekednek másképpen. — A Bokros-csomag kényszerintézkedés volt. A külső-belső államadósság az eget verte, a jövedelemcentralizáció 80 százalék körül mozgott, nem maradt forrása a gazdaságnak: műtétre volt a szükség. De a Bokros-csomag sem vállalkozott rendszerszerű változásra, csupán lezárt egy szakaszt. Már akkor tudtuk: ezen az ösvényen nem szabad tovább haladni. — A kormány ön szerint tehát 1994-ben késlekedett? — Mondjuk azt: léphetett volna hamarabb, s akkor 1995-ben nincs Bokros-csomag. Végülis 1996 májusára kormányprogrammá vált: az államháztartási reform folyamat. Tudomásul vette a kormány, hogy az átalakításhoz időre van szükség és ez átmenetileg többletforrást igényel. A reform nem más, mint annak a lépéssorozatnak az összessége, amely figyelembe veszi a gazdasági viszonyok változását. Mivel a reform minden embert érint, el kell fogadtatni velük. Világosan föl kell tárni a társadalmi hatásokat, megnevezni a nyerteseket és a veszteseket. Az biztos, hogy tartósan vesztesekkel nem lehet reformot csinálni. — 1996. volt tehát a fordulópont? — Tavaly megszülettek a nagy rendszerek átalakítását célzó legfontosabb törvények. A kormány mély levegőt vett és azt mondta: nyugdíjreform kell. Nem azért, mert azonnal összeomlik a jelenlegi, hanem Dr. Győrfi István mert ez 2010-re bekövetkezhet. Májusban nekifogtunk a javaslatok kidolgozásának, és novemberre elkészült a reformcsomag. Április végéig tartottak a társadalmi viták. Tudatosítani kellett, hogy a nyugdíjreform nem a nyugdíjasoknak szól, hiába vannak hárommillióan, hanem a pályára lépőknek, mert nekik kell az életüket úgy szervezni, hogy valamilyen szabály szerint időskori ellátást kapjanak. Fontos, hogy a már nyugdíjasokat megnyugtassuk: nem az ő rovásukra megy a nyugdíjreform. Mindig fölmerül, hogy ki fizeti a már nyugállományban lévők nyugdíját. A jelenlegi rendszerben a befizetett járulékból már azon a héten kifizetik mások nyugdíját. Nincs a rendszernek gazdasági tartaléka, mert emellett a filozófiája is olyan, hogy ha egy más rendszerbe kell fizetni, akkor hiányozni fog. Tehát egyszerre kellett tudni kezelni a biztonság, a jövendő nyugdíjalakulás és a borzasztóan leromlott nyugdíjszínvonal problémáját. Úgy, hogy közben még reformot is csinálunk. — Hol tart a folyamat? A nyugdíjreformot Győrfi-csomagnak hívják. On befejezte tevékenységét vagy csak átmenetileg pihentetik? — Az egész államháztartási reformért voltam a felelős. Ennek a tavaly kezdődött reformfolyamatnak fontos vonása, hogy a kormány végre egyszer nem nyomás alatt cselekedett. Nem Bokros-csomagot csinált, hanem nyugdíjcsomagot. Előre tudott lépni, úgy, hogy közben egész Európa nyugdíjproblémákkal küzd. A kormány tehát előretekintően, kellő időt hagyva, a jövőre szólóan intézkedett. — Mi lesz az egészségüggyel? — Nem lehet az egészségügyet és a nyugdíjrendszert egyszerre átalakítani, mert ez szétzilálja a társadalmat. Az egészségügyben most lopakodó reform folyik. A nyugdíjcsomagban elfogadták az egészségbiztosítási törvényt. A parlament előtt van az egészségügyi törvény. Ezek szerves összefüggésben vannak egymással, hiszen az egészségbiztosítási ■ törvény, a másik nagy ellátó rendszer hozzájutási feltételeit, az egészségügyi csomagot tartalmazza. A kettő együtt a járulékrendszerre függeszke- dik, hiszen közös járuléktörvény van. Emellett a nyugdíjrendszer a rokkantnyugdíjon keresztül az egészségügyi ellátó rendszerrel is összefüggésben van, a kor- kedvezmény rendszerén keresztül pedig a foglalkoztatási törvénnyel. Az egészségügyben a struktúraváltást kell mihamarabb megcsinálni. Magyarországon kétmillió ember kerül évente a kórházba. Ez tarthatatlan. A gyógyítást emberhez közeli szintre, a háziorvos szintjére kell vinni. Ma olyan az egészségügy, mint a lyukas szita, ebbe a rendszerbe hiába öntenénk bele újabb százmilliárdot, az szanaszét folyna belőle. Tehát először magát az ellátó rendszert kell méretezni, és utána hozzárendelni a forrásokat. — Gyorsabban megy majd az egészségügy reformja? — Nehezebb lesz, és hosszabb ideig tart, mert sokszereplős a rendszer. Más az érdeke a betegnek, más az egészségügyben dolgozóknak, a finanszírozónak és az állami irányítónak. Itt éles a lobbiharc, bár az igazi lobbista egyedül az orvos, hiszen kezében van az egész rendszer. Mindenkinek van orvosa, igazából bármilyen döntést hoz, nem lehet befolyásolni, mert az ember félti az életét. Ez etikai probléma, de tudom, hogy az orvosok nagy többsége nem él vissza a helyzettel. Az egészségügy ugyanakkor gazdasági nagyhatalom, amely évente háromszáz milliárd forintot költ. Nagy üzlet is egyben, mégpedig a szállítóknak.- Erre rámegy a következő kormányzati ciklus?- A legkeményebb struktúraváltás első lépéseit meg lehet tenni, de ehhez is átmenetileg többletforrás kell. Ha egy rosszul működő kórházat be akarunk zárni, akkor a háziápolásra vagy ápolási otthonok létrehozására kell pénzt költeni. Ehhez jól megtervezett átmeneti költségvetésekre van szükség. Ha azt akarjuk, hogy a háziorvos jobban tudjon a megelőzéssel és a gyógyítással foglalkozni, akkor kompetenssé kell tenni. Módosításra szorul az egyetemi oktatás. Nem biztos, hogy ma minden kórházban dolgozó orvos ott maradhat. Képzési, továbbképzési, átalakítási munka lesz. Úgy gondolom: egy kormányzati ciklus kell ahhoz, hogy elmondhassuk, az ellátó rendszereket hozzászabtuk a piacgazdasághoz. Lengyel János A Seuso-kincsek rejtélye az MTV 1 műsorán A hetvenes évek végén különös halálesetek, öngyilkosságok történtek Kőszárhegyen és környékén. Az áldozatok életerős fiatalemberek voltak, akik ismerték egymást, ám a legfontosabb közös vonásuk mégis az volt, hogy élénken érdeklődtek a római kori leletek iránt. Sümegh József polgárdi illetőségű kiskatonára felakasztva találtak rá egy borpincében. Élete utolsó hónapjaiban különösen érdekes ezüsttárgyakat láttak nála. A nagyméretű tálakból, kancsókból álló római kori lelet tanúk elmondása szerint mintegy 40 darabból állt. Sümegh bevonulása előtt elrejtette a kincset. Hogy hová, csak sejtem lehet, tény: a tálak később Nyugat- Európában és az Egyesült Államokban tűntek fel. A nyolcvanas évek végén 15 darabot kínált eladásra a Sotheby’s aukciós ház, 100 millió dollárért! Az üzlet meghiúsult, ugyanis három ország szállt perbe a kincsekért - Libanon, Horvátország és Magyarország... A leletet ma egy bizonyos angol főrend. Lord Northampton birtokolja. Vajon meddig? Hogy került hozzá? Kik csempészték ki a kincseket, és kik ölték meg Sümegh Józsefet? Hol vannak a hiányzó darabok? Az alkotók végigjártak minden fontos szálat, megpróbálták rekonstruálni a történteket, amely talán folytatódik. Dézsy Zoltán rendező várja a nézők leveleit, bejelentéseit, új tanúk, bizonyítékok felbukkanását. Ajánlólevél lehet a múlt (Folytatás a 9. oldalról)- Mi az, amit vesznek tőlünk?- Legnagyobb mennyiségben élelmiszert. Ez teszi ki exportunknak körülbelül a 40 százalékát. Nagyon fontos exportcikkünk a gyógyszer, az autóbuszok és egyéb feldolgozott termékek széles skálája. Ebben az évben örvendetesen egyenletesen növekszik a magyar export. Minden nehézség ellenére elég jó fejlődést figyelhetünk meg. Az importunk nagyjából stabil, az is növekszik, de nem olyan ütemben, mint az exportunk.- Erre a piacra otthon azt mondják, hogy eléggé megbízhatatlan a fizetőképességet és a korrektséget illetően.- Ennek a piacnak kétségtelenül nagyobb a kockázata, mint a legközelebbi középeurópai országokkal, és különösen nagyobb a kockázata, mint a nyugati országokkal folytatott kereskedelemnek. De ez a megállapítás mindenkire egyaránt érvényes. itt azzal lehet elérni eredményeket, ha némi kockázatot is vállalunk. Egyébként egyre jobban javul a piac biztonsága. Vannak már olyan orosz bankok, amely garanciáját bízvást el lehet fogadni. Nagyobb volumenű üzletek esetében pedig a városok és a régiók vezetésének a garanciáját mögé téve nagy biztonsággal lehet kereskedni.- A kirendeltség mivel tud segíteni az orosz piacra kereskedő kezdőknek?- Segít partnereket keresni, s a kapcsolatot fölvenni velük. Lehetővé teszi a szállás és helyszín biztosításával a tárgyalások, a találkozás lehetőségét. Azt is tudja vállalni, hogy utána tartja a kapcsolatot a nagy üzletemberekkel. Rendelkezésre állunk jogi információval, ami nem csak az össz- szövetségi, tehát a föderációs törvényeket és jogszabályokat illeti, hanem egyes régiók saját jogszabályait is. Rendelkezésre állunk konkrét üzleti információval és ezt rendszeresen terjesztjük is.- Eddig mindig arról beszéltünk, hogy ez a piac mennyire megbízható. Mennyire megbízhatók a magyar vállalkozók, akik erre a piacra jönnek?- Államilag ilyen felügyeletet nem végzünk. Csak egyes esetek jutnak el hozzánk, de bizony a magyar üzletemberek is követnek el néha nem korrekt lépéseket. Tisztelet a túlnyomó többségnek, de itt is van kivétel, aki nem teljesen korrekt.- Ha össze kellene állítani az intelmek könyvét a magyar vállalkozóknak, mit tenne az első helyre?- Azt, hogy legyenek körültekintőek, mert ma már lehet megfelelő információt beszerezni a cégekről. A második szabály az, hogy nézzenek szét, hogyan csinálják a versenytársak, és próbáljanak meg ehhez igazodni. A harmadik pedig az, hogy legyenek türelmesek, mert ez egy ilyen tekintetben is áldozatokat igénylő piac.- Azt, hogy milyen a jogrendszer, a gazdasági jogalkotás, meglehetősen nehezen lehet tudni.- Egyelőre szövevényesebb, mint amit megszoktunk odahaza is. Nagyon sok törvényszintű jogszabály van, amelyik nem könnyen hozzáférhető, de alkalmazzák. Ezeknek a felderítésében is szívesen segítünk, ha szükségük van rá a szakembereknek.- Az ön praxisában vol- tak-e látványos bukások és látványos sikerek a magyar vállalkozók részéről?- Igen voltak. Volt, aki túl nagyot kockáztatott és ezért bukott, volt aki azért esett ki a piacról, mert nem követte az itteni verseny által támasztott szellemet, régi módon vagy nagyon egyéni módon próbált itt szerepelni. De voltak nagy sikerek is. Például különböző itt már befektetést is végző cégek csináltak, amelyek olyan ágazatokba tudtak befektetni, amelyek itt most dinamikusan működnek. Példákat azért nehéz mondani, mert azonnal valamelyik cégre lyukadunk ki, de például a szénbányászatba fektettek be itt magyar üzletemberek sikeresen. A nagy bukások főleg az élelmiszerek tájékán voltak. Kétségtelenül nagy sikere a magyar üzletembereknek a magyar gyógyszerexport ma is magas szinten tartása és növelése, azért, mert időben vették föl azt a fordulatot és azt a stílust, amit ez a piac igényel.- Itt elsősorban nem befektetőket várnak, hanem áruszállítókat...- Aki csak eladni akar, az kevésbé érvényesül. Tudni kell azonban, hogy az állami felügyeleteknek, közreműködésnek az itteni sajátos piac- gazdaságban még mindig van szerepe, és nem közömbös az, hogy egy-egy régió vagy az ország felsőbb vezetői a nagyobb üzleteket milyen szemmel nézik.- Protekcionista ez a piac is.- Nem mondhatnám, de érvényesül józanul az a módszer, hogy az a jó üzlet, amit az állam is támogat.- Köszönöm a véleményét. Kercza Imre Gyógyírra váró önkormányzatok A népjóléti tárca jövőre 60-100 új háziorvosi körzet kialakítását tervezi. Úgy véli: a kevesebb beteggel többet törődnek majd az orvosok; hatékonyabb lesz a megelőzés, gyógyítás. A finanszírozás megváltoztatása mellett ugyanakkor legfeljebb 1200- 1300 lakos ellátását engedélyeznék egy praxisban. Az alapellátás feltételeinek biztosítására kötelezett települési önkormányzatok egy részének — ahol az egy orvoshoz tartozó bejelentettek száma meghaladja az újonnan tervezettet — így új háziorvosi rendelőt kellene kialakítani. Pedig egy-egy körzeti rendelő fönntartása eddig is jelentős anyagi áldozatot követelt. A többlet terhet nem vagy csak más kötelező feladat rovására tudnák átvállalni. — Még az ÁNTSZ előírásainak is alig tudunk eleget tenni — fakadt ki Wiesner Sándor, Karád polgármestere. S nem érti: miért kell meleg vizes csapot is fölszereltetnie a rendelő várójába? Mint mondta: egykét hét múlva úgyis ellopják. — Kétszázezer forintba kerül a beszereltetése és ugyanennyit költöttünk műszerekre is. A hétvégi orvosi ügyeletre lakosságarányosan húsz forintot adunk havonta. Elképzelni sem tudom, miből telne még egy új körzet kialakítására. Nem beszélve a szabad orvos- választás gyakorlatának megcsúfolásáról. Hogyan mondjam meg a betegnek, hogy melyiket válassza, ha egyáltalán kapunk még egy orvost. Ha pedig nem arányosan oszlanának meg a páciensek, a kisebb körzetű orvos nem élne meg. Szándékunk szerint mélyebben nyúlnánk a zsebünkbe, de nem tehetjük. Több mint 20 millió forintot kell kinyögnünk 2002-ig, a tornaterem építése nyomán felgyülemlett adósság miatt. Az 1963 lakosú településen dr. Szabó János a háziorvos vállalkozásban és az önkormányzat által átengedett műszerekkel végzi a munkáját. Dr. Ledermayer Ferenc fogorvos és a védőnő azonban még közalkalmazottként dolgozik. Az előbbinek a rezsijéhez kell hozzájárulnia az önkormányzatnak, a védőnő pedig most kapott némi fizetéskiegészítést. — Közoktatás, szociálpolitika, egészségügy: ez a sorrend az anyagi ráfordításban. A lakosság igénye alapján azonban az egészségügy vinné el a pálmát — vélekedett Bognár Hajnalka, Törökkoppány jegyzője. Körzetükben, öt településen is csak 1200 lakost lát el dr. Barbély István háziorvos. Gyakran hívják a néhány száz lelkes, öregedő településekre. Tetemes benzinköltsége, — akárcsak a számítógépes rendszer fenntartása — kiegészítésre szorul. Az önkormányzat most emelte havi 50 ezer forintra a praxis támogatását. Évente 200 ezer, a védőnői körzetet 300 ezer forinttal támogatják. A Népjóléti Minisztérium pályázatán 75 ezer forintot nyertek az ÁNTSZ előírásainak teljesítéséhez és műszerek vásárlásra. Ennyivel azonban ki is kellett egészíteniük. Évente egymillió forintot költenek egészségügyre. Az alacsony lélekszám miatt nem érinti őket a változtatás. — Méltányosnak tartanánk, ha a kormány külön kezelné a forráshiányos településeket — mondta a jegyzőnő — és legalább a műszervásárlást központ keretből biztosítaná.^ Várnai Ágnes
