Somogyi Hírlap, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-11 / 238. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. október 11., szombat A gondoskodó állam vége Dr. Győrfi István: A privatizáció kongatta meg a vészharangot A nagy államháztartási rendszerek re­formja húsz éve van napirenden — mondta dr. Győrfi István, aki az állam- háztartási reformok kormánybiztosa volt. Nemrégiben azonban kinevezték a Perfekt Rt vezérigazgatójává. Hozzá­tette: ezek a rendszerek az 1949-es al­kotmány szellemében fogantak. Az akkori gazdaságfilozófia szerint a gon­doskodó állam elvonta a megtermelt jöve­delmet. központosította a költségvetésben, mert a közös szükségleteket állami módon jobban ki lehetett elégíteni. Alapfelfogás volt a „gondoskodom rólatok a bölcsőtől a koporsóig”. A 70-as években azonban már kiderült, hogy a rendszer nem tartható fenn. Ez méginkább fölerősödött a rendszerváltás után. A privatizáció kongatta meg véglege­sen a vészharangot, hiszen az állam már nem tulajdonos, nem tarthatja fenn a mérhetetlen mértékű jövedelemközpontosítást. A gon­doskodó államot fel kell váltani az öngon­doskodás eszméjének. Hagyni kell, hogy a civil szervezetek többet vállaljanak a helyi ügyekből, de ehhez anyagi forrásokra van szükség. így működhet az öngondoskodás. Mivel eddig a gazdálkodási módszerek is változatlanok maradtak, a legfontosabb lé­pést e folyamat során - bármennyire furcsán is hangzik - a Bokros-csomag hozta. — Erről sokan vélekednek másképpen. — A Bokros-csomag kényszerintézke­dés volt. A külső-belső államadósság az eget verte, a jövedelemcentralizáció 80 százalék körül mozgott, nem maradt for­rása a gazdaságnak: műtétre volt a szükség. De a Bokros-csomag sem vállalkozott rendszerszerű változásra, csupán lezárt egy szakaszt. Már akkor tudtuk: ezen az ösvé­nyen nem szabad tovább haladni. — A kormány ön szerint tehát 1994-ben késlekedett? — Mondjuk azt: léphetett volna hama­rabb, s akkor 1995-ben nincs Bokros-cso­mag. Végülis 1996 májusára kormányprog­rammá vált: az államháztartási reform fo­lyamat. Tudomásul vette a kormány, hogy az átalakításhoz időre van szükség és ez átmenetileg többletforrást igényel. A re­form nem más, mint annak a lépéssorozat­nak az összessége, amely figyelembe veszi a gazdasági viszonyok változását. Mivel a reform minden embert érint, el kell fogad­tatni velük. Világosan föl kell tárni a társa­dalmi hatásokat, megnevezni a nyerteseket és a veszteseket. Az biztos, hogy tartósan vesztesekkel nem lehet reformot csinálni. — 1996. volt tehát a fordulópont? — Tavaly megszülettek a nagy rendsze­rek átalakítását célzó legfontosabb törvé­nyek. A kormány mély levegőt vett és azt mondta: nyugdíjreform kell. Nem azért, mert azonnal összeomlik a jelenlegi, hanem Dr. Győrfi István mert ez 2010-re bekövetkezhet. Májusban nekifogtunk a javaslatok kidolgozásának, és novemberre elkészült a reformcsomag. Április végéig tartottak a társadalmi viták. Tudatosítani kellett, hogy a nyugdíjreform nem a nyugdíjasoknak szól, hiába vannak hárommillióan, hanem a pályára lépőknek, mert nekik kell az életüket úgy szervezni, hogy valamilyen szabály szerint időskori ellátást kapjanak. Fontos, hogy a már nyugdíjasokat megnyugtassuk: nem az ő rovásukra megy a nyugdíjreform. Mindig fölmerül, hogy ki fizeti a már nyugállo­mányban lévők nyugdíját. A jelenlegi rend­szerben a befizetett járulékból már azon a héten kifizetik mások nyugdíját. Nincs a rendszernek gazdasági tartaléka, mert emellett a filozófiája is olyan, hogy ha egy más rendszerbe kell fizetni, akkor hiá­nyozni fog. Tehát egyszerre kellett tudni kezelni a biztonság, a jövendő nyugdíjala­kulás és a borzasztóan leromlott nyugdíj­színvonal problémáját. Úgy, hogy közben még reformot is csinálunk. — Hol tart a folyamat? A nyugdíjre­formot Győrfi-csomagnak hívják. On be­fejezte tevékenységét vagy csak átmeneti­leg pihentetik? — Az egész államháztartási reformért voltam a felelős. Ennek a tavaly kezdődött reformfolyamatnak fontos vonása, hogy a kormány végre egyszer nem nyomás alatt cselekedett. Nem Bokros-csomagot csinált, hanem nyugdíjcsomagot. Előre tudott lépni, úgy, hogy közben egész Európa nyugdíjproblémákkal küzd. A kormány te­hát előretekintően, kellő időt hagyva, a jö­vőre szólóan intézkedett. — Mi lesz az egészségüggyel? — Nem lehet az egészségügyet és a nyugdíjrendszert egyszerre átalakítani, mert ez szétzilálja a társadalmat. Az egész­ségügyben most lopakodó reform folyik. A nyugdíjcsomagban elfogadták az egész­ségbiztosítási törvényt. A parlament előtt van az egészségügyi törvény. Ezek szerves összefüggésben vannak egymással, hiszen az egészségbiztosítási ■ törvény, a másik nagy ellátó rendszer hozzájutási feltételeit, az egészségügyi csomagot tartalmazza. A kettő együtt a járulékrendszerre függeszke- dik, hiszen közös járuléktörvény van. Emellett a nyugdíjrendszer a rokkantnyug­díjon keresztül az egészségügyi ellátó rendszerrel is összefüggésben van, a kor- kedvezmény rendszerén keresztül pedig a foglalkoztatási törvénnyel. Az egészség­ügyben a struktúraváltást kell mihamarabb megcsinálni. Magyarországon kétmillió ember kerül évente a kórházba. Ez tartha­tatlan. A gyógyítást emberhez közeli szintre, a háziorvos szintjére kell vinni. Ma olyan az egészségügy, mint a lyukas szita, ebbe a rendszerbe hiába öntenénk bele újabb százmilliárdot, az szanaszét folyna belőle. Tehát először magát az ellátó rend­szert kell méretezni, és utána hozzárendelni a forrásokat. — Gyorsabban megy majd az egészség­ügy reformja? — Nehezebb lesz, és hosszabb ideig tart, mert sokszereplős a rendszer. Más az érdeke a betegnek, más az egészségügyben dolgo­zóknak, a finanszírozónak és az állami irá­nyítónak. Itt éles a lobbiharc, bár az igazi lobbista egyedül az orvos, hiszen kezében van az egész rendszer. Mindenkinek van or­vosa, igazából bármilyen döntést hoz, nem lehet befolyásolni, mert az ember félti az éle­tét. Ez etikai probléma, de tudom, hogy az orvosok nagy többsége nem él vissza a hely­zettel. Az egészségügy ugyanakkor gazda­sági nagyhatalom, amely évente háromszáz milliárd forintot költ. Nagy üzlet is egyben, mégpedig a szállítóknak.- Erre rámegy a következő kormányzati ciklus?- A legkeményebb struktúraváltás első lépéseit meg lehet tenni, de ehhez is átme­netileg többletforrás kell. Ha egy rosszul működő kórházat be akarunk zárni, akkor a háziápolásra vagy ápolási otthonok létre­hozására kell pénzt költeni. Ehhez jól meg­tervezett átmeneti költségvetésekre van szükség. Ha azt akarjuk, hogy a háziorvos jobban tudjon a megelőzéssel és a gyógyí­tással foglalkozni, akkor kompetenssé kell tenni. Módosításra szorul az egyetemi okta­tás. Nem biztos, hogy ma minden kórház­ban dolgozó orvos ott maradhat. Képzési, továbbképzési, átalakítási munka lesz. Úgy gondolom: egy kormányzati ciklus kell ah­hoz, hogy elmondhassuk, az ellátó rendsze­reket hozzászabtuk a piacgazdasághoz. Lengyel János A Seuso-kincsek rejtélye az MTV 1 műsorán A hetvenes évek végén különös halálesetek, öngyilkosságok tör­téntek Kőszárhegyen és környé­kén. Az áldozatok életerős fia­talemberek voltak, akik ismer­ték egymást, ám a legfontosabb közös vonásuk mégis az volt, hogy élénken érdeklődtek a ró­mai kori leletek iránt. Sümegh József polgárdi ille­tőségű kiskatonára felakasztva találtak rá egy borpincében. Élete utolsó hónapjaiban külö­nösen érdekes ezüsttárgyakat lát­tak nála. A nagyméretű tálakból, kancsókból álló római kori lelet tanúk elmondása szerint mint­egy 40 darabból állt. Sümegh bevonulása előtt elrejtette a kin­cset. Hogy hová, csak sejtem le­het, tény: a tálak később Nyugat- Európában és az Egyesült Álla­mokban tűntek fel. A nyolcva­nas évek végén 15 darabot kínált eladásra a Sotheby’s aukciós ház, 100 millió dollárért! Az üz­let meghiúsult, ugyanis három ország szállt perbe a kincsekért - Libanon, Horvátország és Ma­gyarország... A leletet ma egy bizonyos an­gol főrend. Lord Northampton birtokolja. Vajon meddig? Hogy került hozzá? Kik csempészték ki a kincseket, és kik ölték meg Sümegh Józsefet? Hol vannak a hiányzó darabok? Az alkotók végigjártak min­den fontos szálat, megpróbálták rekonstruálni a történteket, amely talán folytatódik. Dézsy Zoltán rendező várja a nézők leveleit, bejelentéseit, új tanúk, bizonyítékok felbukkanását. Ajánlólevél lehet a múlt (Folytatás a 9. oldalról)- Mi az, amit vesznek tő­lünk?- Legnagyobb mennyi­ségben élelmiszert. Ez teszi ki exportunknak körülbelül a 40 százalékát. Nagyon fontos exportcikkünk a gyógyszer, az autóbuszok és egyéb fel­dolgozott termékek széles skálája. Ebben az évben ör­vendetesen egyenletesen nö­vekszik a magyar export. Minden nehézség ellenére elég jó fejlődést figyelhetünk meg. Az importunk nagyjá­ból stabil, az is növekszik, de nem olyan ütemben, mint az exportunk.- Erre a piacra otthon azt mondják, hogy eléggé meg­bízhatatlan a fizetőképessé­get és a korrektséget illetően.- Ennek a piacnak kétség­telenül nagyobb a kockázata, mint a legközelebbi közép­európai országokkal, és kü­lönösen nagyobb a kocká­zata, mint a nyugati orszá­gokkal folytatott kereskede­lemnek. De ez a megállapítás mindenkire egyaránt érvé­nyes. itt azzal lehet elérni eredményeket, ha némi koc­kázatot is vállalunk. Egyéb­ként egyre jobban javul a piac biztonsága. Vannak már olyan orosz bankok, amely garanciáját bízvást el lehet fogadni. Nagyobb volumenű üzletek esetében pedig a vá­rosok és a régiók vezetésé­nek a garanciáját mögé téve nagy biztonsággal lehet ke­reskedni.- A kirendeltség mivel tud segíteni az orosz piacra ke­reskedő kezdőknek?- Segít partnereket ke­resni, s a kapcsolatot föl­venni velük. Lehetővé teszi a szállás és helyszín biztosítá­sával a tárgyalások, a talál­kozás lehetőségét. Azt is tudja vállalni, hogy utána tartja a kapcsolatot a nagy üzletemberekkel. Rendelke­zésre állunk jogi információ­val, ami nem csak az össz- szövetségi, tehát a föderációs törvényeket és jogszabályo­kat illeti, hanem egyes régiók saját jogszabályait is. Ren­delkezésre állunk konkrét üz­leti információval és ezt rendszeresen terjesztjük is.- Eddig mindig arról be­széltünk, hogy ez a piac mennyire megbízható. Mennyire megbízhatók a magyar vállalkozók, akik erre a piacra jönnek?- Államilag ilyen felügye­letet nem végzünk. Csak egyes esetek jutnak el hoz­zánk, de bizony a magyar üz­letemberek is követnek el néha nem korrekt lépéseket. Tisztelet a túlnyomó több­ségnek, de itt is van kivétel, aki nem teljesen korrekt.- Ha össze kellene állítani az intelmek könyvét a ma­gyar vállalkozóknak, mit tenne az első helyre?- Azt, hogy legyenek kö­rültekintőek, mert ma már lehet megfelelő információt beszerezni a cégekről. A má­sodik szabály az, hogy néz­zenek szét, hogyan csinálják a versenytársak, és próbál­janak meg ehhez igazodni. A harmadik pedig az, hogy le­gyenek türelmesek, mert ez egy ilyen tekintetben is ál­dozatokat igénylő piac.- Azt, hogy milyen a jog­rendszer, a gazdasági jogal­kotás, meglehetősen nehezen lehet tudni.- Egyelőre szövevénye­sebb, mint amit megszoktunk odahaza is. Nagyon sok tör­vényszintű jogszabály van, amelyik nem könnyen hozzá­férhető, de alkalmazzák. Ezeknek a felderítésében is szívesen segítünk, ha szüksé­gük van rá a szakembereknek.- Az ön praxisában vol- tak-e látványos bukások és látványos sikerek a magyar vállalkozók részéről?- Igen voltak. Volt, aki túl nagyot kockáztatott és ezért bukott, volt aki azért esett ki a piacról, mert nem követte az itteni verseny által tá­masztott szellemet, régi mó­don vagy nagyon egyéni mó­don próbált itt szerepelni. De voltak nagy sikerek is. Pél­dául különböző itt már be­fektetést is végző cégek csi­náltak, amelyek olyan ágaza­tokba tudtak befektetni, ame­lyek itt most dinamikusan működnek. Példákat azért nehéz mondani, mert azonnal valamelyik cégre lyukadunk ki, de például a szénbányá­szatba fektettek be itt magyar üzletemberek sikeresen. A nagy bukások főleg az élel­miszerek tájékán voltak. Kétségtelenül nagy sikere a magyar üzletembereknek a magyar gyógyszerexport ma is magas szinten tartása és növelése, azért, mert időben vették föl azt a fordulatot és azt a stílust, amit ez a piac igényel.- Itt elsősorban nem be­fektetőket várnak, hanem áruszállítókat...- Aki csak eladni akar, az kevésbé érvényesül. Tudni kell azonban, hogy az állami felügyeleteknek, közreműkö­désnek az itteni sajátos piac- gazdaságban még mindig van szerepe, és nem közömbös az, hogy egy-egy régió vagy az ország felsőbb vezetői a na­gyobb üzleteket milyen szemmel nézik.- Protekcionista ez a piac is.- Nem mondhatnám, de érvényesül józanul az a mód­szer, hogy az a jó üzlet, amit az állam is támogat.- Köszönöm a véleményét. Kercza Imre Gyógyírra váró önkormányzatok A népjóléti tárca jövőre 60-100 új háziorvosi körzet kialakítá­sát tervezi. Úgy véli: a kevesebb beteggel többet törődnek majd az orvosok; hatékonyabb lesz a megelőzés, gyógyítás. A finan­szírozás megváltoztatása mellett ugyanakkor legfeljebb 1200- 1300 lakos ellátását engedélyeznék egy praxisban. Az alapellátás feltételeinek biztosítására kötelezett telepü­lési önkormányzatok egy ré­szének — ahol az egy orvos­hoz tartozó bejelentettek száma meghaladja az újonnan tervezettet — így új háziorvosi rendelőt kellene kialakítani. Pedig egy-egy körzeti rendelő fönntartása eddig is jelentős anyagi áldozatot követelt. A többlet terhet nem vagy csak más kötelező feladat rovására tudnák átvállalni. — Még az ÁNTSZ előírása­inak is alig tudunk eleget tenni — fakadt ki Wiesner Sándor, Karád polgármestere. S nem érti: miért kell meleg vizes csa­pot is fölszereltetnie a rendelő várójába? Mint mondta: egy­két hét múlva úgyis ellopják. — Kétszázezer forintba ke­rül a beszereltetése és ugyan­ennyit költöttünk műszerekre is. A hétvégi orvosi ügyeletre lakosságarányosan húsz forin­tot adunk havonta. Elképzelni sem tudom, miből telne még egy új körzet kialakítására. Nem beszélve a szabad orvos- választás gyakorlatának meg­csúfolásáról. Hogyan mondjam meg a betegnek, hogy melyiket válassza, ha egyáltalán kapunk még egy orvost. Ha pedig nem arányosan oszlanának meg a páciensek, a kisebb körzetű or­vos nem élne meg. Szándékunk szerint mélyeb­ben nyúlnánk a zsebünkbe, de nem tehetjük. Több mint 20 millió forintot kell kinyögnünk 2002-ig, a tornaterem építése nyomán felgyülemlett adósság miatt. Az 1963 lakosú településen dr. Szabó János a háziorvos vállalkozásban és az önkor­mányzat által átengedett mű­szerekkel végzi a munkáját. Dr. Ledermayer Ferenc fogor­vos és a védőnő azonban még közalkalmazottként dolgozik. Az előbbinek a rezsijéhez kell hozzájárulnia az önkormány­zatnak, a védőnő pedig most kapott némi fizetéskiegészí­tést. — Közoktatás, szociálpoli­tika, egészségügy: ez a sorrend az anyagi ráfordításban. A la­kosság igénye alapján azonban az egészségügy vinné el a pálmát — vélekedett Bognár Hajnalka, Törökkoppány jegy­zője. Körzetükben, öt települé­sen is csak 1200 lakost lát el dr. Barbély István háziorvos. Gyakran hívják a néhány száz lelkes, öregedő településekre. Tetemes benzinköltsége, — akárcsak a számítógépes rend­szer fenntartása — kiegészí­tésre szorul. Az önkormányzat most emelte havi 50 ezer fo­rintra a praxis támogatását. Évente 200 ezer, a védőnői körzetet 300 ezer forinttal tá­mogatják. A Népjóléti Minisz­térium pályázatán 75 ezer fo­rintot nyertek az ÁNTSZ előí­rásainak teljesítéséhez és mű­szerek vásárlásra. Ennyivel azonban ki is kellett egészíte­niük. Évente egymillió forintot költenek egészségügyre. Az alacsony lélekszám miatt nem érinti őket a változtatás. — Méltányosnak tartanánk, ha a kormány külön kezelné a forráshiányos településeket — mondta a jegyzőnő — és leg­alább a műszervásárlást köz­pont keretből biztosítaná.^ Várnai Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom