Somogyi Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
22 SOMOGYI HÍRLAP FÖLDVÁRI TÜKÖR 1997. szeptember 27., szombat Ébresztő futball-ügyben- Kevesen járnak futballmeccsre Balatonföldváron; a polgármester viszont szinte mindig ott szurkol a pálya szélén. Az önkormányzat támogat is bennünket. Most mégis örülünk, ha a hétvégi meccsre tizenegy futballista összejön - panaszolja Karasz János, az NB III-ba a nyáron visszakerült labdarúgócsapat vezető edzője.- Hétmillió forintot ad a város az egyesületnek, ebből valamivel több, mint négymillió forintot költ el a fut- ball-szakosztály - folytatta. - Amikor az év elején az újjáalakult vezetőség visszahívott a csapat élére, arról álmodoztunk, hogy a megyeiből visz- szakerülünk az NB III-ba, ahol meghatározó szerepet játszunk. A feljutás sikerült, ám a nyáron fél tucat labdarúgó „hagyott cserben” bennünket. Volt, aki távozott, s olyan is, aki az utolsó pillanatban döntötte el, hogy mégsem jön Földvárra; így aztán nemhogy erősödtünk volna, hanem inkább gyengültünk. Sajnos, anyagilag nem tudunk versenyezni egy olyan megyei gárdával, ahol százötvenezret adnak csak egy aláírásért, amatőr futballistának... Tudom, hogy rengeteg csapat él egyik napról a másikra, de ez engem nem vigasztal. A nyáron volt, hogy három játékos jelent meg edzésen, mert késő estig dolgoztak a büfében a Bala- ton-parton. Most, a szezon elmúltával is csak kicsit javult ez az arány. Ebben a helyzetben szinte csoda, hogy már nyertünk háromszor, és most a kilencedik helyen állunk. Karasz János elmondta azt is: szinte csupa „idegenlégiós” alkotja a keretet. Ki Kaposvárról, ki Balatonke- resztúrról jár edzésre és meccsre, mások Lelléről vagy Siófokról. Mindössze két földvári játékosuk van. Hiába, így van ez már egy ilyen kis település esetében. Ha nem lenne az önkormányzati támogatás, már lehúzhatták volna a redőnyt.- Addig azért nem adjuk fel, amíg vannak olyan harcosaink, mint Olajos Sanyi, a Siófoki Bányász egykori erőssége. Van olyan futballistám, aki a hétvégén megy ki Olaszországba, vendéglátózni. Azt mondtam neki; intézze el, hogy csak a jövő héten kelljen kiutaznia, mert ha nem így lesz, talán nem leszünk meg tizenegyen Pakson... (Fónai) Tilos ebet sétáltatni a Kwassay sétányon, a Nagy (Templom) parkban, a Széchenyi Imre utcában, a Motel úton és a Kápolna erdőben. Ezzel a bekezdéssel egészítette ki a balatonföldvári képviselő testület az állattartásról szóló rendeletét. Ennek megfelelően tiltó táblákat helyeztek ki a kijelölt területek szélére. (Hír a Somogyi Hírlapból) MIT SZÓL HOZZÁ? Ebek harmincadjára kívánják Koseluk Mátyás képviselő: — Maximálisan kudarcot vallott a rendelet. A német vendégek fütyülnek rá. Két-három embert is foglalkoztatnia kellett volna az önkormányzatnak, hogy betartassa a szabályt. Volt tábla, amelyet egyszerűen leszereltek. Én jónak tartottam volna, ha azt írjuk elő: szájkosárral és pórázon lehet sétáltatni kutyát, s a szemetét a gazdának kell összeszednie. Én ellene voltam a szavazásnál is, hiszen tudok olyan esetet: egy tizenhat éve visszajáró családnak nem lehetett gyereke, helyette kutyát dédelgettek. S azt mondták: ha komolyan gondolja a város a tiltást, akkor ők többet ide bizony nem jönnek. Gyakran vendégünk a fodrászatban egy hölgy, aki jó példát is tudott: az olaszországi településeken például kialakítanak olyan létesítményeket a közterületen, ahol a kutya elvégezheti a dolgát. Andorka Sándor, a Fesztivál Hotel igazgatója: — Az első reakcióm a meglepetés volt, amikor megláttam a tiltó táblát. Meglehetősen sok állatbarát él a városban — én is az vagyok —, és számos nyaraló magával hozza a kedvencét. Mi beengedjük a szállodába a kutyásokat, persze elváijuk, hogy tisztán tartsák a környezetüket. Más módját kellene kitalálni a rendtartásnak a városban is. Ellentmondásos dolognak tartom, hogy amíg a szabadstrandokon szabadon rohangálhatnak a kutyák, addig a belvárosból ki vannak tiltva. Máté László képviselő: — Csak meghatározott helyről, a belvárosból lettek kitiltva a kutyák. A táblákat úgy helyeztettük ki, hogy minden létesítmény megközelíthető maradjon. Volt egy korábbi rendelet, amely előírta a szájkosár és a póráz használatát, de azt a legtöbben nem tartották be. Gyakrabban láttam hatalmas kutyákat apró gyerekekkel, mint erőművész férfiakat ölebbel. Státusszimbólum lett a kutya, és sokan harcra nevelik. Emiatt a helybéliek egy részének mindig kerülnie kellett félelmében, ha el akart jutni a céljához. Sajnos, amíg a világ minden táján tilos a kutyák fürdetése ott, ahol emberek strandolnak, ezt Földváron nem tartják be. Én nem a kutyák ellen vagyok, hanem az emberek mellett, ezért szavaztam meg a rendeletet. Úgy gondolom, hogy inkább a gyengébbek pártjára tévedjünk. Tudom: mindenki megmosolyogja a táblákat, de ez csak addig tart, amíg a kutyák nagyon meg nem harapnak valakit. Ne történjék meg! Koncz Tamás, a Klub Hotels Kft ügyvezetője: — Több kutyatulajdonos, aki pedig szereti Balatonföldvárt, merényletnek tartotta a rendeletet. Szerintem sem gondolták át eléggé. Túloznak. Most megoldhatatlannak tűnik a probléma, amely felett két tábor csatázik. A lényeg szerintem a piszok. Münchenbe úgy indulnak az ismerőseim, hogy a kutya mellé visznek egy kislapátot is. Az ebek barátságos, családias hangulatot teremtenek. Az idegenforgalmat alapvetően nem befolyásolják, mert a legtöbben nyaralásuk idejére rokonokra, barátokra vagy éppen a szomszédra bízzák az ebeket. A szobakiadók nem fogadják szívesen a kutyával érkezőket. Mi beengedjük őket, mert úgy gondolom: maga a lehetőség is hozhat vendéget. Springs József rendőrőrs-parancsnok: — Sokat beszéltünk a rendeletről, szerintünk rossz. A vendég, aki magával hozza a kutyáját, ragaszkodik hozzá. A legtöbbeknek ölebe van, a nyáron jó, ha három nagy kutyát láttam. Panaszok nem érkeztek hozzánk az állattartással kapcsolatban. Egyébként arról beszélünk, hogy polgárbarát a rendőrség: nehezen tudom elképzelni, hogy följelentünk egy tizennégy éves kislányt, aki tacskót sétáltat. Súlyhatárt szabni még nagyobb butaság lenne, hiszen ki méretné meg a kutyákat? Ha látunk szabálytalankodót, akkor szép szóval figyelmeztetjük; ennyit tudunk tenni. A probléma inkább az: Földvár abból a szempontból olyan, mint egy nagy falu, hogy esténként a gazdák kiengedik a kutyákat az utcára. Persze azokra a helyekre nem jutnak el az ebek, ahonnan kitiltották őket, mert arrafelé nem élnek állandó lakosok. Csúszópénz nélkül segítik a vállalkozót Lehalkították a Keringőt — Más Balaton parti településeken vállalkozó budapesti barátaim panaszkodnak, hogy nem fogadják be őket a helybeliek, s a hatóság is állandóan piszkálódik velük. Én úgy érzem: Földváron mindenki segít bennünket, anélkül, hogy csúszópénzért tartaná a markát; azt nézik, hogy újra teremtettünk három munkahelyet, s hogy ide fizetjük az adót — mondta Bognár Tamás, a Keringő diszkó tulajdonosa. — Mi a cégünk telephelyét is ide hoztuk a fővárosból. Az idei szezon előtt hozott zajrendeletről Bognár Tamás úgy vélekedett, hogy az igen szigorú előírásokat tartalmazott. A tavaly működő négy diszkóból három be is zárt. Az övé maradt. — Elmentem a polgármesterhez, megvitattuk, és akkor mindkét fél engedett az igényeiből — mondta. — Kompromisszumot kötöttünk: beláttam, hogy Földvár jó értelemben vett családos üdülőhely, ahová sokan pihenni jönnek. Jelentős pénzbefektetéssel zajelnyelőket építettünk az ingatlanba, és lejjebb vettük a hangerőt is. Van azonban egy határ, ami alá nem lehet halkítani a berendezéseket, mert az lehetetlenné tenné a szórakozást. A hivatal elfogadta azt az érvet, hogy a diszkó szerves része a szórakoztatásnak. Igaz: a szigorú előírások betartását aztán folyamatosan ellenőrizték. Feljelentésről, panaszról nem is tud a vállalkozó. Bognár Tamás beszélt arról is, hogy minden nyár jó eredményt hozhat a balatoni vállalkozóknak, különösen a Földváron szolgáltatásokat kínálóknak. De csak az lehet igazán sikeres, aki hosszú távon gondolkodik; szerinte a rablógazdálkodásnak befellegzett. A jó minőség és az ennek megfelelő árak csalogathatják vissza a vendégeket. — Nagyon fontos, hogy a földvári önkormányzat remek fogadási körülményeket teremtett. Ahogyan egy üzleten, úgy egy városon is meglátszik, hajó gazdája van. (Czene) ÖRÖMÖK ÉS BOSSZÚSÁGOK Azt kérdeztük a Balatonföldváron élőktől, hogy minek örülnek, és mi az ami miatt bosszankodnak. Szabó Zsuzsa: — A legnagyobb gondom az, hogy kevés a munkalehetőség. Azok, akik csak a szezonban kapnak munkát, télen munkanélküli segélyre szorulnak. Keresni kellene a megoldásokat a szezon meghosszabbítására. A gyerekem számára, ha cipő kell, Siófokra kell utaznom. Egy járókelő fiatal asszony: — A városban nincs bevásárló központ. Ősztől tavaszig csak két kis élelmiszer bolt van nyitva, azokban is kicsi a választék. A ruházati ellátás is nagyon szerény. Az árak sok esetben megőrzik a nyári butikos árakat. Az üzletek a nyári idegenforgalomra specializálódnak. Nincs megfelelő gyermekruházati és cipőbolt. Kecskeméti Géza nyugdíjas: — A Jegenye utcában javították az utat, de annak ellenére, hogy úthenger is dolgozott, a járda olyan gödrös maradt, hogy ha esik az eső, nagy tócsákat kell kerülgetni. A városban sok a kóbor és felügyelet nélküli kutya. A tulajdonosokat nagyobb szigorral kellene arra kényszeríteni, hogy ne engedjék az ebeket szabadon kószálni. Egy nyugdíjas asszony: — Egyedül élek. A férjemmel sok éves munkával építettünk egy nyaralót, aminek most a fenntartása is gondot okoz. Nyáron két hónapot vagyok a városban, ennek ellenére egész évben kell fizetni a szemétszállítást. Ez jelentős összeg és első sorban a nyaraló tulajdonosokat érinti igazságtalanul. Miért kell fizetnem szemétszállításárt azokra a téli hónapokra amikor nem vagyok Földváron? Két sétálgató helybéli fiatalember és két hölgy: — Kevesebb adót szeretnénk. Az üdülőhelyi díjat tavaly a duplájára emelték. A Településgazdálkodási Rt évente tetszés szerint emeli a szemétszállítás díját, ebben az évben már kétezer forintot kellett fizetni. A Közösségi Házban elsősorban a nyugdíjasok számára szerveznek programot, az egy pénteki mozi kivételével. A fiatalok számára 18 évtől 30 éves korig nincs szórakozási lehetőség a városban. Jó lenne egy szerény haszonnal, esetleg önkormányzati támogatással üzemeltetett zenés kávézó. Szabó József, Sport Hotel: — A Földvári Hírek mellett időszerű lenne helyi televízió alapítása. Az embereket legjobban a közvetlen környezetük és a helyi események hírei érdeklik. Segítené ez a városban élők összefogását és a jó értelemben vett lokálpatriotizmust. Ángyán Józsefné: — Az utak állapotával vagyok elégedetlen. A Puskás Tivadar utca portalanítása napirendre kerülhetne, mert az ott száguldó autók után vályogot lehet köpni. Úgy tudom, hogy a hiányzó közművek miatt halogatja az önkormányzat az építkezés megkezdését. Sokféle adót fizetünk, ezek egy része magasabb, mint amennyit a szomszédos településeken fizetnek. Dr. Sárdy Istvánná: — Minden évben látok fejlődést a városban, amikor ismét ide utazom. Kellemes érzéseimet az zavarja, hogy gyakorta látok felborogatott szeméttartókat és rongálásokat a szépen kialakított virágágyások között. Lehet, hogy a vandálokat nem a város lakói között kell keresni, de jó lenne tenni ellenük valamit. Féltem a fákat a megrendezésre kerülő autóversenyek miatt, A félelmemet a vasút mellett száradó platánok példája erősíti. Dr. Antunovits Dánlelné: — A nyáron Földváron tartózkodó külföldiek rossz idő esetén nem tudnak szórakozni, nincs számukra program. Most nyáron szerveztek operett előadást. Elképzelhetőnek tartanám sportversenyekkel, zenés műsorokkal kiegészíteni a kínálatot. Ezek jellege nemzetközi lenne, hogy nyelvi nehézségek nem okozzanak problémát. Név nélkül: — Szeretem Földvárt, s emiatt nem is látom igazán a hibáit. Jól teszi dolgát a polgármesterünk, de azt hiszem, többször kompromisszumot kellene kötnie a választott képviselőkkel. Én azt szeretném, ha a város nem csak azoknak szépülne és azokat csalogatná a városba, akiknek pénze van. Ösz- szefogásra volna szükség, aminek az élére a polgármesteri hivatal állhatna; közösen talán meg lehetne hosszabbítani a szezont. Ebből profitálna minden polgár, a befizetett adókból pedig a város is. Jó volna, ha a városközponton és a Balaton parton túl a külsőbb részekre is több pénz jutna. (Folytatás a 23. oldalon) Balatonföldvár Város jegyzője PÁLYÁZATOT HIRDET városi gyámhivatali főmunkatársi állás betöltésére. Pályázati feltétel: kizárólag államigazgatási főiskolai vagy állam- és jogtudományi egyetemi végzettség. A pályázat benyújtásának helye: Balatonföldvár város jegyzője (Balatonföldvár, Petőfi u. 1.), Telefon: 84/340-340, 340-112. Százmillió forintért újjáépítik a Főnixet Megjárta a Duna-Rajna-Majna csatornát fotó: oláh Gábor Baka Attila a Balaton mellé született és 11 éves korában már hajót épített. — A pályám kezdetén a politika előítélete nehézzé tette az életemet — mondta. — A vitorlázást egy letűnt, úri világ pasz- sziójának gondolták, ami nem egyeztethető össze a szocialista társadalommal. 7000 ezer forintos havi adót róttak ki rám, ami negyedéves fizetésemnek felelt meg. A szakember keze munkáját azóta jól megismerhették Európa kikötőiben. — Egy franciaországbéli munkámból vízen tértem haza: én voltam az első magyar, aki végighajózta motorcsónakkal a Duna-Rajna-Majna csatornát. Most is nagy terven töröm a fejem. Rick Csaba kollégám ötlete alapján szeretnénk megépíteni a 200 évvel ezelőtt vízre bocsájtott, a mai napig legnagyobb balatoni vitorlást, a Főnixet. Tanulmányoztam már a hajóépítő technikáját olasz, francia, svéd és holland műhelyekben. A hollandok nemrégen fejezték be történelmük híres hajójának, a háromárbócos Batavianak az újjáépítését. Múzeumnak rendezték be és a 15 német márkás belépő ellenére is évente 300 ezer ember látogatja. A Főnix terve egyébként elkészült, s tavaszra a hajógerincet is összeállítjuk. A hajó megépítésének összköltsége mintegy 100 millió forint lesz. A hajóépítő úgy gondolja, hogy a Balatonon mindig fognak vitorlázni, mert az embernek örök vágya a vizek meghódítása. Ondrejovics László
