Somogyi Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-18 / 218. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1997. szeptember 18., csütörtök Kezdődnek a klubdélutánok A nyári szünet véget ért, kezdődnek a nyugdíjas klubdélutánok Kaposváron is. Több egyeztető megbeszélés után eldőlt, hogy az összejövetelek hétfő helyett ezentúl csütörtökön lesznek az MSZOSZ Kossuth utcai épületében, az első emeleti, 62-es teremben. A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének és a háziasszonyok klubjának első őszi rendezvényét mához egy hétre, szeptember 25-én tartják, délután 3 órától. A Dunakanyarban jártak a postások Augusztus utolsó két napján kirándulásra vitte nyugdíjasait a kaposvári posta. A fővárosban megnézték a várnegyedét, a Mátyás-templomot is. Szentendrén a Szerb-templomot és Kovács Margit kerámiáit csodálták meg. A Verőcemaroson töltött éjszaka után komppal mentek át Visegrádra, Mátyás király palotájába, amely évről évre szépül, bővül a feltárások nyomán. Esztergomban a Bazilika és az érseki kincstár nyújtott feledhetetlen élményt. Szegedre mennek a sántosiak A sántosi önkormányzat támogatásával negyvenöt helybeli nyugdíjas - az idősek klubjának tagjai - vesznek részt 22-én egy szegedi, ópusztaszeri kiránduláson. Fehér Tiboménak, a klub vezetőjének kísértében megtekintik a Dóm teret és az arborétumot, majd Ópusztaszeren a nemzeti emlékparkot és a Feszty-körképet. A klubtagok közül hárman — Balogh Györgyné, Zsobrák Margit és Hackfeller Lajosné — a kaposvári sportcsarnok 20-i rendezvényének is szereplői lesznek; verset, s népdalokat adnak elő. Hatodszor ópusztaszeren A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének tagjai közül már a hatodik kirándulócsoport indult a múlt héten Ópusztaszerre. Mint Székely Sándor elnök elmondta, a nemzeti emlékpark munkatársai már kedves ismerősként fogadják a kaposváriakat. Kiskőrösön, a Petőfi szülőházban örömmel fedezték fel azt a koszu- rút, amelyet tavaszi kirándulása során helyezett ott el az egyesület. Vendégváró Kaposvár Nyolcadszor találkoznak a megye nyugdíjas művészeti csoportjai, hat alkalommal ki mit tud?-on vetélkedtek, tavaly Marcaliban bemutatón adtak számot tudásukról. Ilyen tét nélküli találkozó lesz a szombati, kaposvári rendezvény is.- Kaposvár nagy szeretettel várja Somogy klubjainak és egyesületeinek művészeti csoportjait az év legnagyobb nyugdíjas eseményére - mondta Szita Károly, a megye- székhely polgármestere, a találkozó házigazdája. - Rengeteg munka, gyakorlás, próbák hosszú sora van egy néhány perces produkció mögött, csodálom az időseket ezért a lelkesedésért és energiáért. A városi egyesület és a megyei szövetség vezetőivel rendszeresen találkozom, tanácskozásaikon, ünnepeiken, olykor kirándulásaikon is részt veszek, így elmondhatom, ismerem a nyugdíjasok gondjait, tudom, sokan közülük igen nehéz körülmények között élnek. Az önkormányzat jelentős összeget fordít támogatásukra. A kérelmek elbírálásánál a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének alapítványára támaszkodhatunk, megalapozott javaslatuk biztosítja, hogy valóban rászorulóhoz jut el a segítség. Remélem, a kulturális találkozón a dalok, táncok, versek élménye feledteti a napi gondokat. A színpadra lépő nyolcszáz szereplőnek sok-sok tapsot, sikert, a nézőseregnek jó szórakozást kívánok, és azt, hogy a kaposvári találkozó kellemes emlékként maradjon meg emlékezetükben. Szombat reggel 9 órakor tehát a kaposvári sportcsarnokban elkezdődik az egész napos program, amelyre a megye közel ötven nyugdíjas klubja és egyesülete hónapok óta készül. Szalay Lilla, az eseményt lebonyolító SMK főmunkatársa elmondta, a szervező munka befejeződött, minden készen áll a sikeres találkozóhoz. Videófelvételt készítenek a teljes műsorról, amit saját produkciójukról a fellépő együttesek ingyenesen megkaphatnak, ha cserekazettát adnak, de jutányos áron lehetséges a teljes anyag megvásárlására is. K. Cs. Nyugdíjba ment a nyugdíjasok gondozója A szívem a klubban marad Kölcsönös szeretet és megbecsülés fotó: török anett A Máriákat köszöntötték a múlt héten a kaposvári Petőn utcai idősek klubjában és ez alkalommal búcsúztatták nyugdíjba vonuló gondozónőjüket, Kőszegi Györgynét, Ludmillát is.- A Moszkva melletti Rjezany- ban éltünk, ott ismertem meg kint tanuló katonatiszt férjemet, Kőszegi Györgyöt - mondja kedves akcentussal a vidám mosolyú, szőke asszony. - Megszerettük egymást, s a szerelemből házasság lett. Mikor az iskolát elvégezte a féljem, természetesen vele jöttem én is Magyarországra, Kaposvárra. Műszaki technikus végzettséggel a Finommechanikai Vállalatnál dolgoztam amíg megvolt a gyár, négy éve pedig itt a Petőfi utcai klubban. Szerettem ezt a feladatot, rengeteg kedvességet kaptam az idős emberektől. Jó munkahelyem volt, megértettük egymást a kollégákkal, a klubtagokkal is. A szívem itt maradt...- Milyen tervekkel kezdi a nyugdíjas éveket?- Örülök annak, hogy többet lehetek a családdal. A férjem még dolgozik, nagyobbik lányunk férjhez ment, a kisebbik most kezdi Veszprémben az egyetemet. De nem akarok egész nap otthon ülni, valami elfoglaltságot mindenképpen keresek. Megszerettem itt az öregeket, jól éreztem magam közöttük, szívesen vállalnék házi gondozói, vagy hasonló munkát.- Ludmilla a szó nemes értelmében szolgálta a klubunkba járó időseket - méltatja kolléganője munkáját Pozsár Sán- domé, az intézet vezetője. - ízes akcentusa örökös vidámság forrása volt, kedvességét, mosolyát hiányolni fogjuk. Jó lenne, ha legalább részmunka- időben visszajárhatna hozzánk. Kőszegi Györgyné az utolsó munkanapjáról sok-sok virággal tért haza, rózsákkal, gerbe- rákkal mutatták ki szeretetüket a Petőfi utcai öregek. K. Cs. A polgármester szervezi az utat Lenkey Tibor polgármester nem hagyja lustálkodni a somi nyugdíjasokat. Augusztus 20- án buszra ültetett hatvan idős falubélit és elment velük a debreceni virágkameválra. Megnézték a cívis város nevezetességeit, a híres Nagyerdőt, a református Nagytemplomot, amely kétszer is otthont adott a magyar országgyűlésnek. Délután a szoboszlói gyógyvízben kúrálták a rozsdás ízületeket, este pedig már a fővárosban nézték végig a látványos tűzijátékot. Jól szervezett, mozgalmas kirándulás volt. Hasonlónak ígérkezik e hét végén az ausztriai út is, Eisenstadtban és Wienemeustadtban városnézés szerepel a programban, Puch- bergben meglátogatják Szabó bácsi marcipánmúzeumát. Erre az útra unokástól indulnak. Segélyforintok sorsa A tavalyi sérsekszőlősi, torvaji vihar pusztításáról szóló tudósítások országszerte együttérzést, szánalmat váltottak ki az emberekből. Döbbenten nézték a fedél nélkül maradtak tragédiáját bemutató tv-riportot a Csongrád megyei Sándorfalván is, és a helyi nyugdíjas klub tagjai összeadták megspórolt forintjaikat, hogy segítsenek egy bajba került, ismeretlen torvaji idős társukon. Németh Jánosné, a sándor- falvi klub vezetője hívta fel szerkesztőségünket a napokban, kérve, járjunk utána ösz- szegyűjtött adományuk sorsának. - Óregek kuporgatott százasaiból 11 ezer kétszáz forint jött össze, ezt a torvaji polgár- mesteri hivatalnak küldtük el egy levél kíséretében, ebben kikötöttük, hogy rászoruló, idős ember kapja meg, és az átadásról értesítsenek bennünket. Választ nem kaptunk, ezért először októberben, majd idén februárban megint írtunk a polgármesternek, kértük, tudassa, ki kapta meg az összegyűjtött pénzünket. Forró György erre már válaszolt, közölte, hogy Benedek Jánosnak adták a 11 ezer forintot. De se lakcímet, se egyéb adatot nem írt meg. Ez felkeltette gyanúnkat és kinyomoztuk, hogy a segélyben részesített idős ember a polgármester nagyapja, ráadásul egy fedél alatt is élnek. Ebből arra következtettünk, hogy a segélyünket valaki egyszerűen zsebre vágta. Augusztus 12-én újabb levelet írtunk, ebben kértük a polgár- mestert, küldje vissza a pénzünket. Válasz azóta sem érkezett - panaszolta a sándor- falvi nyugdíjas klub vezetője.- Óriási pusztítást hozott a vihar, de a segélyek, támogatások elosztása körül kialakult irigység, gyanakvás a lelkeket mérgezte meg, és ez csak tetézi a bajt - mondta Forró György torvaji polgármester. - Rendőrségi feljelentések követik egymást, jó szomszédok lettek haragosok, táborokra szakadt a falu. Ami a sándorfalviak panaszát illeti, a pénzt valóban én vettem át a postástól, de odaítéléséről a képviselő-testület határozott. Három kidőlt fa zuhant a házra, ahol nagyapámmal élünk, a helyreállításhoz mindössze ezt a 11 ezer 200 forint támogatást kapta. Még nem beszéltem róla a papával, de ha a sándorfalviak azt akarják, visszaküldjük a pénzüket, legalább ők ne higy- gyék, hogy elsinkófáltuk ösz- szegyűjtött forintjaikat... Katona Csongor Tengerparton nyaraltak a barcsi nyugdíjasok Fiatalodtak az Adrián Adriai nyaralásról érkezett meg a napokban a barcsi nyugdíjasklub több mint harminc tagja. A Pasman szigeti nyaralást a nyugdíjasklub szervezte. Spliti kapcsolatainak köszönhetően a klub rendkívül barátságos áron életre szóló emlékhez juttatta az időseket, akik közül volt, aki eddig még a Balatont sem látta. — Nemrég a mi meghívásunkra a spliti idősek jártak Barcson és Csokonyavison- tán, cserébe segítettek olcsó és jó szállást találni az Adrián — mondta Virgoncz Lajosné, a barcsi klub vezetője. 38-an mentünk, zömmel nyugdíjasok, de voltak közöttünk fiatalok is. A barcsi önkormányzat magára vállalta az útiköltségünket. Ha nem támogatnak, nem tudtunk volna elutazni, hiszen egy drágább nyaralást a nyugdíjakból nem lehetett volna kigazdálkodni. Nyolc napot töltöttek a tengerparton, s a programban volt spliti városnézés, hajókirándulás, hazafelé jövet pedig kirándultak a vízeséseiről híres plit- vicei tavakhoz. — Vendégszerető, barátságos emberek között voltunk, apartmanokban. A helyi misén például külön köszöntötte a magyar nyugdíjasokat a horvát pap. Végig sütött a nap, rengeteget fürödtünk, sokan zacskó- nyi kagylót gyűjtöttek. Megfiatalodtunk ez alatt a nyolc nap alatt. Utólag már tudom: nagy bátorság kellett ahhoz, hogy elinduljunk, szerencsére semmi baj nem történt, mindannyian jól bírtuk az utat. A barcsi nyugdíjaskórusból is sokan eljöttek. Az utazás miatt lemondtak a kaposvári kulturális bemutatóról, mivel így nem maradt idejük próbálni. A barcsi nyugdíjas klub vezetője elmondta: a spliti nyugdíjasok és a barcsiak egyaránt tartós kapcsolatot szeretnének kialakítani egymással, amelynek ezek a kirándulások voltak az első lépései. A splitiek véleménye szerint akár testvérvárosi kapcsolat is lehet a folytatása a két klub egymásra találásának. N. L. Húsz deka kenyér a fejadag Patcán Rózsaillatú porta, lakat a bolton A patcai „Professzor” egy fényes szőrű, koromfekete pulikölyök. Árvái Imréné portáján teljesít szolgálatot. Segít az udvar „népét” rendbe tartani. A nevét egy súlyos betegségből való fölgyógyulása után, nagy örömében biggyesztette rá gazda- asszonya. Professzor mellett megannyi házi szárnyas, s egy hízófélben lévő disznó szolgálja a házaspárt. Az asszony mesterien ért az állatok nyelvén. A kerítés mögül csak elkuijantja magát valahogy így:— Pitty, putty, ria, ria!. S a következő pillanatban apraja, nagyja ott tolong a lábainál. Az Árvái házaspár több mint harminc éve él Patcán. A férfi a vasútnál volt pályaőr, majd a kórházban raktáros. Biciklijével naponta kerekezett Kaposvárra. Az asszony a téeszben, meg a ház körül lelt munkára. Most alig több mint tízezer forintból kell megélniük. — Piacozni járok Kaposvárra. Legjobban a gombára találok vevőt. A nyúl, meg a vargánya a kelendő. Múltkor közel húszezret kaptam érte. Az ember tesz föl a buszra reggelente. ő gondozza a szőlőt is, melyből állítása szerint igen jó konty alá valót szüretelnek. A ház előtt rózsakert. A vörös, fehér és sárga rózsák között kardvirágok pompáznak. Büszkén mutatja az illatozó bimbókat. Az ajtónyitásra pelyhes, sárga pamacsok kacsáznak ki a szobából. — Már megint beszöktek a pemahajderek — morgolódik, és kötényével hessegeti a cserfes aprójószágot. A tiszta szobában megállt az idő. A bútorok ódon lehelete mindent áthat. A falon esküvői kép. Harminc év után is ketten maradtak. A fekete-fehér tévét még nem dobták ki, pedig már ott az új, színes is. — Amíg volt a boltosné, volt mulatság is. Amióta elment, csak a televízió maradt - panaszolja. — A városból kell mindent beszerezni. Jár ugyan egy kenyeres, de mindig más napokon. Lesni kell mikor ér ide. Az öregek falujában a polgármester is elkerülte már a hetvenet. Bellái József ugyancsak bosszankodik, hogy lakat került a patcai boltra, ellátás nélkül maradt a falu. — Több mint három hónapja zárták be — mondja. — A menyem volt a boltvezető, de sokat vitatkoztak a szövetkezettel az üzlet miatt. Amíg a kültelki községekre ráterhelik a fuvart, meg miegyebet, addig nem tudnak gazdaságosan működni. A bezárás előtt próbáltunk valami kis segítséget összekotomi a megyei önkormányzattól, de hiába. Eljutottunk odáig, hogy nem mertük tovább vállalni, mert a papír szerint elfogyott áru olyan kevés volt, hogy még a napi húsz deka kenyéradagot sem adta ki személyenként. Most kiskocsin hordja az árus a kenyeret Pat- cára. Tejet meg — amint a polgármester elmondta — nem is vesznek. Pedig Patca évtizedekig a tejelő teheneiről volt híres. Ma már csak a polgármester tart hármat nosztalgiából. — Sokszor mondom az ittenieknek: — Gyerekek 70 forint van egy üveg sörre, ötven nincs egy liter tejre? Hiába. Várnai Ágnes Illatos rózsák pompáznak a kiskertben
