Somogyi Hírlap, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-11 / 212. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1997. szeptember 11., csütörtök Elkészült a szeptember 20-i kulturális találkozó programja Nyolcszázan a színpadon A jövő hét szombatján Kaposváron találkoznak a megye nyug­díjas művészeti csoportjai, a megyeszékhely lesz idén a házi­gazdája a kulturális bemutatónak. Szántódpusztán vendégségben Tegnap hetven egykori munkatársát látta vendégül a Siotour Rt a szántódpusz- tai Ménescsárdában. A cég fennállásának 50. évfordu­lója alkalmából szervezett találkozón dr. Kovács Mik­lós elnök-vezérigazgató kö­szöntő szavai után dr. Fodor János egykori igazgató em­lékezett az elmúlt fél évszá­zad történetére, eseménye­ire. A hivatalos programot kötetlen beszélgetés és kö­zös ebéd követte. A találko­zóval egyidőben kiállítás nyílt a Siófoki Kulturális Központban a Siótur törté­netét megörökítő képekből. A Zselici ősz Pécsre ment Nemrég alakult meg Zselic- szentpálon a nyugdíjasok klubja, és igen szép nevet ta­láltak maguknak: Zselici Ősz Nyugdíjas Klub. Azóta sem tétlenkednek, nemrég - az önkormányzat anyagi se­gítségével - autóbusz-ki­rándulásra mentek Pécsre. A város nevezetességei nézték meg, Harányban fürdőztek egy kicsit, Villányban meg­kóstolták a méltán híres bo­rokat. A program Mária- gyüdön egy kis áhítatosság­gal és vacsorával ért véget. Nagyatádiak gazdag nyara Különösebb programot nem szerveztek, mégis mindig volt feladata a Nagyatádi Őszi Napfény Klubnak. A szereplést Martonvásáron kezdték, majd a csokonya- visontai termálfürdő napján adtak félórás műsort. A dal­kör fellépett az atádi oltárkő avatásán, a kézimunkázok az Alpok-Adria vásáron mutatták be műveiket. Részt vesznek 20-án a megyei kul­turális bemutatón, másnap a Pécsi Napok rendezvényein mutatják be színes műsoru­kat. A kézimunkázok kéré­sére ezután Karádra látogat­nak, hogy a helyi motívum­kincset megismerjék. Klubtag volt az idegenvezető A kaposvári, Petőfi Sándor utcai idősek klubja kirándu­lásra indult nemrégiben Fer­tődre, Nagycenkre, ahol Széchenyi mauzóleumát és kastélyát nézték meg. Ide­genvezetőjük a klub tagja, Sáfár Sándor volt. Ma tart­ják az évek óta szokásos Mária-napi köszöntőt, egy­ben búcsúztatják nyugdíjba vonuló gondozónőjüket is. Szalay Lilla, a rendezvényt szervező SMK főmunkatársa elmondta, a beérkezett nevezé­sek alapján összeállították a végleges programot, eszerint reggel 9-kor Szita Károly pol­gármester és dr. Kolber István, Somogy Megye Közgyűlésének elnöke köszönti a résztvevőket, majd fél 10-től este 6-ig tartanak Tizennégy éven át két turnust tudtunk finanszírozni, most ti­zenötödször csak egyre telt, éppen az idősekről való gon­doskodás többletköltségei mi­att - mondta dr. Riez Ferenc, a Somogy megyei önkormány­zat humánszolgáltatási főosz­tályának vezetője, aki helyet­tese, Dudák Lajos társaságá­ban a múlt héten felkereste Ba- latonfenyvesen az Őszi Nap­fény nyugdíjastábort.- A kórházi ágyszám csökke­nése miatt újabb szociális elhe­lyezési lehetőséget kell teremte­nünk. Folyamatban van a sza- bási kórházi osztály átalakítása, a mosdósi kórház területén és a kaposvári bőrgyógyászat igény- bevételével is bővítjük az ilyen célú ágyak számát. A tetemes kiadások ellenére egy turnust azért idén is megszerveztünk, hogy ezt mennyire fontosnak tartjuk, azt az is jelzi, hogy dr. Kolber István, a megyei közgyű­lés elnöke, saját keretéből 50 ezer forintot küldött velünk a programok költségeire.- Három forrásból teremtjük elő a szükséges pénzt - teszi hozzá Horváthné Pintér Pi­roska, örökös táborvezető, aki nyolc önkéntes társával bizto­sítja az idős emberek pihenését, ellátását, szórakozását a me­gye hozzájárulásán kívül a Vö­röskereszt és a nyugdíjasokat küldő települési önkormányza­tok adják össze a tábor költsé­geit. Voltunk Badacsonyban, Buzsákon, orvosi tanácsokat kaptak az idős korral járó beteg­ségek enyhítésére. Vendégünk volt Suchmann Tamás ország- gyűlési képviselő is. Fellépett a táborban operett- és nótaénekes, de házi ki mit tud?-on versekkel, nótákkal, vidám történetekkel egymást is szórakoztatták. Ve­lünk van hűséges doktornőnk, dr. Csaba Margit barcsi vállal­kozó orvos, aki a napi vémyo- másproblémákat, főfájásokat enyhíti. Idén azt tapasztalom, hogy többen vannak, akik elő­a bemutatók. Nyolcszáz sze­replő előadásában negyvenhét produkciót láthat a várhatóan nem csekély közönség. A je­lentkezési lapokból kiderül, többségében magyar nóták, népdalcsokrok hangzanak fel a színpadon, de versek, jelenetek, paródiák, táncbemutatók is szí­nesítik a programot. A jelzett ki­szór veszik igénybe ezt a lehető­séget. De néhány rendszeresen visszatérő vendégünk most is van: Huber Pista bácsi Bolhás­ról, Mihaldinecz Feri bácsi Ber- zencéről, Niklai Bözsi néni Nagybajomból és még sorolhat­nék párat azok közül, akik tű- zön-vizen át évente eljönnek hozzánk... Kiss Andrásné Gyékényesről már hatodszor tölt egy hetet a fenyvesi táborban. - A nyár nyugdíjasként is sok munkával telik, műveim kell a kertet, az unokákra is oda kell figyelni, jól esik egy hét pihenés, amikor ké­szen elénk teszik az ételt, nem kell főzni, mosogatni. Itt mindig akad ismerős, akivel korábbi tá­borokban együtt üdültünk, ki nem fogyunk a történetekből, hisz egy év alatt annyi minden történik... Szabó Lajosné Segesdről ugyancsak törzsvendég, hatvan­hetedik születésnapját éppen itt ünnepelte. - Annyira szeretjük Piroskát és a munkatársait, mint a saját gyerekeinket, úgy jövünk már ide, mintha hazajönnénk. Ez a tábor most egy kicsit más, mint a régiek, sok a „fiatal” ismeret­len arc. Azért mindig akad közös téma, megbeszéljük a világ dol­gait. Aggódunk a gyerekeinkért, vánságokat igyekeztek a szerve­zők figyelembe venni. A nyug­díjas klubok, egyesületek már megkapták a részletes műsort, mindenki értesült a fellépés sor­rendjéről. A tavalyi marcali ta­pasztalatokból okulva az ebéd rendjét is megszervezték, két vendéglőben - a Fehér Ház Étte­remben és a Sport Étteremben - csoportbeosztás szerint foglal­hatnak helyet. Mint eddig min­den bemutató, a kaposvári talál­kozó is bállal ér véget. nekik lesz-e munkájuk, nyugdí­juk. Én kőművesek mellé men­tem segédmunkásnak, jobb fize­tésért, hogy a gyermekeim ta­nulhassanak, sokan ma ezt nem vállalnák... A kadarkúrti Sóski Józsefné először van itt. - Megriadtam a sok idegentől, de estére már oda­lett a félsz, új barátnőimmel mintha évek óta ismernénk egymást. Az a kedvesség, ami­vel minket körülvesznek, egye­nesen megható. Az idős ember már kevéssel beéri, a szeretet­nek, gondoskodásnak örül a leg­jobban, és ebből itt bőven része­sülünk. Hetvenkettedik évemet taposom, de úgy engedje a jó Is­ten, jövőre egészségben, békes­ségben újra találkozzunk itt... Szabó Károlyné Somogyasza- lóból ugyancsak új vendég. - Nehezen szántuk rá magunkat a falumbeli Gáber Jánosáéval, nem tudtuk mi vár itt ránk, de a lányomék addig mondogatták, menj, csak el, anyu, rád fér egy kis nyugalom, hogy végül eljöt­tünk. Már a fogadtatáskor igen jó érzés fogott el, ilyen kedves­séget a otthon is ritkán kap az ember. Szép volt a badacsonyi, buzsáki kirándulás, csak az a kár, hogy lassan vége lesz. Katona Csongor A tizenötödik fenyvesi tábor Két régi és két új vendég, a háttérben Pintér Piroska tábor­vezető, dr. Riez Ferenc, Kovács Lajos és Dudák Lajos Felelősség, aggódás a jövőért FOTÓ: TÖRÖK ANETT Májusban a Kaposvár kör­nyéki, tegnap a megyeszék­helytől távolabb eső nyugdí­jas klubok és egyesületek vezetői találkoztak és ta­nácskoztak a megyeházán. Dr. Gruber Attila, Somogy Megye Közgyűlésének alel- nöke tartott kimerítő tájékoz­tatót a fejlesztési elképzelé­sekről, a régiós kapcsolatok fontosságáról, az Alpok-Ad­ria együttműködés eredmé­nyeiről, szót ejtett a várható Európai Uniós csatlakozás­sal járó előnyökről és köte­lezettségekről is. Az előadás után feltett kérdések az idős emberek­nek a jövőért érzett aggo­dalmát fogalmazták meg. Szó esett az M7-es autópálya megépítésének esélyéről, a bogiári kompjárat megvaló­sításának lehetőségéről, a lengyeltóti kastélykórház sorsáról, de arról is, hogy a befektetők elég vonzó képet kapnak-e Somogyról. Egy hozzászóló azt vetette fel, hogy a Balaton-parton sok ház került az utóbbi időben német tulajdonba, itt nyara­lóvendégeket fogadnak anélkül, hogy üdülőhelyi adót és egyéb közterheket fi­zetnének. A somogysárdi nyugdíjas klub elnöke a kis települések gondjait fogal­mazta meg: sok a szegény ember, de szegény az ön- kormányzat is, segélyt, tá­mogatást bevételek híján képtelen adni a rászorulók­nak, nagyobb állami hozzá­járulást tartott szükségesnek. A kérdésekre adott ma­gyarázatot hol kétkedve, hol megértve fogadó jelenlevők ezután a szövetség előtt álló feladatokat - a szeptember 20-i megyei kulturális bemu­tató részleteit, a fővárosi nyugdíjas fórumra, és az ok­tóber 10-én sorra kerülő jó­tékonysági gálára való felké­szülés tennivalóit - beszél­ték meg Kovács Lajos me­gyei elnök tájékoztatója alapján. Kaposvárral ismer­kedtek ezután a találkozó résztvevői, megnézték a me­gye- és a városháza épületét, a múzeum kincseit. Kora délután közös ebéddel ért véget a nyugdíjas vezetők tanácskozása. Főpróba a vásárban Több somogyi nyugdíjas együttes próbalehetőségként használta fel az idei Alpok-Adria vásár fellépési lehetőségét, hisz alig egy hét múlva kezdődik a me­gyei kulturális bemutató a kaposvári sportcsarnokban. Nagy sikere volt a táskái asszonykórusnak (a képen), ők részt vesz­nek a szeptember 23-án a Budapest Sportcsarnokban meg­rendezésre kerülő országos találkozón is fotó: kovács tibor Siófoki gondozottak Bolyon Rég keletű a siófoki gondozási központ és a bólyi idősek otthona közötti kapcso­lat. Nyár elején a Balaton fővárosában töltöttek egy kellemes hetet a bólyiak, ezt viszonzandó a közelmúltban a siófokiak látogattak a baranyai városba. A hat idős embert Tóth Anikó gondozó kísérte el, aki elmondta, ezek a találkozók mindig új energiával, élményekkel töltik fel az otthon lakóit. A hét nap alatt jutott idő pécsi és máriagyüdi kirándulásra is Névsort ír a 80 éves zenetanámő A boldogság a zenénél kezdődik - mondta Csajághy Károlyné, a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola 20 éve nyugalmazott zeneta­nára, aki a múlt hét végén, a tanítóképző tanévnyitó ünnepsé­gén vette át gyémántdiplomáját. — Kerek évszámokhoz érkez­tem: idén ünneplem a 80. szüle­tésnapomat, a nyugdíjazásom 20. és tanítói képesítésem meg­szerzésének 60. évfordulóját. Mindez, mintha tegnap történt volna... — Öröm ez, vagy szomorú­ság? — Természetesen öröm. Megtanultam mindent, amit a zenében ismerni kell, képessé­gemért a Jóistennek, a meg­szerzett tudásért egykori okta­tóimnak vagyok máig hálás, A zene örömeit generációk­nak adta át. A volt tanítványok még ma is emlegetik a zeneó­rák hangulatát, tanítójuk em­berségét, türelmét. Ezt bizo­nyítja az a több tucat levél, ké­peslap, amelyeket párás szemmel mostanában rendez­get. Gyakran felkeresik ottho­nában, ilyenkor újra felcsen­dülnek a felejthetetlen vizsga­darabok. Újabban izgalmas feladatra vállalkozott: össze­írja összes tanítványa nevét, rég nem látott arcok elevened­nek fel megint egy-egy pilla­natra. A névsorban Kaposvár több közismert személye: or­vosok, mérnökök, tanárok, jo­A gyémántdiplomás tanárnő gászok... Kétéves volt a legfia­talabb, nyugdíjas a legidősebb tanítványa. Állítja: zenére mindenki megtanítható, csak a tanítvány leikéhez vezető utat kell megtalálni. — Mire a legbüszkébb? — Ha volt diákjaim felke­resnek gyerekeikkel, unokáik­kal és arra kérnek foglalkoz­zam velük. Ezt munkám elis­merésének érzem, s ez ugyan­olyan jólesik nekem, mint amikor egy jóravaló diákot megdicsérnek. — Mivel telnek mostanában a napok? — Négyéves korom óta, így most is mindennap zongorá­zom, muzsikát hallgatok pihe­nés és házimunka közben. Ta­nítom a picinyeket, várom az unokáimat, és ha hangver­senyre hívnak — megyek. Kovács Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom