Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-24 / 171. szám

1997. július 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1 Rendkívüli elnökségi ülés Tegnap soron kívüli ülést tar­tott a Nyugdíjasok Szerveze­tei Somogy Megyei Szövet­ségének elnöksége. A nyári hónapok idejére nem tervezett összejövetelt a testület, de több fontos rendezvény szük­ségessé tette a megbeszélést. A Nyugdíjasok Országos Képviselet egy felmérés készí­téséhez kért segítséget. Kérdő­íves módszerrel az idősek élet- körülményeit vizsgálják. A szövetség eljuttatta az adatla­pokat a klubokhoz, egyesüle­tekhez, azzal a kéréssel: készít­senek fénymásolatokat, hogy minél több információ álljon az értékelők rendelkezésére. Szeptemberben bemutatkozási lehetőséget kap a szövetség az Alpok-Adria vásáron. Úgy ha­tároztak, hogy a rendelkezé­sükre álló területet megosztják a tolnai és baranyai társszövet­ségekkel, és tablókat, valamint nyugdíjasok készítette kézi­munkákat, faragásokat és más népművészeti tárgyakat állíta­nak ki. A szeptember 20-i me­gyei kulturális bemutatóra már elküldték a jelentkezési lapo­kat, ezek beérkezése után lehet csak felmérni a részt venni kí­vánók számát. A szövetség kéri, hogy az íveket határidőre küldjék vissza. A három nagy érdekvé­delmi szervezet, a NYOSZ, a NYOK és az MSZOSZ nyugdíjas választmánya szeptember 2-án és 3-án or­szágos nyugdíjas találkozót szervez a Budapest Sport­csarnokban. A meghívóból kitűnik, hogy ennek minden költségét - utazást, étkezést, egyebeket - a megyei szö­vetségnek, illetve a résztve­vőknek kellene megfizetni. Az elnökség úgy határozott: ilyen feltételekkel Somogy nem vesz részt a találkozón. Mint mondták, fizesse a ze­nészt az, aki a nótát rendeli... K. Cs. Füredi örökösök Egy magyar származású kana­dai férfi élete során hazai vo­natkozású lemezeket gyűjtött. Végakaratában úgy rendelke­zett, hogy a hagyatékot olyan szervezet kapja meg, amely biztosítja megőrzését, fennma­radását. továbbfejlesztését. Hazánkfia egyetlen alkalom­mal hallgatta meg a Kaposfü- redi Nyugdíjas Egyesület nép­dalkórusának fellépését, hang­kazettákat és fotókat kért utóbb. A füredieket nemrég ér­tesítették a egykori honfitár­sunk haláláról, és arról, hogy a becses gyűjteményt rájuk ha­gyományozta. Mint Horváth Gábomé, az egyesület veze­tője elmondta, a napokban hat ládában meg is érkezett a pá­ratlan gyűjtemény. Idő még nem volt feldolgozására, de a leltár átnézése után már tud­ható, hogy a világ minden ré­szén megjelet lemezek Bartók és Kodály népdalfeldolgozá­sait, Karády-dalokat, Sze- leczky Zita felvételeit, és sok más, ma már reprodukálhatat­lan különlegességet tartalmaz­nak. Danes Katalin Nyugdíjasok a Fertő-tónál Legutóbbi, kétnapos ki­rándulásukon a Fertő-tó vidékét ismerték meg a kaposvári egyesület tagjai. Átruccantak Ausztriába is, Ruszt és Kis­marton nevezetességeit - a 16. századi Halásztemplomot, az Eszterházy-kastélyt és Franciskánus-templomot - cso­dálták meg. Sopron városát sziporkázó idegenvezető segít­ségével járták végig. Közkívánatra betértek Nagycenkre, ahol Széchenyi mauzóleumát és múzeumát nézték meg. A kép a Fertő-tónál készült a csapatról fotó: szentiványi árpád Aranycímeres polgárok Lengyeltóti szerencsés település, szerencsés, mert aránylag ké­sőn, 1992-ben kapta meg a városi rangot, megmenekült így a szocreál panel kockaépületektől, családi házas, kertes, ember­arcú élettér maradt, ahol az iskolás gyerekek az utcán illedelme­sen köszönnek a felnőtteknek. Politikai, személyi ambíciók sok közintézményétől megfosztották a volt járási székhelyet, a mai önkormányzat újra kezdi a városépítést, úgy is, hogy megbecsüli múltját, azokat, akik az évtizedek során sokat tettek Tótiért. Az avatás ötödik évfordulóján Marián József, az iskolát huszonegy éven át irányító, most nyugdíjba vonuló igazgató és Pucskó La­jos, az 56-os forradalmi bizottság elnöke kapta meg a város aranycímerét Marián József Marián József nehéz idő­szakban, 1976-ban lett Tótibani igazgató, az iskolaépítés körüli visszaélésektől volt hangos ak­kor a megye.- Ezzel én nem foglalkoz­tam, a fegyelem rendbetételét tartottam elsődlegesnek, azt, hogy a pedagógus ne nyolc óra után érjen az iskolába, a tanóra valóban negyvenöt perc legyen. A tanároknak kell pontosság­ban példát adni, utána lehet megkövetelni a gyerekektől. Elmondhatom, ritka volt az a reggel huszonegy év alatt, ami­kor kollégáim iskolába érke­zéskor megelőztek. A bérek te­kintetében is nagy volt az elma­radás - különösen a technikai dolgozóké - a többi iskolához képest, az évek, évtizedek so­rán igyekeztünk ezt pótolni. Hol Marcalihoz, hol Boglárhoz csaptak bennünket, a bérek dolgában mindig máshol dön­töttek. A tárgyi feltételek tekin­tetében is elmaradtunk a többi intézménytől, mikor idejöttem egyetlen írásvetítője volt az is­kolának. Négyszáz-négyszáz- húsz gyerek járt akkoriban ide, 1983-ban emelkedett meg iga­zán a tanulók száma, hatszázöt­ven kisdiák neveléséről kellett gondoskodnunk. Három osztály tanult akkor minden év­folyamon, a tanulók közel fele járt délután iskolába. Az ember szíve szakadt, mikor látta, hogy kis gyerekek télidőben, fagy­ban, latyakba, sötétben botor­káltak az utcán. A tervgazdál­kodás ideje volt ez, konyha és ebédlő építése volt pénz - per­sze örültünk annak is. Addig kilincseltünk a helyi vezetők­kel, míg végül engedélyt kap­tunk egy Claps-szerkezetű épület létesítésére. Nyolc új tantermet nyertünk így, ezzel megszűnt a délutáni tanítás, az oktatás minősége is sokat ja­vult. A tornacsarnok építése volt a következő feladat. Tóti lakossága - felismerve a ne­mes célt - tett sokat ezért, a te­lepülésfejlesztési hozzájárulás megszavazásával, befizetésé­vel. Mondhatnám még a kézi­labda-pálya építését, a számí­tógépes és a nyelvstúdió ki­alakítását, mégis legbüszkébb arra vagyok, hogy igazgatósá­gom idején kollégáim több mint húsz oklevelet szereztek főiskolai, egyetemi tovább­képzésen. Most, hogy nyug­díjba mentem, kérték, óraadó­ként tanítsak tovább. Azt mondtam, ha nehéz helyzetbe kerülnek, ingyen is segítek, de állandó elfoglaltságot már nem vállalok. Elegendő törő­dést kíván a szőlő, a barackos művelése. Eddig kollégáim, tanítványaim sikerének örül­tem, remélem a borommal sem vallók szégyent, hisz tavaly az erős balatoni mezőnyben ezüstérmes lett a fácánosi zöldveltelinim... Pucskó Lajos nem akart hős lenni, Lengyeltóti lakosságának és munkatársai­nak bizalmából lett a helyi nemzeti forradalmi bizottság és az üzemi munkástanács el­nöke 1956-ban.- Rebellis település volt mindig is Lengyeltóti, közis­mert, hogy itt lőttek rá egy nagygyűlésen Szalma Ist­vánra, Latinka helyettesére a 19-es kommün alatt, később Gaál Gaszton pártjának volt jelentős bázisa. Az 53-as Nagy Imre-program kapcsán, majd később Rajkék rehabilitálása­kor már a munkahelyen is sok­szor szóba került a rendszer igazságtalansága, a szólamok és a valóság kiáltó ellentéte. A gépállomás a járás legnagyobb üzeme volt akkor, innen indult 56 október 23-án a felvonulás, a fővárosi felkelők jelszavait hangoztatva, hozzánk csatla­kozott nagy lelkesedéssel Tóti lakossága is. Még aznap este engem választottak a nemzeti Pucskó Lajos forradalmi bizottság elnökévé és az üzemben a munkástanács élére. Legfőbb feladatunknak azt tűztük ki, hogy biztosítsuk a közrendet, a település nyu­galmát, emellett élelmiszert gyűjtöttünk a Budapesten har­coló forradalmároknak. Se párttitkárnak, se tanácsi veze­tőnek, igazgatónak bántódása nem esett. Ide hozták a járási börtönbe a begyűjtött ávóso- kat, későbbi perünkben közü­lük néhányan mellettünk ta­núskodtak, persze hasztalanul. November 4-e után a nemzeti forradalmi bizottságokat ren­deletileg megszüntették, de az üzemben a munkástanács - az országban kevés volt ilyen - 57. február 27-ig a dolgozók támogatásával kitartott. Az akkor szokásos módon végez­tek velünk: a forradalmi mun­kástanács minden tagját azon­nali hatállyal elbocsátották, majd letartóztatták. Jött a kis- tarcsai internálás, a perek, a börtön. Kerek egy esztendőt voltam fogoly, közben szüle­tett első gyermekem, hat hó­napig azt sem tudtam, meglá­tom-e valaha. Miután szaba­dultam, a munkavállalást ne­hezítette meg a személyzeti­sek jól működő hírhálózata, utánam nyúltak, bárhol pró­bálkoztam. Tudtam, a politikai hátrányt csak tudással ellensú­lyozhatom, ezért a közgazda- sági, majd a gépipari techni­kumot végeztem el, így tíz év múlva - pesti és kaposvári ki­térők után - visszakerülhettem régi vállalatomhoz. Nyugdí­jasként családom körében tel­nek a napok, próbálom kárpó­tolni őket azokért a méltányta­lanságokért, amelyet velem együtt elszenvedni voltak kénytelenek. Gyűjtöm az 1956-os lengyeltóti dokumen­tumokat, talán lesz belőle egy kis kötet, hadd ismerje meg városunk fiatalsága az elmúlt évtizedekben besározott for­radalmunk igaz történetét. Katona Csongor Textilesek jártak Taranyban Tegnap a kaposvári textiles nyugdíjasok nagyatádi cér­nagyári társaikkal együtt Taranyba látogattak, egy korábban itt élő házaspár invitálta gyógyító fürdő­zésre a munkában megfá­radt volt kollégákat, kollé­ganőket. Előtte Atádon tet­tek városnéző sétát, majd időt szakítottak a klubban egy kis beszélgetésre is, ami a termálvízben folytatódott. Somogyi vendégek a Topogó Klubban Idén másodszor járt a fővá­rosban a mezőcsokonyai és a jutái nyugdíjas klub ha­gyományőrző csoportja, természetesen a delegációt mindkét település polgár- mestere elkísérte. Tavasszal a káposztásmegyeri, a múlt hét végén a budapesti To­pogó Klub meghívására mu­tathatták be népdalkaruk és tánccsoportjuk műsorát, fergeteges sikerrel. Az uta­záshoz a mezőcsokonyai önkormányzat díjmentesen adta az autóbuszát. 0,1 százalékos „előnyben” A Központi Statisztikai Hi­vatal adatai szerint a fo­gyasztói árindex országosan 18,8, az inaktív keresőké (a nyugdíjasoké) 19,4 száza­lékkal nőtt. Az év eleji 19,5 százalékos nyugdíjemelést tekintve tehát az év első négy hónapjában 0,1 száza­lékos reáljövedelmi elő­nyünk - volt. Műsoros estek Balatonfenyvesen A balatonfenyvesi önkor­mányzat műsoros estek ren­dezésével is kedveskedik a település nyaraló vendégei­nek. A strandon levő zene­pavilonban rendszeresen fellép a fenyvesi és a kéthe- lyi nyugdíjas klub hagyo­mányőrző együttese, éneke­sei és tánccsoportja. Legkö­zelebb augusztus 16-án lát­hatjuk őket. Adatvédelmi aggályok Az adatvédelmi biztos vizs­gálatot indított a nyugdíjre­formmal kapcsolatos adat­kezelések, ezen belül a ter­vezett Központi Adategyez­tető és Továbbító Országos Rendszer ügyében. Majté- nyi László közölte: a tervet a személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyil­vánossága szempontjából vizsgálja. A kevés nyugdíjat gondosan be kell osztani fotó: Gál ivett Néhány forint is számít Olcsó beszerzési forrásokat keres a kaposvári egyesület Két boltot működtet a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete, azzal a szándékkal, hogy olcsó bevásárlási lehetőséghez jut­tassa a nehéz körülmények között élő időseket. Nyugdíjasklub Kaposfőn Kaposfőn is megalakult a nyug­díjas klub Kaposfőn. Az első összejövetelen hatvanötén fizet­ték ki a tagsági díjat, de már az­óta is többen jelezték belépési szándékukat. Közösségteremtő szándék hozta össze a falu idő­seit, egyelőre hetenként egyszer a kultúrházban találkoznak. Megválasztották a vezetőket is: Kovács Istvánná az elnök; Krizbacher János az elnökhe­lyettes, Hoffmann Józsefné a titkári teendők ellátására kapott bizalmat. A tervek között szere­pel a hagyományok felelevení­tése: énekek, népszokások to­vábbadása, és más települések klubjaival is felveszik a kapcso­latot. Az önkormányzat, de több helyi vállalkozó is támogatja a új szervezetet. G. B. Szentes József, az egyesület gazdasági elnökhelyettese ar­ról számolt be, hogy az ol­csóbb árubeszerzés érdekében a közelmúltban sikeres tárgya­lásokat folytattak néhány szál­lító céggel. Elsőként a Pini Hungary vezetői tettek eleget kérésüknek, úgy is, hogy öt százalék árengedmény mellett akciós termékekkel és a nyug­díjasok által keresett olcsó árukkal folyamatosan ellátják a Szent Imre utcai boltot. A Pini után a Balaton Füszért, a Ga­bona Rt, a Drávatej és a Sütév is vállalta, hogy öt százalékkal kevesebbért szállít az üzletnek termékeiből.- A városban a legkisebb ár­réssel működő bolt a mienk - mondta Szentes József -, ti­zenkét százalékot teszünk a beszerzési árra, de egyesületi tagjaink még ebből is öt száza­lék engedményt kapnak. Leg­fontosabb áruszállító partnere­ink megértették szándékunkat, köszönet érte a város nyugdí­jasainak nevében is. Egyesüle­tünknek 1600 tagja van jelen­leg, ami a város nyugdíjas korú lakosságához képest elég ke­vés. Sokan nem tudják, hogy milyen kedvezményekhez jut­hatnak a kétszáz forintos tag­sági díjért. A két bolt dolgozói kevés pénzért, de lelkesen, lelkiisme­retesen végzik munkájukat, fi­gyelemmel kísérik a rendsze­resen itt vásárló idős ember igényeit. Öt-hatszáz főnyi törzsközönség látogatja rend­szeresen a baráti légkörű üzle­teket. Nagy Zoltán is rendsze­resen itt szerzi be a háztartás­ban szükséges élelmiszereket, vegyiárut. - Az a néhány tízes is számít - mondta -, amit egy-egy vásárlás alkalmával megtakarítok. Az sem mellé­kes, hogy itt türelmesek, megértők az idős vevőkkel, egy mosolyt, baráti szavakat is kapok a megvásárolt áru mellé. (Bujdosó-Verrasztó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom