Somogyi Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-12 / 161. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP ÁLLÁSPONTOK 1997. július 12., szombat Úgy tűnik, hallgatni épp oly kevésbé érdemes, mint feleslegesen beszélni, de leginkább magyarázkodni. A tegnapi csurgói külön számban feltett kérdések végképp meggyőztek arról, hogy több hónap elteltével hallgatnom tovább nem szabad, hisz amiről hallgatok nemcsak rám tartozik, hanem a megye társadalmára is és választókörzetem polgáraira is, függetlenül attól, hogy milyen pártra szavaztak. Sokáig vívódtam, amikor többen kértek már arra, hogy legalább reagáljak a híresztelésekre. Úgy érzem, hogy a magyarázkodás mindig azzal az elkerülhetetlen következménnyel jár, hogy az emberek arra gondolnak, no azért van valami, valami igazság abban, ami úgymond a levegőben van. Remélem, hogy a következő sorokkal sikerül eloszlatnom a kételyeket és sikerül megnyugtatnom azokat, akik még hisznek és bíznak bennem és váiják a megszólalást. „Nagyon fáj” Az első történet, amelyről már régen szóltam, s amely felmentésemhez vezetett. A történetnek két része van. Az első része, hogy egy 1989 óta húzódó ügyre kívántam pontot tenni, de a döntéshozatal során ma már ez nyilvánvaló, az általam felügyelt szervezet nem a törvények, s a kialakult szokások szerint hozta meg döntését. Én ezt későn fedtem fel, s nem bizonyult hatékonynak intézkedésem ennek megszüntetése érdekében. Ezért állapította meg a miniszterelnök úr politikai felelősségemet, s ezért mentett fel miniszteri tisztségemből. A történemek van egy másik része, hogy hová lett a pénz, amely a szabálytalan megbízás alapján bizonyítottan tudomásom nélkül került kifizetésre. Ezzel soha nem hozták kapcsolatba a nevemet, még politikai ellenfeleim sem vádoltak meg, hogy ahhoz a pénzhez közöm lenne. A Dautsch-féle jelentésben sem vádolnak ezzel. Ennyit a történetről. Ami utána velem történik, az a XX. század politikai botrányainak le- gelképesztőbb vesszőfutását indította el. Néha úgy érzem, emberileg nem vagyok képes elviselni már és minthogy politikusként is ember maradtam, erről gyakran szólok, amikor József Attilát idézem, s talán így vagyok önmagam, ha kimondom, hogy néha „Nagyon fáj”. Lehetne persze ezt másként is csinálni, de akkor nem lettem volna az, aki vagyok, nem tüntettek volna ki kopogtató céduÚgy tűnik, hallgatni... Iákkal és magas választási arányokkal a választópolgárok. Hogy ez benne van - ahogy mondják - a pakliban, hogy aki e pályára lép, azt meg is rúghatják, ezt persze mindig is tudtam. De hogy ellenfeleim összes szadiz- musát el kelljen viselnem, erre még csak nem is számítottam. Címszavak, címsztorik Ezért a somogyi választópolgárok előtt szeretném felidézni az elmúlt két, két és fél év történéseit, s a legfontosabb politikai vitáim lényegét, amelyek odáig vezettek, ahol most tartok, amely miatt mind a koalíción belül, mind a párton belül ellenfeleim szinte együtt küzdenek ellenem, az ellenzékkel összefogva. Címszavakban: elismerem a Bokros-csomag közgazdasági szükségszerűségét, s társaim lemondása után hónapokig egyedül küszködtem a szociális igazságtalanságot is magában hordozó döntések ellen. Ezt nemcsak a kormányon belül tettem, hanem a nyilvánosság előtt is, vállalva minden következményét. (Nem szavaztam meg a Parlamentben sem az egyetértésemmel nem találkozó szociális megszorításokat.) Többször felléptem az előkészítetlen gyógyszer-áremeléssel szemben. Nyíltan és nyilvánosan vállaltam a szakszervezetekkel való kapcsolatot, a piacgazdaságban is fontosnak tartottam, sőt igazán itt tartottam fontosnak a korrekt érdekévdelemnek a megszervezését. Tizennyolc hónapig vitatkoztam sokszor egyedül, hogy Magyarországon kizárólag a gazdasági növekedés az, amely új munkahelyet teremthet, amely a lehetetlen helyzetbe került családoknak megélhetést biztosíthat. Vitatkoztam a sajtóban, a frakcióban, a kormányüléseken és azért gyorsítottam fel a privatizációt, hogy az ebből keletkező bevételekből igaz piacgazdasági módszerekkel, de a munkahelyek megteremtésére, a fejlesztésekre koncentráljak. Az ellenzék, amely szintén leszavazott a Parlamentben 1995 decemberében ebben az ügyben és a kongresszuson, a szocialista párt velem azonos gondolkodású baloldali csoportjai többször is mondták azóta, hogy hibás döntés volt a 192 milliárd forintnak adósság törlesztésre való fordítása, hisz mind ahogy jósoltam, 1996-ban ennek hiányában szinte nulla volt a növekedés. A későbbiekben szintén a nyilvánosság előtt vitáztam, hogy legalább a kamat nyereségét fordítsuk a vállalkozások fejlesztésére és szintén növekedésre. Ebben is kevés szövetségesem volt, de az idő, biztos vagyok benne, hogy engem fog igazolni. Egyszer talán eljutok oda, hogy engedélyt kérek a kormányülésen a privatizáción kívüli ügyekben elhangzott felszólalásaim nyilvánosságra hozatalára. Tanulságos lesz mind ellenfeleim, mind barátaim számára. És hát folytattam a sajtóvitákat az SZDSZ-szel, aki elvi kérdést csinált abból, hogy az én általam kezdeményezett ' gazdaságpolitika - amely a piacgazdaság szociáldemokrata változatát tartotta elfogadhatónak -, szerinte nem létezik, én pedig ma is ebben hiszek. Ezért voltak konfliktusaim a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a Világbankkal, a Valutaalappal. Megbízásaim Már többször elhangzott, hogy elherdáltam a magyar vagyont. A tények pedig azt mutatják, hogy sokszoros áron adtam el. Aki nyomon követte tevékenységemet, azt is látta, hogy nemcsak az árra koncentráltam, hanem a nemzeti érdekekre is. (Szolnoki Kőolaj, Hungaroton értékesítése és még sorolhatnám.) Most, hogy már nyolcadik hónapja egyre több az ellenségem, akiknek nem elég még ahova jutottam, de ugyanakkor úgy érzem, egyre több az igazi barátom. Ugyanis, akik ebben a helyzetben megkeresnek, levelet írnak, megszólítanak, azok igazán nem számíthatnak tőlem többre, mint egy kézfogásra, amely azonban sok mindent sejtet a jövőt illetően. Volt lehetőségem arra, hogy eldöntsem, hogy feladom és lemondok a mandátumomról is. Ha arra gondolok, hogy október óta több mint hatszázan kerestek fel levélben, telefonon, személyesen és nemcsak választópolgárok, hanem települések, városok, községek, vállalatok és vállalkozók, akkor ezt egyszerűen nem tehettem meg. Tehát a ciklus végéig mindenképpen politizálok. Nem állami cégnél nyomban elhelyezkedni és csak a saját dolgaimmal foglalkozni, úgyszintén megfutamodás lett volna, tehát nem tehettem meg. így azonban fel kell vállalnom, hogy nem utóvédharcok folynak ellenem, mivel még mindig túl erősnek látszom azokkal szemben, akik amikor hatalmam volt, több mint talpnyalóként viselkedtek. Ezért hát, miután földre estem, megpróbálnak még lejjebb nyomni. Ez nem az európai politikai normák kategóriája, s ezzel azt hiszem nem túlzók. Mit tehettem volna. Kézenfekvő megoldásnak kínálkozott, hogy szembeforduljak azzal a párttal, amelyhez tartozónak érzem magam - miután arra ítéltettem, hogy egyedül vigyem el az egész ügy következményét -, de nem tettem és soha nem fogom tenni, mert érzem, nem tartozom és nem tartózhatom semmilyen más politikai irányzathoz, mint a magyar baloldalhoz. Eddigi éle- tutam, sorsom, s felfogásom erre kötelez. Tehettem volna, hogy szembe fordulok Hóm Gyulával - pártbéli ellenfelei kapacitáltak is erre -, de soha nem teszem, mert az adott szó számomra szentség, s mert egy életre szóló politikai szövetséget kötöttem, melyre büszke vagyok, hogy ez emberi érzésekkel is át volt szőve. Tehettem volna, hogy a politikai pályát befejezve számtalan előnyös, magas beosztást, külföldi ajánlatot elfogadok, de nem tettem és teszem, mert vannak még dolgok, melyeket szeretnék befejezni. Tehettem volna, hogy miközben a sárt kaparom magamról, másokat is besározok, de nem tettem és nem teszem, mert emberi és politikai meggyőződésem szilárdabb és tisztább szálakkal van átszőve, semhogy ilyet tegyek, s legfőképp azért sem tettem, mert nem így neveltek. Nem vettem semmit Persze, az sem jó, ha már-már mártírt csinálnak belőlem. Barátaim régóta kérik, hogy legalább a híreszteléseket cáfoljam. Nagyon nehéz. Hogy lehet ésszerű magyarázatot adni arra, hogy lassan már az egész ország minden tulajdonát a nevemet akaiják írni, enyém a Füszért, a laktanyák, a somogyi erdők és földek, villák és telkek, üzletek, gyárak, minden, amiben hivatalból eljártam, segítséget nyújtottam cégeknek, embereknek. Nem hiszem, hogy normális emberi szóval, türelemmel lehet ezt naponta cáfolni. Kevés vigasz, hogy nem vettem semmit, nem vettem részt privatizációban, nincs villám, a lakóházunkon és a szőlőmön kívül nincs más ingatlanom. Szüleim megszenvedett kárpótlásán, annak is csak 60 százalékán a többi 534 ezer licitálóval együtt a mi családunk is licitált. Ezen földek ma a marcali tsz használatában vannak. Ami kárpótlási jegyet pedig eladtam, annak árán aranykoronát vettem, s néhány hektár földön gazdálkodom, hogy lovaimat, amelyek tha is megvannak, saját magam által termelt terménnyel lássam el. (1972-ben választottam magamnak az első lovat apám segítségével, remélem, hogy ez nem baj.) Nem fenyegetőzöm azzal, hogy feljelentem, aki a becsületembe gázol, de kérem a megye, a választókerület, s legfőképp marcali lakosságát, gondolkodjon el rajta, miben változtam, miközben életemet a szemük előtt élem. Nem dicsekvés, de egyetlen miniszter voltam, aki nem költözött Budapestre, továbbra is 36 négyzetméteres albérletben élt és él. Szülőfalumat, választókörzetemet soha nem akartam elhagyni, családom egy napig sem volt velem. Ugyanúgy élek, ahogy éltem, s aki ezt nem veszi észre, az nem egyszerűen vak, de másokat is megtévesztő, rosszindulatú áskálódó. Sokszor már a családom tagjai nem merik elmondani, hogy mit hallottak épp az utcán és tényleg csodálkozom komoly embereken, hogy mindezt elhiszik, annak ellenére, hogy bárki állításom ellenkezőjét bizonyítani tudná. Választókörzetem gondja az enyém Továbbra is szolgálni fogom a nemzet, az ország érdekeit, amivel megbíznak, vagy amire felhatalmaznak azt legjobb tudásom szerint végrehajtom. Kérés nélkül, évek óta figyelemmel kísértem a választókörzet pályázatait, lehetőségeim szerint segítettem és büszke vagyok arra, hogy az elmúlt nyolc évben, ami Marcaliban történt, mindhez közöm van. Több vagy kevesebb, mert ez dupla kötelességem. Jelentem a városnak, hogy a Városi Termál Szálló anyagi eszköze 80 százaléka rendelkezésre áll. Egy éven belül konkrét lépéseket tudunk tenni az ipar parkban. A választókörzet közepén meg fog épülni egy 18 milliárdos erőmű és néhány apróbb dolog, ami az itt élő emberek számára fontos. Ez nem az érdemem, a kötelességemből fakadó cselekvés, de ehhez együttműködő partnerek kellenek. * * * Azért írtam ezt a cikket, mert szeretnék nyugodtan élni azzal a lelkiismerettel, amit cselekvéseim megengednek. Szeretnék az emberek szemébe nézni és bocsássák meg gyarlóságomat, szeretnék együtt sétálni a családommal az utcán úgy, hogy ne a félrevezetett emberek gyanakvó tekintete üldözzön. Minden kérdésben személyesen is, az újságok útján, fórumokon rendelkezésre állok. Ezt el kellett mondanom nemcsak azért, hogy könnyítsék a lelke- men, hanem azért, mert mint politikusnak fentiek közlése is a kötelességeim közé számítanak. Dr. Suchman Tamás A bor és az agytoma Francia kutatók nemrégiben meglepő választ adtak arra a kérdésre, hogyan kerülhető el az Alz- heimer-kór? Szerintük magas színvonalú iskolai képzéssel és egy kevés, naponta fogyasztott borral. Jean-Marc Orgogozo professzor (bordeauxi Nemzeti Orvosi Kutatási Intézet) közölte, hogy ez az álláspont egy dél-franciaországi vizsgálatsorozat eredménye, amelyben tíz évnél hosszabb időn át több száz személy vett részt. Az Alzheimer-kórban való megbetegedés és a beteg iskolázottsága között egyértelmű összefüggés van, mondotta Orgogozo professzor. Úgy tűnik, hogy „egy tréningezett agy” jobban ellen tud állni a kórnak mint a fiatalság idején kevésbé igénybe vett elme. A francia kutatóintézet professzora egy másik meglepő megfigyeléséről is beszámolt a kongresszuson. Idős emberek, akik hosszabb ideje naponta negyedtől félliterig terjedő mennyiségben bort fogyasztanak, sokkal kevésbé hajlamosak az Alzheimer- kórra, mint azok, akik egyáltalán nem isznak bort.Háromszor több nem ivó ember betegedett meg Alzheimer-kórban a megfigyelés tíz éve alatt mint ivó. Ezt a tételt egyébként hasonló vizsgálatok Hollandiában is alátámasztják. Igaz, ott nem a bor-, hanem a sörivásról állapították meg, hogy az jelek szerint csökkenti az Alzheimer- kór veszélyét. Amerikai kutatók új gyógyszert állítottak össze, „Aricept” néven. Ennek kevesebb a mellékhatása, mint a vele összehasonlítható „Tacrine”-nek, amit ugyancsak az Alzheimer- kór elleni küzdelemben használnak. Szakértők véleménye szerint az Aricept kétségtelenül jobb, mint a Tacrine, de ez sem teszi lehetővé a betegség meggyó- gyítását. Mindkét gyógyszer csak lépéseket jelent az Alzhei- mer-kór elleni küzdelemben. Gyógyulásra csak akkor lesz kilátás, ha sikerül megtalálni ennek a misztikus betegségnek az alapvető okait. A reuma ellen A Birmingham Egyetem (Alabama állam) tudósai genetikai úton egy új hatóanyagot fejlesztettek ki, amely a reumás ízületi gyulladás okát is sikeresen gyógyítja. A kutatások során összesen 472 reumában szenvedő beteget kezeltek 24 héten keresztül egy olyan gyógyszerrel, mely genetikai úton előállított proteineket tartalmaz. Már két hetes kezelés után jelentősen csökkent a betegek fájdalma. Az új hatóanyag előnye, hogy nem vált ki mellékhatásokat, nem okoz gyomor- panaszokat, jelentette ki dr. William J. Koopmann az Amerikai Reumaliga elnöke és a Birmingham Egyetem professzora. Szeretnénk, ha nemcsak olvasója, hanem ajánlója is lenne a Somogyi Hírlapnak. Ezért kérjük, hogy szervezzen ismerősei, barátai körében új előfizetőt lapunknak. Azok között a jelenlegi előfizetők között, akik új megrendelőt szerveznek a Somogyi Hírlapnak, a Balaton Füszért Kereskedelmi Részvénytársaság vásárlási utalványait sorsoljuk ki, amelyet a cég bármelyik áruházában be lehet váltani. A nyertes előfizetők névsorát lapunk szombati számában közöljük. A sorsolás előtt kézbesítőnk az új megrendelőt személyesen felkeresi. Kéijük előfizetőinket, hogy ha szerveznek új előfizetőt, akkor az itt látható megrendelőlapot kitöltve küldjék vissza. A borítékra nem kell bélyeget ragasztani, a postai díjat kiadónk a levél érkezése után kifizeti.------------------------------------------------------i Megrendelőlevél ~i a SOMOGYI HÍRLAP előfizetésére 1997 ..........................-tői E lőfizetési időszak: I | egy hónap □ negyedév Előfizetés díja: 725 Ft 2100 Ft Beszervező előfizető: Név......... Lakcím: | Beszervezett előfizető: Név..........................................................................................| L akcím:................................................................................ I | A jelenlegi előfizetőink között, akik új előfizetőket szerveznek, e i megrendelőlevél beküldésével, aBAMTON FŰSZERT KERESKEDELMI I AÉSZVÉNVTÁASASÁG által felajánlott vásárlási utalványokat sorso- I | lünk ki. A három oldalról teljesen nyitható Vanette Cargo elegáns külseje 4,8 m3 rakteret takar. 2,3 literes takarékos szívódízel motorja könnyen megbirkózik az egy tonnányi hasznos teherrel is. + áfától MINDEN RENDBEN NISSAN Kaposvár Kft. Kaposvár, Füredi u. 180. Tel.: (82)311-500
