Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-06 / 130. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. június 6., péntek Nyomasztó hat kilométer hiány két megye határán Útját kereső Kálmáncsa Kálmáncsa az útját keresi. Nem képletesen, hanem a szó szoros értelmében. Mindössze hat kilométeres út megépítésére lenne szükség, hogy ne legyen a falu zsáktelepülés. Felszámolják a belcsai telepet Felszámolja a belcsai szarvasmarha telepét a Dráva-Coop szövetkezet, és ezzel párhuzamosan a darányi szaktelepüket igyekeznek csúcsra járatni — tudtuk meg Francz Rezsőtől, a szövetkezet elnökétől. — A szarvasmarhára jellemző, hogy hatalmas lekötött tőke mellett nagyon szerény a nyeresége — mondta a Dráva-Coop vezetője. — A befektetett tőke több mint egy évig le van kötve, ugyanakkor jobban járnánk, ha ezt a pénzt inkább bankba raknánk. A terményárak 1996-ban lényegesen, 80-90 százalékkal emelkedtek az előző évihez képest, azonban például a tej felvásárlási ára csak 13 százalékkal emelkedett. A szarvas- marha ágazat nyereségessége tehát az utóbbi időkre még inkább beszűkült. A belcsai telepünk évek óta veszteséges. A 60-as években épült három darab százas istállóval, és alapvető fejlesztésre azóta nem is került sor. Ugyanakkor a darányi szaktelep termelése eredményes, itt egy liter tej ■előállítási költsége lényegesen alacsonyabb, mint a belcsai telepen. S a nagyobb kihasználtsággal a nyereségessége még inkább nőni fog. Most célozgatjuk a napi 20 ezer literes tejtermelést. Ha ezt sikerül elérni, az ottani kollégáknak küldöm a megígért sört. A májusi átlag egyébként 19 ezer 405 liter volt. A tehénlétszám csökkenése mellett is emelkedik a kifejt tej mennyisége a Dráva-Coopnál. 1996-ban 631 ezer litert fejtek, ez a szám az idén 643 ezer liter. Tavaly a két telepen együttvéve érte el a napi átlag a 20 367 litert, most a bűvös húszezer litert a darányi telep egyedül is képes lesz rövid időn belül elérni. N. L.- Éppen hat kilométerre vagyunk a 6-os főúttól, amelyre Dobszánál érnénk ki - mondta Farkas László kálmáncsai polgármester. - Földes út most is vezet arra. Ezt a falusiak máig piacos útnak hívják, mivel valaha nagyon sok kálmáncsai járt ezen Pécsre a piacra. Ezt kellene ellátni burkolattal. S hat kilométer megépítésével több mint 30 kilométeres utat takarítanánk meg, körülbelül ekkora kerülőt jelent ugyanis, ha KálTamburát vettek a kezükbe, és már második éve muzsikálnak rajta a lakócsai iskolások. Szépen szól a hangszerük, ezt alátámaszthatja mindenki, aki már hallotta őket, és az is, aki a hangszert annak idején a kezükbe adta. Kedves Tibor, a drávasztárai iskola tanára, aki Sztárán már négy éve irányít egy tamburazenekart. — Jól muzsikálnak a lakócsai tambu- rások, tehetségesek, és ami a lényeg, szeretik is, amit csinálnak — mondja a pedagógus. — A tambura szólóhangszer, dallamot játszanak rajta, és a szláv zene pergő dallamaival hamar jó hangulatot lehet csinálni. Eleinte azokat a dallamokat tanultuk, amiket én hoztam otthonról, aztán azt vettem észre, hogy az itteni, magyarországi horvát nótákat jobban kedvelik a gyerekek, úgyhogy hozzá- kezdtem ezeknek az összegyűjtéséhez. — 10-12 diák alkotja a zeneA kapitánysághoz tartozó falvakban a besurranó tolvajlások elszaporodása a legnagyobb probléma — mondta dr. Kiss Elemér, a barcsi kapitányság vezetője. — Egy ilyen banda végre fennakadt a horgon. Két nő és két férfi Ladon, Patosfán, valamint négy baranyai faluban követett el több ilyen jellegű bűncselekményt. Idős egyedül élő emberek jóhiszeműségét máncsáról Pécsre akarunk eljutni. Az útépítés költsége több mint 80 millió forint lenne, de így a falu bekapcsolódhatna a régió s az ország vérkeringésbe. Nagyon ráférne ez Kálmán- csára, hiszen a valaha gazdag falu mára visszafejlődött. S ennek egyik fő oka az, hogy zsák- település. Kálmáncsán valaha körjegyzőség működött, gyógyszertára, orvosa, állatorvosa volt, s nyolcosztályos iskolája is 1975-ig. A közlekedés kart, és nincs gondunk az utánpótlásra. Van rá igény az első- sök-másodikosok között is. Olyannyira fontos a zenekar a gyerekeknek, hogy nevelőeszközként is felhasználható. Az Orsós Zoli például jelenleg el van tiltva a zenekartól. Büntetésben van, és nagyon megviseli az eltiltás. A srác jó bőgős, kihasználva bekéredzkedtek, majd meglopták őket. Megbukott az a banda is, amely aktívan látogatta a vidék gázcseretelepeit. Többek között a béla- vári, heresznyei telep kirablása is az ő számlájukra volt írható. A lebukásukkal meg is szűntek az addig gyakori gázcseretelep- föltörések. Azt is sikerült elérni, hogy ezek a telepek sok helyütt a külterületről a faluba nehezülésével aztán megindult az elvándorlás. 1941-ben még 1507-en laktak itt, ma a lakosság száma a 800-at sem éri el. Utat építeni azonban nem könnyű. A kálmáncsai pedig különösen nehéz eset, hiszen két megyét összekötő útról van szó. Egy része Somogybán van, a másik Baranyában. így csak regionális fejlesztésben reménykedhet a falu. Kálmáncsa eddigi partnere, a dobszai faluvezetés is mintha meggondolta volna magát. Még a terveztetés rájuk eső költségével is adósa maradt Kálmán- csának. Nagy László bár sokáig csak sámliról tudta megszólaltatni a hangszert. A tamburatanár horvát menekültként került Drávasztá- rára. Jelenleg horvát nyelvet tanít az ottani iskolában. Gitározni, harmonikázni már tudott, de csak itt, Magyarországon vette a kezébe a tamburát. N. L. kerüljenek, így csökkentve a bűnözők esélyeit. Egy fiatalkorúakból álló banda a felelős a csokonyavi- sontai nyaraló-föltörésekért. Tavaly nyár óta tíz nyaralóba törtek be, és félmillió forint kárt okoztak. A történet érdekessége, hogy rendezett családi körülmények között élő fiatalokról van szó. Egyre nagyobb méreteket ölt a fiatalkorú bűnözés, különösen a vagyon elleni bűn- cselekmények jellemzőek rájuk — tudtuk meg a barcsi rendőrség illetékeseitől. N. L. Sámliról muzsikál a lakócsai legény Szépen szól a tamburica A lakácsai tamburások minden fellépése siker fotó: török anett Horogra akadt a besurranó banda Fiatalkorú nyaraló-fosztogatók Besurranó tolvajokat, és a csokonyavisontai nyaralók fosztogatóit csípték el a rendőrök. A gázcseretelepek látogatóit is sikerült kézrekeríteni, így mára megszűntek a korábban rendszeres cseretelep-föltörések a dráva mentén. Útra kel a Boróka táncegyüttes Olaszországba, egy nemzetközi fesztiválra kapott megívást a barcsi Kis-Boróka gyermektáncegyüttes, a „nagyok” pedig — a Boróka együttes — finn bemütatkozásra készülnek. Az olasz meghívás San Vito-ba szól, ahová a napokban indul, és kilenc másik együttes mellett lép föl a barcsi gyermektáncegyüttes. Eredményes félév Csokonyavisontán Nagyon jó első félévet zárt idén a csokonyavisontai fürdő. A vendégszám az év első öt hónapjában épp kétszerese az előző év hasonló időszakáénak. Tavaly 11 ezren keresték föl június elejéig a fürdőt, az idén 22 ezren. fotó: pölöskei tiborné Iskolatörténeti adatbázis Ezekben a heteken szombatonként több hajdani osztály is találkozik egykori iskolájában, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elkészíttette és a Kárpát-Medence húsz gimnáziuma számára eljuttatta a Scola Orbis iskolatörténeti adatbázisát. Az iskolai évkönyvekre alapozó történeti feldolgozás tartalmazni fogja névsorba szedve az intézményben dolgozó összes tanár és végzett diák nevét. Csurgón örülnek a programnak, s már el is kezdték a munkát. A programba bevont középiskoláknak több mint a fele a határainkon túl működik. Pályakezdők munkához segítése Tanfolyamokat indít a harci munkaügyi központ azoknak, akik nem fejezték be a nyolc általánost ez elsősorban cigányokat érint. A pályakezdők elhelyezését segítendő úgynevezett munkatapasztalat-szerzési támogatást vezetett be a hivatal, ami ösz- szegében jóval magasabb az eddigi támogatásnál, s azoknak a munkáltatóknak adható, akik pályakezdőt alkalmaznak. 250 éves a lakócsai templom Idén ünnepük a lakócsai katolikus templom építésének 250. évfordulóját. Az 1747-ben épült műemlékjellegű templomot ez alkalomból megáldotta Mayer Mihály pécsi püspök. A templomot az utóbbi években sikerült megfelelően korszerűsíteni, idei feladat az orgona felújítása lesz majd. Újabb támogatás érkezett Istvándiba 250 ezer forintot nyert a kisiskolák felújítására kiírt pályázaton az istvándi általános iskola. A pénzből a teljes padlózat cseréjét végzik el. Az istvándi gyerekekért létrehozott alapítvány az iskolások pécsi kirándulását támogatta, amely során a gyerekek meglátogatták az állatkertet, terráriumot, és megnézték a város főbb nevezetességeit. Az alapítványtól százezer forint értékű hűtőszekrényt is kapott az iskola, valmint 40 ezer forint értékű könyvet a nemzeti tankönyvkiadótól. Szívvel varrt foltok „Küldjön egy szívet vagy egy virágot Magyarországnak!” — Ezzel a felhívással fordult a Máltai Szeretetszolgálat a világ foltvarró asszonyaihoz. 27 országból több mint 1200 asszony válaszolt — elküldte a foltvarrással készült munkáját Debrecenbe. Egy részük most a csurgói városi múzeumban látható. A kiállítás sikere újabb ösztönzést adhat a csurgói lányoknak és asszonyoknak, akik az ősztől ismét dolgozhatnak a művelődési központ foltvarró szakkörében. A Borókásban otthon van A budapesti Pattogós utcai általános iskola „Tehetséges gyermekekért” alapítványa szervezte 6-8. osztályosoknak a Kék Bolygó elnevezésű országos vetélkedőt. A 7. osztályos darányi Kiss Balázs az irodalmi versenyben a hetedik helyen végzett, fotópályázatát külön- díjjal jutalmazták. Felkészítő tanára Kissné Szalonnay Zsuzsanna. A téma a szülőföldem volt — mondta Kiss Balázs. — Irodalmi pályamunkámban részletesen megírtam azt, hogy Da- rány határában van a legcsodálatosabb természetvédelmi terület, a Borókás. Legszebbek a boróka-bokrok, 6-8 méter magasra is nőnek. Még járni is alig tudtam, amikor a nagyapám kivitt ide. Azóta nem tudok beKiss Balázs telni a táj szépségével. Később leveleket szedtünk, meg kellett mondani milyen fáról valók, illetve azt is, hogy milyen állatok nyomait látjuk. Ezek a természetbeli megfigyelések még élménygazdagabbá tették ezeket a túrákat. Látom, hogy az emberek nyugtalanok, féltik munkájukat, hajszolják magukat, nincs idejük kirándulni. „Csukott szemmel” mennek el a természet szépsége mellett. Irodalomból játékos feladatlapot kellett megoldaniuk. Csak nyolcadikosok tudták megelőzni. Fotóit különdíjjal ismerte el a zsűri. Kiss Balázs korábban a Plusz Életrevaló játékban szerepelt a darányi iskola csapatával és egyéniben is. Ezen több mint kétezer indulóból a 12. helyen végzett. Kedvenc tantárgyai a fizika, a számítástechnika és az angol nyelv. Szabadidejében legszívesebben magnókat szerel és számítógépes programokat ír. Gamos Adrien Kőfaragó darányi a Kaukázus lábánál, szögesdrótok között A szerencsés hadifogoly Huszonnégy évesen hurcoltak kényszermunkára a szovjetunióba - mondta Kusz János darányi nyugdíjas. - Budapesten, 1945 februárjában estem orosz fogságba, katonaként. Azt mondták, megyünk haza. Bizony, a haza nem arra volt. Vagonba zárva vitték idegen földre, szögesdrótok közé. Kusz János szerencsésnek mondja magát, mert nem került olyan embertelen körülmények közé, mint jó néhány sorstársa. A lágerban, a török határ közelében, több mint négyezren voltak, többségében magyarok.- A Kaukázus lábánál dolgoztunk, vasútvonalat építettünk - mondta Kusz János. Közel volt a hegy, a levegő tiszta volt, s enyhe a tél. Kőfaragóként dolgoztam ott, bár addig kőbányát sem láttam. A mester megadta a méreteket. Az orosz nyelvvel elég jól boldogultam; ma már csak a „ponyimájes”-re emlékszem. Ezt hallottam legtöbbször. Hogy mit kaptunk enni? Csalánlevest, köleskását, ritkán sózott halat egy-két szem burgonyával. A teknősbékát is megettük; a paradicsomleves már ünnepi étel volt. Húsról csak álmodoztunk. Azon a vidéken rengeteg füge termett, csak nem nekünk. Ha valaki szedni akart belőle, már lőttek is az őrök. Szerencsére csak a levegőbe. Volt olyan, aki végelgyengülésben halt meg. A fiatal azonban jobban bírta a megpróbáltatásokat. - Nem voltam soha kétségbeesve. Bíztam abban, hogy egyszer hazajövök. Mondták, hogy 1947 júliusában indul az első szerelvény Magyarországra. Természetesen a legyengül- tekkel. Rákaptam a dohányzásra; csak azért, hogy fölkerüljek az utazólistára. Hetvenkét kilósán vitték ki, amikor hazajött 46 kiló volt. - Augusztus 20-án értem haza a szülőfalumba, Darányba. Ez minden évfordulón eszembe jut - mondta Kusz János. - Nem szoktam elérzékenyülni, de ezt nem feledem. Még ötven év után sem. (Gamos)
