Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-05 / 129. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1997. június 5., csütörtök Jelzés az elnöknek A Somogyi Hírlap 1996. december 10-én Kilakoltatás az ötödikről, Hullott a bútoreső címmel megjelent cikkben írtak alapján hivatalból vizsgálatot indítottam. Vizsgálatom során megállapítottam: a végrehajtásra nem közüzemi díjhátralék behajtása érdekében került sor. A bíróság 1985. április 3-án kelt határozatával állapította meg, hogy a Szeged, Budapesti krt. 28/B. IV/ 14. számú lakás bérletének felmondása érvényes, és kötelezte az alpereseket, hogy elhelyezési igény nélkül a lakást 15 napon belül hagyják el, ingóságaiktól ürítsék ki. A határozatban foglaltakat önként nem teljesítették. Zöldi Lajosné nem a kilakoltatás előtt három nappal tudta meg, hogy a végrehajtási eljárást megindították. A bíróság végrehajtási eljárás során a lakáskiürítési kötelezettség teljesítésének kikényszerítése érdekében 1995. augusztus 1-jén kelt határozatával 10 000 forint, 1996. február 21-én kelt határozatával 15 000 forint pénzbírságot szabott ki. Miután ez nem vezetett eredményre, rendelte el a bíróság a karhatalommal történő lakáskiürítést. A végrehajtás cikkben írt módjának vizsgálata érdekében jelzéssel éltem a megyei bíróság elnökének. Gönczöl Katalin állampolgári jogok országgyűlési biztosa Sofőrvirtus Május 14-én este hazafelé igyekeztem a barátnőmtől. A barcsi Volán AFC 198-as rendszámú autóbusza 18.32- kor érkezett Kadarkűtra, utasokkal zsúfolva. Felszálláskor köszöntem, és egy ötven százalékos kedvezményes árú jegyet kértem, amikor a sofőr rám förmedt: talán köszönnél? Úgy szállsz föl, mint egy ökör-marha! Huszonéves vagyok, és a sofőr is fiatal; a sziát megtoldottam hát egy jónapottal, mire ő odavetette: na, nyögjed már! Újra kértem egy ötven százalékos jegyet Kaposvárra, mire az autóbuszvezető durván követelte a diák- igazolványomat, amely a kezemben volt. Észrevette, hogy a kép rosszul volt felragasztva — a ragasztó leszáradt, a kép pedig meglazult —, de személyi igazolvánnyal igazolhattam, hogy a kép engem ábrázol. A sofőr azonban rám kiabált, hogy „vagy veszel egy teljes árú jegyet, vagy takarodj le a buszról!” Egy szolgáltató vállalat alkalmazottja akkor sem beszélhet ilyen hangon az utasokkal, ha — történetesen — igaza van. Hát még ha nincs... Kovács Mariann Kaposvár, Béke utca A Hétszínvirág kapcsolata A Somogyi Hírlap május 14-i számában Új EuNET-es Internet szolgáltatók címmel megjelent cikkét a következőkkel szeretném kiegészíteni. Gratulálunk, és sok sikert kívánunk a közeljövőben beinduló két új Internet szolgáltatónak, de létezik a megyében egy iskola, a marcali Hétszínvirág, amelyik már meglévő nemzetközi engedéllyel rendelkezik a MatávNET jóvoltából. Hamarosan az ország különböző pontjain (nagyobb városokban) kilenc szerveren leszünk elérhetők. Nemzetközi engedélyt kaptunk mindennemű szerver felállítására (News, Name, Fip, www, E-Mail stb.), a MatávNET partnereként Internet szolgáltatási, korlátlan számú Web-es alapú információs szolgáltatási joggal rendelkezünk. A MatávNET szolgáltatását ajánljuk minden érdeklődő előfizetőnek, hiszen a cég a legolcsóbb tarifákat kínálja a leendő előfizetőinek. A kereskedelmi időszak beindulásával pedig új és gyors behívó rendszerrel rendelkezik, melynek már maximális sebessége 33 600 bps, és képes az ISDN vonalas hívásokat is fogadni. Kalló Zoltán ZNET webmester, Marcali Szóval elkezdődött valami Alighanem szerencsésnek kellene éreznem magam, mégis napok óta rágódom, lassan a családomnak is elege lesz belőlem. Ezért talán megkönnyebbülök most, ha közzéteszem a problémámat. Még talán választ is kapok. Van egy értelmes, okos gyerekem, aki most fejezi be az alsótagozatot. 1986-ban született, mire négy-öt éves lett, kezdett nyiladozni az értelme. Én vallásos családban nőttem fel, bár néha pedagógusokról lévén szó, nehézségekbe ütközött. Lopva jártunk templomba, hiányosak a vallási ismereteim. Na, gondoltam, most bepótolom a gyerekemen, én is tanulok legalább, kezdtek új szelek fújni a politikában, nagyon jól jött ez nekem. Természetes volt, hogy a katolikus gimnáziumot céloztuk meg, hiszen a pásztorunk is támogatott, meg buta gyerek sem volt. Gondoltam, a kicsi világképe majd jól fog alakulni, hiszen ehhez az iskolához nem volt befolyása azoknak a papoknak, akikről furcsa hírek terjedtek a városban. Itt nem folyt nagyszabású építkezés, dogmatikus nevelés, a meggyőzés módszerét, a jó értelemben vett motiválást alkalmazták. Mi kívülállók nem érzékeltük azokat a belső problémákat, melyek csattanója vészesen közeledett. Nem figyeltünk arra, hogy valamikor volt itt egy Máltai Szeretetszolgálat, melynek volt lelki és gazdasági vezetője. Sokan dolgoztak benne önzetlenül, azért az újságban lehetett olvasni róluk. Valaki ezt tudatosan tönkretette, mert a szeretet, a szolgálat nem illett a szótárába. Ma gyakorlatilag onnan tudjuk, ismerjük ezt a fogalmat, hogy egy mentőautó oldalára felragasztották. Pedig lenne rászoruló most is, gyanítom. Szóval elkezdó'dött valami. Mi annak örültünk, hogy van egy püspökünk. Eleinte még a szokásainkon is változtattunk, buszoztunk a mise kedvéért. Aztán azt vettem észre, hogy lassan már nem olyan szívesen megyünk. A vége az lett, hogy visszatértünk a régi helyünkre, ahol nekünk beszélnek, rólunk is szól a prédikáció, hogy még később is vissza tudok emlékezni rá, hogy nekem is adott valamit, amitől másképpen látom a világot, amitől békésebb az életem, amire eddig nem gondoltam, pedig létezik. Kezdetben előadást hallgattunk a TIT- ben, ahol püspökünk tényleg jó dolgokat mondott. Aztán csönd lett. Csönd lett a közéletben. Nem láttam sem a püspököt, sem a katolikus iskolákért felelős embert egy tanulmányi versenyen sem, nem láttam szurkolni a sportversenyeken. Azt mondták a nálam okosabb emberek, hogy nem baj. Az erre hivatott pedagógusok tudják a dolgukat, vezeti őket egy igazgató. A vezérkar meg építkezik, új autókat vásárol. Az iskola szegény, de amíg a hangulat olyan, addig ez nem zavaró. A hangulat olyan, hogy az ablakos, világos, szemléltetőanyaggal dekorált iskolákból idekerülő gyereket nem zavarja a pici tanterem, a kicsi ablak, a szűk mosdó. Az egyházi vezetők helyett látom egyik papunkat a börtönből jönni (mert ott is lehetnek hívek), a kórházból jönni (mert a hívek időnként oda is bekerülnek). A másiknak szétesik az autója, mert néha ez kéri kölcsön, néha más, nekik is lehet ugye szükségük rá. Olykor látom a másikat gyönyörű piros autóval kanyarodni, rádiótelefonnal beszélgetni. A másik papunk a plébániáján úgy lakik, hogy minden szobájában más, mert a hajléktalanoknak is kell ugye lelkivigasz. Igaz, sohasem lesz „szép háza”. Ennek előnye viszont, hogy nem kell a titkárságán időpontot kérni, előre bejelentkezni, hanem a nyáj köré vegyül el. Nem zavartak ezek a negatívumok, hiszen arra mindig hivatkozhattam, hogy a pásztorom nem ilyen, az én nyájam vezetője egészen más. Most valaki ezt a másságot irigyelte meg. Nevezhetném népszerűségnek is. Miért? Ők elérték azt, amit mi az úttörőben, KISZ-ben soha. Teremtettek egy Kercseligetet, szinte a semmiből. Ezt egy gyermek sem hagyná ki, pedig némelyik szülő biztosan idegenkedne a körülményektől, ami ott van. De ezek a gyerekek a tizenéves fejjel megértették azt, hogy van más is, mint központifűtés, terített asztal. Valahol, a lelkűkben már fészkel a gon- tiolat, bár megnevezni nem tudják, hogy jó egymásért dolgozni, hogy jó ott együtt imádkozni. Vannak a reggeli misék, amiért bizony télen sötétben botorkálnak be a vidékiek, de eljönnek, mert Tamás atya hozzájuk beszél. Nem akartam leírni a nevet, de most ki kívánkozott. Aki hallotta a ballagási „ünnepséget”, hálaadást, annak ez felejthetetlen. És annak kell is lennie. Most ezeket érzem veszélyben. Valakit nagyon bántott, hogy ebben a kisvárosban egy pici belvárosi templomból két egyszerű, de felmérhetetlen belső gazdagsággal rendelkező pásztorból elindult valami. Mert az már valami, ha hétről-hétre nem lehet beférni a templomba. De érdekes módon vasárnap délelőtt is ez a helyzet. Valamivel megfogtak minket, a hatvanas évek nemzedékét is, akikből pedig nehéz már jó katolikus szülőt nevelni. Valakinek a gimnázium még hiányzott a gyűjteményéből, mert az itt felnövekvő ifjúság már nem az a búskomor, szomorú hívő, hanem egy boldog, énekelni is tudó, tapsolni is tudó boldog katolikus, aki esetleg netán feltárja az ellentmondásokat is. És valaha kérdezni fog, és a papoknak válaszolni kell. És akkor nem lehet a kaputelefonon bejelentkeztetni, hanem akkor és most feleletet adni. Valaki nagyon nem nézte ezt jó szemmel. Kell lenni ebben a vidéki kisvárosban olyan embernek is, aki felelős ezért, felelős az egyházi iskolákban folyó munkákért, és azért is, hogy nem tudja megakadályozni ennek a jó irányba terelődő fejlődésnek a megszakítását. Szeretném tudni, hogy vállalja-e a felelősségét annak valaki, hogy ha netán hibás döntés miatt a sok kisdiák lelki fejlődése törést szenved? Az én gyerekemé már igen, mert szeptembertől nem fog ebben az iskolában tanulni. Valaki belső egyházi harcnak használ fel egy iskolát, veszít el újból hazatért és megtért híveket. Valaki mondja el, hogy egyszer már csalódtunk a bennünket felnevelő rendszerben, akkor elviselünk-e egy lelki csalódást is? Kinek kell hinnem, aki leáll velem beszélgetni, megmagyarázza az én szintemen az álláspontját, akiért tömegek rajonganak, vagy annak, aki diktatórikusán cselekszik és nem áll le velem vitatkozni (nem mer)? Valaki koncnak vetett oda egy intézményt, minket (szülőket, tanárokat, diákokat) nem vett figyelembe, tudatosan, elkövet mindent annak érdekében, hogy egy nehezen létrehozott, vérrel-verejtékkel működtetett, a jövő felnőttéinek képzésére hivatott intézményt lejárasson, nevetségessé tegyen. Én csak egy szülő vagyok (mellesleg szintén a közoktatásban dolgozom), de ha számít egy ember véleménye, és biztosan van, akinek ez is számít, az magyarázza meg nekem. Nyugtasson meg, hogy a hit, remény, szeretet él még a nagy emberek szívében is, hogy egyszer valaha Isten és az ő Egyháza közelíteni fog egymáshoz. Győzze le a szkeptikusságo- mat, hogy a kivett gyerekek nélkül is jó lesz az iskola, az erővel odatett igazgató a szülők, gyerekek, 22 ellene szavazott (döntő többség) pedagógussal is folytatni fogja a megkezdett, rendkívül tartalmas lelki nevelést, mely azt a friss, új szelet hozott katekizmust képviseli, melyet Tamás atya oly sikeresen, nagy felkészüléssel, átható erővel oltott belénk azzal a céllal, hogy a gyerekeink hitüket bátran valló, boldog, kiegyensúlyozott vallásos emberek legyenek. Herner Arpádné Kaposvár, Tokaji u. 3. Ha június uégéig megrendeli a Shell Gas kistartályos szolgáltatását akar 100.000 Ft*0t takaríthat meg Ön helyett ugyanis mi fizetjük a teruezés diját a TNBF hatósági engedély beszerzésének diját és a tartály betonalap elkészitésének diját. Ismerje meg Ön is a Shell Gas által nyújtott minőseget, megbízhatóságot. uatamint uduarias. gyors szolgáltatásainkat SYv^WGAS1 Ingyenes, személyre szóló tanácsadással is készséggel állunk uásárlóink rendelkezésére ingyenes hívás: 06-80/622-222 Shell GAS Shell Gas Hungary Rt H-20Q2 Budakeszi. Szdlóskert u 9 Pf 151 Tel 06-232456-893 Helytálló egészségügyiek Az utóbbi időben sajnos, sokat betegeskedek. Immár többször is volt alkalmam látni a nagyatádi kórházban végzett gyógyító munkát, ahol csak a vak nem látja, hogy orvosok, ápolók gyakran emberfeletti munkával végzik feladataikat, és minden lehetőt elkövetnek a betegek gyógyulása érdekében. Tudom, hogy nem ez a helye a személyes hálálkodásnak. Akár hiszik, akár nem, nem is ezért fogtam tollat. 62 éves kisnyugdíjas vagyok, nincs módom nagy paraszolvenciákkal meghálálni a velem való törődést. Ennek ellenére ugyanúgy elláttak, mint akik tehetősebbek lévén pénzt is adtak. Sok hozzám hasonló beteggel beszélgettem, akik nem tudtak pénzt adni, de nem panaszkodtak, hogy őket ezért hátrány érte volna. Miközben volt időm látni naponta, hogyan rohangálnak az orvosok, az ápolók egész nap betegtől betegig, azon tűnődtem, hogy buják ezt idegekkel és fizikailag. Sajnos, vannak, akik azt hiszik, hogy mindezt a jó fizetésért, a sok hálapénz miatt teszik. Nagyon tévednek. Megnéztem az egészségügyi dolgozók FEOR és bértáblázatát, és elképedtem. Egy szakorvos bére nem több egy segédmunkás bérénél. Egy főorvos fizetése jó, ha egy szakmunkás bérét eléri. Az ápolókról jobb nem is beszélni. Természetesen van kivétel is. Nemcsak egy osztályról, az ott tapasztaltakról írom e sorokat. Feküdtem már a II. és az I. számú belosztályon, és a családom több tagját is ápolták a kórházban. Szándékosan nem írok neveket, akiknek köszönettel tartozom, azt megtettem már annak idején személyesen. Csupán azért fogtam tollat, mert igazságtalannak tartom, hogy a médiákban nagy általánosított vélemények látnak napvilágot. Kihasználva az egészségügy sajnos, valóban nehéz anyagi helyzetét, akarva-akaratlanul is, de hergelik a közvéleményt az egészségügyi dolgozók ellen. Elvétve sem olvastam olyan cikket, de nem is hallottam olyan riportot, amelyben kellőképpen méltatnák az orvosok, ápolók nehéz munkáját, hivatás- tudatát. Nagyon méltánytalannak tartom, hogy megfeledkeznek a legfontosabbakról, a gyógyító emberről. Ezért is írtam e sorokat, hogy ne csak a rosszat, a jót is lássuk meg! Varga Albert Zákány, Kossuth u. 21.
