Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-04 / 128. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. június 4., szerda Pörgős ufó Bőszénfán A gyerekek pörgős ufónak nevezték el azt a szabadtéri fajátékot, amit Eugen Petri román szobrászművész fa­ragott néhány napja a bő- szénfai Meseszálló udvarán. A három karú játékcsoda csak egy a gyerekparadi­csom kincsei közül. Az udvart egyre több já­tékkal népesítik be, hiszen gyakori itt a gyerekzsivaj. A hét elején százhúsz kapós- mérői óvodás látogatott Bő- szénfára, ahol a vidék is kí­nál látnivalót. Az egykori papiak három éve „mesekastéllyá” avan­zsált. 28 ággyal egy nyolc­szobás panzió működik itt, s rendszeresen látogatnak ide a turisták. Szabó Géza, a szálló vezetője elmondta: az idei szezon is jónak ígérke­zik. A legfiatalabb vendé­gük 2,5 hónapos lesz. L. S. Szezonnyitó Igáiban Az esős idő ellenére több vendége volt az igali Nap­fény Termál Kft-nek, mint tavaly májusban. Zimmer­mann Árpád ügyvezető igazgató szerint ez elsősor­ban a pünkösdi ünnepeket kísérő, napsütötte két hétnek köszönhető. Volt olyan nap, hogy ezer vendég is meg­fordult a gyógyvizes és úszómedencékben. Meg­szaporodott az egynapos tu­ristabuszok száma; a vendé­gek jönnek, fürdenek, majd este tovább állnak. A gyógy- turizmust elsősorban a ka­zalt vendégek veszik igénybe. Jó időben azonban a tb-támogatásával, a somo­gyi derékfájósok is fölkere­sik a masszázst, a medence­fürdőt és a tangentort. Megtudtuk: kedvezményt elsősorban a csoportos für- dőzők kapnak. V. A. Nyírespusztától a Los Angeles-i Metro Goldwyn Mayerig A grafika somogyi poétája Vörösmarty Magda grafikusművész gyakran látogat So­mogyba. Nem csak a szülőföld és az emlékek vonzzák. Több te­lepülés polgármestere gondolta úgy: nem árt, ha avatott kezű ember tervezi meg régi-új címerüket. Elsőként a tapsonyiak, majd a nagyszakácsiak bízták meg a munkával. A lakiteleki címer és zászló nyertes tervezője nem maradt adós a bizalom­mal. Az eredeti formát, saját művészi elképzeléseivel ötvözve alkotta meg a települések történelmi múltját, hagyományait szimbólumokban őrző címereket. A plakáttervezéssel is foglal­kozó művész sikerének nemré­giben a budapesti Kongresszusi Központban örülhettek a so­mogyiak. Legértékesebb, díj­nyertes plakátjaiból nyílt kiállí­tása kapcsán beszélgettünk. — Mindig örömmel térek haza, hiszen gyökereim So­mogybán erednek. A Mezőcso- konya melletti Nyírespusztán láttam meg a napvilágot. Édes­apám a település intézőjeként dolgozott. Onnan kerültem egy kaposvári intézetbe, ahonnan a nyomasztó légkör miatt hama­rosan meg is szöktem. Bár az iskola volt a mindenem, nyug­talan, fiús természetemmel sok fejtörést okoztam tanáraimnak. Szerencsére rájöttek: elég, ha egy ceruzát, papírfecnit adnak a Az Anna Karenina plakátja kezembe. Otthon is elvállaltam minden házimunkát, hogy raj­zolhassak. Kezdetben képregé­nyeket alkottam. Imádtam May Károly könyveit és az amerikai kalandfilmeket. Olyan filmsze­rűen rajzoltam, hogy társaim alig várták a folytatást. A „nép­nyúzó” intéző gyermekének azonban nem volt helyem a Képzőművészeti Főiskolán. Irodai munkát vállaltam Ka­posváron, de mindig elaludtam, így kirúgtak. „Na kislány jöj­jön! Aki ilyen szépen tud raj­zolni, annak adok munkát. ” — mondta egy szép napon egy kft főnöke, akit lerajzoltam. Innen sikerült bejutnom az Iparművé­szeti Főiskola díszítő-festő sza­kára. A Budapesten élő művész karrierje akkor kezdődött, ami­kor 10 hanglemezbontó tervet rendeltek tőle és Pathé Mar­coni, a híres olasz cég vezetője meglátta munkáit. Vele tervez­tette meg Psalmus Hungaricus borítóját, egy rajza pedig a brüsszeli világkiállításra ke­rült. Tagjai közé választotta a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége, s bekerült a bíráló bi­zottságba is. Az alkalmazott grafikának szentelte életét. Emblémákat, plakátokat, kiál­lítás-arculatot tervezett. A Metro Goldwyn Mayer egy Malamud regény amerikai ko- oprodukciós filmjének plakát­tervéért első díjban részesí­Vörösmarty Magda FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA tette. Ötletes, szellemes mun­kái, fekete-fehér grafikái Bel- giumtól-Japánig szinte vala­mennyi grafikai biennálén si­kerrel szerepeltek. Több cso­magolási nívódíj, BNV első és Év plakátja díj fémjelzi mun­kásságát. A finom vonású grafikusnak egy bánata van: azt mondja, későn jött a változás. Vörösmarty Magdának azonban nem kell a szom­szédba menni egy kis lelemé­nyességért. Úgy gondolja, a fotografika és a címertervezés nem hagyja cserben. Ezt iga­zolják a folyamatos megrende­lések is. A budapesti kiállítás meg­hívóján portréja fölött a költő ős, Vörösmarty Mihály arc­képe tekint ránk. — A nagy Vörösmarty család „méltatlan”, oldalági leszárma­zottja vagyok, a János gyermeke — vallja be szerényen a grafika XX. századi somogyi __ poé­tája. Várnai Ágnes Gyomirtás a somogysárdi határban - Drága az alkatrész Közepes termésre számítanak A Kapós-menti szövetkezetekben már az aratásra készülnek. Szinte kivétel nélkül mindenütt úgy tervezik, hogy június 20-25. körül kezdik a betakarítást. A szakemberektől azt kérdeztük: mennyibe került a felkészülés? Milyen termésre számítanak? A somogysárdi határban 300 hektár kukoricát kell még gyomirtózni. Mihelyt az időjá­rás engedi, két-három nap alatt elvégzik a maradék tennivalót. A Haladás szövetkezet gépmű­helyében egyébként serényen dolgoznak: a kombájnok mel­lett a szemhordásnál használa­tos teherautókat és pótkocsikat javítják. A felkészülés mintegy ötmillió forintba kerül. A szö­vetkezetben várják az aratást, hiszen ez adja az első jelentős bevételt. Langmár Ferenc el­nök elmondta: gyenge lesz a termés; a búza és a tátikáié elő­reláthatóan 3,5 tonnát ad hektá­ronként a várt 4,2 helyett. A ki­esést az időjárás számlájára ír­ják a sárdiak. A bajt tetézi, hogy a mostani hűvös idő sem kedvez a növényeknek. Külö­nösen a kukoricának, pedig ez meghatározó termék: úgy ter­vezik, hogy csaknem 2500 ton­nát értékesítenek. Baksa Sán­dor, a magyaratádi Barátság mezőgazdasági szövetkezet el­nöke azt mondta: a három régi Class kombájn felkészítését el­kezdték, alkatrészre eddig több mint 2,5 millió forintot költöt­tek. Az elmúlt öt év óta először vesznek új kombájnt, a beruhá­zás mintegy 27 millióba kerül. A legutóbbi határszemlén kide­rült: a kalászos - a búza, a táti­káié, valamint az őszi- és a ta­vaszi árpa - a szeszélyes időjá­rás hatására mérsékelten fejlő­dik, összességében közepes termésre számítanak. A szak­ember szerint előreláthatóan június 25-e körül kezdik az ara­tást. A kalászos gabonáknál - legalábbis az előzetes becslések szeánt - 4,5-4,8 tonna hektá­ronkénti termést várnak. Harsányi Miklós Ifjú göllei kémikus döntős sikere A közelmúltban rendezték meg a TIT Hevessy György orszá­gos kémiai tanulmányi verseny döntőjét. Ezen szép eredményt ért el Ódor Krisztina, a göllei általános iskola hetedik osztályos tanulója, aki a megyei megmérettetésen második lett. Az orszá­gos verseny döntőjében a huszonegyedik helyen végzett. A ver­senyre Gelencsér Árpád készítette fel. Magyaratádi parkgondozásért hajóstábor Egy pályázatot hirdetett a Magyar Úttörők Szövetsége és a Zsi­ráf diákújság, amely arra ösztönözte a gyerekeket: nyilvánítsa­nak védetté egy területet — például egy iskolaudvart vagy egy játszóteret —, amelyet rendszeresen gondoznak. A magyaratádi általános iskola az intézményt körbeölelő parkot és környékét hozta rendbe. A pályázat kiírói két diákot látnak vendégül egy hajóstáborban. A Tisza-parti egyhetes táborozáson Füki Edina és Őry Mááa vesz részt. Az alsóbogátiak komfortjáért Egy parkot hoztak létre a falu központjában az alsóbogátiak. Örökzöldeket és facsemetéket ültettek a falu lakói. Az önkor­mányzat negyvenezer foántot biztosított erre a célra. A falu­szépítés egyébként folyamatos a háromszáznegyvenhárom lel­kes településen. Nemrég utcai szeméttárolókat, hirdetőtáblákat helyeztek el. Az iskolánál pedig utcairányjelző könnyíti a tájé­kozódást. A temető hátsó kijáratánál egy székelykaput állítot­tak, ami egy helyi mester keze munkáját dicséá. Schrancz László polgármester elmondta: egyre nagyobb gondot fordíta­nak a település komfortjára. A közelmúltban elkészült egy négyszázötven méteres elektromos hálózat is a Béke utcában. Területi kiegyenlítő támogatásként 1 millió 52 ezer foántot nyert a falu. Áz önerőt a Dédász Rt vállalta magára. Öt falu vízmű-üzemeltetéséről Sántoson Sántoson tartotta a Multiline kft éves közgyűlését. Ezen a házi­gazda polgármesteren kívül részt vett Nagyberki, Mosdós, Szenna és Somogyjád első embere, akik elfogadták az 1996 évi eredményről, és az idei tervekről szóló beszámolót. A résztve­vők arra hívták fel a a koncessziós szerződés alapján a községi vízműveket üzemeltető cég képviselőjének figyelmét, hogy az idei gazdálkodásban érdemes néhány szempontra figyelni, s ekkor csak kismértékű vízdíjemeléssel lehet számolni. A haté­konyabb működtetés érdekében a közgyűlés egy öttagú vezető­séget és egy felügyelő bizottságot választott. Iskolát bővít a bodrogi Menedék Alapítvány Bővítik a Menedék Alapítvány bodrogi iskoláját. A tetőtérben két tantermet, egy kisebb ebédlőt, valamint az ehhez kapcso­lódó tálalót építik ki. Paróczi Zsolt iskolaigazgató elmondta: a beruházás értéke mintegy hárommillió foánt. Ennek nagy ré­szét önerőből valósítják meg, valamint külföldi támogatást is kaptak. Az építkezést várhatóan június közepén kezdik el, s elő­reláthatóan szeptemberre elkészülnek. A beruházás révén csak­nem 150 négyzetméterrel lesz nagyobb az épület. Kiállítási pavilon készül Nagybajomban A nagybajomi Somogy Fémipart szövetkezetben hét méter át­mérőjű, félgömb alakú kiállítási pavilont készítenek, amit egy észak-magyarországi cég rendelt meg. Meló Sándor ügyvezető elnök elmondta: a félmillió foánt értékű munkát hétfőn kezdték el, s várhatóan a jövő hét végéig befejezik. Emellett termény­rostát, szárítóhoz alkatrészeket, fémidomokat és fémkaszanye- let is gyártanak. A szövetkezet 10 embernek ad munkát, az idén mintegy 15 millió forínt árbevételt terveznek. Pályázati pénzre vár a hetesi iskola A hetesi általános iskola és óvoda pályázatot nyújtott be a Nép­jóléti Minisztértum által kiírt egészségmegőrző-preventív prog­ramra. Egymillió forínt támogatást kértek, amiből a már meg­lévő biokertészeti programot, valamint az egészséges életmódra nevelő tevékenységi kör fejlesztését kívánják elősegíteni. Kar­sai Józsefné igazgató elmondta: az iskola területén található ki­lenc hektáros őspark gondozását is a kért összegből kívánják megoldani. A pályázat eredményéről várhatóan június végén kapnak értesítést. 80 éves kántortanítót köszöntöttek Somogyjádon A pedagógus bölcsessége A pedagógusnap és a szüle­tésnap kínálta az alkalmat. Somogyjád apraja és nagyja a katolikus templomban kö­szöntötte a nyolcvan eszten­dős Bugola Erzsébetet. A közszeretetnek örvendő néptanítót hajdan választásra késztették: marad kántor, vagy állami tanító lesz. ő az előbbit választotta. Ellátta az egyházközség teendőit, évti­zedeken át énekelni-zenélni okította a kicsiket, akik nem­csak a tananyagból kaptak ismereteket, hanem köve­tendő példát is láttak: embert tartásból és szakmaszeretet­ből. Bugola Erzsébet egyéb­ként kora ellenére még ma is ellátja a kántort teendőket. A meghitt ünnepséget a nyugdíjas egyesület kezde­ményezte, de az egész falu ünnepelt. A templomban ab­ban a ruhában jelent meg egy kislány, amit még Bugola ta­nítónéni varratott negyvenöt éve, amikor néptáncos pró­bákra, fellépésekre hívta az akkori, ma már nagyszülő korban lévő somogyjádiakat. A kántortanító a Tízparan­csolatból idézett, s elérzéke- nyülve beszélt. Azt mondta: az a legfontosabb, hogy szere- tetben, békességben éljen az ember, s életét ne az anyagi javak felhalmozása motiválja. Bölcsességét vajon hányán fogadják meg? (Lőrincz) Nemcsak véradást szervez, nyugdíjasklubot is vezet a vöröskeresztes titkár Osztopán apraját-nagyját ismeri Harminchat éve a vöröskereszt aktivistája az osztopáni Sztara- sincsics Józsefné. Korábban véradás-szervező volt, most a helyi vöröskeresztes szervezet titkára. A hatvanhárom éves asszony most kapta meg a a Vöröskeresztes munkáért ezüst fokozatát. — Könnyű mozgósítani egy- egy akciójukra a falu népét? — Nekem szerencsém van, mert a a nyugdíjas klubot is ve­zetem, húsz évig pedig könyv­táros voltam. Osztopán apraját- nagyját ismerem. Idáig csak évente egyszer szerveztünk véradást; azt szeretnénk, ha a jövő évtől kétszer lenne. — Mivel honorálják ezt? — Semmivel. Pénzzel nem lehet megfizetni, s az ember nem is ezért teszi. 1957-ben sú­lyos balesete volt a férjemnek, s akkoriban még nem volt önkén­tes véradás. Ő sok vért veszí­tett. Akkor megfogadta a csa­lád: amíg az egészségünk és a korunk engedi, addig ott le­szünk minden véradáson. Ahogy nőttek a gyerekek, gyakran elvittem őket, s elma­gyaráztam nekik: miért fontos, hogy másokon segítsünk. Most már ők is rendszeres véradók. — Mi a feladata egy vörös­keresztes titkárnak? — Az én kis ezer lakosú fa­lumban 150 tagom van. Sok ci­gány család él itt, de sok az egyedülálló, idős osztopáni is. Amikor tehetem, meglátoga­tom őket, s karácsony táján ajándékot is kapnak. Most, hogy leromlott az egészségem, a férjem visz körbe a faluba. A véradók tiszteletére minden év­ben rendezünk egy estet, ahova adományokat hoznak a faluból. Ezek zöme használt ruha. Sze­retek varrni, a rászorulóknak átalakítom, ha kell. Legutóbb húsz csomagot hordtunk szét. — Most mit szervez? — Egy véradást, ami június 25-én lesz. Sajnos megcsappant az önkéntesek száma. Húsz éve még 130 véradónk volt. Most 40-45, de közülük is néhányat kiszűrnek. Sok a magas vér­nyomásos, s így nem adhatnak vért. Lőrincz Sándor A kitüntetett titkár fotó: Gál

Next

/
Oldalképek
Tartalom