Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-28 / 149. szám
20 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. június 28., szombat Kétszáz galamb a barcsi porta körül Mindene a magyar óriás Ha a kétszáz galambot egyszerre mind kieresztenék, lenne mit nézni a barcsi Béke utca fölött. A sok nagy testű magyar óriás elsötétítené az eget. A gazdájuknak azonban esze ágában sincs kieregetni őket. Legféltettebb kincsei a galambjai. Igazán nem könnyű meghatározni, hogy miért lesz az ember galambász. A barcsi Nagy Imre is gondolkodott rajta eleget, mikor efelől kérdeztük. Lehet ilyenkor a madár szépségét emlegetni, lehet az állatok szerete- tét; az ebben rejlő üzlet is vonzó lehet. A barcsi galambásznak a sikerélmény volt a meghatározó. Az eredmények, amelyeket tenyésztésben elért, és amelyeket ezután szeretne elérni. Az vonzza leginkább a galambászathoz, hogy kedvére tökéletesítheti kedvenceit. — A galambtenyésztés sport — mondja. — A körömtől a csőrig minden jegy pontosan meg van határozva. Minden tenyésztő igyekszik, hogy ennek a standardnak minél jobban megfeleljenek a galambjai. Sok múlik a párosításon, és persze a szerencsén. Tökéletes galamb nincs, de nekem már van néhány majdnem tökéletes példányom — mosolyog. — Azt a három-négy galambot nem is adnám el semmiért. Nem mintha bármelyiket el akarnám adni a kétszázból. Van aki üzletet csinál belőle, mert szép ára van, de én inkább csak költők rájuk, semmint nyerészkednék. Évi százezer forintot áldoz a madaraira, s hárommillióért épített nekik nemrég galambházat. — A nagybátyám „fertőzött meg” a galambászat iránti vonzalmával — emlékezik. — Nem volt nehéz, hiszen kö- lyökkoromtól volt baglyom, csókám, fácánom. Szóval mindenféle madaram, amit az ember a közelében tud tartani. Aztán galambot kaptam; elkezdtem őket tenyészteni, és teszem már 17 éve. A kedvenc a magyar óriás: nagy tollaival, fenséges tartásával igazán királyi látvány. A kétszáz galamb közül a legtöbb ilyen. A többit csak dajkagalambként tartja ezek mellé. — A magyar óriás ritka jószág, az egész országban hat- vanan tenyésztik, Somogybán kilencen. Állítólag törökországi eredetű, de még ez sem biztos. A jellemző jegyei is csak későn, a hatvanas években kerültek papírra. Ezek a galambok ugyanúgy a nemzeti kincsünk részei, mint a védett növényeink. A köztudatba azonban ez máig sem került be igazán. Nagy Imre a barcsi galambá- szegyesület elnökeként azt is elmondta, évek óta egyre nehezebb megszervezni a galambkiállításokat. A galambászat támogatottsága valahogy nem az igazi, pedig egy-egy kiállítás igazi látványosság lehetne. Horvátországban igazi fesztiválokká az efféle rendezvényeket, mifelénk azonban még nem ismerték fel az ebben rejlő reklámlehetőségeket a támogatók. Nagy László „Ez a hazám, de az a szülőföldem, s ezt nem lehet elfelejteni’ Jutái freskófestő Erdélyből Az itteniek elfogadtak Lehetnék milliomos is, ha úgy alakul a sorsom: volt részem sikerekben, a munkámat, tehetségemet mindenütt elismerték. Ehelyett azonban volt olyan időszak az életemben, amikor attól féltem: megfagyunk vagy éhen halunk a családommal. Köteles István Nagyváradon született. Már ötévesen tehetségesen rajzolt, egyenes út vezetett a képzőművészeti líceumig. Aztán egy kis kitérő után kolozsvári építészeti dekorációs technikumig, a teológiáig és a bukaresti görög ortodox mitropolia festőiskolájáig. Több száz jelentkező közül választották ki. 1985-ben mesterművészként szabadult, ami a legnagyobb művészeti rang Erdélyben. Tizennyolc templom freskóit festette meg. Azt mondja: hamar megismerték a nevét, hívták, s annyi munkája volt, hogy két hónap alatt egy ház árát megkereste, ő azonban mégis hátat fordított ennek a sikertörténetnek... — A második házasságomban éltem, két fiam volt már, Zoltán és Zsolt, s a feleségem ismét gyermeket várt — meséli. — 1988 márciusában jött a rendelet, hogy csak román nevet lehet adni a születendő gyerekeknek. Azt mondtam: az én gyerekemnek magyar neve lesz, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy el kell hagynom a szülőföldemet. Június 15-én jelzőrakéták, lövések közepette szöktünk át a határon. Megsebesültem, de mindannyian átjutottunk Magyar- országra. Egy váltás ruhában. Mindenünket ott hagytuk. De lányomat Mária Ilona névre kereszteltük... Úgy tűnt: ismét rájuk mosolyog a szerencse. A debreceni katolikus egyház jóvoltából munkához, lakáshoz jutottak. Köteles István hálából egy 3,4 millió forint értékű munkát ajánlott fel. Itt is kezdték megismerni a nevét. 1991-ben a csombárdi kúria kápolnáját festette, akkor látta először So- mogyot, ahol rögtön otthon érezte magát. — A somogyi emberek hasonlítanak a székelyekhez, ugyanolyan szélsőségesek. Hiába ajánlott munkát, helyet az egri érsek is, én ezt a földet választottam. Jutába költöztünk. Szívesen elvállaltam az itteni templom rendbetételét, csak annyi pénzt kértem, amennyibe a festékek került, nekem alig maradt, de nem bántam. Keltetőgépet fabrikáltam, kertet műveltünk, hogy éhen ne haljunk. Munkám alig volt, mindenki azt hitte, hogy milliókért dolgozom, ilyen végzettséggel. Meg hát egy olyan világban, amikor az a szép festmény, amit órákig kell magyarázni, nem volt könnyű dolgom. Én a hagyományos, itáliai stílusú freskófestészetet tanultam. Vállalkozásba kezdtem, kegy- és kegyeleti tárgyakat készítettem. Végül az anyagár töredékéért adtam el: kellett a pénz, mert már három gyereket kellett etetni... Belebuktam — vagy belebuktattak — a vállalkozásomba, négymillió forintot vesztettem. Éheztünk, már a villanyszámlára, tüzelőre sem volt pénzünk. Meséli: tavaly tört meg ajég, amikor egy vállalkozóval, Bartha Ferenccel hozta ösz- sze a véletlen. Kocsit kapott tőle, amivel végre munka után mehetett. Segített abban is, hogy mindenütt megismerjék a képeit. Kiállításokat szerveztek. Ennek köszönhető, hogy a siófoki templom freskóinak megfestésére őt kérték meg. — Talán egyenesbe jönnek most a dolgok. Az itteniek elfogadtak. Annyi mindig van, hogy az asztalra étel kerüljön, és a három gyereknek rendes ruhája legyen. Ők jól tanulnak, egészségesek, és ez az igazi boldogság. Esténként, amikor már alszanak, bemegyek hozzájuk, és elnézem őket. Olyankor úgy érzem: ennél többet nem kérhetnék Istentől. Igaz: itt soha nem érez- hetem otthon magam. Ez a hazám, de az a szülőföldem. És ezt nem tudom elfelejteni... (Jakab) Ismét Somogyi Képeskönyv Ismét megjelenik Somogy megye Képeskönyve. A megye szép tájait, épületeit bemutató fotóalbumot másodszor az Informark Kft jelenteti meg három nyelvű - angol, német és magyar - kísérőszöveggel. A könyv kiadásának jogát az eredeti kiadótól szerezte meg az Informark, s változtatás nélkül juttatja el az olvasóhoz a fotóanyagot, kihagyta viszont belőle a beköszöntőt, s ezzel sokak szerint növelte a könyv értékét. Forgalmazni is a kft fogja. Darabonként 2000 forintos áron, utánvéttel vagy személyesen 50 százalék előleget befizetésével lehet megrendelni a cég címén: Infomark Kft Kaposvár, Posta u. 5/a. Tel.: 82/318-923. Jönnek a többször használatos rakéták Az amerikai űrrepülőgépek, a Columbia és társai, a hetvenes években épültek és korszerűsítésre szorulnak - többek között nagy hajtóanyag-fogyasztásuk miatt is. Egy kiló hasznos tehernek az űrbe juttatása ezeken a gépeken ma 22 ezer dollárba kerül. Ezért azt tervezik, hogy szilárd hajtóanyag helyett folyékony üzemanyagú, többször felhasználható rakétákat alkalmaznának. Jóllehet tetemes fejlesztései költségekre van szükség, a módosításokkal így egy kg teher szállítási költsége 5 500 dollárra csökkenhet. Végleges döntés a kérdésben azonban csak 1999-ben várható. Időközben készül ugyanis az új űrrepülő, az X-33 prototípusa. A Lockheed Martin cég által kifejlesztett gép még túl nehéz és túl lassú, hogy megfeleljen az űrhajózási hivatal várakozásainak. A NASA ezért kivár, s csak két év múlva dönti majd el: korszerűsítik-e a régi űrrepülőgépeket, vagy pedig az újtípusú hajtóanyagokra és rakétákra koncentrálnak? Itt a színfelismerő kontaktlencse Reménykedhetnek a színvakok: egy brit optikus feltalálta a színfelismerést megkönnyítő kontaktlencsét. A 37 éves David Harris két éven át tesztelte ChromaGen nevű találmányát egy londoni kórházban. Az eredmény: a 400 kísérleti személy 96,7 százaléka a lencse segítségével felismerte a színeket. A találmány lényege, hogy Harris a kontaktlencse közepén egy aranyból és ezüstből álló bevonatot helyezett el, amely hasonlít a napszemüvegek foncsorozásához. Ez a réteg pigmentszemcsékből áll, amelyek összetétele igazodik a beteg szeméhez, így egyénre szabva, egyedileg kell elkészíteni. A foncsorozás a kívülállók számára egyáltalán nem látható, mivel az a lencse közepén, pont a pupillán helyezkedik el. Repülőgép jelzi a hurrikánt A nyár az USA nem csak az üdülés, hanem a hurrikánok évadja is. Ä pusztító forgószelek, amelyekhez hasonlókat Európában nem ismernek, évente okoznak óriási károkat. Az előrejelzés persze rendkívül fontos és az illetékesek szerint idén jobb lesz, mint valaha. Az USA meteorológiai szolgálata ugyanis sugár- hajtású repülőre helyezi a megfigyelő központot. Ennek 12 tagú személyzete 15 ezer méter magasra emelkedve, óránként 800 km-es sebességgel haladva tudja közelről - s ami a legfontosabb, felülről - megfigyelni, hogyan alakul és merre tart a hurrikán. Az adatokat az amerikai partoktól távol, az óceán felett szálló gépről továbbítják a washingtoni központba, ahonnan még idejében tudják riasztani annak a partszakasznak a lakosságát, amelyet a forgószél fenyeget. Az idei amerikai hurrikánokat már elnevezték: Bill, Claudette, Danny, Erika, Fabian. Ha még több érkezne, arra is felkészültek: azok a Grace, Henry, Isabel, Juan, Kate, Victor és Wanda névre hallgatnak majd... Hans Joachim az 1453 és 1455 között készült Gutenberg- bibliák egyikével fotó: feb-reuters Egy hét alatt nem lehet szakmát tanulni FOTÓ: LANG A sörfőző Takács József szerencsés ember. Pedig nagyon is pechesen indultak a dolgok. Öt éve nyitotta házi üzemét, akkor, amikor boldog-boldogtalan serfőző akart lenni. Meg pék. A nagy hírveréssel indult sörfőzdék aztán egyre-másra becsuktak. Sokszor úgy, hogy a méregdrágán vett berendezéseket sem tudták eladni. Nem akadt olyan hivatal,amelyik ne akart volna keresztbe tenni, s nem volt olyan hét, amikor ne született volna valami terhes rendelkezés. ő mégis habzó sört tesz a vevő elé és mosolyog. Mondom, pechesen indultak a dolgok. Az egykori biztosítási üzletkötő egyszer csak azon kapta magát, hogy sok az eszkimó, kevés a fóka. Váltani kelA sörfőző szerencséje lett. A váltáshoz meg hitel. Kijárta. Éppen hogy felvette a pénzt, beült az autójába, és... Egy autó frontálisan rohant bele. A siófoki kórházban semmi jóval sem biztatták a családot. A rokonság igyekezett lebeszélni a feleséget, hogy elindítsák a vállalkozást, mert Takács József soha sem lesz egészséges ember, ha egyáltalán...- Tudtam, hogy ez tartja benne az életet - meséli a feleség. - Belevágtam és megcsináltuk. Ha valamit nem egészen értettem, akkor rohantam a kórterembe és megbeszéltük.- Sokszor azt sem tudtam, hogy milyen terveket hoz nekem a kórházi ágyhoz - jegyzi meg Takács József, aki műtétek Egy pont után nem volt visszaút sorát élte át. Ha nem múló sebekkel is, de felgyógyult és hazatért. Elindult a sörfőzde. Pedig a berendezést szállító cég megbízottja csak egyetlen hétig tanította a mesterséget. Egy hét alatt persze nem lehet megtanulni a sörfőzést sem. A tudatlanság árát meg kellett fizetniük. Mégsem hagyták abba. Akkor sem, amikor kiderült, hogy a tartályok, amelyeket jó pénzért árultak, nincsenek hitelesítve, hogy fogyasztási adót is kell fizetni, a sörfőzés jövedékköteles, biztosítékot kell lerakni... Egy pont után már nem volt visszaút.- Hogyan lehetett megtanulni a sörfőzést?- Egy hét alatt semmiképpen sem. Mi most is tanuljuk. A fiam elvégzett egy tanfolyamot, aztán letette a szakmunkásvizsgát, most meg a mestervizsgára készül. Addig is, amíg a saját fejünk után kellett menni, próbáltunk minden használható ötletet begyűjteni, bár az újdonsült sörfőzők egymás között jóformán semmit sem beszéltek meg. Mindenki elvolt foglalva a maga bajával. Egy dolgot az elején megtanultunk: ez családi vállalkozás, tehát magunknak dolgozunk, nem lehet dekákat tévedni, percekkel később csinálni azt, amit éppen kell. A piacot meg tisztelni kell. A házi sörnek sokáig nem volt tekintélye. Ha meghallotta a boltos, hogy ez az, már nem is állt szóba velünk. Hát persze, voltak rossz sörök. Aztán rájött az ember erre is, arra is. Aki nem zárta el végleg a sörcsapot, az megcsinálta a saját sörét. Hogy az enyém milyen? Jönnek érte. Visszatérő vevőim vannak. Tavaly a mezőgazdasági kiállításon pedig arany diplomát kaptam. A saját sörömért! Azért, amihez a nevemet is adni merem. Nagy Jenő
