Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-25 / 146. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES VILÁG 1997. június 25., szerda A Macskák 6138. előadása Andrew Lloyd Webber musicalje ennyi előadást ért meg a Broadwayn, ezzel a Broadway történetének leghosszabban futó zenés darabja lett (1982 óta játsszák). Képünkön az előadás mostani szereplői fotó: feb-reuters Közép-Európa - Kalifornia: 4 óra Készül az amerikaiak ellen-Concorde-j a A Concorde, az elmúlt évtize­dek csodagépe, amely a hang- sebesség többszörösével (és a normális ár többszöröséért) szállítja tehetős utasait a konti­nensek között, általában félig telten közlekedik és rengeteget fogyaszt; britek és franciák el­sősorban presztízs-okokból tartják forgalomban. A lényegi kudarc ellenére az amerikaiak - akik lemaradtak a légiközlekedési verseny e sza­kaszában az európaiak mögött - mégis lázasan dolgoznak a „hiper” utasszállítón, amely még a Concorde-nál is óránként 400 km-el gyorsabban szállítja majd utasait - ráadásul nem sokkal drágábban, mint a nor­mális járatok. Az új repülőgépen, amelyet egyelőre angol rövidítéséből HSCT-ként emlegetnek, ezer mérnök dolgozik. 300 utasát kevesebb, mint 2 óra alatt repíti át az Atlanti-óceánon, míg a Közép-Európa és Kalifornia közötti út 4 órára rövidül. Az amerikai kormány eddig vagy 2 milliárd dollárral tá­mogatta a HSCT kifejleszté­sét, hiszen óriási üzletről van szó a hazai repülőgépipar számára: mire a gép 10 év múlva készen áll a sorozat­gyártásra, 500 - 1000 darab körülire becsülik a várható pi­acot. Utasainak egyébként pá­ratlan élményben lesz részük. A gép egy óra alatt éri el uta­zómagasságát, a 18 ezer mé­tert, ahonnan már olyan a kilá­tás, mint egy űrhajóból: a lég­réteg és az űr határán az égbolt mindig koromfekete, míg a Föld kék golyóként látszik odalenn. Aki ezzel a sebességgel kö­zeledik Amerika felé, a Napot Nyugaton látja felkelni és „utolérheti” az időt: ha késő este Európából elindul, Kali­forniában megvacsorázhat. Fejre állított mesterművek Az igazi nagy zseniket a sa­ját koruk soha nem érti meg. Ezzel vigasztalta magát hosszú éveken át a brit Da­vid Kiley, akinek nonfigura­tív műveit finoman szólva nem kapkodták szét a mű­kedvelők. Most azonban fordult a kocka, a Londoni Royal Academyben tartott modem művészeti tárlaton éppen a korábban meg nem értett festő alkotásai fogytak a legjobban. Művészi önér­zetét legfeljebb az sérthette, hogy mint kiderült, a kiállí­tás rendezői véletlenül fejjel lefelé akasztották ki képeit. Lehet, hogy Kiley talpon állva műkedvelő dilettáns, fejre állítva viszont zseni?! Tisztelet a katonáknak! Név kerül az ismeretien katonák fejfájára fotó: kovács Tibor A Magyar Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság közötti hadisír megállapodás értelmében június 21-e és július 5-e között 20 német katona tar­tózkodik Somogybán és humanitárius tevékenységet végeznek Böhönyén, a magyar-német hősi temetőben. A magyar és a német állam között 1988-ban született megállapodás arról, hogy a máso­dik világháború során elesett 54 ezer német katona részére exhumálás után méltó kö­rülmények között megadják a végső tisztes­séget. A megállapodás része volt az is, hogy ha magyar katonák síijára bukkannak, ak­kor a német állam költségén ezeknek a te­temeit is a hősi temetőkben helyezik el. Eddig 17 magyar-német hősi temető lé­tesült Magyarországon. A Somogybán el­esett német katonák maradványait 1993- ban a böhönyei magyar-német hőst teme­tőben helyezték el. A munkálatok 1991-ben kezdődtek el és az átadásig (1993. október 2.) 1699 német katonát és 11 magyar kato­nát temettek újra. A további exhumálások és temetések miatt ma 2240 katona nyug­szik a közös temetőben. A második világháború alatt német kato­nák 1944. március 19-én érkeztek Somogy megyébe. A német megszállás során termé­szetes halállal vagy légitámadás következ­tében meghalt katonákat magyar közteme­tőkbe temették el. A szovjet csapatok 1944. december 1-jén érték el Somogy megyét. Kaposvár nyílt városként került a szovjet csapatok kezére. A német-magyar csapatok utóvédharcokat folytatva vonultak vissza az előre kiépített Margit-vonal mögé. 1944 december közepére a szovjet csapatok tá­madása kifulladt. A jól kiépített védelmi rendszer mentén hónapokra megmerevedett a front. A Margit-vonal teljes hosszában fo­lyamatos összeütközések, csatározások folytak. Nagyobb összeütközés, támadás volt több alkalommal is Marcali, Meszteg- nyő, Nagybajom, Segesd, Nagyatád térsé­gében. Esetenként olyan ádáz küzdelem folyt itt, mintha a háború kimenetele a so­mogyi frontszakaszon dőlt volna el. Mindkét oldalon nagyok voltak a veszte­ségek, és névtelen hősök haltak meg abban a hitben, hogy hazájukat szolgálják. A né­met halottakat 1945 március végéig közte­metőkbe vagy a temetők mellett létesített katonatemetőkbe temették el. Ha ezt a harc intenzitása nem tette lehetővé, a frontvonal közelében ideiglenes sírokba helyzeték el a tetemeket. A német parancsnokok vala­mennyi eltemetett katona sújáról feljegy­zést és vázlatot készítettek. 1945. március 6-án indították meg a né­met és magyar csapatok a Tavaszébredés hadműveletet. Több napos véres küzdelem utána szovjet csapatok a támadást megállí­tották és a támadókat visszavetették a Mar­git-vonal mögé. A veszteségek súlyosak voltak. Az áldozatokat a szovjet parancs­nokság a kirendelt lakossággal tömegsí­rokba temettette el. A német csapatok vesz­teségeiket pótolni már nem tudták. 1945. március 29-én indították meg a szovjet csa­patok általános támadásukat. A támadók leküzdve a védők szívós ellenállását a Mar- git-vonalat több helyen áttörték és sorra foglalták el a frontvonal mögött fekvő so­mogyi településeket. A háborúban veresé­get szenvedők vesztesége mindig nagyobb, mint a győztesen előrenyomulóké. Minimá­lisra csökken a vesztes oldalon lévő sebe­sült katonák túlélési esélye. A Somogy me­gyei harcok során több mint 3000 német ka­tona esett el. A kirendelt lakosság névtele­nül, tömegsírokba temette az elesett magyar és német katonákat. 1948-ban írták össze először a megyében lévő hősi- és hadifogoly sírokat. A jelenté­sek alapján 1196 német katonasír volt fel­lelhető, illetve beazonosítható. Ez azt jelen­tette, hogy ennyi volt a megjelölt német ka­tonasír. A többi elesett katonát tömegsírba temették el. 1956-ban a magyar vöröske­reszt tárgyalásokat kezdett a Német Szövet­ségi Köztársaság vöröskeresztjével. A tár­gyalások egyik következménye volt, hogy az egész országra kiterjedően ismételten összeírták a német katonasírokat. Erre az időre a sírok egy része elhanyagolt, gondo­zatlan állapotba került, más részüket a helyi lakosság rendbe rakta, gondozta. 1962-ben a Német Szövetségi Köztársa­ság különböző állami és társadalmi szervei a magyarországi német katonasírok gondo­zása érdekében tárgyalásokat kezdtek. A magyar külügyi és külképviseleti szervek a tárgyalások elől kitértek, ezért a németek igyekeztek alsószintű helyi szervekkel a kapcsolatot kialakítani. Ebben az időben alakult ki folyamatos kapcsolat a böhönyei katolikus plébános, valamint Johan Demle- itner bajorországi lakos között, hogy a né­met állampolgár testvérének sírját rendbe rakják és gondozzák. Később Johan Demle- itner azzal a javaslattal állt elő, hogy a Bö­hönyén eltemetett, mintegy 270 német ka­tona sírját is rendbe rakná, emlékművet emelne és gondozná saját költségén. Az üggyel kapcsolatban olvasható a marcali községi tanács vb elnökének 1965. augusz­tus 11-én kelt jelentésében: „A cél félreért­hetetlenül egyenes és tiszta..., amelynek ürügyén hírszerzés, kémkedés lehetőségét alapozzák meg...” Egy másik jelentésben olvasható, hogy „...miután Böhönye katona stratégiai szempontból átkelőhely, előre­látva nem engedhető, meg, hogy különböző nyugat-német ügynököket telepítsenek a sírgondozás ürügye alatt Böhönye és kör­nyékére”. A fentiek miatt felszólították a böhönyei plébánost és a községi tanács vb elnökét arra, hogy a nyugat-német szemé­lyekkel a kapcsolatokat szakítsák meg. Ké­sőbb, az 1970-es évektől fokozatosan eny­hült a szigor, már volt arra lehetőség, hogy állami szerveken keresztül, de esetenként közvetlen kapcsolatok útján is a német hoz­zátartozók felkutassák, majd később gon­dozzák a német katonák sírját. 1988-tól az egész országra kiterjedően a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Hagyományőrző Irodájának hatékony segítsége mellett kez­dődött el a német katonasírok felkutatása és katonatemetők létesítése. Ennek során nyílt arra lehetőség, hogy Somogybán is a böhö­nyei önkormányzat által felajánlott terüle­ten közös német-magyar hősi temető léte­süljön. Az ez évi munkálatok célja az, hogy el­helyezzék annak a több száz katonának a nevét, akiket eddig ismeretlenként tartottak nyilván. Erre azért nyűt lehetőség, mert a hitleri Németországban 1945 elejéig vala­mennyi bevonuló német katona fogazatát lefényképezték. Az exhumálás során előke­rült fogazatokról készült fényképeket szá­mítógép segítségével hasonlították össze ezekkel a korabeli felvételekkel. Ennek alapján nagy biztonsággal meg lehetett ál­lapítani az ismeretlen katona személyét. A névtáblák elhelyezésében a kaposvári Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred 10 katonája is részt vett. A német katonák elhelyezéséről, illetve a munkálatokhoz szükséges felszerelés egy részéről ők gon­doskodtak. Magyarország csak a huszadik század­ban több millió katonáját veszítette el kü­lönböző háborúkban. Sajnos, többségük sírja idegen földben, más országokban van. Nekünk, magyaroknak erkölcsi kötelessé­günk valamennyi Magyarországon lévő ka­tona sír gondozása. Hősök vagy áldozatok - tartozzanak bármely néphez - megérdem­lik, hogy sírjuk gondozott legyen. Az Egy­ségesülő Európában a katonasírok a béke követeiként segíthetik elő a különböző né­pek egymásra találását. Puskás Béla Elveszett illúziók Egy amerikai nagymama bepe­reli Disneylandet, amelynek al­kalmazottai romba döntötték unokái illúzióit. A család nemrégiben látoga­tott el a világ leghíresebb szó­rakoztató parkjába, ahol az első kellemetlen meglepetés akkor érte őket, amikor egy tolvaj el­lopta a pénzüket. Az esetet azonnal jelentették a biztonsági szolgálatnak. Amíg a szülők és a nagy­mama a nyomozók kérdéseire válaszoltak, a melegszívű biz­tonsági emberek megengedték a két apróságnak, hogy bete­kintsenek a mesevilág kulisszái mögé. A hatás lesújtó volt, a gyerekek ugyanis láthatták, amikor Mickey Mouse, Donald kacsa és Plútó jelmezéből em­berek bújnak elő. Ebben a pil­lanatban egy világ dőlt össze bennük: rájöttek, hogy kedvenc mesehőseik valójában nem lé­teznek, csupán a képzelet szü­löttei. A nagymama most kárté­rítést követel a Disney cégtől az elveszett illúziókért. Búcsú az injekcióstutol Hamarosan nem lesz szükség többé tűre és fecskendőre. A betegek egyszer s minden­korra elfelejthetik a szúrással együtt járó kellemetlenséget. Világszerte lázasan folyik a verseny az alternatív injekció- zási módszerek kidolgozásá­ért. Egyes esetekben jó ered­ményt lehet elérni a membrán­tapaszokkal: ezeket használják is, például azokról, akik le akarnak szokni a dohányzás­ról. James Weaver bostoni kuta­tóintézetében apró elektromos áramütésekkel bombázzák a bőrfelületet. Az elektroporáci- ónak nevezett eljárás hatására a bőrsejtek szétnyílnak, és így bejuthat a hatóanyag a szerve­zetbe. Ugyanabban a bostoni inté­zetben, ahol Weaver is dolgo­zik, fejlesztés alatt áll egy ult­rahanggal működő fecskendő. A bőrfelületet bombázó ultra­hang hatására apró hólyagocs- kák képződnek a bőrben, ame­lyekbe bejut a hatóanyag és „potyautasként” szökik át a bőrhatáron. Máris piaci forgalomban van Amerikában egy olyan in­jekciózó szerkezet, amely a hatóanyagot gázpatron segít­ségével 800 kilométeres se­bességgel, tű nélkül lövi át a bőrön. Az áthatolás maga olyan rövid idő alatt és akkora energiával történik, hogy a be­teg nem érez belőle semmit. Svájci kutatók kifejlesztet­tek egy speciális tapaszt, amely az elektromos taszítás (iontofrézis) elve alapján jut­tatja be a hatóanyagot a szer­vezetbe. Mikrocsip szabá­lyozza az adagot és azt, hogy mennyi idő alatt jusson be a szer a szövetekbe. Balkezes bankrabló Minden balul ütött ki: Né­metország legügyefogyot- tabb bankrablója - miután kifosztotta a Hannoverhez közeli Brüggen Volksbank- fiókját a lakáscímét a helyszínen felejtette. Mene­külés közben kocsija lecsú­szott az országútról, és a sárba ragadt. Az egyébként valóban balkezes bankrabló, a 23 éves Sven B. balszerencse-sorozata azzal kezdődött, hogy a saját sza- tyorja helyett az édesanyjáét vette magához. A táskában pu­lóverkötéshez való eszközök lapultak: tű, fonal, de ott volt egy pénzes utalvány is. Ez a papírcsík lett a fiatalember veszte, miután a név és lakás­cím jól olvasható rajta. A gyors lebukásáig raktári segédmunkásként dolgozó Sven B„ akit a sajtó rögvest el­nevezett Németország legbu­tább bankrablójának, egy kora reggel, a Volksbank-fiók abla­kát betörve jutott a pénzinté­zetbe. Csakhogy perceken belül megérkezett egy korán kelő tisztviselőnő, Karin B. A bot­csinálta bankrabló ekkor gázál­arcot húzott és riasztópisztoly- lyal hadonászva kikényszerí­tette az egyik páncélszekrény kinyitását. Ki is markolt jó 76 ezer márkát, majd kereket ol­dott. Apja öreg Skodájának kere­kével. Izgalmában azonban ügyetlenül vezetett, az árokba, majd az út menti szántóföldre hajtott. Egy paraszt húzta ki traktorjával a sárból. A sla- masztikából azonban már nem tudta kihúzni, mert mire a fia­talember hazaért, már várták a zsaruk. Tettét ekként indokolta: egy bukaresti (!) lányt akart fe­leségül venni, a lakodalomra kellett volna a pénz. Az esküvőt bizonytalan időre elnapolták. Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom