Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-18 / 140. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. június 18., szerda Gazdák a határban A szőlő csaknem húsz szá­zaléka tönkrement, a szeszélyes időjárást síny­lette meg. Hiába jártam ki szorgalmasan, az aszály és a hűvös idő ellen nem tud­tam semmit tenni — mondta Varga József me- zőcsokonyai gazda. Négyszáz négyszögölnyi kertjében épp a szőlőt per­metezte, amikor találkoz­tunk. Szükség volt rá, hi­szen időben kell védekezni a kártevők ellen. Most fe­kete oportót és elvirát ter­meszt; bornak szánja a sző­lőt. Már tudja, hogy gyenge lesz az idei termés. Tavaly 600 liter bora volt, az idén jó, ha 4-500 liter marad. — Az időjárás kiszámít­hatatlan, ezt minden gazda tudja. Szinte mindennap ki­járok a kertbe, szeretek itt dolgozni. A gyenge termés miatt nem bánkódom, nincs értelme. Egyedül a kukori­cában bízom: remélem, jót tesz neki a meleg, és meg­erősödik. Jó nézni, ahogy hétről-hétre nő. Néhány méterrel arrébb a 73 éves Rácz Miklós kapálta a tengerit. Ő is 400 négy­szögölnyi területen gazdál­kodik. A határban szépen fejlődik a kukorica, kell a disznónak és a baromfinak. Amikor arról faggattam, hogyan tud egész nap ka­pálni, annyit mondott: meg­szokta a munkát, mindig keményen dolgozott. A me­leget is el lehet viselni. Arra vigyáz, hogy a déli forróság idején ne legyen kinnt sokat. Somogysárdon Dobás Lajos kapálta a krumplit a kertben, a munkában felesége is segí­tett. A 650 négyszögölön minden megterem, amire a családnak szüksége van. A gyenge epertermés miatt már nem mérgelődnek. A gyümölcsöt a család fo­gyasztja el, s a maradékból lekvárt főz a háziasszony. (Harsányi) Bizalommal támogatott fóldprogram - 19 család tanulja a gazdálkodást Vállalkozó romák Kadarkúton Tompa Lászlóné nagy keresztet vett a vállára... FOTÓ: TÖRÖK ANETT Nyolc hektár föld művelésére kapott lehetőséget 19 kadarkúti roma és hátrányos helyzetű magyar család. A famíliánként 800 négyszögölön kukoricát termesztenek a háztájiban nevelődő haszonállatoknak. A példa értékű földprogramot Tompa Lász­lóné, háromgyermekes kadarkúti családanya Verkman József polgármester támogatásával, az Autonómia Alapítvány pályá­zatán nyert 380 ezer forinttal indította útjára. A kadarkúti romaegyesületet 1995 óta vezető agilis asszony minden anyagi támogatást nél­külözve vállalta a kadarkúti ci­gányok érdekképviseletét. Úgy gondolta, hogy a lakosság mintegy 17 százalékát kitevő etnikumnak szüksége van olyan támogatásra, amely nem a szo­ciális segélyek, hanem munka révén biztosítja az emberhez méltó megélhetést. Ezt kívánja a felnövekvő kétszáz gyermek érdeke is. Hiszen van olyan csa­lád, ahol tízet nevelnek igen mostoha körülmények között. A családok többsége jobbára munkanélküliként él. Idény­munkában kubikolnak, építke­zésnél vállalnak segédmunkát, gyógynövényt gyűjtenek. A polgármester minden támoga­tást megadott, hogy a földprog­rammal biztos megélhetéshez jussanak. A művelhető terüle­tért bérleti díjat sem kértek. Öt­ven családot kerestem meg az ajánlattal, de bizalmatlanságot tapasztaltam. Féltek a nehéz fi­zikai munkától és attól, hogy nem tudják előteremteni a 95 ezer forint kamatmentes hitel rájuk eső részét. Ez családon­ként havi ezer forint befizetést jelentett volna. Ugyanakkor olyan is akadt, aki megduplá­zott földterületet vállalt: egy egész holdat és a vele járó tör­lesztést is. Tompa Lászlóné „kijárta”, hogy az őszi mélyszántástól a szárszedésig minden műveletet nagyüzemi módon végezzenek. Az alapítványi pénz vissza nem térítendő részét munkadíjra köl­tötték. A családoknak csak a szedést kellett vállalniuk. A vegyszer szórásához szükséges pénzt, a mintegy 1300 forintot is a 19 földtulajdonos „dobta össze”. A főállású anyaként dolgozó asszony tisztje maradt, hogy havonta összeszedje és postára adja a 19 ezer forintot, amely a kamatmentes hitel arányos ré­sze. Nem kis feladat ez amikor a roma családok zöme önma­gában sem bízik. — Csak reménykedhetem, hogy az öt hónap alatt visszafi­zetik a pénzt. Az első 19 ezer forintot most adom postára. Igaz, 3 család a fizetés előtt visszalépett, de a helyükre sike­rült három másikat megnyer­nem. Miért csinálom? Magam sem tudom, hiszen az emberi támogatáson kívül ezért egy fil­lért sem kapok. Segíteni szeret­nék rajtuk. Várnai Ágnes A helyi adókra sem igen számíthatnak Mosdóson Önkormányzat vagyon nélkül Mit tehet egy önkormányzat, ha nem vethet ki helyi adókat és értékesíthető vagyona sincs? Ez a kérdés több somogyi telepü­lésen — köztük Mosdóson is — nagy fejtörést okoz. A központi támogatás ugyanis nem követi az inflációt, ugyanakkor azt kí­vánják, hogy a megemelt adókból pótolják a hiányt. Gál József polgármester szerint csak a kommunális adót növel­hetik apránként. Az idén két­ezerről kétezerötszáz forintra emelték, s ebből 1 millió 200 ezer forint bevételre számíta­nak. A gépjárművek súlyadója négyszáz forint, de a befolyt összegnek csak az 50 száza­léka, ötszáztizennégy ezer fo­rint marad az önkormányzatnál. A lakosságnak mintegy a 12 százaléka nem fizette be tavaly az adót, 200 ezer forinttal kur­títva meg az önkormányzati kasszát. A legjobban „tejelő” adófajta, az iparűzési adó Mos­dóson számításba sem jöhet, mert nincs vállalkozó, csak a mezőgazdaságban. Rájuk pedig nem vethetnek ki adót. Tavaly négymillió forint működési hi­ánnyal zárták az évet. Ennek terhét az „önhikis” pályázaton remélt kétmillió forint enyhí­tené. Kiutat jelentene az ingat­lanok eladása is, ám Mosdóson csak állami tulajdonú ingatlan volt és azt is kiadták a kárpót­lásban. Mindössze nyolcszáz ezer forint értékű föld maradt értékesítésre. Az évi huszonhá­rom millió forintos költségve­tésből csak a legszükségeseb­bekre, az intézmények működ­tetésére futja. (Várnai) Kaposmérői diákok az Aranykönyvben Két éve Együtt a jövőnkért elnevezéssel létrehoztak egy alapít­ványt a kaposmérői Hunyadi János Általános Iskolában. Dé- nesné Szak Andrea tanárnő, az alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: a tehetséges és rászoruló tanulók segítése, az egyéni és csoportos tanulmányutak támogatása volt a legfőbb cél. Eb­ben az évben az alapítvány számlájára érkezett összegek kama­tából két tehetséges tanuló ingyen vehet részt a nagyatádi kép­zőművészeti táborban, hárman pedig a fonyódligeti táborban. Egy kiemelkedő teljesítményt nyújtó nyolcadikos diák tovább­tanulását is támogatták. Az év sportolója címet elnyert tanulók neve rákerült az iskola kupájára, és a legjobbak könyvjutalom­ban részesültek. Ettől az évtől a kiváló tanulmányi eredményt elért nyolcadikosok bekerülnek az iskola Aranykönyvébe. A tanulmányi kirándulásokon résztvevő, szociálisan rászorulókat ebben az évben 33 ezer forinttal támogatta az alapítvány, amely az iskolai néptánccsoport ruhakölcsönzéséhez is hozzájárult. Református tábor Zselickisfaludon Hetes, Mezőcsokonya, Kaposmérő fiataljainak szervezett tá­bort Zselickisfaludon Juhász Róbert református lelkész. A gye­rekek lelki épülését szolgáló egy hetes összejövetelen a Bibliá­ból vett történetekről esik szó elsősorban, de a társasjátékok, ki­rándulás, bábjáték sem hiányozhat a programból. Ä hat-tizen- négy éves korosztálynak szervezett táborra eddig mintegy negyven gyermek jelentkezett. Harangozó Ferenc ex librisei Krakkóban Nemzetközi ex libris-kiállítást rendeztek a krakkói Podgórze művelődési központban, amelyen Harangozó Ferenc hét kisgra- fikával szerepel. A memyei grafikusművész két munkája a kiál­lítás katalógusában is szerepel. / Átadták a Magyaregresért díjat Ötödik alkalommal rendezték meg a magyaregresi napokat, amelyen jutalmazták az év folyamán legjobb teljesítményt nyújtókat. Az év diákja a negyedikes Ádám Ibolya lett, a Kis színjátszó címet a szintén negyedikes Madár Marianna vette át. A Tiszteletbeli magister díjat Kozári Tiboménak, a szülői mun­kaközösség vezetőjének ítélték. Az önkormányzat kerámiákkal ajándékozta meg az iskola pedagógusait. Háttá József polgár- mester az öregek napján átadta a Magyaregresért díjat. Ezt minden második évben nyújtják át. Ezúttal a zsáktelepülés ko­rábbi, tragikus hirtelenséggel elhunyt polgármesterének Finta Endrének ítélték oda posztumusz. Az elismerést Finta Endre édesanyja vette át a bensőséges ünnepségen. Új konyhai eszközök a göllei otthonban Leszüretelték a cukorborsót és már a helybeli gazdáktól aján­dékba kapott paprika, paradicsom palántákat is elültették a Móra Ferenc Gyermekotthon göllei lakóotthonának lakói. Kár- nyáczky Jánosné, az otthon vezetője elmondta: a pártfogó csa­ládok — köztük Doszpot Lajos vállalkozó — folyamatosan tá­mogatják a fiatalokat: ruhákkal, cipőkkel, élelmiszerrel látják el őket. A megyei önkormányzat háromszázötven ezer forint ér­tékű konyhai berendezéseket, eszközöket, konyhabútort vásá­rolt. Most egy hűtőládára lenne szükség a zöldségek és a levá­gandó sertések húsának tárolására. fotó: várnai Ágnes Biztosíték, amely kioldja az álmokat — Sokáig meg akar maradni gyereknek Meséket ír a batéi időjós Majláth Kálmán fotó: Gál ivett Majláth Kálmán Taszáron a katonai meteorológiánál észlelőként dolgo­zik. Miközben az eget kémleli, a hu­szonnégy éves batéi fiatalember gondolatban manókkal, tündérekkel diskurál, s azon töpreng, hogyan folytassa monstre meséjét. — A mitológiára épül a mesetrilógia, de beillesztettem az európai történe­lembe — mondta Majláth Kálmán. — Az egyharmadán már túl vagyok; ku­tattam a megyei könyvtárban és a fővá­rosi levéltárban is. Anekdotázó, igazi nagy mese lesz, ezer oldalon, s a Viga- bok címet kapja, amely ónorvég nyel­ven azt jelenti: Csaták könyve. — Sok csatát megnyert már? — Idáig sajnos még nem, de egyet mindenképpen meg akarok nyerni. Sokáig szeretnék gyerek maradni. — Mi a szép a gyerekségben? — Az, hogy tiszta, és őszinték még az érzelmek. — Miért a meséknél horgonyzott le? — Azért, mert az emberek általá­ban csak a munkájukban hisznek. A helyzet viszont egy idő után betegessé válik, a mese pedig biztosíték; kioldja az álmokat. — Veretes a történet nyelvezete. Nemcsak író, nyelvőr is egyben. — Szeretem a szép, archaikus sza­vakat, amelyeket ma már nemigen használnak, pedig jó pár idegen szót helyettesíthetnénk. — A filmmel is kacérkodik? — Igen, már írtam több forgató- könyvet is. A családi történetek épp­úgy érdekelnek, mint a fantasztikus történetek, a gigantikus eposzok. Sze­rencsére sikerült jó társaságot gyűj­teni magam köré. Kéki Kálmánnal gyakran álmodozunk; ő Dániában ta­nult filmezni, és gyakran találkozom Pohárnok Istvánnal, aki Hollandiában volt maszkmester. Szabó István azt mondta: ha elmennék a főiskolára, megfertőznének a most divatos, meg­csontosodott irányzattal. — Hogyan tovább? — írom a meséket, a forgatóköny­veket, s abban bízom, hogy a mun­káim nem maradnak a fiók mélyén. Kaptam néhány kiadói ajánlatot, most mérlegelek. A filmes formanyelvet is tanulom, hátha egyszer beledobnak a mélyvízbe, ahonnan szeretnék kievic- kélni. Lőrincz Sándor Hetes sokallja az út árát Hetes és Kaposmérő között 3,6 kilométer hosszú összekötő utat akarnak építeni, s a beruházásra pályázatot írtak ki. Négy somo­gyi cég jelentkezett a kiírásra, az ajánlatokat tegnap értékelték Hetesen. Adám László, hetesi polgármester elmondta: a beru­házók egy kilométernyi út épí­tését mintegy 38-40 millió fo­rintért vállalják. Ez az összeg csaknem a duplája annak, mint amit az ügyben érintett két ön- kormányzat tervezett. Úgy dön­töttek: felkérik a megyei ön- kormányzat beruházást szer­vező társulását, hogy végezzen új számítást. Korábban már nyertek 30 millió forintot ál­lami pályázaton, de a területfej­lesztési tanács pályázatára is je­lentkeznek. H. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom