Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-16 / 138. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1997. június 16., hétfő Rekord részvétel az éjszakai túrán Mintegy háromszázötvenkét induló vett részt a hét végén a Zselic 40 éjszakai túrán. A Simoniéról induló, és oda érkező 42 kilométeres túra­útvonalat 343 induló teljesí­teni tudta, még a jókora éj­szakai zápor ellenére is. Az első beérkezők alig öt óra alatt, az utolsók 12 óra alatt tették meg a távot. Professzorok tárlata Lellén Frank-Ivó Van Damme amszterdami és David Bek- ker odesszai grafikus mű­vész alkotásaiból nyílt kiál­lítás tegnap a balatonlellei Kapoli Múzeum Padlásgalé­riájában. Ligeti Gábor két akadémiai professzor mun­kásságának legszebb darab­jait mutatja be az érdeklődő közönségnek. A különle­gességekben bővelkedő ki­állítást Szűcs László pol­gármester nyitotta meg, és Vén Zoltán grafikusművész mondott ismertetőt. Görgetegi diák sikere A celldömölki Apácai könyvkiadó és terjesztő cég által kiírt pályázatát nyerte el Török Hajnalka. A nyol­cadik osztályos görgetegi ál­talános iskolai diák a kiadó­tól harmincezer forint ju­talmat kap. Felkészítő ta­nára és osztályfőnöke a pá­lyázattal együtt járó 10-10 ezer forintot felajánlotta a tehetséges tanulónak. Nyugdíjasok köszöntése Mintegy százötven nyugdí­jast látott vendégül a ma­gyaregresi önkormányzat. Az időseket a diákok virág­gal és műsorral köszöntöt­ték, és a testület jóvoltából mindegyikük 1000 forint támogatást vehetett át. Ötletek a kismamákért Egy gesztus a Vöröskereszttől A Vöröskereszt balaton- szárszói szervezete száz­hatvan tagot számlál. Fel­adatai között szerepel az is: segítse a véradás szer­vezését és a lakosság tüdő­szűrését. Véradóinkat minden alkalommal kis ajándékkal lepjük meg. Évente vacsorán látjuk vendégül a nyugdíjasokat. Az állandó segítőtársaink munkáját pedig egy kirán­dulással köszönjük meg. Az idén új ötletként a védőnővel végigjárjuk azokat a családokat, ahol újszülöttek vannak, s ba­baápolási szereket adunk át. Egyúttal gratulálunk a kismamáknak is; ennek a látogatásnak inkább gesz­tus értéke van. Az anyagiakat az ön- kormányzatunk támogatá­sával, a tagdíjak százalé­kával biztosítjuk. Köszönjük áldozatos munkáját mindazoknak, akik ma még képesek sza­badidejüket, energiájukat feláldozni mások érdeké­ben. Farkas Endréné A balatonszárszói önkormányzat képviselője Bornapok menettáncai, búcsú és emlékműavatás Ilyenek vagyunk, Szemesen Balatonszemesen felismerték: kulturált programokat kell kí­nálni a vendégeknek, hogy pi­henésük helyszínéül őket vá­lasszák. A hét végére többna­pos programsorozatot szervez­tek, sikerrel: a külföldi turistá­kon túl a környező települések lakói is meglátogatták őket. A Latinovits Zoltán művelődési házban a helyi vöröskereszt szervezésében Ilyenek vagyunk címmel a Balatonszemesen élők kézimunkáiból, gyűjtemé­nyeiből nyílott tárlat. Ugyanitt állította ki műveit Rajczi Zoltán festőművész. A bornapoknak méltó hátteret adott a százade­lőn épült Vigadó kertje. Itt adott műsort a helyi nyugdíjas egyesület énekkara, s a látrányi vendégkórus. Az egyik este ci­gányzene, a másikon pedig táncház szórakoztatta az össze­gyűlt kíváncsiakat. Nagy Imre mártír miniszter- elnök újratemetésének évfordu­lója alkalmából a Fábián család kertjében Fábián Lajos em­lékművét szentelte fel Bartos Ágoston Imre kanonok, nem­zetőr ezredes. Vonultak az utcán menet­tánccal, és ropták színpadon is a Balatonszemesi Aprók, az ugyancsak helybeli Berbence csoport, a nyugdíjasegyesület tagjai, a Rimóczi hagyomány- őrzők és a szomszédos szárszó- iak. Zenélt a Balaton Xilofon együttes, térzenét adtak a bala- tonföldvári fúvósok. Tegnap búcsút is tartottak. Il­lés Antal polgármester el­mondta: a hagyományt foly­tatni kívánják. Az esemény a kistérségi együttműködés szép példáját hozta. (Czene) Változik a veszélyeztetett gyermekek védelmi rendszere Alakuló gyámhatóságok Somogybán csaknem 9600-ra emelkedett a nyilvántartott ve­szélyeztetett kiskorúak száma, 79 százalékuk anyagi okból lett az. Tavaly több mint 16 ezer kis­korú kapott rendszeres nevelési segélyt, erre 195 millió forintot költöttek a megyében. Novembertől Somogybán is átalakul a gyermekvédelmi rend­szer. A megelőző és ideiglenes intézkedések továbbra is a 147 jegyzőnél maradnak. Elsőfokú hatóságként létrejön viszont 12 városi gyámhivatal, amely pél­dául az állami gondozásba vétel­ről és a gyámság alá helyezésről dönt. A megyei gyámhivatal mint másodfokú hatóság a köz- igazgatási hivatal része lesz. Mindehhez pénzügyi és szemé­lyi feltételek kellenek. A napok­ban erről tárgyaltak a hivatalve­zetők az érintett tárcák képvise­lőivel. — Szerintünk az önkor­mányzatoknak kiegészítő támo­gatást kell kapniuk — ismertette a kialakított álláspontot ár. Né­meth Jenő, a megyei közigazga­tási hivatal vezetője. — Megál­lapításakor három szempontot kell figyelembe venni: a lakos­ság, az ügyiratok és a veszélyez­tetettek számát. A cél: a többlet­, feladatokat központilag fedezni. Lényeges kérdés a kiskorúak vagyonának a kezelése is: a szü­lői felügyeleti jog szétforgácso- lódik, ami zavaros helyzetet te­remthet. A megyében 4800 kis­korúnak és gondnokoltnak 416 millió forint betétállománya, va­lamint ingó és ingatlan tulajdona van. Katona József VELEMENYEK A név nem kötelez? Egy tabló viszontagságai Mindenki átélte már az általános iskolai tanulmányai vége felé közeledve a ballagásra való készülés izgalmait. Egy csomó kérdés felmerült: milyen legyen a ballagási ruha, milyen a búcsúztató s készüljön-e az osztályról emlékül egy tabló, vagy csak egy cso­portkép? A mi kis osztályunk a tabló mellett döntött - sajnos. De ki készítse a tablóképeket? Gondoltuk, ezzel a feladattal a szóró­lapján magát reklámozó kaposvári Foto Centrumot bízzuk meg. Ilyen neves cég, ad a minőségre és korrekt is. Sajnos, tévedtünk. Április 23-án megcsinálták ugyan a felvételeket csak a határ­idővel volt egy kis baj. Először másfél hét, aztán két hét és így tovább. Most már egy hónapnál tartunk! Többször rájuk telefo­náltunk: persze készségesen mindig más és más határidőt mondtak. A megadott időben felhíva őket pedig fogalmuk sem volt, hogy mikor lesz kész a meg­rendelésünk. A ballagásig már csak három hét van: a képek még sehol, s a tablót is el kéne addig készíteni. Szóval bosszantó, hogy egy neves, korrektnek hitt cég ilyen lazaságot megengedhet magának. Milyen példát adnak ezzel a ballagó 14 éves diákok­nak? Már a saját bőrünkön meg kell, hogy tapasztaljuk: az ígéret nem kötelezi az embert? A kaposmérői 8. osztályos diákok 25 aláírása Az osztályfőnök a következőket fűzte a levélhez: Az igazsághoz tartozik az is, hogy a képek azóta már postai úton megérkeztek. A gyerekek nagy örömmel várták, de annál nagyobb volt a csalódás. A képek minősége ugyanis hagyott maga után némi kívánnivalót. Mint ké­sőbb megtudtam, a szakmai szemmel kiválogatott képek kö­zül ezek voltak a jobbak. (Milyen lehetett akkor a többi?) A képe­ket két csoportra lehetett osztani. Az egyik része úgy nézett ki, mintha árnyékban fényképezték volna, a másikakat pedig tűző napon. Szakmai szemmel bizto­san eltűnnek ezek a hibák is, csak a kiretusálni való dolgok nem. Az örömünket - hogy végre el­készíttethetjük a tablót - már csak az zavarta meg, hogy né­hány tanár képe hiányzott a cso­magból. Néhány napon belül persze ez is megérkezett. A tabló is elkészült ballagás előtt két hét­tel, amit bevittünk lefényképez- tetni a Fotocentrumba. Három napig hagytuk ott, de a harmadik napon csak hosszas várakozás után tudták megmondani, hogy lefényképezték-e vagy sem. Bal­lagás előtt három nappal megér­keztek a kis tablóképek is, ame­lyek mellé elfelejtettek nagyítót küldeni. A neveket ugyanis nem lehetett elolvasni. Mit is várhat az ember egy képeslap nagyságú tablótól, amit tíz év múlva már csak képfelismerési versenyre lehet használni? Az ígért kistabló méret (13x18 centiméter) helyett a kép csak 13x10 centiméteres volt. Már csak egy dolog hiány­zott a teljes boldogsághoz: a számla a megrendelt képekről. Többször telefonáltam és üzen­tem, hogy legyenek szívesek számlát küldeni! Ezt mindig megígérték készségesen, de még eddig sem érkezett meg. Mikor az utolsó küldeményük is számla nélkül érkezett, voltam olyan bá­tor érdeklődni, hogy szándékuk­ban áll-e egyáltalán valaha is számlát küldeni. Mint kiderült, mi „nem is kértünk számlát”, és az elnézéskérés helyett még az il­lető úrnak állt feljebb! Tudomásom szerint ha nem kértem volna számlát, akkor is kellett volna adniuk, hiszen több mint 25 ezer forint értékről van szó. Az egészben a poén az volt, hogy az illető „úr” megkérdezte, hogy milyen névre írják a szám­lát (ha egyáltalán írnak). Csak az az érdekes, hogy az utánvétele- sen feladott csomagoknál ez nem volt kérdés. Visszatérve a cikkünk címé­hez: a név nem kötelez sem pon­tosságra, sem korrektségre, sem számlaadásra? - mindenki vonja le magának a megfelelő tanulsá­got. Magas mércén jutott át a csurgói diák Schweitzer „Az érem elnyerésének dicső­sége tétessen közhírré leg­alább a megyén belül - Solta Alajos végakarata szerint” Solta Elemér nyugalmazott pécsi főiskolai tanára a távoli rokon alapítványát újította meg művészi bronzplakett adományozásával. Hemic Dianának az 1996/97- es tanévben a csurgói Csoko­nai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban az év tanuló­jának magas mércének kellett megfelelnie; vasszorgalmával, kiváló eredményével minden tanulótársa elé került. A törékeny lány szorgalmá­val, tanulmányi eredményével sohasem volt baj, hiszen az ál­talános iskolát és a gimnázium négy osztályát is kitűnő ered­ménnyel végezte el. A hét kö­zepén érettségizik; gyermek­kora óta orvosi pályára készül, s ehhez már közelebb került: a fizika és biológia központi fel­vételi dolgozatát jelesre írta meg. Hemic Diána édesapja horvátországi területről szár­mazik, rokonságának egy ré­sze Ausztriában él. Velük csak németül társaloghat. Ezért is tett a második év végén közép­fokú német nyelvvizsgát te­gyen, megelőlegeztetve e tárgyból a jeles érettségit. Az iskolai diákcsoporttal eljutott Bázelbe, Drezdába. A kapos­vári és pécsi egyházmegyék a példaképe Hernic Diana bibliaismereú versenyén a má­sodik helyezést elérő csapat meghatározó tagja volt. Egy­házközségi támogatással a pápa nyári párizsi látogatására készül. Nem ment minden mindig könnyen. A felső tagozatra ke­rülve az énekkel volt a legtöbb baja. Akkor édesanyjával kö­zösen sokszor végigénekelték a tankönyvet. Amikor szombaton a tanév­zárón Soltra Elemér átnyúj­totta a díjat, Diana meghatot- tan mondta:- Olvastam Albert Schweit­zer életét, Teréz anyáról is so­kat. A legszebb lenne, hogy hozzájuk hasonlóan tudnék segítem az embereken. Horváth József Gyermekrajztábor Atádon Huszadszor nyitja meg kapuit Nagyatádon a gyermek kép­zőművész tábor. Ä téma ezúttal az „én” lesz. Ki, hogyan látja az őt körülvevő világot, mit tart abban fontosnak, s hová he­lyezi el benne önmagát. Két évtizede a szobortelep árnyékában Bencsik István szobrászművész és Országh László, akkor még Nagyatádon tanító művésztanár irányításá­val kezdte meg munkáját a te­hetséggondozó tábor. Később Leitner Sándor festőművész is bekapcsolódott a gyerekek képzésébe. Több kisdiák innen indult el a képzőművészeti fő­iskolára, illetve a művészeti szakközépiskolák valamelyi­kébe. Az idén Országh László mellett Tibol László és Takács Zoltán irányítja majd a gyere­kek munkáját. N. J. A tanulók kívánsága Szomorúan olvasok a ka­posvári egyházi iskola új igazgatói állásának betöl­tése körüli bonyodalmak­ról. Miért van erre szük­ség? Balás püspök úr két éve megbízta az igazgatói feladattal Marik Tamás ferences szerzetest, közép­iskolai tanárt. Már évtizedek munkája áll mögötte. Örülni kellene, hogy a nagy paphiány, a szerzeteshiány ellenére ka­pott a kaposvári katolikus iskola megfelelő igazgatót. Miért van szükség civil igazgatóra? Elég szomorú tapasztalatunk van arról, mi­lyen ifjúság nevelkedett föl hit nélkül. Nem élhetünk úgy to­vább, mint egy istentelen faj, amelyik inkább arcra borul a gonosz előtt, mint a Menny előtt! Gyermekeimet egyházi gimnáziumba járattam a hetvenes években Budapes­ten, Győrben. Csak szerze­tes tanárok tanítottak ott. Igaz, hogy nem lett diplo­más belőlük, mert akkor még nem volt jó ajánlólevél az egyházi iskola. Becsüle­tesek, nem korruptak; külö­nösen a fiam kemény jellem, ami a bencés atyák nevelé­sének köszönhető. Férjem a kommunista rendszer áldozata lett, éppen ezért, mert általános iskolai tanár létére egyházi iskolába járatta a gyerekét. Huszon­két éve meghalt. Most is őr­zöm a kaposvári járási hiva­tal művelődésügyi osztály- vezetőjének leveleit, ame­lyek állásfoglalásra szólítják fel gyermeke egyházi isko­lába való beíratása ügyében. Ilyen tapasztalatokkal ren­delkezem. Én és minden vallását élő katolikus testvérem a papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk, hogy a jövő nemzedék boldogabb, em­berségesebb világot teremt­sen magának. Hogy miért áldozat-e a püspök úr? Mert a gonosz, a sátán beépíti magát az egy­házba, hogy romboló mun­kájával megtévessze papja­inkat. Kérem a püspök urat, gondolja meg, hogy az egy­ház javára cselekszik-e dön­tésével, ne váljon a gonosz áldozatává. Az iskola tanulói és szü­leik kívánsága nem figye­lemre méltó? Özv. Kovács Jánosné sz. Pozsár Mária Somogyszil, Szabadság u. 107.

Next

/
Oldalképek
Tartalom