Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-14 / 137. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. június 14., szombat ÚJ KÖNYVEK LŐRINCZ L. LÁSZLÓ Kéz a sziklán Az író új lélégzetelállítóan izgalmas könyve a föld rejtélyes erővonalainak világába vezeti el az olvasót. Kik lehetnek a vonalak őrei? Talán még ma is köztünk élnek? Talán ők a Kő fiainak leszármazottai. (Gesta,648) kiváló bevezetést kínál a kezdő érdeklődőknek, s a természetkutatók is haszonnal forgathatják. (Új Ex Libr. 2280 Ft) ESTI MESÉK KICSIKNEK Bóbita álmos MOLDOVA GYÖRGY Lámpaláz „Ez a könyv neked szól - vagy annak, aki lehetnél.” Tanácsok a kezdő és a haladó nyilatkozóknak. (Dunakanyar 790 Ft) SCOTT WEIDENSAUL A kígyók világa A kígyók világa című könyv a hüllők e fajgazdag csoportjáról ad áttekintést. A kígyók minden fontosabb családját és alcsaládját bemutatja. Ez az ábrákkal, szép színes fotókkal illusztrált könyv Ez a szép képeskönyv sok kedves, régi altató emlékét eleveníti föl, és sok új, álomba ringató, hangulatos esti verssel örvendezteti meg a kisgyermekeket. (Holló és Társa 790 Ft) SOMLYÓ GYÖRGY Törésvonalak A neves költő utóbbi négy évben írott versei; méltóan kapcsolódnak kiteljesedett, érett ívű poéziséhez. (Seneca, 780) JOAN PALMER Kutyák és tények A kötet egy átfogó, látványos kutyakalauz köré épül. Hasznos segédkönyv, amelynek szemet gyönyörködtető színes illusztrációi bemutatják a világ legkedveltebb kutyafajtáit, az atle- tikus német juhászkutyától a szeretetre méltó yorkshire terrierig. (Új Fix Libr. 2680 Ft) A felsorolt könyvek megvásárolhatók a Fókusz könyvesboltban: Kaposvár, Fő utca 13. (Folytatás a 9. oldalról) Benltő Ildikó, kaposvári vállalkozó: — Babonás vagyok, nem tagadom. Pénteken 13-án legszívesebben ki sem lépnék otthonról. Mindenesetre nagyon óvatos vagyok péntekenként. Nem vásárolok semmi újdonságot és a fontos döntéseket is későbbre halasztóm. A másik babonám a fekete macska. Ha átfut előttem, az számomra szerencsétlenséget jelent és ez személyes tapasztalatokon alapul. Takács Enikő, tanuló: — Én nagyon babonás vagyok: nem engedem, hogy körbe sö- pöijenek, ha fekete macskát látok, akkor három lépést megyek hátrafelé, ha valahová elindulok, soha nem fordulok vissza, a kéményseprő szerencsét hoz, és így tovább. A péntek 13-tól is félek: volt, hogy azon a napon otthon maradtam, mert dolgozatot írtunk volna, és biztos voltam benne, hogy egy ilyen babonás PÉNTEK VOLT, 13-A napon ez nem sikerülhet. Kovács Eraőné, vállalkozó: — A féljem egyszer éppen pénteken, 13-án karambolozott. Szerencsére neki semmi baja nem esett, egy karcolás sem, de a kocsi összetörött. Másnap indultunk külföldi nyaralásra, egész éjszaka dolgozott a szerelő az autón, de rendbehozta. Ez az egyetlen emlékezetes péntek 13-a számomra. Fűzi Ferencné nyugdíjas: — Nincs nekem egyetlen babonás napom sem, péntek 13. is éppen olyan nap, mint a többi, nem is figyelek rá. Éppen elég bosszúság történik az emberrel nap mint nap, és akkor sem nézi a naptárt. Nem vagyok babonás. Tóthné Péter Mária, adminisztrátor: — 1975-ben, pénteken 13-án, 13 órakor mentem férjhez. Pontosan 13 év múlva, pénteken, 13-án volt a válóperem. Szintén pénteken 13-án kellett megműteni egy baleset miatt. Az a nap is péntek, 13-ára esett, amikor minden iratommal, minden pénzemmel együtt ellopták a táskámat. Mit mondjak még ezek után péntek 13-ról...? Bokányi László, a Budapest Bank megyei igazgatója: — Túlságosan racionális területen dolgozom, és túl racionálisan gondolkodom ahhoz, hogy bármiben hinnék, nem vagyok babonás. Viszont ha egy vizsga- időpont péntek 13-ra esne, biztosan elhalasztanám azt. Kovács Péter, anyagbeszerző: — A péntek 13-a a fiam születése óta inkább szerencsenap számomra. 1969-ben ugyanis ezen a napon, június 13- án, pénteken látta meg a napvilágot. Én inkább a fekete macskáktól félek. Ha átmegy előttem, akkor megvárom, míg jön valaki. Előfordult már, hogy éjszaka több mint húsz percet álltam az út szélén. Az esőember A város felett hasas, szürkéskék fellegek gomolyogtak. Előbb még ragyogott a nap, és a nemrég pattant üdezöld levelek fürödtek sugaraiban. S most félő, hogy a felhő beleakad a magas templomtorony keresztjébe. Kihasad és jeget zúdít a világra, összetörve a zsenge palántákat és a térre ültetett virágokat. Az utca kockakövein szapora lépések koppantak. Az emberek, bánva már a rövid ujjú ingeket, igyekeztek, hogy minél előbb fedél alá jussanak. Kinek jutott volna eszébe reggel kabátot húzni harminc Cel- sius-fokra s esernyőt csapni hóna alá, hiszen rekkenő hőséget jósoltak. Ilyenkor délidőben voltak itt legtöbben, s olyanok is, kiknek dolguk akadt. Mások inkább bámészkodtak, megmutatták magukat, s kiültek egy teraszra. De most ez az idő elvette a ráérős jókedvet. Ritkultak az emberek, az utcán alig lézengtek s a terasz is üres lett. A szélroham végigseperte a faragott köveket. Felkapta a port, s beszórta a környéket. A levegőben papírfecnik szálltak, s egy műanyag zacskó, mint groteszk luftballon, felfúvódva sodródott az erkélyek felé. Egy foltos macska farkát magasra tartva szaladt a lépcsőház nyitott ajtajából a szu- terén pinceablaka felé. A széles utca végén, mint üres filmvásznon, feltűnt egy ember. Avítt zöld lódenkabátja álláig begombolva, s sapkája alól gyűrűztek ősz tincsei. A borostás szikár arc megfáradt, ráncokkal szabdalt, szemöldöke összenőve, mint fehér pamacs. Egyik kezében összetekert piros esernyője, a másikban öles papumdekli bőröndje. Csak egyik sarkát védte takaró lemez, kopott s karcolt volt. Oldalai behorpadva arról árulkodtak, hogy könnyen viszi gazdája. Jött lassú lépésekkel. Mintha maga előtt terelné a felhőket és a szelet. Utána senki és semmi. A városi madarak találékonyabbak, mint az erdőké. Megszokták az embert, hisz a morzsák cipőjük mellett teremnek. Most azok is, melyek eddig az ereszeken tipegtek és félszemmel pislogtak a haragos égre, felreppentek és a széláramban sodródtak a külváros felé. Ézsiás régen járt erre. Minden megváltozott, miként ő a múló idővel, hogy senki fel nem ismerheti. A házak a régiek. Ismerősek az erkélyek s az utca íve. Pad állt üresen egy kapu mellett. Odament, és leült. Bőröndjét maga mellé fektette oly óvatosan, mintha kisded lenne, s rája az esernyőt. Kezét ölébe ejtve nézett előre, s az üres utca megelevenedett. Mennyi ismerős, mind mosolyogva köszöntek. Úgy tettek, mintha nem múlt volna el végtelen idő, és ő mindig köztük maradt. Mintha csak tegnap állt volna fel a kávéház tükrös termének márványasztala mellől, hagyva a kártyát és a halom pénzt, miként széles szivarszipkáját a metszett üvegtartón. Sziporkáztak a csillagok, miközben rótta a park sétányát. Ezüstgombos sétapálcájával, az útra hulló sárguló leveleket szurkodta, mint a parkőr szögesvégű botjával az elszórt papírokat. Kereste a lábnyomokat, miket ő s Grisel hagytak...- S akkor hogyan tovább? - kérdezte.- Nem tudom... megfáradtam, néha nagyon nehezen cipelem... E zsiás felnézett, nem látott senkit. Az eső lassan szemerkélni kezdett, csendesebben, mint ahogy azt a haragos fellegek ígérték. Jó szagú nyári eső. Mélyet szippantott. Kezét kitárta, mintha magához akarná ölelni a világot, de aztán csak a pad hátsó támlájára fektette karjait és arcát az esőbe tartotta, mintha napozna.- Megengedi? Egy fiatal nő állt előtte. Domborodó hasán kartonruhája redőkben. Haja csapzott, arca kipirult, kapkodva szedte a levegőt.- Hát persze - felelte, és a bőröndöt félre húzva lába mellé tette. - Tán rosszul van? A fiatalasszony bólintott, s megtörölte homlokát, ami nem tudni, a verejtéktől vagy az esőcseppektől volt nedves.- Segíthetek valamiben? A fiatalasszony legyintett.- Köszönöm... Tudja, már nehezen vagyok - s domborodó nagy hasára tette kezét, mintha gyermekét akarná a testében is megóvni a koppanó cseppektől. Ézsiás nem tudta, mitévő legyen. Az álmok elreppentek. Félszeg mozdulattal húzódott odább, miközben mondta:- Ha így van, miért kel egyedül útra...? Az asszony megnedvesítette cserepes ajkát, arca kissé puf- fadt volt, és hosszú haja nyakánál rátapadt bőrére. Ekkor nézett először Ézsiásra, aki úgy érezte, szeme kékje homloka mögé hatolt.- Mert egyedül vagyok... Elhagytak... Csodálkozik? Pedig így van. Amikor megtudták, hogy így lettem... Nem, a férjem hagyott el, mert neki nem kell... Kérem, a buszmegállóig kísérjen el. Onnan már boldogulok magam is... A táncteremben szikrázó csillárok alatt párok suhantak. Frakkok és szmokingok ölelték a fehér báli ruhákat. Kellemes illatok szálltak, s keveredtek a kékes dohányfüst kesernyés szagával, s ültek vonókra, telepedtek húrokra, s a lágy dallamokra. Az ablakmélyedésben állt, és kitekintett a városra. Alattuk ezer fényével pislákolt s idehallatszott a nagytemplom órájának ütése, amint az éjfélt jelezte, ő kereste azt a helyet, ahol ha lehetne, nem töltené éjszakáit csilláros termekben. Puha, meleg tenyér fogta meg kezét, s vonta maga után a félhomályban, ki a vörös szőnyeggel borított folyosón át egy csendes szobába. S az ajtót maguk után betéve háttal támasztotta meg, fehér hosszú selyemsála, fekete csillogó ruháján, nyakán lazán megtekerve csípője alá ért. Hajában egy gyémántcsat sziporkázta vissza a kevés fényt. Alabást- rom karja átölelte, és forró nyíló szája közelített.- El kell döntened... - suttogta. S ő megrázta fejét.- Hogy vállalhatnám? Te nem vagy az enyém... A virágok elhervadtak. Az őszi kert szomorúsága, a temetők nyugalma. A maradék napsugár langya, elkésett pillangó fáradt repte ezt sugallja. Miként az ökömyál hosszú, fehér fonata akad a bámuló rózsafára. Ézsiás összecsukta a könyvet, s maga mellé tette a padra. Megkondult a nagytemplom hangja, bongása beterítette a várost. Egy piros hátú, pettyes bogár szállt kézfejére, perreg- tek kitinszámyai, majd megnyugodott. Megindult ujjai felé, s ahogy bütykére ért, rádöbbent, nem jó helyen van. Szárnyait újra meglebbentette, s amerről jött, tovareppent. Tekintete elkalandozott a nagy juharfákon, melyeknek ágain magányos sárgult levelek hintáztak. Lombjaik megritkultak, mint vénember haja. S a nyárban rejtett galambfészkek, most takarásukat vesztve árválkodtak a villás ágak tövében. Egy mókus szaladt mind magasabbra, s néha kilesett a törzs mögül, követi-e valami. Belső zsebéből elővonta a levelet, s olvasta, ki tudja hányszor, hiszen már kívülről tudta, de a betűk varázsa hitette, hogy itt van, aki írta. „... elutaztunk. Ne kutassa hová s mikor jövünk vissza. Miként vannak virágok, amelyek nem nyílnak újra, úgy vannak helyzetek, amik nem teremthetők. Maga volt a tapasztaltabb...” Ézsiás elővette öngyújtóját. Megfogva a levélke sarkát, meggyújtotta. Nézte, mint harap bele a láng, kúszik egyre feljebb, gyűri fel és feketíti meg a zöld tintával írt gyöngybetűket. Füstje csuklóját átölelte, mint szertartáskor a tömjéné, a csipkés karinget. S amikor már kézfejét perzselte, elengedte. Hamvában szállt a pad alá, még lobbant egyet, aztán fekete pernyékre hullva sodródott tova a széláramlatban, szórta be a kerti utat. Ézsiás nézte a fiatalasszonyt. Arcán inkább fáradtság volt, mint szomorúság. Megigazította elszabadult hajtincsét, s betűzte a csat alá, s megtörölte homlokát. Ézsiás a piros, fakult esernyőért nyúlt. Kinyitotta, és föléjük tartotta.- Mehetünk - mondta. M iközben felálltak, az eső elállt. Nedvesen csillogtak az utcakövek, s hézagaik közül apró színes virágok dugták elő fejüket. Tárulkoztak szirmaik, s szívták magukba az előbukkanó nap sugarait.- Ki maga? - kérdezte a fiatalasszony, miközben rátámaszkodott karjára s megindultak.- Én... talán az elkésett esőember. Aki elviszi a felhőket... Amint távolodtak, az utca végét egy szivárvány színes íve kötötte össze a magas kék mennybolttal. ÉRDEKESSÉGEK, FURCSASÁGOK A hot dog nevének hiteles története Hogyan került a kutya a kiflibe? S ráadásul forrón! A Bild, a legnagyobb példány- számú európai napilap most közzétette a hiteles magyarázatot a hot dog elnevezésére. Az alkalmi harapnivaló karrierje a New York-i újságban 1906-ban megjelent karikatúrára vezethető visz- sza. Ezen a művész - bizonyos Ted Dorgan - a kifliféleségbe dugott kolbászt a tacskóhoz hasonlítóan rajzolt le. A karikatúrán a kutya kikandikált a fekvő kifliből. És bekövetkezett, amit senki sem gondolt volna: az illusztráció címe - a „Hot dog” (Forró kutya) - meghódította a világot. Ez a két szó azóta világszerte ismert védjeggyé vált. KONZUMBANK ajánlata lakossági ügyfelei részére Családi Bankszámla Időt nyer családja számára, mert-együtt használhatja a család,-átutaltathatják rá a fizetésüket, jövedelmeiket,-átutalhatják róla közüzemi díjaikat. És gyarapítja pénzét, mert -lekötés nélkül is évi 16 % kamatot fizet.-amit a bank havonta jóváír, így éves hozama - változatlan kamatok mellett -17,23 %,-4 millió forint felett a lekötött és a látra szóló betétekre 1% kamatprémiumot fizet a bank. Budavár Betétjegy A megőrzött érték-pénzét két évig biztonságban gyarapítja,-az első 90 napra fix kamatot fizet -a 91. naptól a lehető legkedvezőbben alkalmazkodik a változó kamatokhoz,-tulajdonosa egy év elteltével dönthet a kamatok felvételéről, pénze további sorsáról,-a kamat jelenlegi mértéke évi 19,5 %. Bástya zlapi Biztos alapon magas haszon-fixen kamatozó, sávos betét, amely a már elért kamatokkal együtt bármikor visszaváltható,-éves átlagkamata 19 %. Konzumbank — Kaposvár, Teleki u. Tel.: (82) 312-856 Ujkéry Csaba
