Somogyi Hírlap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-11 / 134. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 1997. június 11., szerda Hetes kivár Hetes és Csombárd az év végéig dönt víz ügyben. Ádám László hetesi polgármester elmondta: a település nem vette át a vízi közművagyont, s így a DRV kényszerüzemeltetőként működteti a rendszert. A képviselő-testület nem szólhat bele az árba, ezt az országos vízdíj-ármegállapító hatóság végzi. Két lehetőséget latolgattak víz ügyben. Az egyik: a csombárdiakkal együtt átveszik a vízi közművagyont, csakhogy akkor 11,4 millió forintot (és az áfát) kellene fizetniük az utóbbi időben végzett fejlesztések miatt. Ha később mégis erre emellett voksolnak a képviselők, akkor a rendszert várhatóan koncesszióba adják. A hetesi polgármester sürgeti a mihamarabbi megoldást. Azt mondta: rendezni kell a víz ügyet, a lakosság is igényli. Sokan drágállták a víz árát; most 130 forintot számláznak egy köbméterért. Ha sikerül kedvező megállapodást kötni a rendszer mostani üzemeltetőjével, továbbra is ők működtetik a hálózatot. (Harsányi) Költözik a lelkészpár Elköltözik a községből a kaposfői lelkész házaspár. A faluba kinevezett Móriczné Bátki Anna hároméves megbízatása idén augusztus elsején jár le. A tiszteletes — aki Újvidékről került az egyik magyarországi teológiára — az idén fejezi be tanulmányait és ösztöndíjának egyik kitétele miatt kénytelen visszatérni szülőföldjére. Az új lelkész személyéről csak a közeljövőben várható döntés, habár már több jelentkező is van. A házaspár Kaposfő mellett Kisasszondon is teljesített szolgálatot. G. B. Élénk a forgalom, de még kevés a vállalkozó Nagypusztán Bárdudvarnok holdudvara Nagypusztán csak átrohan az ember. Ha néha mégis megáll egy autós, a nemrégiben drága pénzen létesített közkifolyót csapolja meg. Hatalmas marmonkannák telnek meg ilyenkor, gyarapítva az itt élők vízszámláját. Az egy utcás szalagtelepülés jobbára idős lakói már megszokták a tovasuhanó gépkocsik zaját. Kiülnek a kispadra, s bámulják a színes forgalmat. A televízió mellett ez az egyik szórakozásuk. A falu határában egy vállalkozó vásárolt telket nemrégiben; vendéglátó központot kíván kialakítani, s ez - az elképzelések szerint - faluközponttá válhatna. Gáspár Józsefné 73 éves. Rokkantnyugdíjas férjével él a szerény, de takaros portán. Horvátországból vándorolt át, és Somogy lett választott hazája. 1959 óta él a településen. A kora délutáni órákban megpihen egy kicsit a ház előtt. Bevallja: nagyon szereti nézni a forgalmat. Olykor számlálja is az áthaladókat. — A papának rossz az egyik keze, de azért még eldolgozgat a kertben — mondta. Négy lánygyermeke a szélrózsa minden irányába lelt otthonra. A távolabbiak ritkábban, a közeliek gyakrabban kopogtatnak. Gáspárék szerény nyugdíjukból, meg a háztájiból élnek. Földet nem igényeltek a kárpótlásnál. Azt mondták: már nem bírnának vele. Akár csak a többi nagypusztai. A vizet sem tudták bevezettetni, nem volt 50 ezer forintjuk. Adósságba - mint mondta az asszony - már nem keveredhetnek. Újságra sem telik, esténként a televízió ringatja őket álomba. — Él itt egy asszony, aki mindent elintéz — mondta. — Kihordja az ebédet, meghozza a gyógyszert. Az önkormányzat képviselőről is gondoskodott: Kovács Lászlónéhoz fordulhatunk a gondjainkkal. Nála van a visszahívható telefon is. Orvoshoz azonban Bárdudvarnokra kell menni. Szerencsére jó a közlekedés. Milyen jövő vár a hatvan lelkes településre? — kérdeztük Forintos László bárdudvamoki polgármestert. — Nagypuszta egy a 16, hasonló sorsú kis település közül, amely közigazgatásilag hozzánk tartozik. Természetesnek tartom, hogy a 1205 lakost számláló térség apró falvai - Kaposmérőtől a kadarkúti ben- zinkútig — igénylik a fejlődést, és törekednek saját arculatuk megformálására. Az egy körjegyzőséghez tartozó településeknek azonban nincs önálló gazdálkodásuk, hiszen akad olyan is, ahol mindössze két- három család él. Hat éve társadalmi megbízatású polgármesterként láttam el a tisztemet, csak pár hónapja végzem főállásban a munkát. Hosszú távú programot készítettünk a térség fölzárkóztatására. Van mit tenni, hiszen 1990-ben még csak két szilárd burkolatú út volt a településeken. Az infrastruktúra fejlesztésére szánt 450 millió forint önerős és pályázati pénz felét költöttük az utak rendbe tételére. Négy településen — Kaposdada alsón és felsőn, a Csermány- és a Kopasz-hegyen — ennek ellenére sem készült el még a jó minőségű út. Nagypusztán 1993-ban négymillió forintért bevezettettük az ivóvizet, elkészült a közkifolyó. Két hete a portákra is beköttettük, de csak kilenc család tudta vállalni ennek a terheit. Nagyon mostoha körülmények között élnek itt az emberek. Legtöbben az otthon körül tevékenykednek, páran Kaposvárra és a volt állami gazdaságba járnak dolgozni. Szerencsére csak néhány munkanélküliről kell gondoskodni, s az idén elnyertük a falugondnoki állást is. A tenniakarás azonban korlátokba ütközik. A térség jövője — így Nagypusztáé is — az átalakult földtulajdon miatt bizonytalan. Várnai Ágnes Az iskolák pénztárcája A hét végén kézbe kapják a bizonyítványt a diákok. Az iskolaigazgatók azonban már a következő tanévre gondolnak, s osztanak, szoroznak. Megkezdődik a nyári festés-mázolás. Néhány igazgatót arról kérdeztünk: mire futja az erszényből? Miovecz János, a kaposmérői Hunyadi iskola igazgatója: — Tíz éve beázik a lapostetőnk, azt szeretnénk kijavíttatni. Az önkormányzat beadott egy pályázatot, több tízmillió forintos összegre, de a parlament még nem döntött róla. A nyáron ettől függetlenül elvégeztetjük a fertőtlenítő meszeléseket. Horváth Sándomé, a Kadarkúti Általános Iskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója: — A kazánház karbantartása elengedhetetlen, mivel az önkormányzat nem tudja bevezettetni az iskolába a gázt. Marad a régi rendszer, ami a télen elfagyott. Csak a legszükségesebb javításokat végeztetjük el; a termeket másfél méter magasan meszel- tetjük le; teljes meszelés csak ott lesz, ahol egész nap folyik oktatás és már nagyon elhasználódtak a falak. Az ablaktokokat is ki kellene cserélni, amíg ki nem esnek a helyükből. Tíz éve nem kapunk erre pénzt az önkormányzattól. Gyöngyösiné Szabó Judit, a mezőcsokonyai iskola és óvoda igazgatója: — Elég kényes vagyok arra, hogy tiszta termek fogadják a diákjainkat. Százezer forintot terveztünk a nyári meszelésre, s az aula mennyezetének kivételével mindent újrameszelünk. Szerencsére kedvező árajánlatot kaptunk. Az óvodában szeretnénk felcsiszoltatni a kiszál- kásodott parkettet is. (Lőrincz) Gyarapodó könyvállomány Magyaratádon A kis települések iskoláinak könyvtárgyarapítására írt ki pályázatot a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé alapítvány, és erre sikerrel pályázott a magyaratádi általános iskola is. Negyvenezer forintot nyertek könyveik gyarapítására. Erdei iskola a zselickisfaludi otthonban A kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola huszonkilenc ötödikes diákja tölt egy hetet Zselickisfaludon a református egyház ifjúsági otthonában. Bellái Zoltán református lelkész elmondta: nem csak saját tanítványaik vesznek részt az erdei iskolában; a hét elején a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola két osztálya is megfordult itt, s a közeljövőben Siklósról is érkeznek tanulók. A református iskola diákjai tanórákon vesznek részt, sokat kirándulnak, játszanak és sportolnak, de minden este bekapcsolódnak az áhitatba. A libaring is benépesül Magyaregresen Ötödik alkalommal rendezték meg a magyaregresi napokat, amelyek ma este 6 órakor dr. Szirmay Endre író-olvasó találkozójával kezdődnek a könyvtárban. Holnap Szabó Gyuláné máktündérek, csutkanépek készítésével ismerteti meg a gyerekeket. Filmvetítés, mesevetélkedő is lesz. A tanévzárón a legjobb teljesítményt nyújtó diákokat jutalmazzák. Az iskola régen és ma címmel pénteken nyitnak kiállítást a klubban, és este a nyugdíjasokat a Makrancos Kata című díjnyertes, zenés játékkal szórakoztatják a tanulók. Szombaton benépesül a libaring, különféle sportversenyeket tartanak, a családok vetélkedőn mérik össze tudásukat és erejüket, sőt lovaglásra is lesz módjuk. A színes kavalkád utcabállal és énekversennyel zárul. Táboroznak a szentbalázsi diákok Egyhetes táborozásra indultak a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium, valamint az intézményt fenntartó ön- kormányzatok és a szülők támogatásával a szentbalázsi általános iskola felső tagozatos tanulói. A Debrecen melletti paci erdőben vesznek részt változatos programokon. A negyvenkilenc felsős diák és kísérőik megismerkednek a környékkel, illetve a hortobágyi puszta életével is. Az alsó tagozatos szentbalázsi tanulók pedig a fonyódligeti táborban töltenek majd egy hetet. Szabad ég alatt a bányai baskír lovak Jól átvészelték a telet s élvezik a szabadságot Bányán azok a baskír lovak, melyeket a magyarok egykori őshazájából hozott magával másfél éve Sott János és Baka Virág. A tavalyi nyarat még istállóban töltötték a nagy mozgásigényű állatok, míg végre elkészültek a szabadtéri karámok. Betöltötte első évét a Baskíriában fogant négy csikó, hat hete pedig tovább szaporodott az állomány. A tizenöt ló tartása nem kis gond Sott Jánosnak, ezért is vonult nyugdíjba a napokban. Az állatok minden idejét lekötik, főként mióta a lovaglás szerelmesei is felfedezték Bányát. Jelenleg tízen járnak ki hozzájuk a környékből és Kaposvárról lovagolni. A szünidő kezdetével pedig megnyitják a lovastábort is, ahová tíz év feletti gyerekeket várnak. Ä diákok a napi lovasoktatás mellett megtanulják majd a lóápolást, segítenek az etetésben, itatásban. Emellett azonban jut idő a túrázásra is - pedagógus és erdész kíséretében -, amelyhez kiváló helyszín a látnivalókban bővelkedő környezet: a Dennai-erdő, a közeli arborétum és az íjászpálya. fotó: kovács tibor Dr. Varjú László katonaorvos: „Amerikát tisztelem, de magyar vagyok ” fotó: király j. Béla A kör Igáiban bezárul Dr. Varjú László élete kalandregény is lehetne: hihetetlen, mozgalmas és egy kicsit romantikus is... — Az elmúlt 40 év alatt többször jártam itthon. Arra azonban nem számítottam, hogy egyszer az amerikai légierő alezredeseként, szívesen fogadott vendégként jövök. Annak idején menekültem, lehajtott fejjel mentem el... Igáiban született, Kaposváron a Táncsics gimnáziumban tanult. Az ávó 1955-ben „államellenes tevékenységért” letartóztatta, 16 évesen két és fél év börtönre ítélték. — Az akkori Jugoszlávián, Franciaországon át vezetett „száműzetésem” kalandos útja. Végül Ausztriában érettségiztem. 1959-ben átmentem Amerikába: alkalmi munkákból tartottam el magam, New Yorktól Los An- gelesig bejártam az egész kontinenst. Később a Rutgers Egyetemen orvosi technológiát tanultam. Akkor éreztem: el kell döntenem, mit szeretnék csinálni. Visszajöttem; Grazban elvégeztem az orvosi egyetemet. Felesége is magyar, és szinte mesébe illő módon, egy amerikai cserkésztalálkozón ismerkedtek meg. Az USA-ban telepedtek le, három gyermekük született. Orvosként dolgozott, magánpraxisa volt, s mellette a — Vészhelyzet című sorozatból nálunk is ismert — sürgősségi ellátási osztályon dolgozott. A legmagasabb szintű orvosi képzettséget szerezte meg ehhez: a szülészethez, a nőgyógyászathoz ugyanúgy értenie kellett, mint a gyermekgyógyászathoz vagy a belgyógyászathoz. Mégsem a könnyebb utat választotta: katonaorvos lett. — Szerettem volna Amerikának meghálálni, hogy menekültként befogadott, otthont, munkát adott. Beálltam a légierőhöz, alezredesi rangot kaptam. A lopakodó bombázók bázisán, Whitemanben szolgáltam, aztán Németországba vezényeltek, a ramste- ini NATO-bázisra. Végül ide, Ta- szárra. Meglehetősen furcsa az amerikai hadsereg egyenruhájában járni azon a vidéken, ahol születtem. És szokatlan az a csend is, ami az állandó nyüzsgés után itt körülvesz. A munkámat nagyon szeretem; a 324-es orvosi katonai egységnél szolgálok, ha- todmagammal. Itt súlyos esetek csak elvétve vannak, s azokat is a kaposvári kórházba visszük. 120 napra szól a parancsom, ennek fele még hátra van. Szerencsére, mert nagyon szeretek itt lenni. Az itt szolgáló amerikaiak is azt mondják: imádják ezt az országot, és azt is, hogy nincs még egy olyan vendégszerető nép, mint a magyar. Jó érzés ezt hallani; büszke vagyok, és szeretném, ha ezek a katonák még jobban megismerhetnék a hazámat. Ezért is bánt, hogy túlságosan szigorúak a szabályok a taszári bázison, teljesen elszeparálják a magyar lakosságot és az amerikai katonákat. Jó lenne egy kis lazítás, és biztos vagyok benne: semmi galibát nem okoznának ezek a srácok. — Amerikai katonaként hogyan vélekedik Taszár jövőjéről? — Magyarországnak csak földrajzi fekvése miatt is tartoznia kell valahová, nem lehet független. Ha pedig csatlakozik a NATO-hoz, Taszár fontos, állandó támaszpont lehet. Ez hihetetlen fejlődést indíthat el, s még több magyarnak tud munkát adni a bázis. — Ha így lesz, végleg visszajönne? — Szeretnék; kérvényezem az áthelyezésemet. S ha addig nem is, nyugdíjba mindenképpen ide jövök vissza. Igáiban vettem házat; most újítom fel. 35 éve vagyok amerikai állampolgár, tisztelem, becsülöm Amerikát, de akkor is magyar vagyok. Jakab Edit Gáspár József né önkéntes , forgalomszámláló” fotó: kováci
