Somogyi Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-07 / 105. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1997. május 7., szerda Foglyul ejt az ősi juss — A kenderfoldön gazdálkodnak Két keréken Kispusztára Cseresnyés Margit az új gémeskútnál fotó: kovács Tibor Csahos ebek vigyázzák a kispusztai portákat. Hat család él itt, az Isten háta mögött, de két ház még kijjebb van. A házsor végén erdőbe kanyarodik az út. Ott él Cseresnyés Margit. Bár többször eldöntötte: felszámol mindent, s elköltözik, a hely marasztalta. Májusfák Színes pántlikákat lenget a májusi szél. A legények gondoltak kedvesükre, s az éj leple alatt felállították a kar­csú nyárfát, amelynek ágait tarka krepp-papírcsíkok dí­szítik. Van olyan ház, ahol két fa is áll egymás mellett, mert két lány vátja, hogy ne maradjon pártában... A fal­vak még őrzik a szép szo­kást. Kaposmérőben, Kapós- főn, Gigében és Csökölyben járva, itt-ott feltűnnek a má­jusfák. Sajnos, már egyre kevesebb helyen. A fiatalok elhagyják a falut, s talán nem is emlékeznek arra, hogy anyjuk, nagyanyjuk előtt így is tették a szépet a legények. A májusfaállítás egyébként a virtuskodás jele is volt, hi­szen olykor a lány kedvese megmászta a fát, hogy meg­mutassa, ki a legény a talpán. Aztán ha elérte a pántlikák közé fellógatott borosüveget, nagyot húzott belőle. A má- jusfa-kitáncolás még ma is esemény. Lányok.fiúk mula­toznak, és titkon abban re­ménykednek: jövőre asszony lesz a lányból, s így mente­sülnek a májusfa-állítás alól. (Lőrincz) • • Üvegművészek Bárdibükkben Bárdibükkben rendezték meg a Magyar Üvegművé­szeti Társaság közgyűlését. Ezen az előző év eseményei­ről, pályázati eredményeiről, s a tavaszi-nyári programok­ról, a VII. nemzetközi üveg- szimpozionról esett szó. Át­adták a Házi Tibor emlékdí­jat is; az elismerést Erdélyi Sándor üvegművész kapta. Gaál Endre a társaság el­nöke és Bognár Inke, a Goszthony Mária Alapítvány kuratóriumi elnöke az arizo­nai konferenciáról számolt be a résztvevőknek, akik ol­vasztottak üveget is. A hely­ben megvásárolható tár­gyakkal az alapítványt támo­gatják a művészek. L. S. Szülei 1928-ban jöttek ide, mert tetszett nekik a vidék. Itt nőtt fel, Kispusztán. A nyugdí­jas asszony azon berzenkedik: három kutyája van, mégis ki­lopták az ólból a malacát. Az út meg olyan sáros volt, hogy egy hónappal később vágott disz­nót, mint ahogy tervezte. Mérge azonban gyorsan elszáll, ha ránéz az óriás fenyőkre vagy kimegy a kertbe. Általa ültetett gyümölcsfák szegélyezik az óriás területet, ahol minden megterem. A kert végében új gémeskút. Ennek örül a legjob­A pedagógiai programkészítés­sel telnek ezek a hetek az általá­nos iskolákban. A gyerekeket, a szülőket és kollegákat szondáz­zák a pedagógusok, hogy a prog­ramba minél több helyi sajátos­ság kerüljön. — Mi az anyanyelv szerepét hangsúlyozzuk — mondta Nyíri Imre, a somogygeszti iskola igazgatója. Sok cigánygyerek jár ide nyelvi nehézséggel. A be­széd, az írás és az olvasás fej­lesztése a legfontosabb, s ezt ban; könnyebb így felhúzni a vizet. — Régebben többen laktak itt, de mondja, ki marad meg ma a világvégén? Csak az, aki­nek fontos, hogy az ősi jusson éljen. Itt laktak Lotzék is, aki­ket Németországba telepítettek. Száz holdon gazdálkodtak, csordásuk volt. Aztán ahogy ők elmentek, Henkey Zoltánékat költöztették ide a Felvidékről. Később Kapósba költöztek, ott kapott zenetanári állást a férj. Cseresnyés Margit a téeszben dolgozott. Ám azokat az évtize­nemcsak a tanórákon forszíroz­zuk, hanem azokon kívül is, mert ez az alfája és az ómegája mindennek. Diákszínjátszóink is vannak. Azt szeretnénk, ha min­den tanítványunk részt venne a kör munkájában. — A helyzete­lemzésnél tartunk - jegyezte meg Wallinger Endre, a szennai iskola igazgatóhelyettese. - Is­merkednek a pedagógusok a tan­tervmintákkal, de a nyárra meg­születik a mi programunk is. A hagyományőrzést és -ápolást deket — bármilyen kérges a te­nyere — nem cserélné el. Mint mondta: mindene a munka, de az egyedüllét nehéz. Bejár a fa­luba, ahol a nővére él; nála pihen meg hosszú bicikliútján. Mert még az orvoshoz, Csökölybe is két keréken jár. Meg is jegyez­ték: ha meghal, majd a kerékpárt is mellé kell temetni. Vehetett volna házat a falu­ban, de nem talált megfelelőt. Csökölybe is mehetne lakni, de nehezen mozdul. Nem is fog. Azt mondta: inkább az öregott­hont választja. A Dallas ismét­lését nézi Ander Jánosné. Mo­zogni nemigen tud, nemrég mű­tötték. ők is itt ragadtak Kis­pusztán. Bár hívták a családot Kadarkútra, nem mentek. Hat­vanöt éve élnek itt, s örülnek a nyugalomnak. Személykocsi ugyan ritkán jár erre, de a világ híreit ontja a tévé. — A masinához jártunk, mégsem panaszkodtunk. A mostani gazdák meg tüntetnek. Mi sem kaptunk egy fillér tá­mogatást sem, mégsem torla­szoltuk el az utat — replikáz. — Meg ellopták az olajat Kis­kőrösnél a tartálykocsiból? Csak egyet kellene felakasztani közülük, akkor nem csinálná­nak ilyet! Anderék most a hatszáz négyszögölön gazdálkodnak, szőlő a fele. Ezt a munkát is nehezen bírják, hát ha még több lenne... Akkor örülnek igazán, ha együtt az egész család. Disznóöléskor, húsvétkor, ka­rácsonykor itt van mindhárom gyerekük, nyolc unokájuk és négy dédunokájuk. Kispuszta Rinyakovácsihoz tartozik. Nem mostohagyer­meke az anyaközségnek; kivit- ték ide is az ivóvizet, s lekövez­ték az utat egy darabig. Hogy miért nem tovább? Mert a túl keskeny sáv miatt ki kellett volna szedni a villanyoszlopo­kat. Ezt már nem bírta az ön- kormányzat erszénye. Lőrincz Sándor meghatározónak tartjuk, hiszen néptáncegyüttesünk is van, és a honismereti kutatómunka is be­építhető a helyi tantervbe. A te­vékenységközpontú, személyi­ségfejlesztő pedagógiai progra­mot — amellyel annak idején Karsai Józsejhé pályázott az igazgatói székre — adaptálják a helyi viszonyokra Hetesen. Né­hány formai pontosítás még hát­ravan, s a tantestület kollektív bölcsessége alapján fogalmaz­zák is a programot. (Lőrincz) Pedagógiai programok Somogygesztiben, Szennában és Hetesen Anyanyelv és hagyományok Ifjú matematikusok Nagybajomban Kilenc kömyélbeli iskola hetvenhárom tanulója indult azon a matematika versenyen, amelyet a névadó emlékére rendeztek Nagybajomban a Csokonai-napokon. Az ötödikesek közül a nagybajomi Pintér Barna lett az első. Második helyezett a bö- hönyei Szabó Melinda, harmadik a kaposmérői Bera György és a kadarkúti Keresztes Nikoletta lett. A hatodikosok közül a ka­darkúti Horeczki Marianna és a böhönyei Szíjártó Valéria bizo­nyult a legjobbnak. A kaposmérői Móhr Tibor harmadik lett. A hetedikesek közül a kadarkúti Bakó Eszter vitte el a pálmát, második a szintén kadarkúti Tódor Marina lett. Harmadik pedig a kaposmérői Csörsz Erzsébet. A nyolcadikosok közül a csökö- lyi Takács Zoltán lett az első, a második a böhönyei Rádics Ándrea, a harmadik a kaposfői Hoffmann András lett. Búzaszentelés Mezőcsokonyán Az idei tavasszal is megrendezték a búzaszentelést Mezőcso­konyán, ahol egyre többen vesznek részt a régi néphagyomány újjáélesztésében. A közelmúltban a helybeliek szervezésében Portik József katolikus plébános a mezőcsokonyai határban a hívek kíséretében szentelte meg a gabonatáblákat. Felújították a memyei sportöltözöt Egymillió forintba került a mernyei önkormányzatnak a sport- öltöző felújítása. A tornaterem tetőzetének felújítása is idő­szerű, mivel az egyik szerkezeti elem meghibásodott. A sok be­ázás miatt megrongálódott a padozat, amit szintén fel szeretné­nek újítani. A rekonstrukció 6,5 millió forintra rúg, amire visz- major pályázat útján akarnak pénzt szerezni. Polányi gyerekek második otthona Tizenhárom kisgyermek jár a polányi napköziotthonos óvo­dába. Köztük két német apróság, akinek a szülei a faluban vet­tek házat. Az intézményben óvónő, dajka és szakácsnő dolgo­zik. Rákócziné Rabóczki Ágota óvónő elmondta: osztatlan cso­portot alakítottak ki. A nagycsoportos korú gyerekekkel külön is foglalkoznak: játékosan számolnak, rajzolnak, verset tanul­nak. Az óvodában a tavasszal 10 ezer forint értékű játékot vet­tek; köztük labdát, és kis autót is. fotó: király j. Béla Csontritkulás-szűrés Szentbalázson Két napon át végeztek csontritkulás-szűrést a szentbalázsi or­vosi rendelőben. Kétszázhatvan helybeli, sántosi, cserénfai, ka- posgyarmati, hajmási és gálosfai személyt vizsgált meg dr. Kudlák Katalin kaposvári reumatológus főorvos, s közülük nyolcvanhétnek további laboratóriumi vizsgálatra van szük­sége. Bár általában női betegségnek tartják az osteoporosist, meglepően sok férfit is kiszűrtek a vizsgálaton, amelyet egy év múlva szeretnének megismételni a településen. Energiatakarékos izzók a dombóváriaknak Kétszáztizenkét darab energiatakarékos izzót nyert a dombó­vári önkormányzat a Héra Alapítványtól. Ezeket a drága izzó­kat olyan nagycsaládosok, egyedülállók és munkanélküliek kö­zött osztották ki, akiknek az egy főre eső jövedelmük nem éri el az ötezer forintot. A tanító természet Erdei iskolát és életmódtábort hoz létre Bányán a 7 rét Ala­pítvány. Dr. Máté József és Irk Ibolya régóta dédelgetik ezt az álmot, ám csak a tavasszal ju­tottak hozzá ahhoz a lakóház­hoz, melyet a gyermekparadi­csomnak kiszemeltek. A kedvező áron megvásárolt épület szintjein mintegy 300 négyzetméternyi helyet nyernek az átalakításokkal. Először a ha­talmas boltíves pincét teszik rendbe, melyet június 14-én a Kaiser Trophy egyik állomása­ként avatnak fel. Á lakószinten, majd a tetőtérben olyan szobákat és kiszolgálóhelyiségeket alakí­tanak ki, ahol egyszerre hatvan iskolást tudnak elszállásolni. Kaposvár több iskolájában igénylik, hogy a diákokat ta­vasszal vagy ősszel egy hétre er­dei iskolába vihessék, ahol az önellátó életmód és némi tanulás mellett közösséggé formálód­hatnak az osztályok. A lakótele­peken felnövő gyerekeknek nagy élmény ez, és természettu­dományi ismereteiket is bőven gyarapíthatják. A 7 rét Alapítvány pályázatok útján igyekszik összegyűjteni az építkezés anyagi fedezetét; ed­dig a Népjóléti Minisztérium és a Nemzeti Ifjúsági Alap mentál­higiénés felhívására küldték el terveiket. Először csak egy osz­tálynyi gyereket tudnak fogadni, nyáron pedig egy-egy napra kí­nálják a kirándulócsoportoknak a félhektáros területet, ahol sáto­rozni is lehet. Ha sikerül támoga­tókat találniuk, akkor felgyorsít­ják a munkát, és ősszel megnyíl­hat a bányai erdei iskola. (Izményi) Az ecsenyi gazdák is aggódva kémlelik az eget Csinossal olcsóbb Jusztusz János hajtotta Csöpit és Csinost fotó. király j. Béla Lóval olcsóbb a munka, mintha gép csinálná. Az öcsém földjén vetettünk kukoricát, azt hengereltük. A barátom is segített. Ha ezt traktorral csi­nálják, a vetéssel és vetőmag­gal együtt legalább három és fél ezer forintba került volna - mondta Magyar Imre. Ketten dolgoztak az ecsenyi ha­tárban. A két ló, Csöpi és Csi­nos tempósan haladt. Reggel kezdték a munkát a 900 négy­szögölnyi területen, s kora dél­előtt már túl voltak a javán. — Sok helyütt az eső miatt aggódnak a gazdák, itt meg a szárazság okoz gondot — mondta a napbarnított Magyar Imre. — A délnyugati szél vé­gigsöpör a vidéken, s tovább szárítja a szántóföldeket. Az ember hiába dolgozik sokat; ha nem esik, megsínyli a termés. Nem tudom, hogy milyen meg­lepetést tartogat még ez a szeszélyes idő. Az ecsenyi gazda mégis bi­zakodik. Négy holdnyi földjén már végzett a legtöbb munká­val; búzát, őszi árpát termeszt, s nemrég elvetette a kukoricát is. A terményt majd saját gazdasá­gában használja fel; kell az álla­toknak. Az anyadisznó most el­lett 12 malacot, s van még hét süldője, és 40 tojó tyúkja. Van munka mindig a ház körül is. Magyar Imre kora reggeltől es­tig szinte megállás nélkül dol­gozik. Feleségének is segít; a faluban naponta szétosztják a Somogyi Hírlapot. Sokat dol­gozik Jusztusz Jdhos is. — Kell a termény, mert álla­tokat tartunk. Búzát, kukoricát, rozst és árpát termesztünk. Egy kis kiegészítés ez a nyug­díjhoz — mondta Jusztusz Já­nos. Keményen dolgoztak egész életükben. Terveznek is; számba veszik a következő he­tek munkáját, hol és mennyi még a tennivaló. (Harsányi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom