Somogyi Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-05 / 103. szám

1997. május 5., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SPORTMAGAZIN 11 Pelé, a brazil sportminiszter A brazil elnöki palota sport- csarnoknyi előterében megje­lenik egy fekete férfi. Járása kimért, mozgása szinte előre megtervezett. Ahogy megér­kezik, a középpontba kerül. Autogrammot kérnek tőle, megállítják. Mindenkivel tü­relmes és mindenkivel kicsit tartózkodó. A vendég itt nem ő, hanem Göncz Árpád ma­gyar köztársasági elnök lesz. Rá várunk. Rá vár a kimért járású fekete férfi is. Hirtelen csap belém a felisme­rés: Pelé, a labdarúgósztár. A világ csak így ismeri pe­dig. A neve Edson Arantes do Nascimento. Megérkezik az elnök. Brazí- liavárosban a protokoll szerint zajlik minden. Bemutatják a minisztereket, köztük ott van Pelé. Aztán vége a találkozó­nak, s az újságírók menni akarnak. Valaki hozza a hírt: megyünk Peléhez. Brazíliavárosban a kor­mánynegyed egyforma pane- lépületei között nehéz az el­igazodás. A sofőr viszont tudja az utat, s egészen a portáig kí­séri a magyar újságírókat. On­nan már lift visz föl a hetedik emeletre. Az emeleten titkár­nők köszöntenek, aztán várni kell. Nyílik az ajtó, belépünk Pelé irodájába. Éppen telefo­nál, s közben a naptárát per­geti.- Elnézést - mondja -, a volt feleségemmel kicsit hosszú ideig tartott a beszélgetés. Aztán leül.- Ne feledjék - folytatja kér­dés nélkül is -, én sportminisz­ter vagyok. Brazília sportmi­nisztere és nem futballminisz- ter. A futball az ifjúságom. Az önéletrajzából tudom, egy esztendőben születtünk.- Nagyon mélyről jöttem, - Fűzi tovább á szót - ahol a munkanélküliség és a kábító­szer a hétköznapok meghatáro­zója. Az a célom, hogy azok a srácok, akik hasonlóan mélyen vannak, mint én voltam, elke­rüljék mind a kettőt. Programot dolgoztam ki arra, hogy miként lehet állami segítséggel kiszakí­tani őket abból a környezetből és sportolásra szoktatni. Albumokat vesz elő, benne apró és nagyobb gyerekek önfe­ledten kergetik a labdát, egy­szerű, de szépen gondozott sportlétesítményekben, tábo­rokban. Azt, hogy a labdát ker­getik itt Brazíliában egyáltalán nem feltűnő. Hiszen ahol van két tenyérnyi hely, ott virradat­tól késő estig mindig valaki rúgja a bőrt. A mozgás, a fut­ball itt az élet része. Pelé mi­niszter programja ezt a lehető­séget karolja fel, s teszi szerve­zetté.- Úgy lettem miniszter, hogy a programomat elmond­tam az elnöknek. Ő azt felelte: álljak neki, valósítsam meg. Amit teszek, a srácokért te­szem. Azokért, akik ugyan­olyan mélyen vannak, mint ahonnan én jöttem. Pelé tudja, hogy sztár. Úgy is viselkedik. Mondatai kimértek, az ember azt gondolja, hogy begyakoroltak. Pedig nem azok. Ahogy mondja, úgy is érzi. Tájékozott, nemcsak bra­zíliai ügyekben, hanem európa­iakban is. Ismeri a magyar fut­ball múltját, tudja, hogy évfor­dulója volt Puskásnak, s azt is, hogy a magyar sporttudomány a világ élvonalába tartozik. Azt ígéri: az idén még ellátogat Magyarországra. Aztán elveszi a programfüzetemet, filctollat vesz elő, s nagy betűkkel ráírja: „Do amigo Pelé”. Mindenkinek ad legalább egy monogramot. Az iroda, ahol beszélgetünk, a dolgozószobája. Visszafogottan elegáns. A fal borítása barna. Az oszlopokat parafa takarja. Az íróasztala mögött zászló, s a feje fölött az elnök képe. A határidő- naplója - ahogy rápillantottam - bejegyzésektől zsúfolt. Búcsú­záskor az ajtóig kísér. Az elő­szobában sokan várakoznak már, valamennyien brazilok. Kercza Imre Pelé: A futball az ifjúságom Példának Latin-Amerika Harcsár István: A magyar sportsikerek tekintélyt parancsolóak Pelé, Harcsár Istvántól küldte el a 10-es trikót Puskásnak A magyar sport eredményeit is­merik a Dél-Amerikában. Ez vi­lágosan kiderült Göncz Árpád köztársasági elnök közelmúlt­ban tett látogatása kapcsán. Reá­lis a kép, amely a magyar sport­ról kialakult ezekben az orszá­gokban? - kérdeztem Harcsár Istvánt, az OTSH elnökét, aki az elnöki delegáció tagja volt.- Igen, azt hiszem. Nagyon tisztelik a magyar sportot Dél- Amerikában is. Nem véletlen ez, hiszen az elmúlt évtizedek ma­gyar sportsikerei igencsak tekin­télyt parancsolóak. A megláto­gatott négy latin-amerikai or­szágban lefolytatott tárgyalási­mon kiderült, hiszen az atlantai hét aranyérem és különböző sportágakban elért egyéb ered­ményeink jó ajánlók a tapaszta­latcsere, a szakemberképzés, to­vábbképzés ügyében.- Ez azt is jelenti, hogy ma­gyar sportolók mennek edzőtá­borba Dél-Amerikába, illetve onnan jönnek sportolók Ma­gyarországra?- Igen azt jelenti.- Miért jó nekünk a dél-ame­rikai edzőtábor?- Kontinentális versenyek felkészülését szolgálja egy edző­tábor. Tehát, ha Dél-Ameriká­ban, Közép-Amerikában vala­mely sportágban világesemény történik, akkor nagyon jól jön, ha előbb oda tud menni a ma­gyar csapat, és együtt tud ké­szülni, Mexikó esetében például kifejezetten magaslati körülmé­nyek között, amiről tudjuk jól, hogy jelentős.-Ez a látogatás csak egy futó pillantás volt Latin-Amerikára. Az' azonban világosan kiderült minden országban, hogy rangja van a sportnak.- Nagyon örülök annak, hogy az államelnök úr delegációjába bekerült a magyar sport veze­tője, hiszen ezzel valahol állami rangra is emelkedett nálunk is a sport, illetőleg végre a helyére került. Úgy érzem, hogy ez egy nagyon nagy eredmény. A négy országban az államelnökök kü­lön is hangsúlyozták a sport sze­repét, társadalmi hatásait. A sport ablak a világra, Mexikó és Argentína a sportot is annak te­kintik, amivel a világ előtt bizo­nyítani tudják stabilitásukat.- Ezen az úton az kiderült, hogy a sport nemcsak vagy nem elsősorban futball, és nemcsak élsport, hanem mind­inkább tömegsport is...- Például Brazíliában Pelé sportminiszter éppen a fiatalok sportját, a tömegsportot, a diák­sportot és a fogyatékosok sport­ját helyezte előtérbe és ennek, s vele a drog elleni harcnak szen­teli a munkaidejének nagy ré­szét: edzésrendszereket dol­goznak ki, hogy minél több fia­talt hozzanak be a sportpá­lyákra.- A latin-amerikai országok sportfilozófiája másolható Magyarországon, a tömeg­sportot, az egészséges életmó­dot, a drogellenes küzdelmet il­letően?- Másolásról nem lehet szó. A brazil sportminiszter például írá­sos anyagokat, kiadványokat adott át nekem tanulmányozásra. Tudunk tanulni belőle.- Petének ön fölajánlotta a magyar sport infrastruktúrát és a sportképzést.- A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság által is elismert, sőt tá­mogatott Magyar Testnevelés­tudományi Egyetemen folyó nemzetközi szakemberképzésre, edzőképzésre, edző-szervező menedzserképzés fakultációira is felhívtam a figyelmet. Hiszen ezek valóban Európa hírű kurzu­sok.- A magyar sporttudomány exportálható Latin-Amerikába?- Feltétlenül. Mexikóban pél­dául konkrét, meghatározott té­mákban kémek föl már ebben az évben is előadókat. Amikor csa­pataink, szakembereink mennek, akkor egyúttal tapasztalatcsere is zajlik, szakmai kérdésekben konzultálunk. Nem véletlen az, hogy Mexikóban például hét olimpiai sportágból kémek csa­patcserét.- Melyik az a hét sportág?- Atlétika, vívás, ökölvívás, cselgáncs, műugrás, súlyemelés, öttusa.- Nekünk mi tanulni valónk van Latin-Amerikától?- Kifejezetten kerültem a lab­darúgást, de mind a négy meglá­togatott ország messze előttünk jár a labdarúgásban: elméletében és gyakorlatában, módszerében és felfogásában. Van utánpótlás bázisuk és azt egy szervezeti rendszerben mozgatják. Van mit tanulnunk. Engem az lepett meg, hogy a mexikói labdarúgószö­vetség elnöke csapatcseréket, il­letőleg labdarúgó edzők cseréjét kérte és Magyarországon tanul­mányozni akaiják a labdarúgás helyzetét. (Kercza) Ha nincs pénz, megkezdődik a versenyfutás Az utánpótlásért felel a MOB alelnöke Dr. Gyenesei Istvánnak, a MOB alelnökének és Juan An­tonio Samaranchnak, a NOB első emberének a kézfogója Több mint két hónapja, feb­ruár 22-én választották újjá a 170 tagú Magyar Olimpiai Bizottságot, amelynek egyik alelnöke dr. Gyenesei István lett. Az azóta eltelt időszak­ról beszélgettünk az ismert somogyi sportvezetővel. Az újjáválasztás óta már volt egy elnökségi ülésünk, amelynek a legfontosabb na­pirendi pontja a személyre szabott feladatok kiosztása, valamint a szakmai bizottsá­gok felállítsa volt — mondta dr. Gyenesei István. — Mik tartoznak a MOB- alelnök feladatai közé? — A mindenkori alelnök feladata a MOB képviselete, valamint az elnök helyettesí­tése annak távollétében. A három alelnök közül dr. Har­csár István mint az OTSH el­nöke a MOB és az állami sportvezetés kapcsolatáért, Kiss Imre a MOB és a labda­rúgás kapcsolatáért, jóma­gam pedig az olimpiai bi­zottság és az utánpótlás-ne­velés kapcsolatrendszeréért vagyok felelős. — Ez mit takar? — A Sydney 2000 prog­ramot — amelybe mintegy 150 fiatal, köztük somogyi sportolók tartoznak —, il­letve már a következő, 2004- es olimpiára való felkészí­tést. De ide tartozik a diáko­limpiák rendszere, valamint az utánpótlás-nevelés szem­pontjából meghatározó Wes­selényi Miklós Alapítvány­nyal való kapcsolattartás; ez a diák-, az utánpótlás-, a tö­meg- és a szabadidősport tá­mogatására jött létre. — A MOB alelnöki tiszt­ség mennyi elfoglaltsággal jár? — Heti két munkanapot a fővárosban, továbbá számos hétvégét, mivel általában ek­kor vannak a különböző ver­senyek, rendezvények. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elmennék Kaposvárról; továbbra is somogyi mara­dok. — A parlamenti nyílt na­pon felszólalásában a sport- törvényről, illetve a sport és a pártok viszonyáról (is) be­szélt. — Fontosnak tartom, hogy megszületett a sporttörvény. Nagy előrelépést jelentene, ha azok, akiknek ez feladatot adott, nem késlekednének. A MOB esetében például nem sikerült pontosan meghatá­rozni a feladatát, de ennél is súlyosabb gond, hogy az eszközrendszerét meglehető­sen nagyvonalúan kezelte a törvény. A sport túlságosan is pénzfüggővé vált. A sport- törvény előkészítése, vitája és végrehajtása során sajnos a kelleténél jobban bevonult a politika is. Meggyőződé­sem, hogy a politikusok ré­széről több önmérsékletre, a sport iránti nagyobb alázatra lenne szükség. Olyan örök és felbecsülhetetlen értékeket, mint amilyen a magyar sport, nem szabad kiszolgáltatni a törékeny pártpolitika kénye kedvének. — További fontos, a sport­finanszírozással kapcsolatos dolgokról is szó esett. — A MOB tagjainak több­ségét a sportági szakszövet­ségek alkotják. A köztestü­letté alakulásukkal együtt járt, hogy kénytelenek áttérni a kincstári finanszírozásra. Mi van akkor, ha nincs meg az utólagos finanszírozásig szükséges likvid tőke? Ekkor kezdődik meg a kényszerű versenyfutás önmagukkal; a „piacon” előbb utóbb ellen­felekké, versenytársakká válnak azok, akiknek együtt kellene gondolkodni és cse­lekedni. A másik az önkor­mányzatok nélkülözhetetlen szerepe, amelyek egyesüle­teket, megyei szövetségeket finanszíroznak, versenyeket és versenyrendszereket mű­ködtetnek. Csak rájuk várni több mint kockázatos. A harmadik pedig a verseny- sport és a tömegsport egy­másra hatása. Végzetes hiba, ha valaki a „piramist” min­den áron talpra akarja állí­tani. Ez az építmény — ha valóban van csúcsa — ön­magától talpra áll. Egyszóval a sportfinanszírozásnak az egymásra épülő elválasztha­tatlan folyamatot, s nem egyes kiragadott elemeit kel­lene segítenie. Fenyő Gábor GARZON IRODABÚTOR STÚDIÓ 7624 Pécs, Nagy Jenő u. 10. Telefon/fax: 72/313-902 Lakószobabútorok is!

Next

/
Oldalképek
Tartalom