Somogyi Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-05 / 79. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1997. ápr. 5., szombat A SZEBBIK NEM KÖNYVAJÁNLÓ FRIDE BIRKE A lady kesztyűje Különös találkozások révén kapcsolódik össze négy fiatal sorsa a háború utáni Német­országban. (Bastei, 358 Ft) STEPHEN KING Coffey keze A fegyházban a halálraítéltek várják, hogy végigmenjenek a folyosón, mely a villamos­székhez vezet. Foglyok és foglárok egyaránt úgy gon­dolják, hogy őket semmilyen meglepetés nem érheti már. Csakhogy a regényben semmi sem biztos, semmi és senki nem az, aminek lát­szik. (Európa, 298 Ft) KEN FOLETT Teherán Ezúttal egy amerikai vállalat néhány alkalmazottja áll a cselekmény középpontjában, akiket minden indok nélkül börtönbe csuktak Teherán­ban. (Victoria, 520 Ft) Vádon élő állatok A könyvből megtudhatja az olvasó, hogyan él a lemur - ez az érdekes állat - a trópuso­kon, Madagaszkár szigetén, és hogyan élnek azok az álla­tok, amelyekkel csak az állat­kertben találkozhatunk. (Pas­sage, 1590 Ft) FELIX SALTEN Bambi gyermekei A klasszikus Bambi című könyv folytatása. Ifjú olvasó­ink megismerkedhetnek az erdő lakóinak további életé­vel. (Holló és Társa, 690 Ft) A fent felsorolt könyvek 10 szá­zalék kedvezménnyel megvá­sárolhatók a Fókusz könyves­boltban, Kaposvár, Fő u. 13. Boldogító igenek emléke Emlékezetes pillanat... fotó: török anett A boldogító igen sokszor nemcsak azok számára emlé­kezetes, akik kimondják, ha­nem az anyakönyvvezető számára is. Esküvő a szülőszobán Alföldi Lászlót a kaposvári há­zaspárok közül sokan ismerik: 14-16 ezer házasulandó mondta ki előtte a boldogító igent az elmúlt húsz év aiad. Azt mondja: már semmin sem le­pődik meg. Arra az esetre azonban emlékszik, amikor a szülőszobára kellett mennie összeadni az ifjú párt. Az ifjú arának ez már a má­sodik házassága volt. Leendő féijével első kisbabájukat vár­ták. Az első házasságát felbon­totta a hölgy, de az erről szóló hivatalos értesítés még nem ér­kezett meg. Az anyakönyvi tör­vény értelmében viszont az apa mindig a törvényes férj: ha nem kötnek időben házasságot a fia­talok, az első férj lett volna a törvény szerinti apa, és legfel­jebb csak hosszú hónapokig tartó bírósági huzavona után rendeződött volna ügy. Teltek a hetek, közben elér­kezett a szülés időpontja is, pa­pírok még mindig sehol. A kismamát már bevitték a szülé­szetre, amikor végre megérkez­tek a várt dokumentumok. A férjjelölt azonnal elrohant az anyakönyvvezetőért. A szülő­szobán nem lehetett az esküvő, az előtte levő vizsgálóba vitték ki a kismamát. Az infúziós pa­lackokat az osztály legmaga­sabb termetű orvosa és egy nő­vér tartotta, a menyasszonyi ruha a köntös volt, tanúnak pe­dig két ápolónőt hívtak be. Az anyakönyvet — jobb híján — a vizsgálóasztalra helyezték. Az esküvő mindössze néhány per­cig tartott, csupán a legszüksé­gesebb hivatalos mondatokra és az aláírásra jutott idő. És az ifjú házasok hamarosan már a kar­jukban tarthatták elsőszülött kislányukat. Verset ír az ifjú párnak Horváth Judit balatonboglári anyakönyvvezető az elmúlt 22 évben több mint 400 párt adott össze. Tapasztalata szerint a családok ilyenkor kitesznek magukért, még azok is, akik egyébként megfogják a pénzt. Nemcsak bogiáriak mondják ki vá­rosukban az igent, jönnek az ország más tájairól is. Kül­földiek is je­lentkeznek Hollandiából, Ausztriából és Németország­ból. A megis­merkedésük, vagy a szép nyári élmény színhelyén kí­vánják össze­kötni életüket. Jól emlék­szik az első esküvőre, ame­lyet Húsvét vasárnapján tartottak. A vő­legény osztály­társa volt, így jobban izgult, mint a fiatalok, de szépen si­került a ceremónia. Azóta is igyekszik személyesen szólni a házasulókhoz. Egyébként a leg­többen a szombatot választják, néhány idős pár elégszik meg a hétköznappal. A legidősebb vő­legény 80 éves volt, arája pedig 35 évvel fiatalabb. Előfordult az is, hogy aló éves menyasz- szony gyámhatósági engedély- lyel állt elé. Ritkán mondják vissza az esküvőt az utolsó pil­lanatban. Egyszer az is megtör­tént Lellén, hogy a vőlegény szaladt szabadidőruhában le­fújni az eseményt. Ha a könyvtárba megy, tud­ják, esküvő lesz, mert verset keres. Előfordul, hogy maga írja a költeményt. Gitárt is vitt már a szertartásra és az általa megzenésített verssel köszön­tötte az egybekelőket. Két éve hordja a belügyminisztertől ka­pott aranygyűrűt. Ritka az anyakönyvvezetők ilyen rangos elismerése. A törvény amely munkájuk alapja a legrégebbi. 1895 október 1-jén kezdődött az állami anyakönyvezés. Hor­váth Judit szerint máig a leg- életszerűbb törvényünk. Levert gyűrűk és keresztelés Éppen ma is egy igazán ritka házasság köttetik Barcson — mondja Orbán Kálmánná barcsi anyakönyvvezető. — A meny­nyasszony ugyanis angol, és a SFOR alkalmazottjaként került Somogyba, a vőlegény pedig egy bosnyák fiatalember, aki menekültként van Magyaror­szágon. A két fiatal itt, Barcson talált egymásra. A házasulandók személyén kívül az anyakönyvvezető ügyetlensége, egy-egy bakija még emlékezetesebbé teheti az összegyűltek számára egyéb­ként is jelentős napot. — Egyszer a gyűrűhúzás előtti emelkedett pillanatban az anyakönyvvel levertem az asz­talról a jegygyűrűket — emlé­kezik a barcsi anyakönyvve­zető. —- Olyan is előfordult, hogy átkereszteltem a vőle­gényt. Az előbbi történethez tudni kell, hogy az anyakönyv testvérek között is megvan leg­alább nyolc kiló. Gyenge nő­ként ezt kell nekem emelgetni. Amikor épp az aláírásokhoz készítettem elő a könyvet, ak­kor sikerült a tálcáról levernem vele a gyűrűket. Szerencsére a tanúk hamar előkerítették. A másik házasságkötésnél régtől ismertem a házasulandókat, és ezért úgy döntöttem, hogy papír nélkül is tudni fogom a nevei­ket. Természetesen eltévesztet­tem: a fiatalember neve helyett a testvére nevét mondtam. Ta­nultam belőle, azóta a közeli ismerőseim nevét is papírról olvasom. EGY CSIPETNYI UDVARIASSÁG Az udvariasság — sokan úgy tartják — ma nem divat, pedig elengedhetetlen része életünknek. Udvariasak-e a nőkkel a férfiak? Egyáltalán: fontos-e, hogy azok legye­nek? Erről kérdeztük nő olvasóinkat. Czidei Gyulámé, a kaposvári Quantum magániskola igazgatója: — A középkorú és idősebb korosztályt udvarias­nak tartom. Iskolaigazgatóként azt tapasztaltam, hogy az utóbbi évben a diákjaink is azok kezdenek lenni. Elegánsan öltözködnek, jól ápoltak, adnak a jó megjelenésre, és úgy ér­zik, ehhez az udvariasság „kellékeit” is el kell sajátítaniuk. Ezért igénylik és szeretik a viselkedéskultúra órán tanultakat, amihez a kézcsók éppúgy hozzátartozik, mint az, hogy nem menjenek ki egy hölgy előtt az ajtón. Tamás Szilvia, óvónő: — Nem jellemző, bár vannak ki­vételek. Ez főként a középkorú férfiakra érvényes. Több nő­nek kellemes élmény, ha találkozik egy ilyen férfival. Jólesik, ha például előreengednek az áruházban. Többször tapasztal­tam, hogy a kismamákat fölsegítik a babakocsival a buszra. A mai fiatalok „cikisnek” tartják az udvariasságot, pedig ezzel sok lányt meg tudnának hódítani. Horváth Nóra balatonmáriai vállalkozó: — Az udvarias­ság elemi dolog, az udvariaskodást azonban már férfiatlannak tartom. Nem igénylem a bájolgást, vagy hogy körülugrálja­nak. Úgy gondolom, jobb, ha természetesek a férfiak. Olyan is akad köztük, akinek még egy csipetnyi szemtelenség is jól áll. Németh Aladámé pénzügyi ellenőr: — Ha mellettem áll egy férfi és leejtem a zsebkendőmet, remélem felveszi. Tartom magam annyira, hogy ezt a gesztust elvárhatom egy férfitól. Sipőcz Edina egyetemi hallgató: — Szerintem ma már kihalt a férfiakból az udvariasság, különösen a fiúkból. Pesten járok egyetemre, ott még annyira sem tisztelettudók a férfiak, mint Kaposváron. A villamoson majdnem fellökik az embert, nemhogy átadnák a helyüket egy nőnek. Az utcán gátlás nél­kül hajtanak át az autósok a piroson, s arról jobb nem is be­szélni, hogy miket kiabálnak ki a kocsiból. Az autósok visel­kedési kultúrája kritikán aluli. Talabér Sándomé nyugdíjas mérnök: — Össze sem lehet hasonlítani a mai férfiak udvariasságát a régiekével. Le­het, hogy ennek a női emancipáció is oka. A dolgozó nőknek helyt kell állniuk a munkahelyükön, a háztartásban, s nem mindig marad energiájuk arra, hogy nőként viselkedjenek. A pozícióért vívott harc megköveteli a keménységet a nőktől. S ezt összeegyeztetni a nőiességgel nem könnyű. Baracskainé dr. Krajcár Mária ügyvéd: — Ed­dig, ha leejtettem a zsebkendőmet, nem volt alkalma senkinek fölvenni, mert mindig azonnal lehajoltam érte. De a tapaszta­lataim szerint általában udvariasak a férfiak. Azért is, mert a nők nagy többségének ez nagyon jól esik. Ehhez a kérdéshez persze az is hozzá tartozik, hogy ebben a rohanó világban mi nők a férfiak előzékenységét — ha jól is esik — sokszor nem is vesszük észre, nem igazán értékeljük. A férfiak viselkedé­sében az udvariasságot alapvetőnek tartom, inkább az tűnik fel, ha ez a tulajdonsága hiányzik. A nagyanyáink által emle­getett igazi úriember lehet, hogy tényleg kihalófélben van. Ehhez az is hozzájárul, hogy a nők élete, helyzete és megíté­lése egyre jobban „férfiasodik”, talán ezért is kevésbé roman­tikusak velünk, nőkkel szemben. Forró Kálmánná pénzügyi előadó: - Aki személyesen ismer, az udvarias és figyelmes. De általában a férfiak közö­nyösek lettek, úgy gondolom, hogy a klasszikus értelemben vett udvariasság a múlté. Ettől függetlenül szeretek férfiak között dolgozni. Az utcán az autóforgalomban pedig kifeje­zetten udvariatlanok. Persze egymással sem túl előzékenyek. Történelem a First Lady-k tükrében Az elnökfeleségek, noha nem választják őket és fizetést sem kapnak, mégis reflektorfényben vannak. Gyakran egész rá­galomhadjáratot kell eltűrniük, ami voltaképpen nem is ne­kik, hanem áttételesen a férjüknek szól. „A közvélemény szentet vagy ördögöt csinál belőlük, pedig azt hiszem, hogy a körülmé­nyeikhez képest eddig mind a 43 amerikai First Lady meg­állta a helyét” - írja új könyvé­ben a hírneves Smithsonian Múzeum vezető történésze, Edith Mayo, ő aztán biztos tudja, hiszen 34 esztendeje ku­tatja a hajdani nagyasszonyok élettörténetét. Az Egyesült Államok ne­gyedik elnökének neje, Dolley Madison volt az első, aki a megtisztelő Első Hölgy címet kapta. Hillary Clinton a könyv előszavában ugyan megemlíti, hogy Mrs. Madison időnként nem a társadalmi helyzetének megfelelően viselkedett (pél­dául nyilvánosság előtt do­hányzott, emellett állandóan cicomás turbánokat hordott), ugyanakkor bevallja, hogy mégis Dolley a kedvence: „Mindig a szívéből beszélt, sokat foglalkozott a gyerekek megsegítésével, valamint a Fehér Ház műgyűjteményének bővítésével. De ami a legfon­tosabb, szerette az életet, és bőkezű vendéglátó volt”. James Monroe párját csak rátarti Elizabeth-ként emlege­tik az egykorú történeti forrá­sok, azaz a vele konkurens po­litikusfeleségek. Leginkább azt sérelmezték e hölgyek, hogy mivel Mrs. Monroe elvből nem vett részt a Fehér Ház-beli fo­gadásokon, ezért azokra más asszonyokat sem hívtak meg. Elizabeth Monroe-hoz hason­latosan rossz a híre Mary Lin­colnnak. Pedig szegényt in­kább nevezhetnénk a szó szo­ros értelmében szerencsétlen­nek - magánéletében és politi­kailag is -, hiszen összes baja abból fakadt, hogy délinek szü­letett, s ezért környezete rásü­tötte az áruló bélyegét. Nem is tudott megszabadulni ettől soha. Ugyancsak a múlt század­ban volt elnökné Julia Gardi­ner Tyler. 1844-ben, 24 évesen ment feleségül a nála harminc esztendővel idősebb John Tylerhez, akiből így lett az első olyan amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt nősült meg. Mindazonáltal Julia nem nyerte el a Kongresszus tetszé­sét: az ősz urak ezt úgy mutat­ták ki, hogy beszüntették a Fe­hér Ház „rezsijének” finanszí­rozását. Sebaj, mondta a kar­dos, egyszersmind nagyvonalú hölgy, és a családjától kapott pénzből végeztette el az elnöki rezidencia teljeskörű felújítá­sát... A huszadik századi elnökfe­leségek közül talán a legismer­tebb Eleanor Roosevelt, akinek viszont - a történésznő szerint- „sokan alábecsülték politikai befolyását”. Akárcsak Ro- salynn Carterét, aki Betty Forddal együtt arról neveze­tes, hogy elnökfeleségként megkezdett humanitárius te­vékenységét (családsegítés, jó­tékonyság, stb.), később sem hagyta abba. Nancy Reaganról ma már kevesebb szó esik, vélhetőleg túlságosan „holly- woodias” asztrológia-őrülete miatt. A jelenlegi elnökné, Hil­lary Clinton szavaival zárja kö­tetét a tudós történésznő: „A mi életünk számtalan szerep elegye, s amíg megtaláljuk az egyensúlyt, bizony sokat bille­nünk. Számomra a család, a munka, a szolgálat jelenti ezt az elegyet. Csakúgy, mint minden nőnek.” Juliette Binoche kapta a legjobb női epizódszereplő Oscar-díját az ,Angol beteg” című filmben nyújtott alakí­tásáért FOTÓ: FEB-REUTERS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom