Somogyi Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP FIATALOK ES REMENYEK 1997. április 19., szombat Golyóálló mellény, automata fegyver és jég, dupla whiskyvel A kommandósok élén Új hősei vannak a mai, akciófilmeken felnövő generációknak: Stallone, Van Damme, Schwarzenegger... Az igazság szúrós tekintetű, tengerkék szemű, csupa izom és csupa szív bajnokai, akiket nem fog a golyó, játszi könnyedséggel, de kíméletlenül szétcsapnak a gazemberek közt, miközben esetleg elejtenek egy-két poént, „visszatérek”, meg ilyesmi... Nos, ezek az akcióhősök hús-vér emberekként itt élnek köztünk, csakhogy a valóságban sokszor egy kicsit mások, mint a Hímekben... Mergancz Sándor: Az élet nem akciófilm fotó: török anett V alóban, sokan egy kicsit túlmisztifikálják ezt a dolgot, köszönhetően az akciófilmeknek — mondta Mergancz Sándor, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság Kapos beavatkozó alosztályának vezetője. — Valójában ezt a csapatot akkor hívják, ha olyan bűnözővel áll szemben a rendőrség, amihez az átlagosnál magasabb szintű szakmai és fizikai felkészültség kell. De mi elsősorban rendőrök vagyunk, nem „kommandósok”, ahogy ezt mondani szokták. Részt veszünk razziákban, körözési akciókban. De a munkától függően hetente két-három napot szánunk a felkészülésre, a kiképzésre, ennek része a fizikai felkészültség, az állóképesség javítása, a lövészeti gyakorlat és a taktikai képzés, ahol az esetleg előforduló helyzetekre készülünk fel. A Kapos beavatkozó alosztály 1992 óta működik önálló alosztályként, Mergancz Sándor azóta vezeti a csoportot. Azt mondja: ez csapatmunka, egymás életéért is felelősek, mindenkin egyaránt múlik az akció sikere, így a bevetések előtti taktikai megbeszéléseken is közösen döntenek a megfelelő stratégiákról. — Mi volt a legemlékezetesebb bevetése? — Tulajdonképpen mindegyik emlékezetes valamiért. A legnehezebb dolgunk talán a kóros elmeállapotú személyekkel van, ilyen kétszer is előfordult a négy év alatt: az egyik gázpalackot akart felrobbantani, a másik-a magára kötözött benzines flakonokat akarta begyújtani. Ezek a legnehezebb feladatok, mert míg egy bűnözőnél, akinek céljai vannak, ki lehet számítani a következő lépést, egy elmebetegnél ez nem így van. Aztán többször mentünk fegyveres bűnözők elfogására, itt az a lényeg, hogy minél gyorsabban a földön legyen, és bilincs legyen a kezén. Minden a gyorsaságon, a megfelelő agresszivitáson és a figyelemelterelésen múlik. Persze, ha lehet, először megpróbáljuk békés úton jobb belátásra téríteni. A keményebb módszerek csak ezután jöhetnek. Ezért nem igazán szeretem a „kommandósok” elnevezést. Ez katonai fogalom, és egyet jelent a likvidálással. A rendőrségnél pedig mi úgy intézkedünk, hogy az akció a lehető legkisebb sérüléssel járjon, csak a legvégső esetben használunk fegyvert. Mintegy ötven bevetésünk volt eddig, az első években 6-8, tavaly 18. A csőre töltött fegyverre persze többször is szükség volt, de elsütni szerencsére még egyszer sem kellett. — Egy-egy bevetés akár életveszélyes is lehet... — Bevetés közben soha nem jut eszembe hogy akár a legrosszabb is megtörténhet. Nem félek. Ha arra gondolnék, hogy esetleg rosszul is végződhet az akció, ha nem összpontosítanék arra, amit csinálok, akkor meghalnék... — Hogyan lesz valakiből kommandós-parancsnok? — Gyerekkorom óta foglalkozom lövészettel. Édesapám és nagybátyám is vadászott, talán tőlük kaptam kedvet. Még egész kisgyerek voltam, amikor kaptam egy légpuskát, azzal ve- rebésztem. Marcaliban, általános iskolásként beiratkoztam a lövész-szakkörbe, aztán egy akkor alakult sportlövészklubba. Az első országos bajnokságon még serdülőként indultam, és a második helyen végeztem. Később igazolt versenyző lettem. A főiskola után — a Kandó műszaki főiskolára jártam — abbahagytam a versenyzést. A rendőrséghez kerültem, és néhány év múlva, 1992- ben a beavatkozó alosztály vezetője lettem. Közben szituációs lövészettel kezdtem foglalkozni, itt már nem csak a pontosság, hanem a gyorsaság is számít. Van egy klubunk, versenyeken is részt veszünk. — A másik oldalról milyennek látja a mai fiatalokat? — A kitűnni, eltérni vágyásért senkit sem lehet elítélni. Én is egy kicsit extrém voltam annak idején. Viszont sokkal jobban oda kellene figyelni rájuk, mert sok veszély fenyegeti őket. A lányomat szeretném úgy nevelni, hogy ezeket el tudja kerülni. Érteni kell ennek a generációnak a nyelvén, és lehetőség szerint megpróbálni irányt mutatni számukra. — Ehhez a munkához határozottságra, agresszivitásra is szükség van. „Civilben” is ilyen? — Határozott vagyok, persze, mert céljaim vannak, amit el akarok érni. Agresszív viszont egyáltalán nem vagyok: inkább megfontolt és engedékeny. — A családja mit szól nem mindennapi foglalkozásához? — Megszokták már, a feleségem és a lányom is. Csak azt kifogásolják, hogy keveset vagyok otthon. — A munkán kívül mivel tölti a szabadidejét? — Sportolok, régebben szívesen jártam vadászni. Kikapcsolódást jelentenek a közös kirándulások is a családdal. És a .Jég dupla whiskyvel” — vagyis jó zene, lehetőleg Charlie, és mellé egy pohár jó ital. Ez utóbbinál nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos... (Jakab) Sólyomszem a Merciben KRESZ-táblaerdők rémisztgetik egyes helyeken az autósokat. Nem ritka, hogy egymásnak ellentmondó jelzés kergeti az őrületbe a jóhiszemű járművezetőt. A Mercedes kutatói által kifejlesztett „sólyomszem” azonban segíti a volánnál ülőt. A csomagtérben elhelyezhető, nagy teljesítményű, számítógép képes lankadatlan éberséggel kísérni az útjelző, közlekedésirányító, figyelmeztető, tiltó stb. táblákat. (Természetesen a reklám- és hirdetőtáblákat pillantásra sem méltatja.) A gépkocsi szélvédője mögött elhelyezett parányi, széles látószögű kamera továbbítja a látottakat a sebesen értékelőelemző komputeragynak, és nyomban megjelenik a műszerfalon elhelyezett picurka képernyőn az éppen aktuális tábla képe vagy a figyelmeztetés. Ha az autós siet, akkor a megengedett legnagyobb sebességet jelző szám villog a képernyőn. Készül a Mercedes F200 jelű autója, amely fölismeri a gazdáját, még ha az azonosító kódkártyája a zakózsebében lapul is. Készségesen kinyitja ajtaját, beállítja a legkényelmesebb üléstávolságot és -szöget, bekapcsolja a botkormányt, amely egyszerre szolgál kormányként, sebességváltóként, gázként vagy fékként. A joysticknek „van annyi esze”, hogy csak az autóvezetés szabályainak, műszaki lehetőségeinek megfelelő parancsoknak engedelmeskedjék. SZÍNES SZTÁRVILÁG Tom Cruise festi magát... Egyre jobban terjed a hír, hogy Tom Cruise (34) havonta 1400 márkának megfelelő összeget költ kozmetikumokra, s főként ennek az állandó szépítkezésnek tulajdonítja színészi sikereit. így aztán nem fölösleges kiadásnak, hanem egyenesen jó befektetésnek tartja ezt a nem csekély összeget. Sőt: vitriolos tollú kritikusai azt állítják, hogy jobban néz ki, mint felesége, Nicole Kidman. Nemcsak nézni, csinálni is Manapság már mindenre kiterjednek a közvélemény-kutatások. A New Star Film című magazinban egy padovai hirdető legutóbb afelől érdeklődött, hogy hajlandók volnának-e egyesek Ornella Muti partnereként főszerepet vállalni egy pomófilmben. Nos, az egyszerű igen aligha lett volna meglepő, ám a legtöbben még fizetni is hajlandók volnának azért, hogy megkapják a szerepet. Egy vicenzai orvos például egyenesen 50 ezer márkányi készpénzt tett le az asztalra, hogy őt válasszák. Egy pék csa- pot-papot otthagyott a sütödéjében, csakhogy lepedőre kerülhessen. Az autogramnak ára ran Egy amerikai cég arra rendezkedett be, hogy hírességek kézjegyét árusítja. Sokan nem is tudnak arról, hogy pénzt érő papírfecnik vannak a birtokukban, hiszen megeshet, hogy valamelyik sztár odafirkantja a nevét egy szalvétára, amely később meglapul valamely fiók mélyén. íme néhány példa az „árlistáról”: Madonna - 250 dollár, Julia Roberts - 195 USD, Harrison Ford és Jodie Foster 150-150 USD. További ajánlatok: Mel Gibson, Arnold Schwarzenegger és Demi Moore autogramja egyenként 125 dollárért kapható; Tom Cruise nemrég tornászta föl magát 110 USD-re. De hogy a kispénzűek se keseredjenek el, Tom Hanks, Jack Nicholson, vagy AI Pacino aláírásáért mindössze 75 dolcsit kell leszurkolni. A szexbombák mindig szőkék Gina Lollobrigida, aki 1958-ban tűnt föl, csak tévedés lehetett, mert szexbomba létére nem volt szőke. De egy évre rá az Édes életben már a szőke Anita Ekberg vette át az isteni - ámde fekete - Lollo helyett az ügyeletes szexbomba szerepét. Szőke volt Jayne Mansfield, az egykori hollywoodi sztár, szőke a legendás Marilyn Monroe, szőke Brigitte Bardot és Mylene Demongeot. Ebbe a sorba illik Madonna, Pamela Anderson, no meg Claudia Schiffer is. Hogy aztán melyikük eredeti, melyikük nem, azt bizony csak beható vizsgálatokkal lehetne eldönteni (miközben Naomi Campbell feketeségét senki nem vonhatja kétségbe). Fűszeres ötletek a fűszerlányoktól Mindig voltak, vannak és lesznek kétségbeesett tizenévesek, akik nem tudják, kihez forduljanak meghallgatásért. Ezt ismerte föl Anglia legsikeresebb női tinizenekara, a Spice Girls (Fűszerlányok), amikor rajongóik számára folyóiratot alapítottak Spice, azaz Fűszer címmel. S noha az együttes tagjai már nem éppen tinik, hiszen 21 és 24 év közöttiek, sokkal szívesebben fordulnak a fiatalok hozzájuk tanácsért, mint saját szüleikhez. Ráadásul Mel B, mielőtt a Spice Girls tagja lett volna, éjszakai lokálokban táncolt, Geri pedig fedetlen keblekkel fényké- pezkedett. Tapasztalataikat jól kamatoztatják. Egy tanácsuk például arra a kérdésre, hogy mit tegyen egy tinilány, ha diáktársa az ő skalpjával dicsekszik, így szólt: „A saját fegyverével győzd le. Meséld el mindenkinek, hogy milyen csapnivaló volt az ágyban”. Új divat a popzenében: mackók helyett macák Csak úgy, egyszerűen: Geri, Emma, Melanie C., Victoria és Melanie B. Sztárok. Sőt: egyenesen popsztárok. Ráadásul szerencséjük is van, mert nem csupán zenélni tudnak, hanem lányok is. S ez nem mellékes, mert a fiatalok zenéjében fokozatosan visszaszorulnak a machok. A sztárleányzók nem egyszerűen emancipáltak. Magukról ezt mondják: „csípősek vagyunk, mint a csilipaprika...” A popvilágban a fiúbandák már az idők kezdete óta működnek. Aligha szükséges akárcsak egyetlen együttest és tagjait fölsorolnunk, hiszen azok a fiatalok, akik szeretik a mai kor zenéjét, jól ismerik őket. A zenészfiúk uralta helyzeten kívánnak változtatni a lánybandák. Vajon mennyire képesek meghódítani a piacot? A lánybandákkal szemben Ugyanis még mindig ott a meglehetősen erős konkurencia. A macho külsejű fiúzenészekért a tinilányok soha nem apadó csapata rajong. Ágoston Andrea: A környék ideális a pihenésre fotó: török A Rózsadombról a Rózsadomb utcába A fővárosi Rózsadombot somogyi zsáktelepülésre cserélte egy fiatal budapesti házaspár. Baltás László és felesége, Ágoston Andrea Somogydöröcskén a Rózsadomb utca végi egykori parasztházat vette meg. Pisti maradj! — intette nyugalomra a házőrző ebet Ágoston Andrea, amikor háza udvarára léptünk. — Nem kell tőle félni, barátkozó kutyus — tessékelt be a fiatalasszony. — Még nincs minden a végleges helyén — mentegetőzött —, ahhoz talán évek kellenek. Belépve a régi parasztház szobájába, antik tárgyak fogadtak bennünket. Az ajtótól balra faragott kétajtós szekrény, a falon szőttesek, festmények, a polcon pedig régi üvegcsodák sokasága. Nincs egy tenyérnyi szabad hely a szoba falán. — Nehezen viselem, ha üres a felület — mondta. — Úgy rendeztem be ezt a szobát is, hogy az a szemnek nyugtató legyen. Minden tárgyhoz kötődik valami emlék, barátság, beszéletés. Valamennyi melegséget áraszt. Egy hirdetés keltette föl érdeklődésüket, s a nyáron az első látásra megszerették a nyugalmat és békességet árasztó Koppány völgyi falut. Fél év telt el letelepedésünk óta. Most már tervezgetjük a jövőnket is. Azt, hogy miként alakítjuk át otthonunkat — kényelmet teremtve — az eredeti állapotot visszaállítva. Laci különféle skicceket vetett papírra. Elképzelései szerint a sváb építészet hagyományait követve kívánják a házat helyreállítani. — Fürdőszobát alakítunk ki, de tervezzük a bővítést is: szobával, műteremmel. A megvalósítás azonban a pénztől függ. — Mindketten munkanélkü^ liek. Miből élnek? — Segélyt kapunk, illetve hála Istennek a családunk is támogat bennünket. Én női kézitáskákat horgolok, amit egy keramikus barátnőm a fővárosban értékesít. A férjem pedig azzal bíztat, hogy az eladott festményeiből is lesz bevételünk. Persze eléggé kétségesnek tűnik, hogy abból megélünk... Bár Lacit nem vették föl a képzőművészetire, az nem szegte kedvét, rendszeresen dolgozik. A közelmúltban Budapesten volt kiállítása is. Bár portréfestő festett már egy döröcskei csendéletet is. Megragadta a táj, a környezet, ahol élünk. Szimpatikus számukra, hogy faluhelyen összetartanak az emberek, segítőkészek, közvetlenek. Itt mindenkinek van egy jó szava a másikhoz, elképzelhetetlen, hogy ne köszönnének egymásnak. — Baromfit, s talán kecskét is tartunk majd — mondta a bucsúzáskor. — A kertet is megműveljük. Mert, csuda dolog az, ha az ember a maga által termelt zöldséget teheti az asztalra! Krutek József
