Somogyi Hírlap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP FIATALOK ES REMENYEK 1997. április 19., szombat Golyóálló mellény, automata fegyver és jég, dupla whiskyvel A kommandósok élén Új hősei vannak a mai, akciófilmeken felnövő generációknak: Stallone, Van Damme, Schwarzenegger... Az igazság szúrós tekintetű, tengerkék szemű, csupa izom és csupa szív bajno­kai, akiket nem fog a golyó, játszi könnyedséggel, de kímélet­lenül szétcsapnak a gazemberek közt, miközben esetleg elej­tenek egy-két poént, „visszatérek”, meg ilyesmi... Nos, ezek az akcióhősök hús-vér emberekként itt élnek köztünk, csakhogy a valóságban sokszor egy kicsit mások, mint a Hímekben... Mergancz Sándor: Az élet nem akciófilm fotó: török anett V alóban, sokan egy kicsit túlmisztifikálják ezt a dolgot, köszönhetően az akciófilmeknek — mondta Mergancz Sándor, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság Kapos beavatkozó alosztályá­nak vezetője. — Valójában ezt a csapatot akkor hívják, ha olyan bűnözővel áll szemben a rendőrség, amihez az átlagosnál magasabb szintű szakmai és fi­zikai felkészültség kell. De mi elsősorban rendőrök vagyunk, nem „kommandósok”, ahogy ezt mondani szokták. Részt ve­szünk razziákban, körözési ak­ciókban. De a munkától füg­gően hetente két-három napot szánunk a felkészülésre, a ki­képzésre, ennek része a fizikai felkészültség, az állóképesség javítása, a lövészeti gyakorlat és a taktikai képzés, ahol az esetleg előforduló helyzetekre készülünk fel. A Kapos beavatkozó alosz­tály 1992 óta működik önálló alosztályként, Mergancz Sán­dor azóta vezeti a csoportot. Azt mondja: ez csapatmunka, egymás életéért is felelősek, mindenkin egyaránt múlik az akció sikere, így a bevetések előtti taktikai megbeszéléseken is közösen döntenek a megfe­lelő stratégiákról. — Mi volt a legemlékezete­sebb bevetése? — Tulajdonképpen mind­egyik emlékezetes valamiért. A legnehezebb dolgunk talán a kóros elmeállapotú személyek­kel van, ilyen kétszer is előfor­dult a négy év alatt: az egyik gázpalackot akart felrobban­tani, a másik-a magára kötözött benzines flakonokat akarta be­gyújtani. Ezek a legnehezebb feladatok, mert míg egy bűnö­zőnél, akinek céljai vannak, ki lehet számítani a következő lé­pést, egy elmebetegnél ez nem így van. Aztán többször men­tünk fegyveres bűnözők elfogá­sára, itt az a lényeg, hogy minél gyorsabban a földön legyen, és bilincs legyen a kezén. Minden a gyorsaságon, a megfelelő ag­resszivitáson és a figyelemelte­relésen múlik. Persze, ha lehet, először megpróbáljuk békés úton jobb belátásra téríteni. A keményebb módszerek csak ezután jöhetnek. Ezért nem iga­zán szeretem a „kommandó­sok” elnevezést. Ez katonai fo­galom, és egyet jelent a likvidá­lással. A rendőrségnél pedig mi úgy intézkedünk, hogy az akció a lehető legkisebb sérüléssel járjon, csak a legvégső esetben használunk fegyvert. Mintegy ötven bevetésünk volt eddig, az első években 6-8, tavaly 18. A csőre töltött fegyverre persze többször is szükség volt, de el­sütni szerencsére még egyszer sem kellett. — Egy-egy bevetés akár életveszélyes is lehet... — Bevetés közben soha nem jut eszembe hogy akár a leg­rosszabb is megtörténhet. Nem félek. Ha arra gondolnék, hogy esetleg rosszul is végződhet az akció, ha nem összpontosítanék arra, amit csinálok, akkor meg­halnék... — Hogyan lesz valakiből kommandós-parancsnok? — Gyerekkorom óta foglal­kozom lövészettel. Édesapám és nagybátyám is vadászott, ta­lán tőlük kaptam kedvet. Még egész kisgyerek voltam, amikor kaptam egy légpuskát, azzal ve- rebésztem. Marcaliban, általá­nos iskolásként beiratkoztam a lövész-szakkörbe, aztán egy akkor alakult sportlövész­klubba. Az első országos baj­nokságon még serdülőként in­dultam, és a második helyen végeztem. Később igazolt ver­senyző lettem. A főiskola után — a Kandó műszaki főiskolára jártam — abbahagytam a ver­senyzést. A rendőrséghez kerül­tem, és néhány év múlva, 1992- ben a beavatkozó alosztály ve­zetője lettem. Közben szituá­ciós lövészettel kezdtem fog­lalkozni, itt már nem csak a pontosság, hanem a gyorsaság is számít. Van egy klubunk, versenyeken is részt veszünk. — A másik oldalról milyen­nek látja a mai fiatalokat? — A kitűnni, eltérni vágyá­sért senkit sem lehet elítélni. Én is egy kicsit extrém voltam an­nak idején. Viszont sokkal job­ban oda kellene figyelni rájuk, mert sok veszély fenyegeti őket. A lányomat szeretném úgy nevelni, hogy ezeket el tudja kerülni. Érteni kell ennek a generációnak a nyelvén, és lehetőség szerint megpróbálni irányt mutatni számukra. — Ehhez a munkához hatá­rozottságra, agresszivitásra is szükség van. „Civilben” is ilyen? — Határozott vagyok, per­sze, mert céljaim vannak, amit el akarok érni. Agresszív vi­szont egyáltalán nem vagyok: inkább megfontolt és engedé­keny. — A családja mit szól nem mindennapi foglalkozásához? — Megszokták már, a fele­ségem és a lányom is. Csak azt kifogásolják, hogy keveset va­gyok otthon. — A munkán kívül mivel tölti a szabadidejét? — Sportolok, régebben szíve­sen jártam vadászni. Kikapcso­lódást jelentenek a közös kirán­dulások is a családdal. És a .Jég dupla whiskyvel” — vagyis jó zene, lehetőleg Charlie, és mellé egy pohár jó ital. Ez utóbbinál nem a mennyiség, hanem a mi­nőség a fontos... (Jakab) Sólyomszem a Merciben KRESZ-táblaerdők rémisztge­tik egyes helyeken az autóso­kat. Nem ritka, hogy egymás­nak ellentmondó jelzés kergeti az őrületbe a jóhiszemű jármű­vezetőt. A Mercedes kutatói ál­tal kifejlesztett „sólyomszem” azonban segíti a volánnál ülőt. A csomagtérben elhelyezhető, nagy teljesítményű, számítógép képes lankadatlan éberséggel kísérni az útjelző, közlekedés­irányító, figyelmeztető, tiltó stb. táblákat. (Természetesen a reklám- és hirdetőtáblákat pil­lantásra sem méltatja.) A gépkocsi szélvédője mö­gött elhelyezett parányi, széles látószögű kamera továbbítja a látottakat a sebesen értékelő­elemző komputeragynak, és nyomban megjelenik a műszer­falon elhelyezett picurka kép­ernyőn az éppen aktuális tábla képe vagy a figyelmeztetés. Ha az autós siet, akkor a megenge­dett legnagyobb sebességet jelző szám villog a képernyőn. Készül a Mercedes F200 jelű autója, amely fölismeri a gazdáját, még ha az azonosító kódkártyája a zakózsebében la­pul is. Készségesen kinyitja aj­taját, beállítja a legkényelme­sebb üléstávolságot és -szöget, bekapcsolja a botkormányt, amely egyszerre szolgál kor­mányként, sebességváltóként, gázként vagy fékként. A joys­ticknek „van annyi esze”, hogy csak az autóvezetés szabályai­nak, műszaki lehetőségeinek megfelelő parancsoknak enge­delmeskedjék. SZÍNES SZTÁRVILÁG Tom Cruise festi magát... Egyre jobban terjed a hír, hogy Tom Cruise (34) havonta 1400 márkának megfelelő összeget költ kozmetikumokra, s főként ennek az állandó szépítkezésnek tulajdonítja színészi sikereit. így aztán nem fölösleges kiadásnak, hanem egyenesen jó befektetésnek tartja ezt a nem csekély összeget. Sőt: vitriolos tollú kritiku­sai azt állítják, hogy jobban néz ki, mint felesége, Nicole Kidman. Nemcsak nézni, csinálni is Manapság már min­denre kiterjednek a közvélemény-kutatások. A New Star Film című magazinban egy padovai hirdető legutóbb afelől érdek­lődött, hogy hajlandók volnának-e egyesek Ornella Muti partnereként főszerepet vállalni egy pomófilmben. Nos, az egyszerű igen aligha lett volna meglepő, ám a legtöbben még fizetni is hajlandók volnának azért, hogy megkapják a szere­pet. Egy vicenzai orvos például egyenesen 50 ezer márkányi készpénzt tett le az asztalra, hogy őt válasszák. Egy pék csa- pot-papot otthagyott a sütödéjében, csakhogy lepedőre kerül­hessen. Az autogramnak ára ran Egy amerikai cég arra ren­dezkedett be, hogy hírességek kézjegyét árusítja. Sokan nem is tudnak arról, hogy pénzt érő papírfecnik vannak a birto­kukban, hiszen megeshet, hogy valamelyik sztár odafirkantja a nevét egy szalvétára, amely később meglapul valamely fiók mélyén. íme néhány példa az „árlistáról”: Madonna - 250 dollár, Julia Roberts - 195 USD, Harrison Ford és Jodie Fos­ter 150-150 USD. További ajánlatok: Mel Gibson, Arnold Schwarzenegger és Demi Moore autogramja egyenként 125 dollárért kapható; Tom Cruise nemrég tornászta föl magát 110 USD-re. De hogy a kispénzűek se keseredjenek el, Tom Hanks, Jack Nicholson, vagy AI Pacino aláírásáért mindössze 75 dolcsit kell leszurkolni. A szexbombák mindig szőkék Gina Lollobrigida, aki 1958-ban tűnt föl, csak tévedés lehetett, mert szexbomba létére nem volt szőke. De egy évre rá az Édes életben már a szőke Anita Ekberg vette át az isteni - ámde fekete - Lollo helyett az ügyeletes szexbomba szerepét. Szőke volt Jayne Mansfield, az egykori hollywoodi sztár, szőke a legendás Ma­rilyn Monroe, szőke Brigitte Bardot és Mylene Demongeot. Ebbe a sorba illik Madonna, Pamela Anderson, no meg Clau­dia Schiffer is. Hogy aztán melyikük eredeti, melyikük nem, azt bizony csak beható vizsgálatokkal lehetne eldönteni (mi­közben Naomi Campbell feketeségét senki nem vonhatja két­ségbe). Fűszeres ötletek a fűszerlányoktól Mindig vol­tak, vannak és lesznek kétségbeesett tizenévesek, akik nem tudják, kihez forduljanak meghallgatásért. Ezt ismerte föl Anglia legsikeresebb női tinizenekara, a Spice Girls (Fűszer­lányok), amikor rajongóik számára folyóiratot alapítottak Spice, azaz Fűszer címmel. S noha az együttes tagjai már nem éppen tinik, hiszen 21 és 24 év közöttiek, sokkal szívesebben fordulnak a fiatalok hozzájuk tanácsért, mint saját szüleikhez. Ráadásul Mel B, mielőtt a Spice Girls tagja lett volna, éjsza­kai lokálokban táncolt, Geri pedig fedetlen keblekkel fényké- pezkedett. Tapasztalataikat jól kamatoztatják. Egy tanácsuk például arra a kérdésre, hogy mit tegyen egy tinilány, ha diák­társa az ő skalpjával dicsekszik, így szólt: „A saját fegyveré­vel győzd le. Meséld el mindenkinek, hogy milyen csapnivaló volt az ágyban”. Új divat a popzenében: mackók helyett macák Csak úgy, egyszerűen: Geri, Emma, Melanie C., Victoria és Melanie B. Sztárok. Sőt: egyenesen popsztárok. Ráadásul szerencséjük is van, mert nem csupán zenélni tudnak, hanem lányok is. S ez nem mellékes, mert a fiatalok zenéjében foko­zatosan visszaszorulnak a machok. A sztárleányzók nem egy­szerűen emancipáltak. Magukról ezt mondják: „csípősek va­gyunk, mint a csilipaprika...” A popvilágban a fiúbandák már az idők kezdete óta működnek. Aligha szükséges akárcsak egyetlen együttest és tagjait fölsorolnunk, hiszen azok a fiata­lok, akik szeretik a mai kor zenéjét, jól ismerik őket. A ze­nészfiúk uralta helyzeten kívánnak változtatni a lánybandák. Vajon mennyire képesek meghódítani a piacot? A lányban­dákkal szemben Ugyanis még mindig ott a meglehetősen erős konkurencia. A macho külsejű fiúzenészekért a tinilányok soha nem apadó csapata rajong. Ágoston Andrea: A környék ideális a pihenésre fotó: török A Rózsadombról a Rózsadomb utcába A fővárosi Rózsadombot somogyi zsáktelepülésre cserélte egy fiatal budapesti házaspár. Baltás László és felesége, Ágoston Andrea Somogydöröcskén a Rózsadomb utca végi egykori pa­rasztházat vette meg. Pisti maradj! — intette nyuga­lomra a házőrző ebet Ágoston Andrea, amikor háza udvarára léptünk. — Nem kell tőle félni, barátkozó kutyus — tes­sékelt be a fiatalasszony. — Még nincs minden a végleges helyén — mentegetőzött —, ahhoz talán évek kellenek. Belépve a régi parasztház szo­bájába, antik tárgyak fogadtak bennünket. Az ajtótól balra fa­ragott kétajtós szekrény, a fa­lon szőttesek, festmények, a polcon pedig régi üvegcsodák sokasága. Nincs egy tenyérnyi szabad hely a szoba falán. — Nehezen viselem, ha üres a felület — mondta. — Úgy rendeztem be ezt a szobát is, hogy az a szemnek nyugtató legyen. Minden tárgyhoz kö­tődik valami emlék, barátság, beszéletés. Valamennyi me­legséget áraszt. Egy hirdetés keltette föl ér­deklődésüket, s a nyáron az első látásra megszerették a nyugalmat és békességet árasztó Koppány völgyi falut. Fél év telt el letelepedésünk óta. Most már tervezgetjük a jövőnket is. Azt, hogy miként alakítjuk át otthonunkat — kényelmet teremtve — az ere­deti állapotot visszaállítva. Laci különféle skicceket vetett papírra. Elképzelései szerint a sváb építészet hagyományait követve kívánják a házat hely­reállítani. — Fürdőszobát alakítunk ki, de tervezzük a bővítést is: szobával, műteremmel. A megvalósítás azonban a pénz­től függ. — Mindketten munkanélkü^ liek. Miből élnek? — Segélyt kapunk, illetve hála Istennek a családunk is támogat bennünket. Én női ké­zitáskákat horgolok, amit egy keramikus barátnőm a fővá­rosban értékesít. A férjem pe­dig azzal bíztat, hogy az el­adott festményeiből is lesz be­vételünk. Persze eléggé kétsé­gesnek tűnik, hogy abból megélünk... Bár Lacit nem vet­ték föl a képzőművészetire, az nem szegte kedvét, rendszere­sen dolgozik. A közelmúlt­ban Budapesten volt kiállítása is. Bár portréfestő festett már egy döröcskei csendéletet is. Megragadta a táj, a környezet, ahol élünk. Szimpatikus szá­mukra, hogy faluhelyen össze­tartanak az emberek, segítőké­szek, közvetlenek. Itt minden­kinek van egy jó szava a má­sikhoz, elképzelhetetlen, hogy ne köszönnének egymásnak. — Baromfit, s talán kecskét is tartunk majd — mondta a bucsúzáskor. — A kertet is megműveljük. Mert, csuda do­log az, ha az ember a maga ál­tal termelt zöldséget teheti az asztalra! Krutek József

Next

/
Oldalképek
Tartalom