Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP HÚSVÉTI SZÍNES 1997. március 29., szombat Húsvét - múzeum A világ egyetlen Húsvét-mú- zeuma a bajor fővárosban működik. A müncheni Manf­red Klauda sokéves gyűjtő­munkával alakította ki a két­száz esztendő tárgyi-rajzos emlékeit bemutató műalko­tást. Nézelődés közben az is megtudható, hogy a sokak ál­tal ismert német szó, Ostem, azaz húsvét a termékenység germán istennőjének, Ostará- nak a nevéből származik, ő viszont a keleten (Osten) fel­kelő éltető naptól, a hosszú, borús, rossz kedvet sugalló tél után az embert a reményes kikelettel megajándékozó égi­testtől származtatja nevét. A germánok Ostarát ünnepelték a mai húsvét idején. Az ő szent állata volt a nyúl, a tojás pedig az élet keletkezésének jelképeként került ebbe a po­gány vallási körbe. Igaz, szá­zadokkal később, 751-ben Zakariás pápa még a túlságo­san bujának és szaporának minősített nyúl húsának a fo­gyasztását is megtiltotta a ka­tolikusoknak. A müncheni múzeum őrzi a legrégebbi, papírmaséból formált óriás tojást, amelybe édességeket rejtettek gyere­kek számára. De egykor ké­szítettek húsvéti nyulat fából, szövetből, bécsi bronzból. A feltámadásról, a megújulásról, a hitről és a jövőbe vetett bizalomról Magasabb rendű kötelességeink (Folytatás a 13. oldalról) — Az egyház és hívei talál­kozásának és párbeszédének elsőrendű színhelyei a temp­lomok. Megtelnek-e Isten haj­lékai vasárnaponként? — Akkor sem szabad elveszí­teni a reményünket, ha nem tel­nek meg. Az egyház — megala­kulásának kezdetekor — nem templomokat épített elsőként. Hol kell imádni az Istent? - kér­dezték tanítványai Jézustól, az evangélisták írásai szerint. Lé­lekben és igazságban kell imádni — válaszolta. A temp­lom persze fontos a számunkra, mert az imádság, és egyben a gyülekezés, a közösség helye is, egyfajta szociális helyszín is, de ma már számos formája van an­nak, hogy eljussunk híveinkhez. És — ismétlem — minden jóa­karaté emberhez. — Azt is gondoljuk, hogy a hívők száma sokszorosa a rend­szeresen templomba járókénak. Ezt látszanak bizonyítani a nagy ünnepek — például a karácsonyi éjféli misék, a húsvéti feltáma­dási körmenetek — valóságos tömegei is. Gondoljunk bele, a húsvét a világon hány ember számára jelenti a feltámadást, a megújulást, hány ember lelké­ben erősíti a jövőbe vetett hitet! — Professzor úr egyetemi oktatóként, rektorként napjai nagy részét fiatalok között tölti. Gondolkodásukban, erkölcse­ikben, céljaikban milyennek látja őket? — Ahány ifjú ember, annyi egyéniség, az azonban különö­sen örvendetes, hogy megtalál­ható köztük az a szociológiai értelemben vett pozitív mag, amely képes maga köré tömörí­teni és magával húzni a többie­ket is. Azt tapasztalom nap mint nap, hogy nagyon sok olyan család van Magyarorszá­gon, amelyre sem az imént em­lített keleti, sem a nyugati befo­lyás nem volt képes hatni, ők tudatosan élik a maguk életét, teszik a dolgukat, és hatásuk ki­sugárzik. Nincs okunk a borúlá­tásra, az igazságot, a szeretetet és a hitet azonban mindig hir­detni kell. — Egyetemünkre különben tavaly ötször annyian jelent­keztek, mint ahány első évest fel tudtunk venni. Koránt sem csak hívők. Tanul például ná­lunk olyan diák is, aki megke­resztelve sincs. Jól érzi köz­tünk magát, a többi között a számára vonzó erkölcsi kör­nyezet miatt. Deregán Gábor Shakespeare-t is merni Keszég László rendező' a nagyszabású őrült nyomában A Titus Andronicus-t ifjúko­rában írta William Shakespe­are. Annyi lehetett, mint most a kaposvári előadás rendezője, Keszég László. Végzett színész, végzős rendező-hallgató. — Mindig színész akartam lenni, de érdekelt a rendezés is. Furcsa, talán a sors keze vetette elém ezt a lehetőséget — mondta a főpróbahéten. — Amint azt is, hogy Ka­posváron rendezi a vizsgaelőa­dását. Nagy lehetőség, de ko­moly kihívás is. — Babarczy László és Ascher Tamás a tanáraim a főiskolán, nekik köszönhetem a lehetősé­get. Ami valóban felelősség, de ezt megpróbálom elfelejteni. — A Titus Andronicus saját darabválasztás? — Igen. Fiatalos, kanavász, darabos, szétesett, csapongó, amilyen kicsit én is vagyok. Ilyen szempontból közel áll hoz­zám. És úgy éreztem, fiatalon kell megcsinálnom. — Azon túl, hogy színpadra állítja, működésbe hozza, mit szeretne megmutatni általa? . — A darabokra szétesett vilá­got, amilyen most van. Arról hí­res ez a darab, hogy sok benne az öldöklés, de én azt hiszem, nem ez a fő vonal. A napilapok utolsó oldalai jutnak eszembe, R ejtélyes férfiarc: Martyn Ferenc. Zárkózott, nyolc évtized véste vonásait. Átható tekintetét érezni a ho- mály-szövevényű, szemüveg tükrözte világ mögött. Kapos­vár szülötte - századunk egyik legkiválóbb festője. M. F. mes­ter. Puritán egyéniségét, alkotó alázatát s művészetének egye­temes voltát egyaránt jelzi a szikár cím: M. F. mester. Martyn Ferencről szóló írá­sait gyűjtötte Tüskés Tibor: sa­játos műfajú esszét, riportot, tanulmányokat. Amelyeket a legkülönbözőbb időben, húsz­harminc éve írt; a Jelenkor, Könyvvilág, Kincskereső, Üj Ember, s köztük a Somogy. Fo­lyóiratok, heti- vagy napilapban - a kortárs festőről, aki „rend­hagyó jelenség” a magyar mű­vészetben, s két évtizedig „hallgatás” vette körül alkotá­sait. Tüskés izgalmas írásai a kort is jellemző írói látleletek. Esszéi Martyn művészetét s a zárkózott, kísérletező, a látvány mögötti lényeget feltáró festőt hozza közel az olvasóhoz. Többféle műfajban és megkö­zelítésben. Értékeire a Berzse­nyi Irodalmi és Művészeti Tár­saság figyelt föl, s Kaposvár és Somogy Megye Közgyűlésé­nek és a Nemzeti Kulturális Alapnak támogatásával adta ki. Martyn Ferenc a századdal egyidős, Kaposvár szülötte. S ezernyi szál köti hozzá. A város­Keszég László rendező-sza­kos hallgató fotó: török anett telistele vannak ilyesmivel... Fo­ton egy tizenöt és tizenhárom éves fiú egy kilenc éves szellemi fogyatékos gyereket másfél óráig üt agyon, közösül vele, sár­ral teletömi a száját, hogy fullad­jon meg, mert közben eldöntik, meg akarják ölni. Ez döbbene­tes. Amilyen a darab, csak az sű­rítve. — Az újságot tízmásodper­ces elszömyiilködés után to­vább lehet lapozni, de a szín­ház három órára foglyul ejti a nézőt. Nem fél attól, hogy nem mindenki lát át az erőszakon? — Dehogynem. Ha így lesz, nak akkor - Tüskés Tibor ügyelt hiteles adatokra - tizenhétezer lakosa és másfél ezer háza volt. Négyéves korában került -4 Ró­bert öccsével együtt - Rippl-Ró- nai házába (ez a már rég lebon­tott épület „a szép, klasszicizáló stílusú öreg kórházzal szemben” állt). A Róma-hegyi villába csak 1908-ban költözött. „Itt, ebben a házban serdült ifjúvá, és érett festővé Martyn Ferenc... A rene­szánsz kor nagy alkotói körül ki­alakult műhely levegője járta át a Róma-hegyi házat” - írta, ma­gyar, német, francia könyvek, folyóiratok kerülnek a kisdiák kezébe. A ház vendége 1909 őszén Ady Endre... „Az utat a Róma-villától a Turulig gyakran együtt teszik meg, félúton, a haj­dani Csalogány csárdánál meg­pihennek, s ilyenkor a leckékből is kijut.” S idézi - tömör, költői képekkel - Martyn szavait: mit mondott Rippl egy holdvilágos estén, a kerti pádon ülve, a kiszá­radt óriás diófa előtt. .Arról be­szélt, milyen nehéz lerajzolni a fákat, mert jelkép a fa,... beleka­paszkodik a földbe, belemarkol az égbe”. S hogy „a külső mö­gött mi, miként történik, virág­zástól dérette lombokig.” A ta­nítvány látja az alkotás folyama­sajnálni fogom, mert akkor lehet hogy rosszul csináltam meg. — Elképzelhető az is, hogy sokan provokációnak vélik. — Azt semmiképpen sem szeretném. Ezzel nem. A pol- gárpukkasztást, provokálást más dolgokkal kell csinálni. — Mi az, ami a munkán túl kitölti a gondolatait? — Az új U2 lemez, az új Bo­wie lemez. És olvasok, az leköt. — Főiskola után mi lenne az ideális terepe az alkotás­nak? főváros vagy vidék, kő- színház vagy amatőr társulat? — Szerintem külön lehet vá­lasztani, amikor profi, kaposvári körülmények között, nagyszerű színészekkel dolgozik az ember, és amikor amatőr színházzal. Szeretném megtartani a kettős­séget; itt is, ott is dolgozom. — A tavaszi napsütésről jut eszembe: ez egy csalóka világ. Romlott és mégis szép. A da­rabjának lesz ilyen oldala? — Remélem. Az erőszak mé­lyebb rétege egy nagy családi tragédia. Hogy közhelyesen mondjam, a kicsiben meg van a nagy is: amennyire a makrovilág szétesett, szétesik, szilánkjaira hull egy család és egy ember. Igazán ez érdekel. És azt remé­lem, hogy ez erősebb lesz a sok vérnél, amit nem lehet kihagyni. Ez az első darabja: sok követke­tát; meggyőződhet arról, hogyan lesz a motívum”-ból kép, rádöb­ben a megfigyelés, a tapasztalat értékére. Megismeri a mesterség szabályait, a művész erkölcsisé- gét és szigorát. Ez kutatja Tüskés Tibor ti­zenhat írása, és közvetíti is. „Amikor megismertem, én 24-25, Martyn körülbelül öt­venöt-hatvan éves volt. Most én vagyok annyi idős, mint ő volt találkozásunk idején” - írta. Ta­lálkozások érzékletes mozaik­képeiben láttatja, többféle szem­szögből és megközelítésben, mi történt az első és utolsó találko­zás közt, harminc év alatt. Martyn Ferenc művészi útját, festészetének kiteljesedését raj­zolta meg - az indulástól a hat­vanas évek második feléig - a nagyívű, remek tanulmányban, amit annak Idején a Látóhatár közölt. Világa nem szakadt el a természettől - írta. Tévhiteket cáfol, igenelve az „érzékeken túli realitás” létét, s kifejti, hogy a modem művészet a ma embe­rének „épp ezt a tudati állapotát” teszi érzékelhetővé, a mélyebb, teljesebb önismeretet. Martyn tudatos és lírai művész alkotása­inak szerkezetéről, arányairól szólva észreveszi a színek fe­zetlenség van benne, el nem varrt szál, kidolgozatlan szerep. Sok mindent ki kellett ötölni, és nem biztos, hogy logikus lesz. Bár tőle logikát számonkémi... ő ezen túl van. Profi. — Jó volt vele dolgozni? — Hirtelen öt darabját is szí­vesen megcsinálnám. — Ismeri? — Kezdem megismerni. Egyik tanárom mondta, Sha­kespeare olyan ember lehetett, ha bárki szembe jött vele az ut­cán, akkor mondhatta neki: is­merlek. Emellett, mint minden igazi nagyszabású őrültbe, minden belefér, a szemét, a gyöngy, a gyémánt, az ürülék. Ebben kotorászni érdekes do­log. És hát kalandos, nagysza­bású darabokat írt, amelyekben látszólag gyermeteg helyzete­ket teremt, miközben az élet lé­nyegét feszegeti. Eszenciális és tiszta. Kristálytiszta. Egy kor­rupt világban, hiszen köztudott, hogy a főszerepeket annak a fia játszotta, akitől a színházat bé­relte. Ő tudta, milyen mocskos dolog — a ragyogó napsütés el­lenére — az élet. És hát azt is tudta: milyen nagyszerű. Talán azért mondok ilyen hülyesége­ket, mert hülyeség az egész. — Vagy nem. — Vagy nem. Balassa Tamás szükségét és „hangértékét”, a zenével való rokonságot. „Ké­peit úgy bontja ki, mint kompo­nista a dallamvonalat.” A „múzsák testvériségét” vallotta Martyn. Kísérletező, nyughatatlan művész. Az iroda­lom iránti vonzalmának legbe­szédesebb tanúi illusztráció-so­rozatai. Annak idején, a „fagy” oldódása után a művészetsze­rető közönség is ezeket ismerte meg. Több írásában Tüskés Ti­bor is ezekkel foglakozik. A festő és modellje hősének tö­mör, „megszűrt szavú elő­adása” emberhez szóló szeretet, a természettel való bensőséges kapcsolat rajza. Megfigyelései a Mallarmé, a Don Quijote vagy az Ulysses-illusztrációk- ról lírai remekek. A niklai re­mete vívódó töprengése Marty- nét mutatja; közel áll Tüskés Tiborhoz is. S milyen tökéletes a Berzsenyi ébresztése! A népe sorsát, Európa jövőjét fürkész szemekkel kutató költő emberi tartásának nagysága a festőével rokon: a leki nemességet, er­kölcsi fölényt tükrözi. A somogyi falvakat járó Martynt látjuk, amint vázlatot készít a szőkedencsi utcán. Fel­tűnés nélkül dolgozott - írta Tüskés, megörökítve a suhanó idő sok, emlékezetes pillanatát. S a kötetben érezzük azt a sok- szólamúságot is, amely Martyn művészetének sajátossága. Kurucz Ferenc Tüskés Tibor írásai Martyn Ferencről M. F. mester Vizsga nélkül szakmunkásbizonyítvány Blúz négy óra alatt A maximális száz pontból kilencvenhatot kapott a zsűritől Kovács Bernadett, a marcali szakképző iskola harmadéves, nőiruha-ké­szítő diákja. A Kiskunhala­son rendezett országos dön­tőnek ő volt az egyetlen so­mogyi résztvevője. Nem utazott hiába, hiszen a ver­seny ajándékai között ott lapult a szakmunkásbizo­nyítvány is. így neki már megkezdődött a vakáció... A szakma kiváló tanulója el­nevezésű versenyen egy ki­szabott blúzt kaptak, azt kel­lett összeállítaniuk négy óra alatt. Bernadettnek — mint mondta — nem okozott külö­nösebb gondot, hiszen ennél már varrt munkaigényesebb, bonyolultabb ruhát is. A diva­tos, kékeszöld blúzt minden versenyző ajándékba kapta. Ez lett a mestermunkája, hi­szen bizonyítványában az áll: szakmunkásvizsga —jeles. Örül, hogy több hónappal előbb köszöntött rá a vakáció, és ezt — jól tudja — nem csak ügyes kezének, hanem az iskola tanárainak és Tamás Istvánná gyakorlati vezetőnek köszönheti, aki a Lady Ruhá­zati Rt marcali üzemében is­mertette meg a szabás-varrás fortélyaival. Édesanyjától, nagyanyjától is sokat tanult. A kislánynak nem kellett ba­baruhát varmiuk; elkészítette ő maga is. Szeretne leérettsé­gizni, és szívesen varmá a szebbnél szebb modelleket. S hogy honnan veszi az ötlete­ket? Divatlapokból, újságok­ból, de a legtöbbet papíron, Nemcsak blúzt, kosztüm­kabátot is szívesen varr FOTÓ: KŐHALMI SZILVIA tervezgetés közben találja ki. Ha elmegy a kirakatok előtt, már mondja is, hogy mit csi­nálna másként. Arról is fag­gattam: mit tanácsol, hogy öl­tözzön fel egy 17 éves lány, ha házibuliba készül. — Húzzon farmert, de ne legyen nagyon kopott — mondta. — Most a szálkopta­tott és a kockás a legdivato­sabb. Ha jó alakja van, akkor felvehet egy testhez álló fel­sőt. — Egy estélyre mit java­sol? — Fekete vagy sötétkék kis ruhát, gyönggyel, fülbevaló­val. Kovács Bernadettet — mint minden tinilányt — érdekli a divat. A szolid elegancia híve; a divatos öltözködésről pedig azt tartja: jobbára a pénztárcá­tól függ. Lőrincz Sándor Ünnep - számítógépen Húsvét: keresztények, zsidók ünnepe. A keresztények Jézus Krisztus feltámadását ünnepe lik. A zsidók ünnepe a pé- szah, a tavasz ünnepe, az egyiptomi kivonulás emlék­napja utáni vasárnap tartották. Ä húsvét egységes keresz­tény megünneplését a 325. évi niceai zsinat írta elő: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárna­pon. Ha a holdtölte vasár­napra esik, a húsvét egy héttel eltolódik. A húsvét határozza meg az év többi „mozgó” ünnepének az idejét. Ennek kiszámítására két ausztrál tudós a legkorsze­rűbb technikát is bevetette. Számítógépeikbe 600 húsvét időpontját táplálták be 1700- tól 2299-ig. Ekként tudható, hogy 100 esztendővel ezelőtt április 18-án ünnepelték a ke­resztény húsvétot, száz év múlva pedig március 31-én lesz ez a nap. A 18. században háromszor (1755-ben, 1766- ban, 1777-ben), a 19. század­ban kétszer, a 20. században viszont négyszer esett már­cius 30-ra a húsvétvasámap, legutóbb 1986-ban. Húsvét szavunk eredete: a hívők a feltámadás emlékün­nepét megelőző böjt után e napon kezdték meg a húse­vést. A római katolikus egy­házban régi szokás a bárány, a kalács és a tojás megszente­lése. A kalács annak a megál­dott kenyérnek a jelképe, amelyet Jézus a feltámadása után tanítványaival együtt el­fogyasztott. Ä tojás pedig a belőle kikelő madárral a sír­jából feltámadó Krisztust je­lenti. Ha már a tojásról van szó: 1997 végéig az Európai Unió szabályai alapján meg­változik földrészünk nagy ré­szén a tojások osztályba soro­lása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom