Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-03 / 52. szám

1997. március 3., hétfő SOMOGYI HÍRLAP OKTATÁS 11 Messze esett az alma mater Döntés, dőlés. Az élet iskolájában azért jobb, ha néha hátra néznek Ébredezik a diáktudat. Las­sacskán, hiszen hosszú volt az éjszaka és sűrű a sötétség. A rémálomban vonalzók adtak körmösöket, öklök barackokat. Ismertem valakit, aki a „ta­nári diktátumot” parodizálva MK 27-es magnetofont skic­ceit spirálfüzetének bontóbel­sőjére, s mutatta kollégáinak, ő bizony REC-PLAY üzem­módba kapcsolt, megörökí­tendő az örökkévalóságnak az előadást. A fémpálca ütlege váratlanul hullt fejére. Máig sajog, ha rá gondolok... Pedig ártatlan tréfa volt, egy jó peda­gógus biztos tolerálta s tán még értékelte is volna, ha más­sal nem, egy számonkéréssel. Persze, az is igaz, egy jó peda­gógus érdekfeszítését eszem­ben sem lett volna papírmag­nóra venni, az ilyesmit a gyári­lag beépített magnetofonjára szereti fölvételezni az ember. Onnan tutira nem törlődik le. Ébredezik a diáktudat. Kér­dés, van-e értelme öntudatra ébredni, élni a jogokkal s ele­get tenni a kötelességeknek, ha az iskola diktatórikus, ha benne a tanári fölé- és a tanulói alárendeltség Pink Floyd-i fala áll? Vagy létezik arany kö­zépút, kölcsönös tiszteletre épülő viszony? Létezik felis­merés: már a kisgyermek lé­nyét is tisztelni kell, s akképp lehet kiérdemelni tiszteletét? A bizalom játéka Kölcsönös tisztelet — ez a ti­tok és a jó tanár-diák kapcsolat nyitja, tartják fiatalok, diák­önkormányzati elnökök, akik­kel a Középiskolások Szövet­ségének vezetőképző tréning- jén beszélgettem. Fotó is ké­szült (itt látható valahol, jobbra fönn, emelendő e sorok szépségét), rajta a diákvezetők és (jobbra) az EDÖK-tréner, miközben „bizalomjátszanak”. A bizalomjáték izgalmas do­log, csukott szemmel kell ha­nyatt dőlni, s bízni: nem a sza­lagparketta, hanem a többiek óvó karja fog meg bennünket. Próbálná ezt eljátszani egy pártvezér, teszem azt, a Parla­mentben, ellenei körében! De nem is ez a lényeg, ha­nem hogy az ifjak, közülük is a kaposvári Colos, alias Fehér Tamás arra hívta föl a figyel­mem, csinálnánk inkább fotót a szimulációs játékról, a Bigs- ville-i fesztiválról, az komoly, tartalmas, kvázi olyan, mint a tréning. Ami igaz is. Hogy mégsem a fiktív A, B, C és D megyék vitatkozó, érvelő, konszenzusra törekvő képvise­lői láthatók képünkön, az azért van, mert a bizalomjáték lát­ványosabb, mint a szimulá­ciós. Ami viszont kétségkívül kreatívabb: egy 100 éves állam pályázatot ír ki ünnepségeinek lebonyolítására, cél, hogy a különféle adottságú régiók dobják be magukat, s ki-ki amiben a legjobb, azt tegye a közösbe. Mert az ország kö­zösség. És mert egyedül nem megy, a megye sem. Játszi demokrácia Szóval, ott érveltek, lobbiztak fiúk és lányok, eljátszva de­mokráciát és parlamentariz­must, vezetést és vezetettséget. Ez a Diákpolgár '91 program lényege, amelyet a Középisko­lások Szövetsége — mint Sólymos Gábor elnöktől meg­tudtam — Phare támogatásá­val indított útra. A program résztvevői tanulják, miként le­het gördülékeny és hatékony egy diákparlament, iskolagyű­lés, igazlátónap, egyszóval az eszközök, amelyek segítenek, hogy a diákok tisztában legye­nek kötelességeikkel, megis­merjék jogaikat, s ha kell, (márpedig miért ne kellene?), küzdeni is tudjanak érte. — A legtöbb diák tájékozat­lan — mondta Takács István, a KÖSZ munkatársa —, s aki tudna sem igen mer kérdezni. — A helyzet az, hogy a jo­gaink ismertetését az iskolák egy részében nem is nagyon viszik túlzásba — jegyezte meg Sztranyák Linda Dóra, a siófoki Baross szakközépis­kola tanulója. A diákság tájékozatlansága nem minden, passzivitása is komoly gondot jelent, folytatta a gondolatot Monostori Péter, a csurgói Nagyváthy középis­kola diákja és a siófoki Kere­kes Veronika. Elmondták: fel kellene ismerni mindenkinek, hogy tehetnek, mert van mit tenni a jobb, szervezettebb és aktívabb iskolai életért. Azért, hogy a középiskola közösség legyen, s ne termelje az iskola- és órakerülőket. Persze, ezért a „régivágású” tanároknak is kellene tenniük, az ifjúságot érintő problémákkal ma több­nyire csak a fiatal pedagógu­sok azonosulnak. A terror pedagógiája — A tanároknak még új a gondolat, hogy a diákokat partnerként kezeljék, s hogy ez nemcsak kötelességük, de jól felfogott érdekük is — foglalja össze az elmondottakat Széles Kitty, az Egyesület a diákön­kormányzatokért trénere. — A pedagógia szerintem gyönyörű hivatás, és nem sza­badna terrort csinálni belőle, még akkor sem, ha a pedagó­gustársadalom a legkevésbé FOTÓ: KOVÁCS TIBOR megbecsült ebben az ország­ban — tágította a gondolatsort a kaposvári Sebesi Tamás. S hogy melyek a mindenna­pos, apró problémái a diákok­nak? Néhány már említetten túl a dolgozat javításának ha­tárideje: ezt több iskolában szeretnék korlátozni, két hétre például. Egyesekben a szank­cionálás szüksége is felmerült. A számonkérés kapcsán amúgy Mihócsek Zsolt, a csur­gói Nagyváthy diákja jó hírt közölt: náluk legfeljebb napi 1 röp- vagy nagydolgozat dukál. Házi rendetlenség Az iskolai házirendek a leg­több iskolában már valame­lyest tükrözik a diákság gon­dolatait, lévén a DÖK-ök vé­leményezésével készítik őket. De előfordult, nem is olyan ré­gen, hogy egy elavult, „Elvtár- sak”-kal kezdődő irományt az ifjak kicsempészték a tanári­ból, és jogi szakértővel meg- szakértették, majd a piros fil- ces javításokkal visszajuttatták rendeltetési helyére. Summa summárum, jogos a joghoz való ragaszkodás, de „félő”, az iskola ettől még is­kola, a tanár tanár, a diák diák marad. Az időre, amikor filo­zófusok olajfák árnyékában okítanak jóra tanítványokat, még sokat kell várni. Mínusz kétezer évet, mini­mum. Balassa Tamás Önmeghatározás az általános oktatási intézményekben Iskolaválasztási program Az önmeghatározás korát élik az általános iskolák. A Nem­zeti Alaptanterv 1998. szep­temberi életbe lépése előtt még idén — a fenntartók jövő évi költségvetési tárgyalásai előtt — pedagógiai programot és helyi tantervet kell írniuk, vá­lasztaniuk. Ehhez olyan pillé­rek szükségesek, melyekre biz­tosan építhető az oktatás építménye. A Somogyi Megyei Pedagógiai Intézet folyamato­san tartja intézményvezetőket felkészítő tanfolyamait. Dr. Giber Vilmos igazgató helyet­tes szerint fontos, hogy az ön­meghatározás pontos helyzete­lemzésre épüljön. Az intézményeknek fel kell mér­niük, hogy adottságaik, hagyo­mányaik, „gyermekanyaguk” és felszereltségük alapján mivel ke­reskedhetnek az oktatási piacon. A fő vállalások adják a pedagó­giai program gerincét az iskola legfontosabb, nyilvános doku­mentumának, amelyet a tantestü­let fogalmaz meg és fogad el. Ha a fenntartó is rábólint, a prog­rammal „törvény” lép életbe — mondta az igazgató helyettes. A kaposvári Kodály általános iskola — amelynek 24 osztályá­ban 700 gyerek tanul — már két éve elkészített egy helyzetelem­zést. Andrássy Antalné igazgató elmondta: aprólékosan feltárták a szülők, az iskola környezetét, adottságaikat, az intézménnyel szemben támasztott igényeket. — A hagyományos ének-ze­nei, ha lehet tagozatjellegű kép­zésre továbbra is nagy hangsúlyt szeretnénk helyezni. Kiemelten támogatjuk a művészeti tevé­kenységeket, táncosainkat és zeneiskolásainkat is. A tantárgyi oktatást tekintve a Kodály mindig az eleminél ma­gasabb szinten gondolkodott a tankönyv-választásban, tanterv­készítésben. Ettől a jövőben sem akarnak eltérni. Az igazgatónő kételye, hogy nem látják tisztán a leendő 7. osztályosok tantervi átmenetét. A NAT szerinti tanu­lást 1998-tól az első és hetedik évfolyamosok kezdik. A Berzsenyi iskola programja a tanév végére várható. Sziklai Béla igazgató azt mondta: a végső formába öntés feltétele, hogy megismerjék a tantervkí- nálatot és az alapműveltségi vizsga követelményeit. Ami már most bizonyos: a jövőben is ki­emelt szerep jut a testnevelés­tagozatnak. — Létünket az utánpótlásne­velés eddig is döntően meghatá­rozta, amint az is, hogy gyereke-' ink 80 százaléka beiskolázási körzeten kívüli. A közoktatási intézmények­nek a programkészítés során nem árt együttműködni a fenn­tartóval. Kaposváron néhány hét múlva elkészül az a fejlesztési terv, amelynek alapján leülhet­nek az iskolavezetőkkel tár­gyalni. Az egyeztetés feltétlenül szükséges lesz a speciális képzé­seknél, tagozatoknál, ha azok nagyobb időkeretet, többletfi­nanszírozást igényelnek. A programválasztás kapcsán felmerül az a kérdés is: ha nem ugyanazt tanítják, „átjárhatóak” maradnak-e az iskolák? Dr. Gi­ber Vilmos szerint jogos a féle­lem, amint az js félő, hogy a mi­nőségi különbségek tovább mé­lyülnek. Főként a vidék szakad­hat le, mivel ott „a mindent” kell tanítani. Hét település 153 diákja jár a szentbalázsi általános iskolába. Gelencsér Árpád igazgató azt tartja: náluk nem lesznek favori­zált tantárgyak. Az alapozás a lényeg, jóllehet a képzőművé­szeti képzést és a sportot tovább erősítik. Az iskola a pécsi Gandhi Gimnáziummal is fel­vette a kapcsolatot, a megyein kívül a borsodi pedagógiai inté­zet, valamint a kecskeméti pia­rista rend is segítséget adott. — Megrendeltük az összes segédanyagot, ami a helyi tan­tervkészítéshez kell — mondta az igazgató. — A testület és az iskolaszék véleményezte az al­sós és a felsős tanterveket. Miovecz János mérői iskolai­gazgató tart tőle: ha a mintatan- tervek megkésnek, sok jó ötlet kimarad a helyi tervekből. — A sok mintatanterv között nem vész el a gyerek? — A számunkra is hasznos elképzeléseket vesszük csak át, hiszen mindent a saját isko­lánkra kell átszabnunk. — Hol van a helyi kreatív pedagógusgárda? — Azért a pénzért, amit a pedagógusok kapnak, nem vár­ható el, hogy oly lelkesen ve­gyenek részt a programkészí­tésben. Különben is: őket a fő­iskolán nem erre készítették fel. Fekete József, a pedagógiai intézet igazgatója azt mondta: nem egy iskola várakozó állás­pontra helyezkedett, mert úgy véli, a helyi pedagógiai program tantervi elemeit kizárólag külső segítséggel is megalkothatja. Pedig a tantervek a helyi adott­ságok figyelembe vétele nélkül aligha adaptálhatók. Az intézet információs irodá­jában jelenleg 47 tantervi ajánlat szerepel, de az év végére már mintegy 500 lesz, ígéri az Or­szágos Közoktatási Intézet. (Balassa - Lőrincz) 1997 A SIKER EVE MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB INTÉZMÉNYI BEFEKTETŐ CÉGÉNEK ALKALMAZÁSÁBAN felvételt hirdetünk főállású TERÜLETI VEZETŐ, és TERÜLETI KÉPVISELŐ munkakör betöltésére. KERESETI LEHETŐSÉG 100-150 000 Ft/hó. Kreatív, jó megjelenésű, határozott, középfokú végzettséggel rendelkezők jelentkezését várjuk Kaposvár és Siófok környékéről. (Kaposvár 20/580-175; Siófok 84/310-477-es telefonon) hétfőn és kedden 08.00-16.00 óra között. co INGYENES ÁTKÉPZÉST BIZTOSÍTUNK! | Gyógypedagógiai központ Barcson Szavak a sikerről Januártól gyógypedagógiai központ a barcsi Szivárvány álta­lános iskola. A kisegítő iskola és bentlakásos diákotthon mellett létrehoztak korai fejlesztőközpontot, ahol már csecsemőkortól lehetőség van a gyermek fejlesztésére. Az új központ összefogja eddigi tevékenységeiket, és új lehetőségeket teremt. Balatincz Kitti hallássérült. Korábban hallássérültekkel itt nem tudtak foglalkozni, csak Kaposváron vagy Pécsen. Most fogyatékos gyereket nem kell elutasítani Barcson. — A kislány 3-4 szóval in­dultunk - mondja az anyja -, a lányom jóformán itt tanult meg beszélni a lányom — mondja az anyuka. — Renge­teget fejlődött, szeptemberben mehet iskolába. Nem a siketek iskolájába Kaposvárra, hanem az ép gyerekek közé, itt Bar­cson. Ezt hívják sikernek. Meg azt- is, hogy a Down- szindrómával született kisbaba kilenchónapos korára elérte a korosztályának megfelelő színvonalat. S persze azt is, hogy a mozgássérült kisgye­rek, aki másfél éve úgy került ide, hogy nem tudott lábra állni, most járókerettel jár, és idővel önállóan is menni fog. — Eddig ezek a gyerekek csak hányódtak. Értük kellett létrehozni ezt a központot — mondja Szemere Márta igaz­gató. — Egyetlen cél van: el­érni, hogy aki csak lehet, ne fogyatékosként élje le az éle­tét. Ehhez pedig minél koráb­ban meg kell kezdeni a sérült gyerekek nevelését. Mert mi­nél korábban kezdődik, annál eredményesebb lehet a fejlesz­tésük. Az első három év meg­határozó a gyermek számára, ekkor érhető el a legtöbb eredmény. Ahogy terjed a hírük, egyre több szülő hozza el a gyerekét, most 156 a fejlesztő központ­ban a gyerekek létszáma, és fo­lyamatosan nő. Főleg .dél-so­mogyi gyerekek, de akad kö­zöttük siófoki is. — A korai fejlesztés meg­előzni szeretné a bajt - mondja a korai fejlesztő vezetője Bod- námé Nagy Krisztina. - Aki­ket ide hoznak a szülők, nem minden esetben sérült, fogya­tékos gyerekek. Viszont azokká válhatnak, ha nem lé­pünk közbe időben. Korábban sok olyan esettel találkoztunk amikor teljesen rendbehozható lett volna a gyermek, ha idő­ben hozzánk kerül. Komplex fejlesztést végez­nek: például a hallássérült is részt vesz mozgásterápián. A foglalkozásokon mindig jelen vannak a szülők. Lássák, hogy mi miért történik, hiszen ott­hon nekik is ez lesz a felada­tuk. A korai fejlesztés mellett a Szivárvány szakembereinek dolga lett a súlyosan sérült gyerekek kötelező gyógype­dagógiai fejlesztése is. 5-18 éves korig azokat a gyerekeket is képezik, akik a súlyos álla­potuk miatt a barcsi egészség- ügyi gyerekotthonban, vagy otthon nevelkednek. Ezen kí­vül van néhány autista gyere­kük is. Az őszre már új épü­letbe kerül a gyógypedagógiai központ. A régi bírósági épüle­tet kapja meg az intézmény, ahol méginkább elkülönülhet az iskola és a fejlesztő köz­pont. Nagy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom