Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-14 / 62. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. március 14., péntek Damjanich kardja, Schweidel keresztje, Gábor Áron bombája A 48-as szabadságharc relikviái Damjanich kardja Nagyszabású, reprezentatív emlékkiállítást készít elő a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum az 1848-49-es forrada­lom és szabadságharc 150. év­fordulójára. Ezen számos, kü­lönleges értéke miatt féltve őrzött emléket is a közönség elé bocsátanak. A múzeum képgyűjteményének egyik nagy becsben tartott da­rabja egy korabeli, ismeretlen művész által festett, körülbelül 20x30 centiméteres akvarell, amely egy bécsi légionáriust ábrázol. A kép mint műalkotás is figyelemre méltó, ám mégis elsősorban a történészek szá­mára fontos dokumentum. A maga sajátos módján azt bizo­nyítja, hogy a magyar forrada­lom és szabadságharc nem csu­pán a magyarság elszigetelt nemzeti küzdelme volt, hanem szervesen illeszkedett az euró­pai polgári, demokratikus moz­galmak sorába. A múzeum különösen gaz­dag olyan tárgyi emlékekben, amelyek a forradalom és sza­badságharc nagy személyisége­ihez kapcsolódnak. Ezek közül is kiemelkedik Damjanich Já­nos tábornok kardja. Özvegye ajándékozta a kiegyezés után a nemzetnek. A penge a 18. szá­zadban készült, jellegzetes ma­gyar huszár szablya. A marko­lat közelében az egyik oldalon a Madonna látható, a másik ol­dalán az apostoli kettős kereszt, és a felirat: „Szűz Mária, Ma­gyarország védőasszonya, az oltalmad alá menekülök.” A krónikák szerint a szablyát a harcban Damjanich nem hasz­nálta, hiszen egy tábornoknak nem volt a dolga, hogy az első sorban verekedjen. A fegyver dísz, jelkép volt, feltehetően őseitől örökölte, és becsben tar­totta. Hosszú évtizedek után egy másik becses ereklye is kö­zönség elé kerülhet: az aradi ti­zenhárom vértanú egyikének, Schweidel Józsefnek a ke­resztje. A szájhagyomány sze­rint a tábornok a kezében tar­totta, amikor eldördült a ki­végző osztag fegyvere, az aradi sáncárokban. Schweidel tábor­nok halála után átadták a relik­viát fiának, aki maga is honvéd tiszt volt, és ott raboskodott az aradi várbörtönben. Haynau A szabadságharcosok nehéz ágyúja diósi imre felvételei eredeti terve szerint őt, Schwe­idel Béla Albertet is — sokak­kal együtt — ki kellett volna végezni, de a fiú kegyelmet ka­pott. A keresztet a család őrizte. A hadtörténeti múzeumok és kiállítások elmaradhatatlan da­rabjai a korabeli ágyuk, és a hozzájuk tartozó golyók. Agyuk ma is láthatók a múze­umban, a bombákból azonban — mert ezeket az ágyúgolyókat már bombáknak nevezték — jó néhányat először mutatnak be a 150. évfordulós kiállításon. Nehéz ágyukkal a szabadság- harc serege is rendelkezett, s hadjáratai során Arad, Temes­vár, Gyulafehérvár ostrománál, Komárom védelménél hasz­nálta is azokat. Bizonyságául annak, hogy nem „mezítlábas”, hanem korszerű hadsereg pró­bálta felvenni a harcot az oszt­rákokkal. Nem is sikertelenül, ha végül is a cári ármádiát kel­lett segítségül hívniuk. Deregán Gábor Hátsó udvar A mikor ennyire fényes és még lombtalan a tavasz, a falusi udvarok minden zuga feltárul a szemnek. Bo­dzabokrok alja, kerítések töve, ólak mögötti sikátor, megannyi, máskor szemérmesen rejtőz­ködő, árnyakkal takart helye a portának, ahol végelgyengülés­ben elhalt gazdasági eszközök korhadoznak. Ez a lemeztele­nítő, fehér fény most felna­gyítja a deszkák repedéseit, a rozsdás részeket a vasfelülete­ken, erős kontrasztban mutatja az ősi jobbágy fundusra épített garázsos ház fehér ajtói, hab­könnyű ablakfüggönyei mellett a hátsó udvar zugaiba temetke­zett, csontig levetkőztetett múl­tat. A Móricz Zsigmond által megírt magyar ebédekre emlé­keztető trakta és a szakszerűen hűtött, jóféle italok után - va­sárnapi vendégségben - vala­hogy most jólesik a hátsó udvar múzeum csendje. Inkább lé­zengés ez, mint séta, meditáci­óra késztető magány az elha- gyatottságban enyésző tárgyak között. Egészen közel lépek hozzájuk, egymás után sorban, ahogy a kemény ragyogás fel­mutatja őket, s jegyzetfüzet hí­ján emlékezetembe írom a ne­vüket. Mert ha hasznuk már nincs is, de nevük még van, s tudom, egyszer majd a nevük is kihull a köznyelvből. Egyéb­ként nincs rajtuk semmi külö­nös. A néprajzos bizonyára egykedvűen menne el mellet­tük, annyira érdektelenek. Itt nincs cifra ösztöke, tükrös já­rom vagy bugyogakorsó. Jel­legzetes népi motívumok sin­csenek, csak néhány egymásra roskadt kocsikerék hever a kerí­tés mellett, és egy derékba tört, elnyűtt kapa nyugszik a disz­nóól és az ámyékszék között. Azután látok még félig elégett sütőlapátot, kocsirudat, nedves, fekete szalmába süppedt traga­csot, elaggot ólajtót és porha- nyóssá korhadt mestergerendát, amelyre annak idején elfeledték fölvésni az építő nevének kez­dőbetűit. Talán ez a kimustrált ge­renda a legrégibb a hétsó udvar tárgyai között, a többi nem idő­sebb nálam, a porta néhai gaz­dájánál pedig sokkal fiatalabb mindegyik. A kemény tavaszi fényben nem is látok más láb­nyomot körülöttük, mint e porta régi gazdáját, aki immár három esztendeje halott. Csakis őt idé­zik ezek a romok, s azt a pa­rasztgenerációt, amelyik a zsel­lér- vagy cselédsor kátyújából kilábolva újgazdaként ment el egykor a bognárhoz kocsikere­ket vagy tragacsot csináltatni. Az ő gondjuk, boldogságuk és csalódásuk izgat most engem; akiket az évezredekben gon­dolkodó történelem rövid éle­tükben többször állított gyöt- relmes próba elé, amellyel egy- egy korszak zárult, illetve kez­dődött a magyar faluban. És most hulldogál, lassan elmúlik ez a nemzedék. Azt hiszem, ők küzdöttek, dolgoz­tak a legtöbbet, nekik adatott meg a legkeményebb munka és az áldozatvállalás reménye a következő nemzedékekért. Ugyanakkor a sok-sok letapo­sott ős után ők örülhettek az első kaszasuhintásnak, amely a saját földjükön villámlott, az első lónak, szekérnek, mely az övék volt. Ők „rongyos Szabódként kezdték, s híg rántott levessel indultak valaha kaszálni, de megérték a módos asztalok tyúkleveseit, töltött káposztáit, a hűtőszekrényben párásodó borosüvegeket is. Megérték fiaik motorhűbicikli- jét, unokáik autóját, városi öröklakását, az ősi funduson felépült verandás házakat, s e közben falujuk - szinte észre­vétlen - elnéptelenedését is. Lassan fogy adóznak... Viszi őket a fényes tavasz, a párás ősz, ők meg a hátsó udvar kor- hadozó tárgyainak nevét és történetét viszik magukkal mindörökre. Szapudi András MÁRCIUSI ÜZENET Mit jelent önnek március 15-e? Ezt kérdezték munkatársa­ink somogyiaktól. Csákabonyi Balázs országgyűlési képviselő (MSZP): - Legnagyobb nemzeti ünnepünket, amely az összefogást, a ha­ladást jelképezi számomra. Reményt ad arra, hogy lesz hamaro­san virágzó Magyarország, hiszen népünk tehetséges és alkotni kíván. Ehhez már csak az kell, hogy a hagyományos pesszi­mizmusunkat levetkőzzük és sokkal nagyobb bizalommal le­gyünk egymás iránt. Katz Zoltán, a csokonyavisontai fürdő igazgatója: - A nemzeti ünnepet és azt, hogy a tavasz megérkezik. A csoko­nyavisontai fürdő igazgatójaként innen számíthatom a szezon kezdetét is. Barkóé zy Gellert, országgyűlési képviselő, a FKGP megyei elnöke: - A szabadságot, a fiatalok harcát, lelkesedését, a 48-as iíjakat, a magyarságot. S ha a mára gondolok, akkor a demokráciát is Azt, hogy a kisemberek is érvényesíteni tudják akaratukat. Visszaemlékszem sok március 15-re, és örülök, hogy most végre szabadon, az ünnep nagyságához méltón ün­nepelhetünk. Svajda József, az MSZOSZ megyei elnöke: - Az ünne­pek között évtizedek óta a legtöbbet, a legszebbet jelentette ne­kem március 15-e. A családban így neveltek, s gimnáziumi, fő­iskolai éveim alatt is a legszebb, legemlékezetesebb ünnepünk március 15-e volt. Ez a nap a tavasz kezdetét is jelenti, a termé­szet éledését. Sajnálom, hogy az elmúlt években az ünnepet pártérdekek sajátítják ki. Ezeknek a megemlékezéseknek már­cius 15-hez semmi köze. Francz Rezső barcsi országgyűlési képviselő (MSZP): - Megújulást, szabadságot, reményt, nemzeti összefogást. Szerin­tem bárhol is éljen a magyar ember, ez a nap ünnep a számára. Lőrincz László parancsnok, barcsi határőrizeti kirendelt­ség: - A szabadságvágy és a függetlenség szimbólumát. Emel­lett nekünk ez még fokozottabb szolgálatot is jelent, hiszen a munkaszüneti napokon nagyobb odafigyeléssel végezzük a munkánkat. Szita Károly Kaposvár polgármestere: - Elsősorban a rendszerváltást, a demokráciát és a szabadságot. Azt, hogy vi­lágraszóló példa volt a magyar, példaadó volt lelkesedése, aka­ratereje, s ez ma is igaz. Ez az ünnep erőt és hitet ad a minden­napokhoz is: ahhoz, hogy érdemes dolgozni a komfortosabb Kaposvárért. Pásztohy András országgyűlési képviselő (MSZP): - Március 15-e elsősorban a nemzeti megújhodás, a társadalmi fejlődés, a haladás jelképe, másrészt pedig a tavaszt, a jövőbe vetett hitet, bizalmat jelenti. Emlékeztet arra, hogy társadalmi összefogás, az érdekek összerendeződése és kompromisszumok nélkül nincs fejlődés. Hiszen az 1848-49-es szabadságharcban a nemzeti ügy mellé állt a gróf és a mágnás éppen úgy, mint a kisnemes és a jobbágy. Horvátit Aladár balatonboglári helytörténész: - Hetven- három évesen bizony számtalan szép emléket. Gyermekkoria­kat, amikor kiskabátban, szandálban mentünk az ünnepségre, de jól emlékszem az 1948-as március 15-ére is, amikor az ifjú­ság majd minden községben emlékművet állított. Volt idő, amikor nem volt piros betűs az ünnep, és ezért fájdalmat is je­lent, amint fájó a mában a rengeteg marakodás, mivel mindenki másképp akar ünnepelni. Petőfi írt egy verset, Szájhősök cím­mel, s ez ma igen aktuális. Remélem, jövőre, a 150 éves évfor­dulón már nem lesz az. Feigli Ferenc Barcs polgármestere: - Március a tavaszt jelenti, és valami újnak a kezdetét. Március 15-e a fiatalság ün­nepe, a tenni akarást, a jobbító szándékot jelenti számomra. Annak örülnék, ha a mai fiatalok is így élnék meg ezt. Sár dl Árpád, a Postabank kaposvári fiókjának vezetője: - Március 15. a legnagyobb nemzeti ünnep. S mivel az ifjúsághoz kötődik sok szállal, mindig is az ifjak ünnepe volt, nekem is a saját ifjúságomat juttatja eszembe. Megfiatalodom egy napra, és egész lényemet átitatja az ünnep hangulata. Most is ott leszek az ünnepségen, mint akkoriban, tizen-, huszonéves srácként. Dr. Németh Jenő, a megyei közigazgatási hivatal veze­tője: - Az állandó társadalmi megújulás jelképe. Ez nekünk, a közigazgatásban dolgozóknak a jogállam kiépítésének folya­matos munkáját is jelenti. A természet és az élet megújulásának időszaka, egy felejthetetlen személyes élményhez is kapcsoló­dik: a Petőfi-versek szavalása közben, Barcson ismertem meg a feleségemet, ő volt az irodalmi színpad súgója. Az esküvőnk egy évvel később, szintén márciusban volt. éiernit LAMB É Ifi LA FENYŐ lllfilS/ílfil Minden pala. a gyári álnál 1 O°o-k«il t»l«*sóhban. 150 nv felett ingyenes házhoz szállítás. P a 1 a á r a k gyári ár füredi ár 160-as hullám 1 173.— 1 060,— Ft/db 250-os hullám 1 833,— 1 650,— Ft/db 40x40-es szabv. 86,30 78,— Ft/db 40x40-es szabv. (piros, barna, szürke) 150,— 135,—‘Ft/db 20x40-es hódfarkú 100,— 90,— Ft/db OSZTRÁK lambériák és hajópadlók, HOLLAND szegélylécek. SVÉD asztalos áru ór/ás/ i/á/as^tóAáan Áraink: Lambéria: 1 210—1 390 Ft/m2 Fózolt hajópadló: 1 750 Ft/m2 Járó hajópadló: 1 990 Ft/m2 I. 0. SZLOVÁK fenyő fűrészáru Gerenda 6 m-ig: 36 500 Ft/nr'f Gerenda 7, 8, 9, 10 ni-es is kapható Deszka 33 000-36 000 Ft/m Mennyi ségi enged menyek! Araink az áfát tartalmazzák. iiös/k;i;h:lo \nyac TOPLAN kőzetgyapot: a gyári árnál 1 5%-k:il o1 «*.-só 1» 1»«■ ■■ ! 100 nf felett ingyenes házhoz szállítás. FiornW - Fnítnanvan Kprpqkpdpq BäLATONFÜRED, Udvarköz 1. (a fehér templom mellett) CAdTUl" cpnodriydg i\erebKeaes Tel.: 06-87/341-349 Tei./fax: 06-87/343-341 44563

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom