Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. március 1., szombat Gépek doktora, fiatalok mentora Orsós Viktor makacs ember. Konokul hisz abban, hogy ha a fiatalok egyszer megízlelik a munka örömét, akkor szívvel-lélekkel és nem csak a magamutogatás kedvéért vállalják amit csinálnak. Orsós Viktor 26 éves és hat éve vezeti a környéken is ismert, jól menő, ráksi ifjúsági klubot. Trombitás Tamás polgármester szerint mostanában már kevésbé bírja a gyűrődést és olykor elszakad a cérna. Ilyenkor elhatározza: otthagyja a mintegy 50 fiatalt foglalkoztató klubot, nem törődik többé gondjaikkal. Aztán meggondolja magát és minden kezdődik elölről. Orsós Viktorral a ráksi Agro Bt telepének mérlegházában találkoztam. Az alacsony növésű, vékony dongájú fiatalember, talpig gépolajos overállban fogadott. Meglepett érzelemgazdag, szép beszéde. Munkahelyére, a gépműhelybe menet a családról kérdeztem. — Négyen vagyunk testvérek. Ketten már „kiszálltak” a fészekből. Testvérbátyámmal, édesanyámmal élünk egy födél alatt a faluban. Már egy éve jegyben járok a menyasszonyommal, de lakás híján egyelőre nem gondolhatunk az esküvőre. Egy másfél szobás fészek 1-1,5 millió forintba kerül. Még gyűjteni kell egy kicsit, hogy meg tudjuk vásárolni. Iskoláiról faggatom. — Igáiban jártam iskolába, majd Adándon a mezőgazdasági szakközépben tanultam. Növénytermesztő gépész, gépszerelő a szakmám. Talán szerencsém is volt egy kicsit, amikor a vezetés engem választott ki egy növényvédelmi tanfolyam elvégzésére. Minden költségemet állták. Jó hasznát veszem a tanultaknak, mert tudom, hogy a vegyszerezésnél milyen arányban kell összeállítani a keveréket. Egy óriás csarnokba invitál. A jobb napokat is látott, ósdi gépek komor hangulatot árasztanak. Valahol a sarokban néprádió halk zenéje szól. A pókháló lepte ablak mellett óriás köszörű. — Ez lenne a helyünk — mondja. — Nekünk szerelőknek, az istállók adnak munkát télen. Mindig akad szerelésre váró vízvezeték, miegyéb. Három-négy karbantartó szerelő is megél ezekből. Télen ezt csinálom, nyáron aratok, répát szedek, Mikor mire van szükség. Legjobban a gépekkel szeretek bíbelődni. Örülök, ha egy hibát sikerül kijavítanom. Olykor alapos fejtörésre ad okot, miként lehet megoldani a problémát. — A polgármester azt mondja: nincs párja a környéken, ahogy a fiatalokkal foglalkozik. — Hat éve vagyok köztük. Mindig is erre vágytam. Igaz, hogy már 26 éves vagyok, mégis szeretek együtt lenni velük. Azt vallom: csak akkor lehet értéke a dolgoknak, ha megdolgozunk érte. Erre tanítottam őket is és elvárom, hogy figyelemmel legyenek rá. — Mégis mi vonzza őket a klubba? Hiszen — mondta — semmivel sem különb a többinél. — A szabadidős programok. Az igazolvánnyal rendelkező tagjainknak egy évre szóló programot állítottunk össze. Azt tapasztaltam, a fiúk 18 éves korukig aktívak. A lányok egy kicsit tovább. Ők vannak többségben és jobban kiveszik részüket a munkából. — Országos gond az alkohol, a kábítószer. — Nem mondom, hogy néha egy kis szesz nem csúszik le itt, de kábítószerrel még nem találkoztam. Az ajtónk mindenki előtt nyitva áll. Jönnek is rendesen, még Igáiból is a fiatalok. De nem engedünk be mindenkit. Orsós Viktor az önkormányzaton és idősebb kollégáin kívül mástól nem remél támogatást. Nemrégiben tagja lett a Féfisz-nek. Kezdetben támogatták egy csekély összeggel, de aztán az is elmaradt. Nehéz a fiatalok kulturált szórakozásának megszervezése. A hatszáz lelkes Ráksiban mégis sikerült. Mi a titka? — Nincs titok. Azt vallom: otthon, a lakóhelyükön kell megszervezni a szórakozásukat, nem távol a településen. Összehívtam őket és elmondtam: mennyi a baleset a közutakon, menynyi a veszély. Ez hatott. Ha valaki azt mondja: nem vagyok jó vezető, az azért lehet, mert megkövetelem a Nálunk meg kell harcolni mindenért rendet. Fontos, hogy egy-egy rendezvény után kitakarítsák a termet. A KISZ-ben annak idején találkoztam egy-két elrettentő példával. Nálunk meg kell harcolni mindenért. Már 15 éves klubtagjaink is vannak. Értük érdemes csinálni. Várnai Ágnes Alain Delon a színpadon Alain Delon hatvanévesen azt tervezi, hogy visszatér a színpadra. Először harminc évvel ezelőtt-lépett a világot jelentő deszkákra Romy Schneider partnereként a Kár, hogy kurva című darabban, utoljára pedig 1968-ban. A párizsi színháznak azonban pár előadás után a diáklázadások miatt be kellett zárnia a kapuit. A filmszerepektől megfáradt Delon két ok miatt vállalta el a színpadi szereplést. Egyrészt, mert örül a kihívásnak, másrészt, mert a szerző, Eric Emmanuel Schmidt az ő számára írta a darabot. A szerelemről és a titkokról szóló Rejtélyes variációkban Delon egy írót alakít, aki egy magányos szigetre vonul vissza pihenni. Itt később fogad egy újságírót, a hosszas beszélgetés során pedig kiderül, mindketten ugyanabba az asszonyba voltak szerelmesek. A bemutató várható időpontja 1996 szeptembere. Meddig élnek a sasok? A feleségét tegnap temették, hosszú — csaknem húsz évig tartó — szenvedését végre megelégelte az Isten. — Jobb neki így, — mondogatták a gyerekei és a rokonok. Ő bólintott, száraz szemekkel nézte a koporsót, s tudta, hogy ma mindenképpen föl kell szállnia. A lánya elképedt. — Csak nem tesz ilyet, édesapám a temetés másnapján! Mit szólnak a... — Éppen azért — vágott közbe. — Ha nem szállók föl, úgy érzem, soha többé nem repülök. Fölszállt. Talán ma találkozom a sasokkal, gondolta, s arrafelé nézett, ahol azokat a jegenyéket sejtette, amelyek gyermekkora egébe fúródtak valahol a Káli-medence fölött. Ezek közül az egyiken volt a sasok fészke. Az anyasast lelőtte egy goromba szívű gazda, mert féltette tőle az aprójószágot, s fogadkozott, hogy a kicsinyeit is elpusztítja. Erre ő kiszaladt a határba (tudta, hogy hol a fészek), fölmászott a jegenyére, és hazavitte a két sasfiókát. Az anyja porolt miattuk, az apja legyintett. — Megdöglenek ezek itt, meglásd! — mondta. Nem döglöttek meg. Felserdültek, gyönyörűek lettek, s mielőtt elhagyták a portát, egy tiszteletkört repültek a házuk fölött. Csak ezután indultak el a távoli hegyek, csillagok felé. ő tízéves volt akkor, most a hetvennegyedik- ben jár. Vajon, meddig élnek a sasok — tűnődött —, mert amióta sikerült elrugaszkodnia a földtől, gyakran eljátszott a gondolattal: egyszer talán találkozik velük. Bolond vagy kedvesem, szólalt meg benne a felesége hangja — egyedül az asszony tudott a sasokról, és csakis neki árulta el (még ifjú házas korában), hogy ő, bizony, szárnyakkal született. Szárnyakkal? hökkent meg egy pillanatra a Balaton-part legszebb csípőjű asszonya, s ő megvallotta, hogy gyerekkorában gyakran felröppent a tihanyi templom két tornya közé, és onnét integetett a mozdulatlannak tetsző vitorláshajóknak. Te, képzelődő, kedves, nagy gyerek! — nevetett az asszony, s ő két ölelés között elpanaszolta, mennyire fájt neki, hogy „anyagi tehetség” híján nem járhatott középiskolába, nem érettségizhetett, pedig egy leendő pilótától megkövetelték a magasabb iskolai végzettséget. Lakatosinasnak állt. De mihelyt felszabadult, azzal a reménnyel utazott Pestre, hogy ott majd valamiképpen megleli a repüléshez vezetőn utat. A MAVAG-nál kapott munkát, s már az első szombaton elment a modellező szakkörbe, ahol olyan sokan voltak, hogy az egyik asztalnál sem jutott hely a számára. Ezért otthon, szegényes albérletében készítette el első repü- lőmodelljét. A MÁVAG-nak vitorlázórepülő klubja is volt. Egy nap — legyőzve otthonról hozott kisebbrendűségi komplexusát — kiment a Hármashatár hegyre, hogy jelentkezzék az egyesületben. Elég erős vagy, kiskomám?, nézett le rá egy nagydarab, birkózóforma legény villogó mosollyal. (Édesanyja ma- dárcsontú alkatát, ám szívós szervezetét örökölte.) Kihúzta magát, s katonásan felelt: Igenis, kérem... erős vagyok! Ott állt a közelben egy hozzá hasonló korú, munkáskülsejű fiú, aki szintén repülni szeretett volna. A birkózó kinézetű odaintette, és rámutatott egy gépre. Nos, ha elég erősek vagytok — mondta —, kapjátok föl azt a masinát, aztán irány a hegyoldal! Neki veselkedtek. Boldogan cipekedtek minden szombaton. Azt remélték, hogy eljön majd a nap, amikor ők is felszállhatnak. Ez a nap azonban sose jött el. Jött viszont a háború, a behívó, s ő a légierőhöz került — szerelőnek. — A többit tudom — mondta az asszony. — A tapolcai reptérre vezényeltek, onnét szöktél el, amikor Szá- lasi hatalomra került. Badacsonyban csónakba szálltál, áteveztél Boglárra. Amikor kikötöttél, megpillantottál egy lányt, aki evezőt tartott a kezében. Ez a lány pedig csakhamar a feleséged lett... Igaz-e? — Igaz. — Nem repülhet mindenki — folytatta az asszony simogató hangon. — Miért nem jó neked a hajó? Gyerekkorod óta evezel, kamaszkorod óta vitorlázol, úgy ismered a Balatont, mint a tenyeredet. Miért nem elég ez neked? — A hajó, csak hajó — felelte ő konokul. Nyolcszáz méter magasból nézett le a mozdulatlannak tetsző vitorlásokra. — Uramisten — sóhajtott — végül mégiscsak megengedted, hogy közelebb kerüljek hozzád. Igaz, vénségemre, több, mint fél évszázados vágyakozás után, de megengedted. Egyszercsak megint ott találtam magam a Hármashatár- hegyen, és le kellett vezetnem a sárkányrepülőt a lejtőn. Éá futni... futni... hogy a gép fölemelkedjen. Nagyokat buktam. Persze, nem csak én, de én voltam ott egyedül hatvanhat éves. Egyszer akkorát estem, hogy a fiatalok megrémültek. Most nem fog föl- állni az öreg! — mondták sajnálkozva. Fölálltam. Nagyon megütöttem a térdemet, legszívesebben üvöltöttem volna, de folytattam a gyakorlatot. Kezdetben csak másodpercekre emelkedtem a levegőbe, de amit akkor éreztem, Uram... azt — tudom — senki sem érezte még rajtam kívül. Akkor értettem meg, hogy mivégre volt az a fél évszázados, szűkölő vágyakozás... Az ismerősök azt hitték, megbolondultam. Csúfot űztek belőlem, kinevettek a hátam mögött, volt, aki kíméletesen le akart beszélni a „bo- londériámról”. Még a gyerekeim is szánakozva néztek rám. Aggódtak értem, meglehet, szégyenkeztek is miattam. Csak a feleségem volt büszke a teljesítményemre, a sikeres vizsgámra. Amikor megvettem a sárkányomat, olyan jókedve támadt, mintha valami különleges, szép ajándékot kapott volna. Kicsi is vagy, öreg is vagy, mégis a sasok útját járod, mondta. Ült a tolószékben, és nevetett. L ejjebb ereszkedett, hogy jobban lássa a partot, a településeket. Boglár fölött akart megfordulni, de előbb — szokása szerint — megkereste azt a kis mellékutcát, ahol a háza állt. Megszámolta a kéményeket, az ablakokat, benézett az udvarába, ahol a felesége éppen akkor állt fel a tolószékéből, hogy integessen neki. Miután megfordult, megpillantotta a sasokat. — Most már minden rendben, Uram — mondta —, és elindult a sasok után, egy szívalakú felhő irányába. Szapudi András SZTÁRVILÁG Travolta szerelmi praktikái John Travoltának sok fáradságába kerül, hogy szerelmi életét frissen tartsa. A 41 éves színész második házasságában él; Kelly Preston színésznőnek négy évvel ezelőtt esküdött örök hűséget. Hogy kapcsolatuk az ágyban se váljék unalmassá, a pár gyakran kirándul vidékre, ahol olcsó szállodákba jelentkeznek be álnéven. Ahogy mondják, a „bújdosásnak” is megvan a maga romantikája. A táncoslábú Travolta gyakran ül be magánrepülőgépébe is, hogy ismeretlen tájakon lehessenek egymáséi feleségével. Kapcsolatuk sikerének egyik titkát abban látja, hogy lesi asszonya kívánságait. Ha Kelly egy új ruhára, vagy ékszerre vágyik, azonnal megkapja. Há- zaságkötésük óta már 1 millió dollárt költött ajándékokra. Izgalmasak szerelmi játékaik is. Vége a pályának Még csak 30 éves, de Linda Evangelista karrierje végéhez ért. A topmodell képtelen folytatni a másfél évtizede kezdett fogyókúrát. Egy francia bulvárlap, a Void nem minden él nélkül jegyzi meg: „Linda nyugodtan bemehet bármelyik boltba vásárolni, a kutya sem ismeri föl.” Tény, hogy arca kikerekedett, de szeme alatt karikák jelentek meg és bőre sem olyan tiszta, mint korábban volt. A kozmetikai cég, amelyik reklámhölgyeként alkalmazta, máris felbontotta a szerződést. A kanadai manökennel már az októberi divatshow-kon sok probléma volt, 5 kiló túlsúlyát alig tudták elfedni a sminekesek és sz öltöztetőnők. Amint fény derült a modell gömbölyödésére, máris szárnyra keltek a pletykák esetleges terhességéről. Később súlyos vese- illetve gyomorbetegségét emlegették, ügynöksége viszont a következő magyarázatot fűzte a manöken alakváltozásához: „Linda már nem 20 éves, egyszerűen nőiesebb lett.” Kathy Bates a kilókról Kathy Bates bízik benne, hogy legutóbbi filmje, a hazai mozikban most látható Dolores Clairbome is jó választásnak bizonyul, hiszen az ugyancsak Stephen King könyvéből készült Miseryben játszott szerepéért Oscar-díjjal tüntették ki. Bár az éppen a tizenötödik filmje volt, jóformán ismeretlennek számított még szakmai körökben is. Az aranyozott szobrocska birtokában azonban hirtelen kitárultak előtte az ajtók. „Ma már hallgatnak rám, megkérdezik a véleményemet, sőt, a rendező vagy az operatőr elképzeléseibe is beleszólhatok” - nyilatkozta. A negyvenhétéves, Memphisben született színésznő nem éppen a hollywoodi szépségeszményt testesíti meg, kilóival azonban ki van békülve. „Amikor fiatal és karcsú voltam, rettenetesen meg kellett küzdenem mindenért. De az amerikaiak fele kövér, így egy gömböly- ded színésszel vagy színésznővel sokkal könnyebben tudnak azonosulni. Úgy gondolják, akár ők is szerepelhetnének a filmvásznon. Éppen ezért a molettek iránt az utóbbi időben megnőtt a kereslet.” Cruise az elitek klubjában Tom Cruise a legújabb sztár az elitek klubjában. A 33 éves színésznek sikerült elérni, hogy nagynevű kollégái - mint pl. Sylvester Stallone, Harrison Ford vagy Arnold Schwarzenegger után ő is 20 miihó dollárt kasszírozhasson filmenként. Amióta Stallone először kérte - és kapta - meg ezt az álomösszeget, azóta Hollywoodban elszabadult a pokol. Minden olyan színész, aki úgy gondolta magáról, hogy nevével sikerül becsalogatni a nézőket a moziba, elképesztő ösz- szeget kezdett követelni. Valóságos pókerjátszma kezdődött a színészek és a producerek között, hiszen ez utóbbiak érdeke a költségvetés minél alacsonyabb szinten tartása. John Travolta például, aki 1994-es filmjéért, a Ponyvaregényért mindössze 150 ezer dollárt kapott, ma 16,5 milliót követel.
