Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. március 8., szombat „Egyszer majd megírom a vak lány történetét is” s Eletnyi mese A legfrissebb meseillusztrációk egyike és egy döbbenetes erejű portré - még a vakság éveiből Amikor 20 éve megismertem Tar Józsefiét, még vak volt. Az akkor használatos Maske-féle táblázat szerint 95 százalék feletti volt a látáscsökkenése. Férjétől eltérően azonban nem a sötétség, hanem a túl erős fény okozta a vakságát. Hiányzott ugyanis a szeméből a pigment, azaz a természetes szűrő, mely nélkül az idegsejtek számára elviselhetetlenné válik a fény. Tarék azokban az években is teljes életet éltek. Nyoma sem volt náluk az önsajnálatnak. Jókat derültek saját csetlésükön- botlásukon. Élték a fiatal házaspárok életét. A kaposvári kórházban dolgoztak gyógy- masszőrként. Tervezgettek, álmodoztak, s közben megszületett Gabi és Zsuzsi.- Nem túl nagy bátorság ebben a helyzetben két gyereket vállalni? - kérdeztem akkor. - A gyerekek megnőnek és egyszer majd azt kérdezik, miért más az én anyukám...- Ettől nem félünk, hiszen a vakságot különössé vagy épp misztikussá csak a látók téves elképzelései teszik. Az őszinteség elejét veheti annak, hogy a gyerek ebben bármi rosszat lásson. Ez csak egy - nagyon is legyőzhető - állapot. Nyolc évvel később Tamé ugyanerre a kérdésre még meggyőzőbb választ adott. Megszületett harmadik gyermeke, Peti. 1989-ben az asszony telefonon hívott. Izgatott volt a hangja: „Látok, és a látásom gyorsan javul... ” Egy szegedi szemészprofesszort keresett meg, akiről megtudta, hogy hormonkezeléssel már meggyógyított albínó gyerekeket. Az idős orvos sikerrel adta vissza első felnőtt betege látását is. Az eset tudományos szenzáció lehetett volna, az orvostársadalom azonban kétkedve fogadta az egyszeri „csodát”... Tamé számára mégis megszülettek a színek és a formák. Nem találta a helyét. Beidegződések soráról kellett leszoknia. Például hogy a krumplit ne az arca elé tartva hámozza. Tamé egyszer megkérdezte tőlem, láttam-e a filmet, melynek vak hősnője visszanyeri látását, de be kell csuknia a szemét ahhoz, hogy fölismeije a tárgyakat... Újabb festményeit, rajzait látva ez jutott eszembe. Tamé ugyanis félig-meddig titokban már vaksága éveiben is rajzolt. Határozott kontúrok és tekintet nélküli, elképzelt portréi döbbenetes erejűek voltak. Az emberi lélek olyan mélységeit tették láthatóvá, amelyre a látó művészek közül is csak kevés képes. Azután már látóként mintha elbizonytalanodott vagy megijedt volna. Mint mikor az alvajáró tudatára ébred, hogy a háztető vékony pallóján jár. Sokoldalú - ám soha föl nem fedezett - tehetsége egyre újabb kihívásokat keresett. Tar Józsefné most 43 éves. Legújabb - ugyancsak figyelemre méltó eredetiséggel űzött - szenvedélye a meseírás. Úgy kezdődött, hogy - mint sok szülő - rögtönzött ötletekkel „fejből” mesélt a gyerekeinek. Azután biztatásukra néhány mesét leírt; ezeket már az osztálytársak és tanítónénik is elolvasták... Az első volt a Kistigris, azután jöttek a Miska manó, Az árva lány, a Kuporgó a kiskutya és a többi. Amikor tapasztalta, hogy meséi más gyerekeknek is örömet adnak, elhatározta, megpróbálja kiadatni tíz meséjét.- Egy hegyet könnyebb kis- kanálban elhordani, mint most egy könyvet kiadatni. Kivált, ha valakinek nincs pénze, s tapasztalata az önmenedzselésben. Kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen szponzort vagy terjesztőt találni. Pedig ma kevés új mesekönyv születik-, s azok is nagyon drágák. Én egy olcsó, saját rajzaimmal illusztrált ki- festő-mesekönyvre gondoltam, amit a kispénzű szülők is meg tudnának venni.- Szeretne híres lenni?- Szó sincs róla. Csak azt szeretném, ha több gyerek olvashatná a meséimet. A mai gyerekek közül sokan nagyon magányosak. Társuk a videó meg a számítógép, s közben valami szép kimarad az életükből...- Egyáltalán kellenek-e a szép mesék a mai, akciófilmeken felnövő gyerekeknek?- Lassan szülőkorba jut az első krimiken és akciófilmeken felnőtt nemzedék. Hiszek abban, hogy éppen ők keresik majd újra a mesék varázsát. Az elmúlt években az érzelmek kimutatása is ósdi dolognak számított a fiatalok között. Ma újra vonzó a romantika. így lesz a mesékkel is, főként ha mához is szólnak. A mesebeli fehér nyuszi (talán albínó?) megtapasztalja, hogy vállalnia kell önmagát. Kuporgó a kiskutya sánta és csámpás, e fogyatékossága ellenére mégis társra talál. Tanyájukra minden állatot befogadnak, amely otthonra, barátra, szeretetre vágyik. Ez Tar József kedvenc meséje... A család alkotótárs és kritikusként is osztozik Tamé mesélő örömében. így volt ez agykontrollos korszakában is. Akkor akaraterővel mozgatott ingák lógtak a lakásban, s a félj mellkasára sorra kerültek fel a kanalak, villák, sőt a vasaló. Hóbort? Inkább túláradó életvidámság. Szerencsére Tárnának ezt a vonását, amiként ezereszü tehetségét is, örökölték gyermekei. Gabi, aki azóta már 20 éves, regényt írt. Ő ápolónő a kaposvári kórház szülészetén. Elhalasztotta a továbbtanulást, hogy húga - aki kitűnően rajzol - jelentkezhessen a főiskolára. Mindkettőjük taníttatására egyszerre nem jutott volna a családnak.- Miért nincs mese a vak lányról? - kérdeztem a mesék végére érve.- Egyszer biztosan megírom ezt a történetet is.- Győzni fog a végén a jó?- Nem biztos, lehet, hogy tanulság sem lesz. A fontos, hogy az egész igaz legyen, s mégis mese. Bíró Ferenc Semmi szexet, kérem, kínaiak vagyunk... Gong Li: Kínában a cenzúra keményen működik Gong Li, Kína legismertebb színésznője a Der Spiegelnek adott nyilatkozatában elsősorban legújabb filmjéről, a „Kínai doboz”-ról beszélt. A film Hongkong visszatéréséről szól. Az alaptörténet roppant egyszerű: van benne egy újságíró, aki Hongkongban él, a női főszereplő pedig egy „népi” kínai bárhölgy, aki így kíván könnyű keresethez jutni. Gong Li beszámolt a forgatás nehézségeiről is. Mielőtt munkához látna a stáb, a forgatókönyvet be kell mutatni a pekingi Rádió-, Film- és Televíziós Minisztériumnak. A cenzúra igencsak keményen működik: mindenféle erőszak, nemiség és rendszerkritika tiltva van. Furcsa ellentmondás, hogy - így a Der Spiegel - Gong Lit külföldön a legmutatósabb kínai nőnek tartják. De vajon a hazájában is szexszimbólumnak számít-e? A színésznő tiltakozik ez ellen a beállítás ellen. Elvégre egy kínai nő kapcsolataiban a nemiséget egyáltalán nem tartják pozitív tulajdonságnak. Tíz lány egy családban A család, amelyben 1 férfi és 11 nő él, Európában páratlan. A németországi Castorp-Ra- uxelben lakó 45 éves Peter és a 40 éves Gabriele Müller büszke 10 lányára, még akkor is, ha nem egyszer fiút vártak. A szülők még nem adják fel; szeretnének egy „trónörököst” is, aki tovább vinné a család nevét. A legidősebb lány, Sandra 23 éves, Gina még csak három. A tíz lány négy szobában lakik, mindegyik tudja a dolgát a szigorú családi munkamegosztásban. „Virágok közt veled lenni...” Ünnep vagy csak üzlet a nőnap? László Éva (16): - Én tavaly óta különösen szeretem ezt a napot, mert olyanoktól kaptam virágot, akiktől nem vártam: az iskola portás bácsijától. Kíváncsian várom, hogy az idén ki gondol rám. Zakariás Andrea (19): - Semmi különöset nem jelent ez a nap, általában mindig ugyanazok: családom férfi tagjai „lepnek meg” a szokásos hóvirággal. Horvát Zoltán (21): - Kedves szokás, én is mindig megajándékozom a környezetemben levő hölgyeket. Biztos vagyok benne, hogy minden lánynak jólesik, ha virágot kap, még ha az ellenkezőjét állítja is. Szálai Ágnes (23): - Sajnos, sok férfi tehernek érzi a nőnapot, nem elég, hogy költséges, de még sorba is kell állni a virágüzletben. És persze mindegyik megfogadja, hogy ezentúl gyakrabban lepi meg kedvesét virággal, hiszen nem csak ezen az egy napon kell őt szeretni, aztán ezt gyorsan el is felejtik. Németh Edit (15): - Ez a nap a régi rendszer maradványa, nem tartom ünnepnek, nem is várom el senkitől, hogy megajándékozzon, azt megteheti máskor is. Boros Balázs (17): - Nem értem, miért várják el a nők, hogy ajnározzuk őket. Ennyiből lehetne férfinap is, nem? Kulcsár Viktória (16): Hízelgő, ha valaki azért adja a virágot, mert tetszem neki. Azt viszont nem szeretem, ha csak kötelességből teszik. Tavaly a fiúk előttünk szedték össze a pénzt a hóvirágra, majd odaadták nekem az egészet, hogy osszam szét az öltözőben. Gelencsér Zoltán (17): - Miért március 8-án kell tartani a nőnapot. Ilyenkor minden róluk szól, rólunk, Zoltánokról meg többnyire megfeledkeznek. Tóth Eszter A patológus nagyon kritikus személyiség A kételyeken át a hitig Dr. ViskiAnna fotó: kovács tibor- Anna, ezt neked kell csinálni!- mondta a pályakezdő dr. Viski Annának a kórházigazgató, amikor megtudta, hogy az intézet patológusa disszidált. A fiatal orvosnő azonban klinikus szeretett volna lenni, de csak neki volt ilyen szakvizsgája a kórházban, nem utasíthatta hát vissza az ajánlatot. Kis gyermekei voltak, jól jött a veszélyességi pótlék, s hogy nem kellett ügyelnie. Dr. Viski Anna két és fél éve a Kaposi Mór Megyei Kórház patológiájának osztályvezető főorvosa.- Van az emberekben félelem és rácsodálkozás, amikor megtudják, hogy korboncnok vagyok. Ez csak Magyarországon van így. Amszterdamtól Bostonig számos egészség- ügyi intézményben megfordultam már, ahol a világ legtermészetesebb dolgának tartották, hogy a patológus nő. Sokat gondolkodtam, s arra a következtetésre jutottam, hogy az emberek nálunk nem igazán tudják, vagy nem akarják földolgozni az elmenetelt. A patológus munkáját azonosítják a boncolással, s nem gondolnak arra, hogy ez a szakma a jövőnek dolgozni. Ezért alakult ki bennük a szorongás. Eleinte a kollégák is fönntartással fogadtak, s ebben szerepet játszott a nőiességem, pedig a mikroszkóp mindenkinek ugyanazt mutatja. Úgy érzem a két és fél év alatt elfogadtak. A magánéletemben sohasem jelentett gondot a foglalkozásom.- A patológusnak ki az ideális társ?- Ez nem szakmától függ, hanem az egyéniségtől. A patológus nőnek talán azért nehezebb a párválasztás, mert - s ebben a szakma is szerepet játszik - nagyon kritikus személyiség. Ez a kritikai szellem pedig szelektál.- Érzelmileg hogyan lehet a boncteremben történteket feldolgozni?- Ez nem favágás. Az értelmetlen halál mindig megvisel. De amikor megbékélünk az elmúlás tudatával és fölismerjük, hogy ez az élet rendje, természetes dologként kezeljük a halált. Azt nézzük, mit adhatunk át az élőknek.- Ön előtt a testnek nincs titka. A lélekről miként gondolkodik?- Református vagyok. Ebben a szellemben nevelkedtem, s rengeteget gondolkodtam azon, hogy milyen valóságos alapja van a hitnek. A feltétlen elfogadástól a kételyen át vezetett az út a magam által fölépített hitig. Észrevettem, minél többet olvasok és látok, annál jobban zsugorodom, mint ember, mint egyéniség. Az embernek van teste, szelleme, lelke. És a lelke legfontosabb. Várnai Ágnes
