Somogyi Hírlap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. március 8., szombat Ez a 60 éves spanyol hölgy a Guiness rekordok könyvébe szeretne Sheryl Crow kapta a leg- Pakisztáni nők kézfestészeti versenye Multan városában. Évente hagyo- bekerülni, ezért vette magára a világ leghosszabb esélyi ruháját. A szoknya jobb külföldi énekesnő díját mányosan a ramadan végén rendezik meg a hennával kidíszített női kezek vér- átmérőjéig) méter, az öltözékhez 100 méteres uszály is tartozik fotö: feb a Brit Awards gálán fotö: feb senyét fotó:feb Zsiványok Patkó Bandi dühösen rágta a bagót. Ilyen még nem volt, hogy a rablásból üres kézzel kell eljönniük. Bár némi büszkeség dagasztotta mellét, hogy a katonaság se tartotta vissza. Milyen híre lesz ennek, ha rá gondolt, mosolyféle kúszott az arcára.- Merre te?! - mordult a lovakat hajtó Gölöncsérre, hogy a kocsit a falu végén Szigetvárnak fordította.- Tudom én, ha nem mondja...- Akkor csak fordétsd visz- sza! Innét most jobb lesz mesz- szebb kerülni egy darabig, le Zalába. Gölöncsér Jóska megrántotta a gyeplőt. A lovak toporzé- kolva megálltak. Meg voltak zavarodva a szagoktól, hangoktól, de leginkább attól, hogy megérezték, nem az hajtja őket aki szokta.- Mán én akko, itt egy kissé elmaradok - mondta Gölöncsér. - Rövidesen mögyök majd utánuk. - Ezzel átadta a szárat a mellette ülő Csucsinak. Megfogta puskáját és leugrott a latyakos útra. A sáros hóié magasra fröccsent, arcáig. Utál- kozva törölte meg állást, aztán indult Szigetvár felé. Pár lépés után visszafordult.- Aztán, hun keressem? Patkó Bandi hegyeset sercintett. Az egész bandából Gölöncsér gyereket kedvelte, ha egyáltalán tudott ő ilyent. Nem mutatta ugyan, de lehetett azt érezni. Sejtette, hogy minek akar az Szigetvár felé menni. Arra van Görösgal, s a Zöldágban a Fáncsi Kata, már rég látta. Eszébe se jutott, hogy gyávaságból menne. De az is igaz, mást ilyen könnyen nem engedett volna szerencsepróbálás után, ha csak nem egy golyóval a hátában.- Két nap múlva ott legyél Becsében! Indulás! Csucsi a lovak közé vágott. Megfeszültek az istrángok, s Jóska látta, hogy vissza se néznek a betyárok, indultak Göcsejbe. Megigazította tarisznyája átalvetőjét, és a szembe támadt hideg szél miatt, lejebb húzta kalapja karimáját. Tudta, hogy jó pár óra gyaloglás vár rá. Üttalan úton a kásás hóban. Aztán, nem is veszélytelen egyedül. A dragonyosok biztosan utánuk erednek, vagy a pandúrok, s a hóban a nyomok árulkodnak. De acsarkodhatott volna most ellene Belzebub serege, akkor is megpróbálná, mert rég ölelte Katát. S mostanában úgy hiányzott, mint azt korábban egyszer sem érezte. Tudta merre a legrövidebb. Indult az akácos felé. Ropogott a hó lába alatt, s a marhabőr csizma akármennyire is be volt zsírozva, egy idő után beszívta a nedvességet. A fekete karima a lábfejen egyre nagyobbodott és feljebb kúszott, mintha vízbe mártották volna. Felverte az erdők csendjét. Vaddisznó csörtetett, őzek szaladtak, s egy nagy madár reppent, ágakat törve a fa tetejéről. Ha az úton maradt volna, tán jön valami szekér, amire felké- redszkedik, de ez most így volt biztonságosabb. Még csak az kellene, hogy belebotoljon valami patallérozókba, akkor aztán nem juthatna el a Zöldágba. Ettől tartott s nem attól, hogy elfogják. Alkonyodon, amikor Görösgal határába ért. Északról sötét felhők gyülekeztek, s mind inkább feltámadt a szél, sivított füle mellett. Nem volt nehéz kitalálni, hamarosan esni kezd. Olyan idő lesz, hogy a jobbérzésű ember a kutyát se veri ki. Már fagyott, és a Dráva felöli oldalon még ragyogtak a csillagok. Az úmál ért ki az erdőből. Fegyvere csöve néha arcához ért, szinte csípte. Bajszára, rövid szakállára zúzmara rakódott. Sehol egy lelket sem látott. Friss kocsi vagy patanyomot se vélt felfedezni. A csárda ablakai sötétek voltak, mintha lakatlan lenne. Tudta, hogy hátul melyik az az ablak, ahol a lány szobája van, ha egyáltalán itthon van, nem mint utoljára is. Azt nem akarta, hogy a gazda megtudja, hogy erre jár. Mit lehet tudni, egy ilyen söt^tlelkűn ember, akinek elég van á rovásán, hogy megváltsa magát, tán fel adná. Óvatosan megkerülte a gé- meskút felöl a csárdát. A sötétség már mindent beborított, s a szél hópelyheket hordott. Ekkor hátulról előrontott a nagy komondor, ami napközben láncon volt. Ilyenkor rendesen elkuj- torgott, de most tán érezve az időt, a csűr melletti kazalba húzta magát, s meghallva a neszt bújt elő. Csárdás kutyája megszokta az idegent, s fölöslegesen nem ugat. Gölöncsér Jóska senkitől sem fél, kutyától különösen. Pásztor ember pedig, mint mondani szokás, ugatásukból ért, s az ő szavát is a négylábúak.- Csiba te! - szólt a kutyára, s hagyta, hogy megszagolgassa. Megveregette nyakát, tarisznyájából eléje vetett egy darab szalonnát. A komondor felkapta, s farkcsóválva szaladt vissza a kazalbeli vackába. Szakadt a hó. A lábnyomokat perc alatt betakarta, mintha az idő is neki kedvezne. A lány szobájának ablaka sötét, és Jóska a lelki üdvét - ha egyáltalán maradt ilyen neki - adta volna cserébe, hogy itthon lelje. Belesett. De ott olyan sötét volt, mint egy veremben. Hiába erőltette szemét. Nincs más választás, kopogni kell. Beléve- szett a szélsüvítésébe, aztán erőteljesebben megismételte. Két rövid, egy hosszú. S amint homlokát az üveghez nyomta, egyszerre csak azt látja, hogy a túloldalon is megjelenik egy arc. A riadt tekintet édes mosolyba oldódik, s a rég nem látott nevet rá, s az ablak kinyílik.- Hát eljötté - mondta Kata, s szemei parázsként sütöttek. Ajka remegett, s fehér prusz- likja alatt látszott, izgatottan emelkednek halmai.- Bemennék... a gazdádék itthun vannak? Kata megértette, Jóska egyedül jött és nem akarja, hogy a Dobor meglássa. Az ablak oly kicsiny, hogy azon egy gyermek se férne be.- A kamra felöl gyere - mondta, és az ablakot gyorsan betette. Gölöncsér Jóska, ha nem res- telte volna, boldogságában nagyot kurjantana. De így csak megfordult, s indult a hátsó ajtóhoz. Mire odaért, már rés- nyire nyitva volt. Benyomta, s ott állt Kata. Fehér pendejére beliner kendője borítva. Ujját szájára téve jelezte, hogy csendesen, aztán megfogta kezét, vezette. Amint betette maga után szobájának ajtaját, eleresztette. Egy kis gyertya égett a sublóton, és a helység méreteire tekintettel beillett inkább kamrának, de őket a legkevésbé sem érdekelte. A kis vaskályha meleget adott, és Gölöncsér Jóska nem tudta, hogy életében érzett-e már ilyent, hogy lehet egy hely, ami a világ közepe. Levette szűrjét, és a falon egy kampóra akasztotta, s tette rá kalapját. Aztán leült a háncscsal fonott székre, s Kata lehúzta csizmáját. Nem szóltak. A lány az ajtóhoz lépett, hallgatózott, majd óvatosan kisurrant. Jóska a puskáját keze ügyébe helyezte. Kisvártatva jött vissza a lány. Egyik karján kosár, másik kezében egy cseréptálat hozott, meleg víz volt benne. Szó nélkül letérdelt és Jóska vörösre fagyott lábát a meleg vízbe tette, és lassú mozdulatokkal megmosta. Gölöncsér nem volt érzelgős ember, de most majdnem kijöttek könnyei. Dyen lehet a mennyország is - gondolta.' Kint süvített a szél, s havazott, ő egy meleg szobában a régen látott lánnyal, s az asztalon a kosárban kenyér, kolbász és üveg bor. Kata megtörölgette a legény lábát, aztán ágya szélére ült.- Egyél Jóska - mondta. Gölöncsér nem tudta levenni róla szemét. A két kék csillag nézte a lányt. Ében haja mint keretezi arcát, duzzadt ajkát, és egyre szaporábban emelkedő mellét. Megragadta az üveget és hosszan ivott. S amint letette, érezte, hogy csuklójára fonódik a lány keze. Felállt, megszabadult ruháitól, s a benti hangokat elnyomta a tomboló hóvihar zúgása. Nem sokat aludtak. Amikor keleten megjelent a világosság, Gölöncsér hagyva az ágy melegét, öltözni kezdett. A lány haja leeresztve takarta keblét, félkönyéken támasztotta fejét és nézte a legényt.- Nem vóna néköd jobb, velem maradni? - kérdezte. Jóska már a csizmáját húzta, s mitagadás, megfordult a fejében az éjjel, hogy csak más az élet, amikor valakinek háza, asszonya van. Tán még gyerek is. Dehát, hogy lehet azt megszerezni, meddig kell kódisko- dni, míg becsülettel juthat valamire.- Biztos... - felelte.- Hát akkor?- Tanán, álljak be Doborhoz cselédnek? - kérdezte, hogy szülje és puskája után nyúlt. Fáncsi Kata nagyot sóhajtott, s csak ahnyit mondott:-Igaz.- Van pízed? - kérdezte Jóska. A lány megrázta fejét. Gölöncsér Jóska benyúlt tarisznyájába, s kivett belőle egy gyűrött bankót, s a tövig égett gyertya mellé tette.- Végy magadnak, amit gondusz... Fáncsi Kata nézte az ötvenest. Ennyit tán egy évbe se keresne. Már azon volt, hogy visszautasítja, mert ő szívből tette, mit gondol most róla.- Én nem járhatok rőföshöz - előzte meg Jóska -, vásárba se igen. De majd hozok én ne- köd mást is... kedvesöm. Fáncsi Kata felugrott. A hajnali fény megvilágította szép testét, amint kinyúlt és átölelte a legényt.- Aztán nagyon vigyázzá... szerelmetösöm... Gölöncsér Jóska kijutott a házból, nem vették észre. A komondor farkcsóválva futott eléje, és elkísérte az erdő sarkáig. A legény ott visszafordult és látta, a kis ablak nyitva, és a lány kendőt lobogtat. Ujkéry Csaba (Részlet, a szerző készülő regényéből.) EGYENJOGÚ OLDALALAK Egyik kezükben diplomatatáska, a másikban bevásárlószatyor. Azért is, hogy ugyanolyan szakmai sikereket, magas beosztást érjenek el, mint életük párja, s közben otthon a mosat- lan edény, a mosni és vasalni való, a főzés, a takarítás, a gyerek leckéje várja őket. Napjaink nőideálja versenyre kel a férfiakkal. Egyenjogúak versenye ez? Kertészné Vajay Klára, a Budapest Bank fiókigazgatója: - A bankszakmában egyenrangúak a nők, előmenetel és anyagiak tekintetében is. A tárgyalóasztalnál is. Ha mi, nők bizonyítani tudunk szakmai téren, akkor a férfiaknak is ki kell venni a részüket otthon a házimunkából. Dr. L. Szabó Tünde megyei főépítész: - E percben nem vagyunk egyenjogúak, csak törekszünk rá. Ez nem fog sikerülni, mert az életnek számos olyan területén is bizonyítanunk kell, ami szétforgácsolja az egyenjogúságot. Ennek a nagy egyenlős- dinek a nők csak vesztesei lehetnek. Maguknak kell megteremteni a „hátországot” is, a családi, magánéleti biztonságot, míg a férfiak ezt készen kapják, s csak a szakmai sikereikre kell összpontosítaniuk. Andrási Antalné, a Kodály iskola igazgatója: - Létezik női egyenjogúság, mert amit egy nő eltervez, azt meg tudja valósítani. A magánszférában például vannak olyan feladatok, amelyeket a természet és az élet rendje a nőkre osztott. Kár volna lemondani ezekről a szerepekről. Gyódi Anna, könyvtáros: - Sajnos egyenjogúak a nők. Én a feminista mozgalmak ellen vagyok, mert felfújt az egész. Legyen a nőnek is joga a tanuláshoz, a munkavállaláshoz, de ne legyen kötelessége viselni azokat a terheket, amelyek a férfiaknak valók. A nő fő feladata az anya szerepvállalása, a gyermeknevelés. Azzal sokat veszítettünk, hogy kivívtunk magunknak bizonyos jogokat. Én nem akarok a sor végére állni: szeretem, ha előreengednek, mert nő vagyok. Dr. Géger Melinda, művészettörténész: - Nincs egyenjogúság, nem is lehet, mert millió teher van a nők vállán. A magyar társadalom még mindig patriarchális, konzervatív. Valami változás történt ugyan, de nagyon nehezen lehet megtörni a hagyományokat. Borúlátó vagyok, s nem hiszem, hogy a közeljövőben beszélhetünk női egyenjogúságról. Dr. Antóny-Móré Katalin szennai háziorvos: - Van, de nem az igazi. A nő csak megalkuvások sorozata mellett „élvezheti” az egyenjogúságát. Belgyógyásznak készültem, kórházi orvos szerettem volna lenni, és jó családanya is, aki több gyermeket nevel. A szakmai ambíciómat csak úgy tudtam összeegyeztetni a magánéletemmel, hogy háziorvos lettem. Azóta három gyermeket nevelek és a szakmámban is elértem amire vágytam. Úgy gondolom ez az egyenjogúság. Hiszen nő és anya nélkül nem család a család. Gebert« Károlyné fodrász: - A mai napig harcolok érte, hogy egyenlőnek tekintsenek. Úgy érzem, még mindig nem jött össze igazából. Sokkal inkább hiszek a diplomáciában. Egy idő után az ember megtanul uralkodni magán, elfogadni és békésen elintézni a vitás kérdéseket. Dr. Fazekas Sándomé, műszaki igazgató: — Ma már egyenjogúak a nők. Én a közigazgatásban a műszaki pályán dolgozom. Az első mára kimondottan elnőiesedett, a másikat viszont sokkal kevesebb nő választja. Ennek ellenére soha nem éreztem, hogy nem becsülnének úgy, mint a férfi kollégáimat, hogy hátrányban lennék velük szemben. Szerintem ma a nőknek ugyanolyan lehetőségei vannak, mint a férfiaknak. S ha valaki szakmai téren bizonyít, felelős beosztásban dolgozik, ott már a magánéletben sem lehet vitás, hogy van-e egyenjogúság, mindenkinek ki kell venni a részét az otthoni teendőkből is. Szerencsés vagyok, a családom mindig mellettem állt és sokat segített. Lórinczné Kiss Ilona, Somogyjád polgármestere: — Munkában, családfenntartásban egyenjogúak a nők, mert az ő jövedelmükre is szükség van a családi kasszában. Más tekintetben is úgy tapasztalom: ugyanúgy elfogadnak minket vitapartnernek, tárgyalófélnek mindenütt. A magánszférában egy kicsit más a helyzet: ott még mindig többet kell vállalni a nőknek, így ha beszélhetünk is egyenjogúságról, az inkább terhet jelent a nőknek.
