Somogyi Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22 / 45. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. február 22., szombat Mi olyan együgyűen ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. ...add, hogy ne ítéljek. Reményik Sándor Békétlenségek örvényében Somogyudvarhely korábbi jegyzője Kálmánná Putics Zsuzsa egy újságcikk­ben megjelent mondatáért beperelte Mester Károlyt a falu polgármesterét. A bíróság - azóta már jogerősen - személyiségi jog sérelme miatt 150 ezer forint nem vagyoni kár megtérítésére kötelezte a polgármestert. Mester Károly máig vitatja, hogy a jegyzőt a községi testület szándékos megtévesztésével vádló állítása sértő, s kivált hogy valótlan lett volna. Ennél is jobban bántja azonban, hogy abból lett ügy, ami szerinte — egy elmérgesedett ember kapcsolat nyomán — már csak a jéghegy csúcsa, s nem a somogyudvarhe- lyi gázberuházás kapcsán történt - állító­lagos - törvénytelenségekből. A polgár- mester és jegyző viszályának története szorosan összefonódik ugyanis a falut máig megosztó gázfejlesztés lépéseivel. Lappangó feszültség Mikor az előző önkormányzati ciklusban a több mint 40 milliós beruházásba 4 millió forint saját forrással és 18 millió forintnyi lakossági befizetéssel belevág­tak, illetve mikor később a 20 milliós hi­telfelvételről döntöttek Mester Károly - ő mondta így - még a lövészárokban he­gesztett és köszörült. A siófoki gázépítő kft dolgozójaként fektette a vezetéket, amely később polgármesterként már már erőt meghaladó gondokkal szembesí­tette. Hogy a község mekkora terheket vállalt a fejlesztéssel, arra csak néhány nappal megválasztását követően 1995 januárjában - a korábbi jegyzőkönyvek elolvasása után - döbbent rá. Különösen az aggasztotta, hogy az előző testület a hiteltörlesztésben olyan kötelezettsége­ket vállalt, amelyek a helyi intézmények működését is ellehetetleníthetik. Érvényes döntés volt például a böl­csőde bezárásáról. Ezt Mester Károly nem volt hajlandó végrehajtani. Azzal érvelt, hogy törvénytelen volna, ha az ál­lami támogatást, amit az intézmények valamint a kulturális és sportélet fenntar­tásához kapnak a nagykalapba söpörnék. A feszültség már ekkor kialakult a két vezető között. A polgármester elégedet­len volt jegyzőjével, aki egyébként ta­pasztalt közéleti ember: már a korábbi községi tanácsnál titkárként, majd az első önkormányzati ciklusban - a társa­dalmi polgármester mellett - főfoglalko­zású jegyzőként dolgozott. Mester Ká­roly szerint neki kellett volna figyelmez­tetnie az előző testületet arra, hogy mit vállalnak a csaknem 20 milliós kamattör­lesztéssel is járó hitel fölvételével. Neki kellett volna fölkutatni a pályázati lehe­tőségeket is, amelyekkel azután megala­pozottabban vághatnak bele. Vitatott döntések A polgármester kezdettől úgy érezte, nem kap kellő szakmai és erkölcsi támo­gatást a jegyzőtől. Konfliktusuk akkor vált nyilvánvalóvá, amikor már a testü­leti tagok is érezték, üres a kamra. Egy parázs hangulatú testületi ülésen 7:1 arányban akkor döntöttek úgy, hogy az 1995-re esedékes 10,6 milliós hiteltör­lesztést kihagyják a költségvetésből. E döntés kapcsán állította azt Mester Ká­roly, hogy a jegyzőnő megtévesztette a testületet. Ez a mondat szerepelt azután a közigazgatási hivataltól törvényességi felülvizsgálatot kérő polgármesteri le­vélben és az erről hírt adó - az ominózus perhez vezető - újságcikkben.- Ha tisztázatlanok a polgármester és a jegyző hatáskörei, az ebben a bonyo­lult gazdálkodási és döntési folyamatban a legtöbbször konfliktushoz vezet, - mondta dr. Németh Jenő a megyei köz- igazgatási hivatal vezetője. - A település irányításában a testületnek, a polgármes­ternek és a jegyzőnek egyaránt megvan­nak a jogai és feladatai. A somogyud- varhelyi ügyben mindhárom szereplő­nek van felelőssége. Ha a falu két veze­tője között már fennállt a konfliktus, a testületnek kellett volna föllépnie azért, hogy legalább a viták elmérgesedésének elejét vegyék. Elvégre a polgármester­nek és a jegyzőnek is a testület a munkál­tatója. Ha ilyen esetben nem tesznek semmit, a máskor természetes szakmai viták is érzelmi emberi vitákká, gyűlöl­ködéssé válnak. Idővel a harmad, ne­gyedrangú kérdések tűnnek már fontos­nak és mindez a munka szakszerűségéről tereli el a figyelmet. A Somogyudvarhelyen tavaly év ele­jén lezajlott - számos hibát és mulasztást is föltáró - törvényességi vizsgálatunk végén arra is fölhívtuk a testület figyel­mét, hogy joguk van külső szakértőt is hívni, ha nem látnak tisztán valamely ügyben. Ráadásul a testület visszadobhat bármely határozati javaslatot, ha úgy ítéli meg, hogy az nincs világosan ki­munkálva. Senki sem teregeti ki szívesen a gond­jait. Talán ezért nem hívtunk külső em­ber - mondta Radák Jenő helyi képvi­selő. - Jómagam rendszerint úgy szava­zok, hogy előtte kikérem egy nálam jár­tasabb ember véleményét. Azután ha ő téved, én is. Azt a 10,6 milliót is meg­szavaztuk, mert akkor az látszott helyes­nek. Amikor változott a helyzet már mó­dosítottuk volna... Tévedni emberi do­log... A polgármestert és a jegyzőt főként az alpolgármester próbálta békíteni. Mi többiek, úgy gondoltuk, nem dolgunk, hogy beleszóljunk. Semmi értelme, hogy emberek rágják egymást. Szerintem mind a kettő egyformán hibás. Békítő kísérlet Kozma Tibor alpolgármestert a per so­rán a bíróság is meghallgatta, tanúval­lomását azonban nem vette figyelembe, mert „érződött belőle a felperessel szembeni ellenérzés”.- Még a ciklus elején elsőként vet­tem észre a köztük lévő feszültséget. Kértem őket, hogy üljenek le és tisztáz­zák a vitákat, mert azoknak az egész falu láthatja kárát. Mielőtt a jegyzőasz- szony elment, megdicsértem az utolsó ülésen. „Öntől mindig ezt vártuk volna, hogy - mint most - szól, figyelmeztet bennünket, ha szakszerűtlenek va­gyunk. Azt, hogy segít kijutnunk a gö­dörből. Kár, hogy hagyta hogy mara­kodjunk, ahelyett, hogy bármit tett volna, hogy közös nevezőre jussunk. A jegyzőnőnek látnia kellett, hogy a testü­let nem olyan felkészült emberekből áll, akik kontrázni tudnának az ő szak­mai- érveire. Egyébként a vitatott ügyektől függetlenül magam is tapasz­taltam fonákságokat, ferdítéseket. Ne­kem is van egy kis magnóm, s mivel senki nem ellenezte, fölvettem a testü­leti vitákat. Azután mikor a polgármes­tert helyettesítettem és módom volt át­nézni több jegyzőkönyvet, kiderült, hogy azokba gyakran egészen más ke­rült, mint amit például én mondtam. Tudom, tömöríteni kell, de akkor sem lehet homlokegyenest ellenkező a leírt vélemény. Többfrontos harcban Mester Károly nem tud belenyugodni a történtekbe, tovább harcol az igazáért. A jogerős ítélet felülvizsgálását akarja kérni a legfelsőbb bíróságtól, s perben kívánja bebizonyítani azt is, hogy perre vitt kijelentését nem magánemberként, hanem polgármesterként, jobbító szán­dékkal és tényszerűen tette. Elégedetlen a megyei közigazgatási hivatal vizsgá­latával is, mely szerinte nem a lényegi kérdésekkel foglalkozott. Elfogultságot jelentett a hivatallal szemben...- Mi a testületi döntések törvényes­ségét vizsgáltuk, és nem a gazdálkodás célszerűségét, vagy a költségvetés tar­talmát - mondta dr, Németh Jenő. - A törvényességi vizsgálat csak tükröt tart az önkormányzat elé. Az általunk készí­tett hibajegyzéket egyébként akkor a polgármester elfogadta, sőt a testület­nek is elfogadásra ajánlotta. Az általa most hiányolt vizsgálatot - ami választ adhatna például arra is, hogy történt-e megtévesztés a költségvetés elfogadta­tása kapcsán, vagy hogy minden kia­dást beterveztek-e - az Állami Szám­vevőszék végezheti el. Ezt a vizsgálatot mi is kezdeményezhetjük, ha egyér­telmű csődre utaló jeleket, illetve sú­lyos törvénysértést tapasztalunk. Az eddigiek ezt még nem teszik indokolttá. Látni kell azonban, hogy ha a számve­vőszék vizsgálódni kezd, az már nem csak a Mester Károly által sérelmezett ügyekre terjed majd ki, hanem a gaz­dálkodás egész folyamatára. Ha pedig törvénytelenségeket tárnak föl, aligha csupán egy ember felelősségét állapít­ják meg.- A mi gyengeségünk is oka, hogy idáig jutottak a dolgok - ismerte el Pi­rók Gábor önkormányzati képviselő. - Nem voltunk mi tisztában azzal, hogy mihez van jogunk és mihez nincs. Értse meg, hogy egy testületi tag, aki egy hó­napban egyszer leül ide, nem úgy fogja föl, hogy ő itt a munkáltató. Tanuljuk a demokráciát, de többen úgy érezzük, hogy nem ezt vállaltuk. Bevallom néha olyan feszült volt a légkör, hogy föláll­tam és itt hagytam az egészet. Azért a mai tapasztalatommal már másként lépnék. Szomorú, hogy ennyit szerepel­tünk az újságban emiatt. Én egyiknek a pártját se fogom, mert olyan konfliktus nincs, amiben csak az egyik hibás. Máig ható döntések Dr. Kisgyura Attila a megyei közigazga­tási hivatal törvényességi főosztályveze­tője néhány napja az idei költségvetést tárgyaló éjszakába nyúló udvarhelyi tes­tületi ülésen vett részt.- Sok idő ment el az egy-két éves ügyek fölemlegetésével, miközben az ülés előkészítésének szakszerűsége most is hagyott kívánnivalót. Próbálták ke­resni a felelőst, pedig most már előre kéne nézni, hogy ne váljon még nehe­zebbé a helyzetük. E véleménnyel a megkérdezett helyi képviselők is egyetértettek. Kozma Ti­bor alpolgármester is, ám ő hozzátette: - Azért kanyarodunk vissza időről időre a múlthoz, mert naponta szembesülünk a nincstelenséggel. Igaz komfortosabb lett a falu. De milyen áron? A tavaly befize­tett 5,5 milliónkból még csak 300 ezer volt a tőke, a többi kamat. Tudja mennyi helye lett volna az eddig kamatra költött millióknak? Még a következő testület­nek is 6 millió forint tartozással kell el­kezdenie az első évét. Ezeknek a gon­doknak az eredői pedig a régi meggon­dolatlan döntésben keresendők. Ehhez csak annyit; a 90-es évek elején még aligha gondolta bárki, hogy egy ön- kormányzat csődbe menet. Hogy az ál­lam nem siet a bajbajutott települések segítségére. Hogy illúzióvá kopott az önhibájukon kívül bajbajutott falvak re­ménye. Ráadásul Udvarhely még a gáz- szolgáltató részvények elosztásánál is a rövidebbet húzta... Perben a joggal Mester Károly polgármester így össze­gezte véleményét:- Bármennyire igazságtalannak érzem is a történteket, nem álltam le, nem adtam föl. Folytatom a harcomat és nem csak a gáz ügyben, hanem a község működőké­pességéért is. A napi munkámmal akarok érvelni. A héten megjelent a lakásomon a végrehajtó... Ez családomat is megviselte idegileg és lelkileg. Ha valaha cikket ír­nék, annak az lenne a címe: Ki védi meg a polgármestert? Lehetséges volna, hogy azért kerül bajba valaki, mert ragaszko­dik a törvényességhez? Azért, mert szóvá meri tenni, ami igaz? Nem akarom el­hinni! Ami a pert illeti: sajátos, hogy a jegyzőnő nem akkor indította ellenem, amikor a „sérelem” érte. Csak jóval ké­sőbb, amikor felmondott és távozott in­nen. Ebben nem tudok nem etikátlansá- got és személyes bosszút látni. Új munkahelyén a görgetegi köijegy- zőségen kerestük meg Kálmánná Putics Zsuzsa jegyzőnőt, aki azonban elhárította a nyilatkozatot. Igaz, jegyzettömb és magnó nélkül kész volt beszélgetni. Nem állhatom meg, hogy tiltása ellenére ne idézzem egyeüen mondatát: Nem kellett volna ennek így történnie. Bíró Ferenc Kétmilliós keret fészekrakóknak, Rögtönzött közvéleménykuta­tásunk szerint a bogiári fiatalok többségének nincs alapos in­formációja és közvetlen kap­csolata a helyi önkormányzat­tal. Eifert Zsuzsanna október­ben kért hozzájárulást a Ma­gyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány ösztön­díj pályázatához. Segítőkész ajánlást kapott a polgármester­től, aki a város németországi kapcsolataira tekintettel fon­tosnak tartotta a bogiári fiatalok nyelvtanulását. Szabó Tamás évekig vezette a Graffiti-klu- bot, az ifjúság zenés találkozó- helyét, amelyet a fenntartásra fordítható pénz hiánya miatt kellett bezárni. Bár többször pá­lyáztak és kaptak is támogatást az önkormányzattól, tisztában vannak azzal, hogy egy alapos felújításra szoruló ház üzemel­tetésére a városnak sincs pénze. Ennek ellenére úgy véli, hogy azokat a kisközösségek, akik tenni akarnak, találnak ingye­nes helyet a művelődési ház­ban, de a működés finanszíro­zását maguknak kell megol­dani. Sajátos tapasztalat az, amit egy négyéves kislány édesanyja mondott az óvoda körül csúszkálva: „Van elég gipsz az orvosi rendelőben.” Arra a tényre utalt, hogy éppen az oktatási intézmények kör­nyékén a legjárhatatlanabbak az utak. Sós Zoltán bogiári polgár- mester költségvetési tervezeté­ben idén 2,5 millió forintot ja­vasol civil szervezetek támoga­tására a tavalyi egymillióval szemben. Kétmilliós keretet kü­lönít el a fiatalok lakáshoz jut­tatására vissza nem térítendő vagy kamatmentes támogatás formájában. Akár ingyenes vagy kedvezményes telekkel is segítené a fészek rakást, mert vészesen fogy a város népes­sége. Az oktatási intézmények­ben nem tervez alapvetően ra­dikális takarékossági intézke­déseket. Az önkormányzat több tízmillió forinttal egészíti ki sa­ját forrásból a működtetéshez kapott állami normatív támoga­tásokat és juttatásokat. A fej­lesztési terveiben az első he­lyen szerepel az általános is­kola bővítése: a tetőtér beépíté­sére idén 45 millió forintot szánnak. Ez a beruházás össze­függ a városi 'könyvtár bővíté­sével és kedvezőbb elhelyezé­sével is. A sportot 3,5 millió fo­rinttal támogatják és térítés nél­kül átadott vagyonnal segítik. Rövidesen megveszik azt az is­kolabuszt, amelyhez pályázaton nyert jelentős összeget az ön- kormányzat. Nemcsak a diákok utaztatását szolgálja majd, ha­nem a városban szervezett okta­tási, kulturális és művészeti ren- * dezvényeket is. G. M. A LEMONDHATATLAN Manapság egyre több dologról kell lemon­dani. Munkatársunk arról kérdezte az embe­reket: mi az, amiről vagy akiről semmikép­pen nem mondana le? Simora Györgyné, gyed-en lévő újvár- falvai varrónő: - A gyerekeimről. Túl nagy érté­kem nincs, ezért az ő érdekükben akármiről le­mondanék. Dr. Fodor János kaposvári szülész-nő­gyógyász főorvos: - A munkámról, de hogy ki­ről, azt nem tudom. Váll Antilla kaposszentbenedeki bencés nővér: - Az Isten szeretetéről, a szerzetesi hiva­tásomról, a magyarságomról, az anyanyelvem­ről és a magyar nép művészetéről: Bakó László jákói polgármester: - A jó egészségemről, saját magam továbbképzéséről, szórakozásomról, s a lakosság jó közérzetének biztosításáról. Csorba András, a Somogy Rádió főszer­kesztője: - Arról a reményemről, hogy egyszer egy igazi jó Magyarországon fogunk élni. Lőrlncz Ferenc Ybl-díjas építész: - A mindennapi életem örömeiről, gondjairól és le­hetőségeiről, s az életben való legaktívabb rész­vételemről. Azokról, akiket szeretek, akikre szükségem van, s akiknek rám van szükségük. Dr. Simonies Zsoltné nagyatádi vállal­kozó: - A családomról és a jelenlegi életszínvo­nalamról. Lóczy Istvánná, a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola igazga­tója: - A hozzátartozóimról, akikkel jó a kapcso­latom, de a hivatásomról sem mondanék le szí­vesen, s ami mindig megmarad nekem: az Is­tenbe vetett hitem. Orsós Györgyi zicsi fodrász: - A féléves gyerekemről, a családomról, a vendégkörömről és a legmodernebb frizurákról. Sovák Lajos, az MSZP megyei szervezeté­nek ügyvezető alelnöke: - A társadalmi békéről, egy jól működő kormányzati tevékenységről, a rendezett családi életről, a tiszta és friss levegő­vételről, a Somogyi Hírlapról, egy totó-főnye­reményről és a somogyi túrósrétesről. Szász Endréné Hajdú Katalin, Várda: - A férjemről semmi esetre sem. ő a leg­fontosabb számomra, de a képzőművészetről sem mondanék le, meg a körülöttem lévő ku­tyákról. Nyári Rudolfné tótújfalusi főiskolai hall­gató: - A férjemről, a leendő diplomámról a ka­tedráról, születendő gyerekeinkről és az imáról. Horvátit Ferencné nagycsepelyi női ruha-készítő: - A gyerekemről, a szeretteimről és arról, amit csinálok. Engem a szereléstől a házimunkáig sok minden érdekel. Szabó Edit, szennai nyugdíjas pedagógus: - Tanítványaimról, akikkel szinte naponta talál­kozom, hiszen az elmúlt három évtized alatt több száz gyereket indítottunk útnak. Mivel a mostani kollégákkal is jó a kapcsolatom, erről sem szívesen mondanék le, inkább tovább erősí­tem a szálakat. IÍJ- Stier László, cserénfai magángazdál­kodó: - A jelenlegi életszínvonalunkról, de ahogy a politikai és a gazdasági életet figyelem, lehet, hogy előbb-utóbb le kell mondanunk egy­ről s másról. Molnár Piroska, a Csiky Gergely Szín­ház Kossuth-díjas színésznője: - A színházról, mert ez az életem, de a kollégáimról sem, akik­kel színpadon vagy filmben dolgozom együtt. Kendesi Mihály ne sávolyi nyugdíjas: - Szeretném, ha a mostani életkörülményeink megmaradnának, és nem kellene már többről lemondanunk. özv. Pelyva Gergelyné siófoki nyugdí­jas: - A szemem világáról. Nagyon rosszul lá­tok. Kelemen Ákos somogyzsitfai esztergá­lyos, fafaragó: - Nem mondanék le a barátaim­ról, s arról, hogy fával foglalkozzak, s munkái­mat értékesítsem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom