Somogyi Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-19 / 42. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1997. február 19., szerda A önkormányzat nem hibázott A Somogyi Hírlap december 11-i számában Mi a szegénység címmel megjelent olvasói levélben egy egyedül élő, kisnyugdí­jas asszony az őt sújtó szegénységről számolt be. Kérem, figyeljenek! Nem tudom, hogy ki fogja olvasni e levelet, de azt hi­szem, hogy ebben a világban mindegy. Úgy kezdődött, hogy ön­gyilkos lett az édesanyám. Nagyon megrázott, soha nem tudom kiheverni. Küzdöttem gyógyszerrel, alkohollal, mindegyiket megjártam. A gyógyszert a körzeti orvos írta, nem törődve azzal, hogy milyen panaszaim vannak. Elküldött idegsebészetre, ahol nem találtak semmit. Alkoholt elég sokáig hasz­náltam gyógyszer mellett. Voltam injekciókúrán, de akkor sem küldött sehová az orvosom. Sokat olvastam ar­ról, hogy ez a depresszió kezdete. 1995. április 28-án a nővérem öngyilkos lett. Na­gyon nehéz volt megküzde- nem a dologgal. De mindig azt mondtam magamban, hogy az esküm kötelez, ame­lyet 5-7 éves gyermekeim ágyánál tettem, amikor édes­anyám meghalt. Most sajnos, 1996 október 16-a óta depresszióban szen­vedek. Kértem segítséget — 6 órás munkát — a jelenlegi munkáltatómtól, hogy éjsza­kai műszakot vállalnék, ahol nincs olyan nagy feszültség. Mert úgy érzem, nem tudok ledolgozni 10-12 órát. De csak hímelt-hámolt. Kértem a kezelőorvosom segítségét is, de ő csak később tud segí­teni. Kértem a munkacsök­kenést is — hiába. Tudni szeretném, hányán vannak ilyen helyzetben, és vajon ki mer róla beszélni? Én sem mertem róla be­szélni, de oda jutottam, hogy ha nem beszélek, és nem se­gít a környezetem, újra ön­gyilkos leszek. Szeretnék ebből a helyzetből kiutat ta­lálni. Decsi Ferencné Hamislesen Február 11-én a kaposvári Rossmann áruházban vásá­roltam. Kifelé jövet egy női hang állított meg: csomagel­lenőrzés. Szívélyesen nyi­tottam ki a hölgynek a tás­kámat. Az ő meglepetése nagyobb volt az enyémnél, mert a gondosan eltett árun ott villogott a pénztári blokk. A szava oly annyira elakadt, hogy még egy „bo­csánat, tévedtem” sem jött ki a száján. S minden a vá­sárló közönség előtt történt. Keserű szájízzel, lehajtott fővel távoztam. Fekete Ferencné Kaposvár Leírta, hogy 1996 tavaszán azért fordult segítségért Zimány pol­gármesteri hivatalához, mert há­zának fala bedőlt, és saját jöve­delméből képtelen volt annak helyreállíttatására. Sajnos, a községi építkezésekből maradt pár téglán kívül juttatásban, tá­mogatásban sem akkor, sem pe­dig további kérelmei alapján vagy rászorultságának hiányára hivatkozva, vagy válasz nélkül hagyva beadványát, nem része­sült. A panaszos azt is leírta, hogy több hónapja áramszolgál­tatás nélkül kénytelen élni, mert a dédász szakemberei az omla­dozó ház tűzveszélyességének okán lekötötték az áramot. Az állampolgári jogok or­szággyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 16. pa­ragrafus (2) bekezdése alapján hivatalból vizsgálatot indítottam a levélben foglaltak tárgyában. Kértem Zimány polgármesterét, hogy minden, az üggyel kapcso­latban keletkezett iratot küldjön meg hivatalomnak, valamint tá­jékoztasson az olvasói levélben foglaltakkal kapcsolatos állás­pontjáról. A jegyző által nyújtott felvi­lágosítás és az üggyel kapcsola­tos, rendelkezésemre bocsátott iratok szerint megállapítottam, hogy a panaszos először szep­tember 11-én fordult a képvi­selő-testülethez átmeneti szociá­lis segély iránti kérelemmel ki­dőlt házfalának megjavításához. A szociális bizottság és a jegyző személyesen helyszíni vizsgála­tot tartott, és környezettanul­mányt készített a panaszosnál. A bizottság ennek alapján a segély pénzben történő kifizetését nem javasolta. A testület határozatá­ban a panaszos részére az út­alapból kiszedett 200-250 tégla elvitelét engedélyezte a házfal megjavításához. Másodszor október 16-án Büky László nyelvész profesz- szor szerint vélhetően egy kilen­cedik századi kis-ázsiai nép bi­zánci megnevezéséből ered a ci­gány kifejezés. A történész kutatások szerint — bár kisebb csoportokban már valóban az első évezred vége felé is elkalandoztak — a ko­rábbi feltételezések és az iro­dalmi állításokkal ellentétben nem Egyiptomba, ahol sohasem jártak, hanem Kis-Ázsiának Kis­nyújtott be kérelmet szociális ebédre és kikapcsolt villanyának visszakötésére, egyszeri támoga­tás formájában. A képviselő-tes­tület határozatot hozott az átme­neti segély iránti kérelem eluta­sításáról. Az indoklásban foglal­tak szerint a kérelmező nyugdíja 17 000 forint, melyet OTP letil­tás terhel. A fennmaradó egy főre jutó jövedelemnek számító 11 000 forint Zimány község önkormányzatának szociális rendeletében megállapított felté­telek szerint nem jogosít átme­neti segély megállapítására. Ezen túl indokként szerepel az is, hogy a kérelmezőnek vannak hozzátartozói, akik szülőtartás címén kötelesek gondoskodni édesanyjukról. A testület a kedvezményes szociális ebéd iránti kérelmet jóváhagyta, azonban a panaszos ezt nem veszi igénybe. A pol­gármester közölte, hogy a köz­ség által nyújtott anyagi támoga­tások fedezete jelentősen beha­tárolt, sajnos, nincs erőforrásuk minden rászorult támogatására. A Magyar Köztársaság Al­kotmánya, az 1949. évi XX. tör­vény a rászorulókról kiteijedt szociális intézkedésekkel gon­doskodik. A törvény 70/E. pa­ragrafus (1) szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonság­hoz: öregség, betegség, rokkant­ság, özvegység, árvaság és ön­hibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a meg­élhetésükhöz szükséges ellá­tásra. A vizsgálat során megállapí­tottam, hogy az önkormányzat a panaszos minden kérelmével ér­demben foglalkozott, azokról határozatban döntött. A tör­vényből adódó kötelezettségei­nek a rendelkezésre álló anyagi keretek között eleget tett. A szociális biztonság fogalma Egyiptom nevű tartományába és Bizáncba jutottak el, de tömege­sen mégis jóval későbbi a meg­jelenésük. Eredetükről annyit lehet tudni, hogy az India tör­zseit leigázó hét mongol ural­kodó közül az utolsó, a mogul Tamerlin volt az, aki a tizenne­gyedik században az egyik in­diai törzset, amely kiszorult a kasztokból és akiket cangárok- nak neveztek, véres kegyetlen­séggel elzavarta. Bár pusztítása­pontosan azt fejezi ki, hogy megfelelő életminőséghez való emberi jognak legalább olyan szintűnek kell lennie, hogy az életben való részvétel biztosítá­sával az ellátásokat igénybe ve­vők ténylegesen is a társadalom teljes értékű tagjának érezhessék magukat. A szociális biztonsághoz való jog szabályozásával az Alkot­mány több helyen is foglalkozik. Az Alkotmánybíróság állás­pontja szerint az alapjogként való szabályozás nem keletkez­tet alanyi jogot az ellátásra, az az állam kötelezettségvállalását je­lenti, amelynek mértékét a tör­vényhozás és a kormány az or­szág teherbíróképességének függvényében állapítja meg. A megkeresésre kapott válasz alapján megállapítható, hogy az önkormányzat eljárása során anyagi teherbíróképességeinek keretei között eleget kívánt tenni a szociális biztonsághoz való jog érvényesülésével kapcsolatos feladatának, igaz, a panaszos ré­szére pénzbeli támogatást szoci­ális rendelete alapján nem tudott nyújtani. Mindezek alapján megállapí­tom, hogy Zimány polgármes­teri hivatala olyan intézkedést nem mulasztott el, illetve olyan határozatot nem hozott, amely­nek következtében a panaszost alkotmányos jogaival összefüg­gésben sérelem érte volna. Tekintettel arra, hogy az ál­lampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. paragrafus (1) be­kezdése alapján alkotmányos visszásságot nem állapítottam meg, konkrét ajánlás megfogal­mazásával nem élek. Kérem azonban az önkormányzat jegy­zőjét és polgármesterét, hogy a jövőben is kísérjék figyelemmel a panaszos nehéz helyzetét, és lehetőségeikhez képest próbál­janak segítséget nyújtani. Gönczöl Katalin állampolgári jogok országgyűlési biztosa inak, a többi indiai törzsre is ki­terjedt, véres kegyetlenkedései­nek egyik jelképe lett a „kopo­nyák piramisa”, amely hirdette gyilkos emlékét. A cigány elnevezés tehát a cangár egykori indiai törzsből származik, amely a Hellespon- toson túlra kergetésük után is megőrizte ezt a nevet Európa ke­leti részén, és éppen csak a kü­lönböző országok és népek nyelve szerint idomult, például az olaszban zingaro, a németben zigeuner a nevük. Hotter István nyugalmazott könyvtárigazgató Még egyszer a dgány név eredetéről Néhány gondolattal szeretném kiegészíteni a Somogyi Hírlap február 7-i számában Sértő-e a cigány kifeje­zés? címmel megjelent írást. Zavaró „lakótársak” a Szántó utcában Van olyan helyzet, amikor a patkányok kultúrlények A fenti címmel szeret­ném kiegészíteni a So­mogyi Hírlap február 6-i számában Patkányok a bérlakásban címmel megjelent írást. Közel tíz éve lakom a Ka­posvár, Szántó utca 11. szám alatti bérlakásban, amely épület egyben az 512. számú Iparművészeti Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet kollégiuma is, és ed­dig a patkányok okozták a legkevesebb bosszúságot a számomra. Tény, hogy a patkányokon kívül a szárnyas és szárnyat­lan hangyák, hangyabolyok számolatlanul mászkálnak a fürdőszobai, a beépített szekrények polcain, sőt az íróasztalom lapján is. Mindez közel sem okoz olyan elviselhetetlennek tűnő állapotot, mint az épü­letben zajló mindennapi, emberinek nem nevezhető életforma. A jövő művészvi­lágának reménységei és ne­velői karának az emberi együttélés alapvető szabá­lyainak semmibe vétele elvi­selhetetlenebb a csőfolyosó­ból áradó bűznél. A közvetlen mellettünk lévő megüresedett bérlakást az iskola a megkérdezésünk nélkül tanműhellyé alakí­totta át, ahol a művészjelöl­tek délelőtt agyagformálási és egyéb szakmunkáskép­zéssel járó munkálatokat, délután fülsiketítő zeneszol­gáltatást végeznek. A hároméves kislányom napközben történő pihente­tése hiú remény a részünk­ről; a tanműhely fala közös a szobája falával, az ablaka alatt tornaterem van. Mind­ezt, ha nehezen is, tudomá­sul vettük, de ami esténként 7-8 órától 10-11 óráig törté­nik felettünk három emele­ten, az emberi ésszel felfog­hatatlan és a lakók emberi voltának semmibe vétele. Határozott meggyőződésem, hogy jobb lenne számunkra, ha fölöttünk három szinten patkányok, lovak vagy egyéb állatfajták lennének, ekkora zajt azok sem okoz­nának. Többszöri 22 óra utáni és előtti reklamálásunkra a ne­velő tanár ismételten megje­gyezte, hogy akinek nem tet­szik valami, az költözzön el, az iskolának úgyis kellenek a helyiségek. A kollégium jelenlegi igazgatója még prózaibb volt, egyik alka­lommal azt üzente, hogy „márpedig a lakók le vannak szarva”. A fenti hozzáállás a há­roméves kislányom egészsé­ges fejlődésének, pihenésé­nek károsodása miatt ag­gasztó. Napközben nem tud aludni, éjszaka felriad a dü­börgésre. A fiúk és lányok közötti csőpostán küldött üzenetek és az artikulátlan ordítozás miatt hiába tesszük le a mese után aludni, az eb­ben a környezetben csak ak­kor lehetséges, amikor már a fáradságtól beleájul az ágyba. A cikkükben is emlí­tett csővezetékrendszer csak fokozza az elviselhetetlen- ség határát, amikor egy megnyitott vízcsap hatására a leglehetetlenebb idősza­kokban a csőrendszer bere- zonál, és olyan éles, zaka­toló hangot ad, amitől a dög­lött patkányok is rémülten menekülnének, ha nem len­nének beszorulva. Mindeze­ket tetézi, hogy az épület sarkán lévő lakásunk egy évek óta szétnyílt esőcsa­torna miatt olyan nedves, hogy az 1996 augusztusában felrakott tapéta lepotyog a falról, a ruhák bepenésze- sednek a szekrényben. A tanműhellyel közös fal repe­dezik az ott folyó munkála­tok melléktermékeként. Az önkormányzat a csa­tornajavítási kérelmünk be­nyújtásakor a vagyonkeze­lőkhöz küldött, a vagyonke­zelők az iskola feladataként jelölte meg a harmadik eme­let feletti tetőcsatoma javítá­sát, az iskola szerint az épü­let az önkormányzaté. Tény, hogy amikor a lak­bért és a rezsiköltséget kell fizetni — ami a tíz évvel ez­előttinek több, mint a tízsze­rese —, van gazdája a bérla­kásnak, de amikor javítani kellene rajta valamit, akkor senkié. Ebből adódik, hogy a patkányok, a hangyák, a kol­légisták és nevelőik, illetve egyéb állatfajták paradi­csoma a Szántó utca 11. számú épület, miközben a lakók örülhetnek, ha egész­séges, nyugodt, nem idegbe­teg gyermeket tudnának ne­velni ezen elhíresült falak között, ami egyébként kie­melt övezete a városnak. Szatmári Gábor Kaposvár, Szántó u. 11. 6-os lakás Van máásiik?! Van Új Suzuki! Van Új limitált modell: MURÁL! Van Új kedvező hitelkonstrukció! Van Új Casco, de azt 1 évig mi fizetjük! Készpénzfizetés esetén külön kedvezmény Használtautó beszámítása, alkatrész eladás, műszaki vizsgáztatás helybeni ügyintézéssel, környezetvédelmi igazolólapok kiadása, garanciális és garancián túli javítások! Érdeklődjön a Suzuki-Borongics márkakereskedésben! BBljlár, Vikár B. U. 2. Tel./fax: 85/352-070 raéled a A Somogyi Hírlap december 20-i számában egy sokunkat érintő cikket olvashattunk Diszkóháború Kaposváron címmel. Örvendtem, hogy végre nyilvánosságot kapott a téma, és di­csértem a szerkesztő hozzáállását. Reagálni is akartam rá ha­marosan, de az azutáni „csendes éjszakák” bölcs hallgatásra intettek. Lám, lám a nyilvánosság hatalma, ereje — mondo­gatnám magamban, s egyben dicsértem a diszkó üzemeltetőjé­nek a jóérzését, megértését és embertiszteletét. Igen ám, csak újra baj van a diszkó körül, mert újra tombol a bum-bum, ami hallgatástörésre kényszent. Sőt, nemcsak arra, hanem a leghatározottabb tilta­kozásra a folyamatosan ismét­lődő csendháborítás ellen, mert az esetben az ég adta világon semmi másról szó nincs a csendhábontáson kívül. Bele- magyarázni e témába más kita- lációkat, mint a diszkóellenes- ség, személyeskedés vagy egyéni ambíció, üres spekuláció, ami semmivel sem bizonyítható. Megértem, szánom és sajná­lom a Kossuth utcai lakókat, de magamért majd megszakad a szívem, mert engem is istentele­nül zavar a megújult erővel bömbölő „muzsika”. Pedig én nem 300 méterre lakom a Park diszkótól, hanem a Honvéd ut­cában, és isten biza’ nem va­gyok napszúrásos, hogy félrebe­széljek. Honnan tudhatnám, ha nem zavar, hogy a diszkó 1997 január 25-én lépett üzembe tel­jes kapacitással? Miért nem le­het azt a diszkót olyan szinten üzemeltetni, mint a városatyák­kal szervezett éjszakai kontroll idején, amikor síri csend honolt a környéken, és csak az újságtu­dósításból értesültünk a műkö­déséről? Ha akkor lehetett, más­kor miért nem? Illendő tisztelettel megkérde­zem a vállalkozót: vajon ha az ő lakása előtt elkezdene valaki egy-két kazettofonnal bumbu- mozni szerdán, pénteken és szombaton úgy reggel 5 óráig —- persze a 45 decibellen belül —, ugyan mit csinálna? Szakértőt hívna, vagy elküldené az illetőt langyosabb tájakra? Ezt csak azért kérdezem, mert a környék nyugalmának zavarását szakér­tői véleménnyel igazolni enyhén szólva odakozmált érvnek vé­lem. Bocsássa meg a jó Isten a bűneimet, de azt, hogy engem mi zavar és mi nem, azt talán én vagyok hivatott eldönteni és nem a szakértő, akire ő hivatko­zik. Méltányosabb lenne talán a népi bölcsességből példát venni: „mit magadnak nem kívánsz, másnak ne csináld”, mert köze­lebb vinne egymáshoz a kölcsö­nös tisztelet, megértés és meg­becsülés útján. Végezetül hangsúlyozni sze­retném, hogy senki és semmi el­len nem vagyok, ami belefér a normális emberi kapcsolatok ke­reteibe, de igényt tartok és jogot formálok arra, hogy a saját laká­somban éjszaka pihenni tudjak — akár nyitott ablakkal is. Mihály Imre Kaposvár, Honvéd u. 20/a VI. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom