Somogyi Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1997. február 1., szombat Bulcsu: Búgócsigáid tovább pörögnek Azt mondta reggel a főszer­kesztő, hogy keresem meg Bertha Bulcsút a pécsi ktsz- ben és próbáljam meg szólásra bírni. Fel a fényképezőgép, a vaku a vállra és az első aka­dállyal a portán találkoztam. „Bertha Bulcsu? Az kemény dió lesz!” - mondta a közép­korú asszony. „Az nem nyi­latkozik az atya Úristennek sem.” Hátha! Gondoltam és egy kisebb teremben megáll­tam az akkor már írogató Bul­csu gépe mellett. Formálta a búgócsigákat. Azokat, ame­lyeknek egyikét novellájába foglalta. Csak álltam az esztergagép mellett és néztem, hogyan ké­szül a bűgócsiga. Félóra is el­telt, amikor hátrafordult és rám mordult.- Mit keres itt? Újabb fél óra után engedé­lyezte - így, keményen, hatá­rozottan hogy kérdezzek, beszélgessünk. Aztán bekerült az Esti Pécsi Naplóhoz. A kulturális ro­vatba, majd meg vezetőnek és jó barátok lettünk. Olyan em­ber volt, aki határozott, aki tudta, hogy mit akar és azt meg is valósította. írt, szépen, szabatosan és Bertha Bulcsu stílusban. Szigorúan megszer­kesztett mondatokban fogal­mazott. Egyszer - emlékszem - azzal lepett meg bennünket, Aki megírta a telefonkönyvet hogy megírta a telefonköny­vet. Végigvezette az olvasót a nevek tömkelegén. Egysze­rűen nem lehetett abbahagyni az olvasását egyszer, kétszer, háromszor. A nevekről véle­ménye volt, a nevekkel elbe­szélgetett, a nevek gondolato­kat ébresztettek benne. A lakása Pécs belvárosában átjáróház volt. Bármikor be­nyithattál hozzá. Ha írt, akkor sem zavartad. Csak intett, hogy ülj le. Te pedig bámultad a sok lengyel vodkás üveget. Ott sorakozott körben a fal mellett, szekrény helyett. Üres üveg volt mind. A teli az asz­talon várt rád. Csak lengyel vodka. S ha befejezte az írást, jöhetett a beszélgetés, mindig az irodalomról. Mi van a Je­lenkorban? Mit szeretne meg­írni és miért? Mert az írással mindig célja volt. A Balatont imádta, sőt. A balatoni emberek külön helyet foglaltak el szívében. Érthető. Itt született, nevelkedett, élt és visszatért. Az utóbbi időben egyre kevesebbet. Nehezen járt, de neki nem a járás-kelés volt a fontos, hanem a találko­zás balatoni emberekkel, bará­tokkal, ismerősökkel. Már nem jön, nem jöhet többé. Elment. De a búgócsi­gái tovább pörögnek, gyer­mekkacajtól kísérve. Gáldonyi Béla könyvespolc Glenn Meade: Hófarkas „Farkas ólálkodik körülöttem és a véremet akarja. Ki kell ir­tanunk a farkasokat!” Ezeket a szavakat mondta állítólag Sztálin 1953. február 17-én, két héttel halála előtt... És a Farkas valóban táma­dásba lendült. A Hófarkas. Glenn Meade fiatal amerikai író hihetetlenül pergőritmusú dokumentumregénye arról az 1953-as tervről szól, amelyet a CIA készített elő Sztálin likvi­dálására. Ez volt a Hófarkas- akció... Csak kapkodhatjuk a fejün­ket a váratlan információktól. Negyven évnek kellett eltel­nie, míg ezek a tények kitu­dódhattak. És megismerhetjük őket, ha csak regényes formá­ban is. Glenn Meade ezzel a köny­vével mutatkozik be a magyar olvasóknak, de nevét érdemes megjegyeznünk. A szerző méltó tanítványa Frederich Forsyth-nak, akit már régóta jól ismer a magyar közönség is. Meade meggyőződéssel vallja, hogy ez a CIA-terv lé­tezett. Létezett és az olvasónak is beszuggerálja. Létezett, még akkor is, ha sokan, akár Kele­ten, akár Nyugaton az örök fe­ledés fátylát szeretnék ráborí­tani... 1953 kemény telén indul a regény. Az egyik legjobban ki­képzett CIA-ügynök, az orosz származású Alex Slanski (aki­nek Sztálin szinte az egész csa­ládját kiirtatta) és a GULAG-ot is megjárt fiatal Anna Korévá útnak indul Sztálin meggyilko­lására. A hideghárobú talán legvál­ságosabb hónapjai ezek. Az egyre kiismerhetetlenebb, oly gyakori dühkitöréses Sztálin már közvetlen környezetére is életveszélyes... A Szovjetunió Amerika előtt jár a hidrogén­bomba kutatásban. A késhegyig menő harcban Amerika most vesztésre áll. Mindenképpen meg kell akadályozni a Harma­dik Világháborút. És az alig ha­talomra került Eisenhower el­nök beleegyezik a Hófarkas- akcióba. Ám közben megválto­zik a helyzet. A CIA tervéről a KGB is tudomást szerez. Most már veszélyes a Hófarkas ak­ció. Le kell állítani. És új ügy­nök indul útnak - Slanskiék likvidálására... A drámaian pergő esemény- sorozatot, a végkifejletet termé­szetesen már csak az olvasók érdekében sem ildomos elárul­nunk. A csattanó a mű végén valóban csattanó lesz, szinte fejbe vágja az embert... Clenn Meade mestere a fiktív és do­kumentatív elemek ötvözésé­nek, a valódi és kitalált szemé­lyek szerepeltetésének. A re­gény egyik legrokonszenve­sebb alakja Jurij Lukin KGB- őrnagy, aki - ne féljünk a pate- tikus kijelentéstől - a világtör­ténelem egyik legembertele­nebb szervezetében is ember tudott maradni... Nem lehet eléggé hangsú­lyozni a mű dokumentatív érté­keit. Hihetetlenül plasztikus képet kap az olvasó a CIA és a KGB felépítéséről, a két hatal­mas szervezet egymás elleni kíméletlen harcáról. És mind­ezeket Clenn Meade úgy ötvözi a cselekménybe, hogy a sodró lendület egy pillanatra sem tö­rik meg. A vaskos regény fóku­szában pedig ott állnak a törté­nelmi események irányítói. Az egyre bomlottabb agyú. diktá­tor, Sztálin. Akinek pillantása a legjoválisabb mosoly mellett is örökké jeges. A rokonszenves Eisenhower, akiről a mai kö­zépgeneráció azt tanulta, azt súlykolták belé, hogy ő volt Hruscsov fő tárgyalópartnere. És mindenekelőtt Lavrentyij Berija, a KGB mindenható fő­nöke, a történelem egyik legsö­tétebb figurája. Kielégíthetetlen hataloméhsége miatt állítólag neki is szerepe volt Sztálin ha­lálában. A történelem igazi fin­tora, hogy mint a nyugat ügy­nökét, végezték ki... Napjainkban, amikor az in­formációrobbanás miatt szinte állandóan újabb és újabb bor­zalmakat hallunk, önkéntelenül felmerül a kérdés: érdemes-e ennyire elmélyedni a 40 évvel ezelőtti eseményeken? Glenn Meade-del adjuk meg rá a fele­letet: Igen! Sok mindenre vá­laszt kapunk, hogy mi is történt (történhetett?) Sztálin kujcse- vói dácsájában, azon a sors­döntő, 1953. március 2-i éjsza­kán... „Nem a jövőt a legnehe­zebb megmondani, hanem a múltat” - tartja a híres orosz közmondás... A „Hófarkas” fontos láncszem ehhez a múlt­hoz... Dr. Sipos Csaba AZ INTERNET KÜLÖNLEGESSÉGEI Belépő a Downing Street 10-be A brit miniszterelnökség épületébe bárki beléphet, ha van In­ternet belépője. A komputer és a hálózat segítségével körbejár­hatja John Major brit kormányfő és híres elődei, Churchill vagy a Vaslady, Margaret Thatcher birodalmát. (Internet-cím: http://www.number-10.gov.uk .) A „Cyber Premier”, miként a brit sajtó az internetes miniszterelnököt elnevezte, személyesen üdvözli és kalauzolja vendégét a fekete homlokzatú történelmi épületben, amely 261 esztendő óta szolgál az egykori világbi­rodalom kormányfőjének hivatalául és otthonaként. A látogatás további egérkattintásra ösztönzi az érdeklődőt, aki ennek révén első kézből tájékozódhat a Major-kormány tevékenységéről. Szigetországi megfigyelők szerint azáltal, hogy az Internet ré­vén kinyílt a Downing Street 10. ajtaja, Major és párthívei a vá­lasztási kampányban jelentős előnyt szerezhetnek. Itt az Internet-temető Egyedülálló ötlettel állt elő az aktív nyugdíjasok francia szövet­sége (IURRARD): Dijonban megnyitja az első Internet-teme­tőt. A hálózaton közös „hompédzset”, honlapot, cégért helyez­nek el, amely virtuális sírokat, sírhelyeket ábrázol. Mindazok, akik szeretnének méltó elektronikus síremléket állítani hozzá­tartozóiknak, a jelképes hantokra egyaránt tehetnek fényképet vagy videófelvételt. Ézáltal az elhunyt hozzátartozók, rokonok, barátok, ismerősök emléke bármikor felidézhető. Jean Rollet, a dijoni nyugdíjasok elnökhelyettese ekként indokolta az első hallásra kissé kísértetiesnek tetsző ötlet megvalósítását. „Az elektronikus temető létesítésekor főként olyan emberekre gon­doltunk, akiknek hozzátartozói a világ különböző országaiban alusszák örök álmukat. Az idősek nehezen szánják rá magukat hosszú utazásokra, hiszen gyakran még önmaguk ellátása is ne­hezükre esik. Mások viszont úgy vélik, hogy gyermekeik már nem fogják fölkeresni sírjukat a valóságos temetőben. Számí­tógépes munka, tanulás közben talán igen.” „Egérrel” talán még virágot is elhelyezhetnek majd a képernyőre idézett halmokon. Az Internet-temetőben az elektronikus sírba akár családi okmá­nyokat, levéltárat is rejthetünk, ahonnan bármikor előhívhatók a fontos okmányok, fényképek, hangok. Az IURRARD high- tech temetőjébe február 1-jétől már rendszeresen beléphetünk, ha tudjuk hálózatos címét: http://www.burgundy.net/ji . Internet-sebészet Ha valaki szeretné átoperálni kedvenc színésze vagy vagy szí­nésznője arcát, ezentúl megteheti az Interneten keresztül. Ha tudni szeretné, hogyan nézne ki David Hasselhoff magas hom­lokkal, Sharon Stone Goldie Hawn szájával, vagy Keanu Ree­ves Danny de Vito kopaszságával, megkeresheti Mr. Showbiz plasztikai sebészeti laboratóriumát. „Orvosi előképzettség és drága egészségbiztosítás nélkül próbálkozhatnak az önjelölt se­bészek” - ígéri Mr. Showbiz. „Ha pedig elégedetlenek az eredménnyel, próbálkozhatnak még egyszer.” Az „operáció” után sem unatkozik az, aki bekapcsolja a programot, mivel a házigazda a legújabb hollywoodi pletykákkal, filmes hírekkel és kritikákkal is szolgál. Kikapcsolt orosz előfizetők Kétezer orosz előfizetőjét egyik pillanatról a másikra „lelökte” az America Online (AOL) szolgáltató az Internetről. „Cégünk történetében először - és bizonnyal utoljára - fordult elő, hogy egy egész országot fosztottunk meg az Interneten és az egyéb számítógépes világhálózaton való jelenlétről. - nyilatkozta az AOL-Bertelsmann egyik tisztségviselője az Itar-TASZSZ hír- ügynökségnek. - Az ok meglehetősen prózai és szomorú: ek­ként akartuk megállítani azokat a csalásokat, amelyek a hitel- kártyás elszámolások alkalmával fenyegették cégünket.” Pár hét óta ugyanis lavinaként zúdult a szolgáltatóra, és óráról órára nőtt olyan számlák tömege, amelyeket lopott hitelkártyákkal egyenlítettek ki. A világhálózati szolgáltatónak hétmillió ügy­fele van, közte Oroszország 40 városában is kétezer. Most, hogy az AOL elvágta az orosz szálat, valójában saját üzleti célja ellen is cselekedett, de kényszerhelyzetbe jutott. Nem sta­tisztálhatott a tisztességtelenségnek és a bűnözésnek csak azért, hogy rövid időn belül vezető online-szolgáltatóvá léphessen elő Kelet-Európábán. Mindazonáltal az AOL szakemberei lázasan keresik azt a biztonságos megoldást, amellyel Oroszországot újra visszakapcsolhatják a világhálózat(ok)ra. / Érthetetlen kijelentések A panasz és a divat A somogyiak nem panaszkodók, bár vannak, akiket név szerint is ismernek, dr. Vörös Tamás, a megyei közigazgatási hivatal főosztályvezetője azt mondja, hogy panasszal évente kétszázan keresik fel a hivatalt. Egy részük az önkormányzati intézkedé­sekkel, államigazgatási eljárásokkal kapcsolatos, vagy azokkal az észrevételekkel, amelyeket az ombudsmanokhoz nyújtottak be, de azokat kivizsgálásra visszaküldték. — Mi a panaszok leggyako­ribb tárgya? — Eltérő az önkormányza­tok rendeletalkotási gyakorlata különösen a helyi adókról szóló helyi szabályok. Magasnak tart­ják a helyi adókat, kifogásolják az adószámla egyenlegét is. Mások a szociálpolitikai intéz­kedésekkel kapcsolatban emel­nek kifogást. Hiányolják a szo­ciális segély rendszerességét, és panaszkodtak a gyermekneve­lési segély elbírálása miatt is. — S a hagyományos pana­szok? — Elsősorban az építési sza­bálytalanságokról és az ingat­lan használatról szólnak. Ezek az úgynevezett szomszédü­gyek. Az emberek feljelentik egymást megszokásból, vagy éppen azért, mert a másik háza szebb és nagyobb, mert na­gyobb a szomszéd fája, amely árnyékot vet és áthajlik az ága. A jogorvoslat minden egyes esetben adott, de végső és jó megoldást az hozhat, ha a vitat­kozók megegyeznek. A ható­sági döntés általában tovább rontja a szomszédi viszonyt. — Minden panaszt kivizs­gálnak? — Csak azokat, amelyek ér­telmezhetők. Egy somogyi pol­gártól az alábbi panasz kaptuk: „igazságtalan eljárásból fa­kadó, sértett által sértőket fenn­tartó támogatás kényszerének elutasítása”. Ebben az esetben kudarcot vallottunk, mert nem sikerült megfejteni, hogy mit is akar a panasztevő. Ha jó az idő, rendszeresen megjelenik ná­lunk egy falusi öreg néni, elő­adja éppen aktuális panaszát. Mindig talál valamit. Rendsze­rint megelégszik azzal, ha vé­gighallgatjuk. (Lengyel) Ikergyerekek 92 nap után az amerikai Rockford- bait. Az anya tavaly október 26-án szülte meg a nem egész egy kilós Joshuát, és orvosi segítséggel továbbra is viselős maradt Jacobbal, aki január 26-án született meg, közel há­rom kilós testsúllyal. Eddig még üyen nagy időkülönbséggel nem születtek ikrek fotó: feb-reutrers Siófok film­főszerepben Siófokot választották helyszí­nül a Kikötő című, oszt­rák-német koprodukcióban ké­szülő film producerei. A soro­zatból még idén május és szep­tember között 26 részt leforgat­nak. A történek egésze a Bala­tonon játszódik, attraktív he­lyeken. Főszereplői tevékeny, a problémákra érzékeny és azo­kat megoldó fiatalok. Információnk szerint az alko­tók sokáig keresték a helyszínt, amíg végre „kikötöttek Siófok­nál”. Az önkormányzat képvi­selő testületé úgy döntött: in­gyen bocsátja rendelkezésre a forgatási helyszíneket, A törté­netben név szerint említik a vá­rost, aminek nagy jelentősége van, hiszen Németországból és Ausztriából jön a legtöbb tu­rista a Balatonhoz. C.A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom