Somogyi Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-30 / 25. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1997. január 30., csütörtök A legsikeresebb évét zárta a Vasas nyugdíjasszervezete • • Összetartó, segítő erő Egyesületté lett a karádi klub Az öregek klubja a múlt év végén alakult Karúdon, a napokban pedig egyesületté alakult át, mivel tagjainak száma már meghaladta a harmincat. Csaknem negyven tag neve szerepel a nyilvántartásban. Az egyesület elfogadta alapszabályát, megfogalmazta azokat a célokat is, amelyeket magáénak vall. Bejegyzését most intézik. Az egyesület legközelebbi foglalkozásán a háziorvos tart előadást az időseket érintő problémákról. Vései találkozók a kultúrházban Vése lakosság csaknem az egyharmada nyugdíjas; számuk több mint kétszáz ebben a községben. Az aktívabbak eljárnak a hideg napokban is a nyugdíjasklubba, amelynek találkozóit esténként tartják, alkalmilag a művelődési házban. Ilyenkor tizenöten-hú- szan gyűlnek össze, s jóízű beszélgetéssel, tévézéssel töltik az időt. Piroska-köszöntö Somogydöröcskén Somogydöröcskén tegnap Piroska-napot ünnepeltek az idősek klubjában. Több évi szokás, hogy felköszöntik egymást a névnapokon. Az ünnepelt egészségére vörösborral koccintottak; Pe- resztegi Ferencné klubvezető a tagok nevében adta át az ünnepeknek a virágot. A somogydöröcskei klubban naponta három étkezést vehetnek igénybe az idősek. Hetven helybeli lakos jár ide rendszeresen. A klub hétfőtől péntekig van nyitva; sokan csak beszélgetni, olvasgatni térnek be. Mások a televíziót nézik szívesen, újabban pedig a videót. Különösen a házi felvételeket kedvelik: egy- egy esküvői felvételt többször is megnéznek. Asztmások napja a főiskolán Az Asztmások Somogy Megyei Egyesülete következő találkozójának vendége dr. Mózes Imre, az egészség- biztosítási igazgatóság igazgatóhelyettese lesz. A megyei egyesületnek ezt a rendezvényét február elsején tartják Kaposváron, az egészségügyi főiskolán. A találkozó délután három órakor kezdődik. A fórum után kötetlen beszélgetésre is várják az érdeklődőket. Százhúsz taggal három éve alakult Somogybán a Vasas Szakszervezet nyugdíjasszervezete; a KVGY Rt volt dolgozói hozták létre. Azóta több lett annál: a megszűnt cégektől nyugdíjba vonulók is találtak itt új otthonra. A megalakulás óta Wágner József a szervezet titkára. — Nehéz időszak volt mindnyájunknak: három-négy évtizedig együtt dolgoztak, szinte többet voltunk együtt, mint a családunkkal; ezeket az embereket nem lehet elszakítani egymástól. Amikor sorra megszűntek, átalakultak a régi cégek, kellett valami kapaszkodó. A villamossági gyár vezetősége sokat segített abban, hogy létrejött ez a szervezet. — Nagy energiával irányítja ezt a szervezetet. — Három éve vagyok nyugdíjas. Tizenöt évig dolgoztam lakatosként, a villamossági gyár szerszámgazdálkodási csoportvezetőjeként mentem nyugdíjba, hatvanévesen. Szerettem volna valamit tenni azokért, akikkel a munkahelyen együtt töltöttem életem nagyrészét. Szerencsés embernek érzem magam, mert most is fontos célért dolgozom; ha mi itt valamit elérünk, az azt jelenti, hogy segítettünk valakin. S ha így van, akkor már megérte... — A Vasas szakszervezet talán legerősebb szakszervezet volt. Mit sikerült ebből átmenteni? — Mostani tagjaink magukkal hozták a valamikori „vasasok” összetartását, erejét. Találkozóink ma is az egymáshoz tartozást, a kötődést jelentik. Nem a „múlt” átmentéséről van itt szó: a múlt az, amelyre építeni lehet. — Mit nyújt a tagjainak a Vasas nyugdíjasszervezete? — Sokan fordulnak hozzánk gondjaikkal. Elsősorban megélhetési gondokkal. A tagság 97 százaléka fizikai munkát végzett, és alacsony fizetéssel ment nyugdíjba. Ez a legszegényebb réteg a nyugdíjasok között. Egészségügyi problémákkal is jönnek hozzánk, de ezek többsége is visszavezethető az anyagi gondokra és az életmódra. Próbálunk segíteni: sikerült néhány tagunknak nyugdíjemelést is kiharcolni, vagy valamilyen támogatást. Az ingyenes jogi tanácsadást is egyre többen veszik igénybe. Ezenkívül kirándulásokon, összejöveteleken veszünk részt, más nyugdíjasszervezetekkel közösen. Sokan jöttek el az egészségmegőrző program keretében tartott előadásokra is. S igyekszünk tájékoztatni a tagokat minden közérdekű változásról. — Mit tart az elmúlt három év legnagyobb eredményének? — A számok önmagukért beszélnek: 120 taggal indultunk, ma csaknem 500 a tagok száma. S a legfontosabb: tudtunk segíteni azokon, akik a legnehezebb helyzetben élnek. Megismertek és elismertek minket, a megyehatárokon túl is ismerik a szervezetünket. Ehhez olyan embereket kellett találni, akik megértették céljainkat, s felismerték, hogy nekünk is segítségre van szükségünk, hogy másokon segíthessünk. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a megyei és a városi nyugdíjasszervezettel, a megyei és városi önkormányzattal, a KVGY kft-vel és az MSZOSZ somogyi szervezetével; tőlük sok segítséget kapunk. Országos fórumokon is hallatjuk szavunkat: a megyei nyugdíjasszövetség ágazatai megyei koordinációs összekötőnek választottak, így a somogyi nyugdíjasok szószólójaként részt veszek országos konferenciákon, tanácskozásokon. Ez megmérettetésnek, összehasonlításnak is jó; öröm hallani, hogy a Somogy a megyék közt előkelő helyen áll a nyugdíjasokért végzett munkában. 1996 volt a legsikeresebb évünk; nagy elismerést jelentett, hogy az 50 éve tagokat Sándor László, az MSZOSZ országos elnöke köszöntötte, és vendégül láthattuk Czerván Mártonná dr.-1, az MSZOSZ nyugdíjasvá- lasztmányának elnökét. — Mit várnak az új nyugdíj- törvénytől? — A legalapvetőbb dolgot: hogy a jövő nyugdíjasai jobban járjanak, mint mi, a mostani nyugdíjasoknak pedig hogy a nyugdíjuknak legalább a reálértéke megmaradjon, és ebből megéljenek. Jakab Edit Farsangi mulatság Kaposváron Vidám, táncos összejövetelt rendeztek a héten a kaposvári nyugdíjas egyesület tagjai az MSZOSZ székházban. A jó hangulatú találkozón több mint százharmincán vettek részt, és majdnem éjfélig ropták a táncot fotó: török anett BEOSZTÓ NYUGDÍJASOK Somogybán több mint százezren kapnak nyugdíjat és nyugdíjszerű ellátást. Munkatársaink azt kérdezték: mire mennyit költenek, hogyan osztják be a pénzt? Torma Jánosné női szabó, Kaposvár: - Kettőnk nyugdijából egy fillért sem tudunk megtakarítani. Minden forintnak helye van. A rezsi: a gáztól a közös költségig, a villanyig hihetetlenül sokat elvisz. Gyógyszerre is több ezer forintot fizetek. Szöllősi Józsefné, Kaposvár: - Özvegyi nyugdíjam 20 ezer forint; legtöbbet a villany és a fűtés visz el, a megélhetésre alig marad. Szerencsére a gyerekeim segítenek. Mindennap főzök, de egyszerű ételeket. Nincsenek nagy igényeim. Kisiván Ferencné tsz-nyugdíjas, Várda: - Egyedül élek, 21 ezer forintból. Négy-öt ezer forint a gáz, a villany, a telefon; a jószágnak tápot veszek. Állatokat azért tartok, hogy kiegészítsem a „nyögdíjamat”. Nagyon be kell osztani. A szívgyógyszereim igen drágák. Nem is emlékszem, mikor vettem utoljára új ruhát. Mozira, színházra sem telik, pedig nagyon szerettem valamikor. Kolonics András targoncavezető, Nagyatád: - A nyugdíjam meg feleségemé együtt 36 ezer forint. Hatezer forint a fűtés, a villany 1600. Több mint kétezret adunk ki gyógyszerekre. Kevés marad. Van két unokám is, akit segíteni kell. Szűkösen, de beosztással élünk, hónapról hónapra. Nagy Lajosné, Rinyaszentkirály: - A tsz-ből mentem nyugdíjba 1250 forinttal, ma tízezer forint felett kapok. Egyedül élek. Ennyi van, nekem ezt kell beosztani. Hoffmann Pálné (76) betanított munkás, Nagyatád: - Három műszakban dolgoztam szalag mellett, 25 évig; most 18 ezer forintot kapok. Meg kell gondolni, hogy egyáltalán mit vegyek. A kertben termelek zöldségfélét, ez segít a megélhetésemen. Major István vasutas, Gyékényes: - Havonta számvetést készítünk. Első helyre kerülnek a feleségem gyógyszerei és a megélhetés költségei. Havonta egyszer bevásárolunk: üsztet, cukrot, olajat, s beosztjuk. Máskor csak kenyeret és tejet veszünk. Virgoncz Lajosné, Barcs: - A mi korosztályunknak nem újdonság a szegénység; a nyugdíj mellett dolgozni kell. A kertben megtermeljük, ami kell. Sok mindent házilag készítünk. Németh Sándorné postai ügyintéző, Marcali: - Húszezer 760 forintot kapok. A kertemben megterem a zöldség, de a lakás fenntartása igen drága. Hihetetlenül magas lesz a gázszámlám; emellett ott a víz, a villany, az újság- és a tv-előfizetés. Lehet, hogy rámegy az egész nyugdíjam. Tartalékom semmi sincs. Csató Sándorné pedagógus, Szólád: - 38 ezer forintot kapok, a féljem meg 27 ezret. Állattartással is foglalkozunk meg szőlőműveléssel. A gyerekeinket nem kell már segítem. Horváth István kovácsmester, Nyim: - Húszezer forinto- tot kapok; a feleségem leszázalékolt nyugdíjas, ő 9 ezer forintot. A házat vezetékes gázzal fűtjük; szűkösen, de futja ebből a pénzből. A krumplit, zöldséget megtermeljük. Szél Mihályné Németsűrű puszta: - Özvegyi nyugdíjam 11 ezer 700 forint. Ebből gyógyszerre elmegy kétezer; ezer forint a vízdíj, a villany; kenyérre 1700, tejre 800 forintot költők, cukorra és lisztre több mint 1500-at. A tüzelő megvétele a legnehezebb. Nagy Ernő Nagycsepely: - A feleségem is tsz-nyugdíjas; ketten összesen 37 ezer 800 forintot kapunk. Van 400 négyszögöl szőlőnk, tartunk disznót, baromfit. A kiadás: a vízdíj, villany, gáz (mert azzal fűtünk) havi 19 ezer forint. Fizetjük a gépkocsi- és a földadót. Nagy igényünk nincs már. Gaál Lajos Marcali: - Két helyről kapok nyugellátást: a Mól Rt-tői, ahol 22 és fél évet dolgoztam, meg Amerikából 11, ugyancsak fizika munkával töltött év után. Megvan az anyagi biztonságunk; a feleségem is nyugdíjas. Pénzünket bankba tettük, annyit veszünk ki, amennyi éppen kell. Mintegy 70 ezer forintot költünk, de ebben már benne van a hévízi fürdés is. Az a 11 év odakint igen kemény volt; itthon lett belőle Amerika. Dezső István bányász Andocson él, rokkantnyugdíjas: - A feleségem gyesen van, én 12 041 forintot kapok; havi 20 ezer forint összjövedelmünket hármunkra alig tudjuk beosztani. A villany, víz, fűtés elviszi szinte minden pénzünket. Most kértem az önkormányzattól tízezer forint egyszeri támogatást, de csak kétezret adtak. Lassan fölkopik az állunk. Gadácsi Mihály traktoros, Nagytoldipuszta: — 21 ezer forintot kapok, a feleségem 17 ezret. De 42 ezer forintot fizettünk a fűtőolajért, 24 500-at a tűzifáért. Nehéz volt összekuporgatni. Eddig anyámról is gondoskodnunk kellett, mert ő egy fillért sem kapott. Most, hogy meghalt, már ketten osztjuk be a pénzt. Terveznek a nagyatádi konzervgyári nyugdíjasok Gunarasra készül a klub Tagdíjakból, támogatásokból, évente mintegy 130-140 ezer forintból gazdálkodunk. Ebből jutott kirándulásokra is - mondta Tóth Ferenc, a nagyatádi konzervgyár nyugdíjasz- szervezetének elnöke. Most készítik a klub idei programját. Nagyatád legnagyobb nyugdíjasszervezetének csaknem kétszázötven tagja van. Tóth Ferenc elmondta, hogy rendezvényeiket alkalmanként legalább százötvenen látogatták. Nagy sikere volt az év végi műsoros estnek: ezt még most is emlegetik. — A klubtagok nagyobb része kétkezi munkás volt; mindenki szakszervezeti tag, összetartunk — mondta az elnök. A klub programja változatos. A kirándulások a kikapcsolódást szolgálják, jártak már Kaproncán is. Többször tartanak összejöveteleket; tájékoztatót hallgattak meg a város fejlődéséről, és a tagok zöme igényli az orvosi előadásokat is. Szigorú a klub pénzügyi elszámolása, minden fillért beosztanak. A gazdasági ügyeket Tóth Ferenc intézi, de segít a nyolc csoportbizalmi, aki a klubtagokkal tartja a kapcsolatot. Képviselőik látogatják a város többi nyugdíjasszervezetének a rendezvényeit is. Nemrég vették föl a kapcsolatot a helyi Bajtársi Szövetséggel. — Kedvezményesen szereztünk cukrot, alma- és sajtakciókat szerveztünk. Harminc tagunknak a kivételes nyugdíjemelését intéztük — sorolta teendőiket. — Nagy segítség, hogy a Limpex konzervgyár kft helyet ad, s ott megtarthatjuk rendezvényeinket. Az idén is elmegyünk Gunarasfürdőre. Tervezzük, hogy felvesz- szük a kapcsolatot a Csáktornyái vagy a kaproncai nyugdíjasokkal is. Németh István Hiányzó közösség Gerézdpusztán A gerézdpusztai megállóban - várt az autóbuszra Balogh József. Igalba, a fürdőbe indult a 76 éves férfi - ott keres írt ízületi bántalmaira. A menetrend szerinti járat érkezése előtt beszélgettünk. Az igali víz, úgy érzem, jó hatással van a betegségemre - mondta Balogh József, miközben botjára támaszkodva fölállt. - Nyugdíjasként költöztünk ide; Csopak ugyanis nekünk, különösen nyáron, nagyon zajos volt. Megvettünk Gerézdpusztán egy kis öreg házat, és rendbe tetettük. Azért is választottuk ezt a csendes, tiszta levegőjű pusztát, mert húsz évig voltam repülőgépvezető. Legutóbb a mezőgazda- sági repülőknél dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba. Nekem már elegem van a zajból.- Vadászrepülő volt a légierőnél?- Nem; a katonaságnál felderítőként szolgáltam, majd a szállító repülőknél. Az évek során egyébként sokféle területen dolgoztam. Politikai üldözött is voltam; azt állították, hogy én kísértem Horthy Istvánt 1942- ben. Ez persze nem igaz.- Milyen az élet Gerézdpusztán?- Ez egy kicsit már a világ vége. Nekünk, időseknek azonban a nyugalom, a tiszta levegő a legfontosabb. Az ellátás ugyan nem a legjobb a pusztán, de elfogadható a közlekedés, így ha valamit venni akarunk, beutazhatunk akár Somogya- csára, akár Igalba is. A polgármesteri hivatalban pedig mindig segítőkészek, ha ügyes-bajos dolgainkat kell elintézni.- Van-e, ami hiányzik?- Hogyne: a közösségi élet. Elhidegedtek egymástól az emberek. Ezért is jó volna, ha az önkormányzat figyelne erre, és alkalmanként szervezne összejöveteleket, ahol társalognánk; ott legalább elmondhatnánk mindennapi gondjainkat, megbeszélhetnénk a világ eseményeit. S nemcsak az idősekre gondolok. Ez a kapcsolat nekem nagyon hiányzik.- Látogatják-e a gyerekei?- Ritkán. Csopakon, Bábolnán, Székesfehérváron és Sáros- don élnek, és inkább csak nyáron jönnek. Itt egy kicsit kikapcsolódnak; megnyugtatja őket a táj szépsége. Krutek József
