Somogyi Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

1997. január 2., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 3 Parlamenti képviselők a lehetőségekről A jövő kulcsszava: gazdaság (Folytatás az 1. oldalról) Francz Rezső' (MSZP): - Op­timizmusomat több, jól alakuló gazdasági folyamatra alapozok. Előrelépésnek tartom például országos szinten a kamatok csökkenését. Dél-Somogyot il­letően pedig azért vagyok op­timista, mert minden esély meg van arra, hogy ipari park léte­süljön itt, és arra is, hogy Barcs és Nagyatád térsége kiemelt gazdasági övezetté váljon. A mezőgazdaságot tekintve azért vagyok bizakodó, mert jelentő­sen nő a támogatottságának mértéke; nő a beruházásokat elősegítő támogatás, a közvet­len költségcsökkentésre irá­nyuló támogatás és az export- támogatás. Persze a nagyobb támogatottságnak is csak akkor van értelme, ha okosan élünk vele. Dr. Lövey László (MSZP): - Két dolgot szeretnék. Azt, hogy előrelépés történjen a mező- gazdaság irányításának kezelé­sében és készüljön el a markáns agrárprogram. Az agrárprog­ram napirenden van, s az új mi­niszter is alkalmas személy a megvalósítására, de ha nem kapja meg a kormány támoga­tását az energiája elmegy a napi kvótaharcokra. A kormánynak el kell dönteni, hogy a mező- gazdasági önszerveződés kinek a kezébe kerüljön. A piacot ne a minisztérium irányítsa. így pro­fitálhat a belső mezőgazdasági piac és jó pozíciókkal tárgyal­hatunk az integrációról. Barkóczy Gellért (FKGP): - Új munkahelyeket, s a Bala- ton-parti települések fellendü­lését, a vízminőség javulását várom. A magyar mezőgaz­daságnak pedig gazdaságos­ságot, jó termést és jó időjá­rást. Tisztességes kampány­felkészülést, ami talán már tavasszal elkezdődik. A kor­mány ne tegye rá a magyar mezőgazdaság tevékenysé­gére a külföldi terméket a ha­zai tenyészállatok felszámo­lásával. A fogyasztás csök­kentése sem viszi a gazdasá­got előre. Jó lenne, ha frak­ciónk ajánlásait megszívlelné a kormány. Vidéken .nincs munkahely és sok a kény­szervállalkozó. A vállalkozá­sokat ösztönző adótörvé­nyekkel több adózótól több pénz folyna be az államkasz- szába. Dr. Lamperth Mónika (MSZP): - A somogyiak szá­mára különösen fontos volna, hogy megerősödjenek a nem­zetközi kapcsolataink a déli szomszédainkkal. Bízom benne, hogy az idén az aktív dolgozók és a családok terhei elviselhetők lesznek. A kor­mány vállalta, hogy a nyugdíj reálértékének megőrzését biz­tosítja, ez fontos lenne. Ma a legsúlyosabb terheket a gyere­kes családok cipelik, s ezen mindenképpen változást várok. Szeretném, ha 1997. nem lenne olyan gyötrelmes, mint az óesz­tendő volt, ha megint bizako­dóak lennének az emberek: csak az tud alkotni, aki hisz a jövőben. Dr. Házas József (MSZP):- Stabilitást és a nemzeti össz­termék növekedését várom. Azt, hogy az állampolgárok is érezzenek majd valamit azok­ból a kedvező folyamatokból, amelyek a makrógazdaságban már elindultak. Somogynak most nagy tervei vannak a terü­letfejlesztésben. Szerencsésen a regionalitás felé fordult a me­gye, amely kezdeményezője volt a régió együttműködésé­nek. Én is változatlanul szeret­nék a Balatonért tenni. Tagja vagyok annak a csapatnak, amely előkészíti a törvényter­vezetet. Készül a turizmus tör­vény is, de szándékaink szerint a Balaton-törvény konkrét, át­fogó és regionális szemléletű lesz. Dr. Páris András (SZDSZ):- Jobbat, mint ami eddig volt. Mondhatnám azt is: remélem, hogy a Tocsik ügynek az utolsó szögéig utánajárnak. Végülis ugyanazt várom, amit bármelyik állampolgár. Élhe­tőbb lesz az ország: a ráncok kisimulnak, az emberek kedé­lyesebbek és barátságosabbak lesznek. S a mindennapi vi­szonyaink végre érezhetően javulnak. Bízom abban, hogy a jelenlegi politikai garnitúra ennek érdekében levonja a megfelelő következtetéseket és a hiteles politika kerül elő­térbe. Boldogabb évet várok 1997-ben, de legalább olyat, mint az előző volt. István József (FKGP): - Boldogabb, eredményesebb évet szeretnék minden polgár­nak. Azt, hogy tehetséges gyermekeink továbbtanulhas­sanak, a társadalmat eltartó dol­gozóink ne rettegjenek a mun­kahelyük elvesztése miatt. Nyugdíjasainknak ne legyenek napi megélhetési gondjai, a be­tegek kapják meg a gyógyulás­hoz szükséges kezelést. Ha ösz- szefognának a közjóért azok, akik tehetnek érte: egyházak, hívő emberek, elkötelezett személyek a testvéri szeretetben együtt szolgálnának. A határon túl élők otthont találjanak abban az országban, ahol születtek, fé­lelem nélkül éljen minden pol­gár. Mindenki becsületesen szolgáljon azzal a tálentummal, aminek birtokában van. Amit mindenki szívesen elhagyna Óévi veszteségek Új év jön, új veszteségekkel és új hozadékokkal. A számadás időszaka a mostani. Mérlegük egyik serpenyőjébe kértünk be­tekintést néhány somogyi polgártól: mit vesztettek el 1996-ban, illetve mit hagynának ott szívesen az elmúlt évben. Spindler Béla színművész: A veszteségeinket veszíte­ném el, ha tehetném. Szívesen magam mögött hagynám a csa­ládi tragédiákat, betegségeket, a gyermekeink elhelyezkedései gondjait és a lakásunk kirablá­sát. íó lenne 1996-ban hagyni azokat a reménytelen arcokat, amelyekkel nap mint nap talál­kozunk az utcán: a gyógyszerre kéregető nyugdíjasok és a munkanélküliek tekintetét. Saj­nos, az óesztendőben maradtak az elúszott olimpiai reménye­ink és néhány politikai botrány mellett a ki nem derült ügyek is. Szász Zoltán katonatiszt: A munkahelyemet vesztet­tem el. Igaz, kétszáz kilomé­ternyire felajánlottak egy má­sikat, de két gyerekem van, a családunk és a barátaink Ka­posváron, illetve Somogybán laknak. Lehet, hogy 1997-ben a szülőföldemet is elveszítem? Dr. Csapó János egyetemi tanár: Az elmúlt évtől kaptam a legtöbbet: elvesztettem a do­censi rangomat, helyette egye­temi tanárrá neveztek ki, va­lamint tudományos dékánhe­lyettessé. A Somogyi Tudós­klub elnökévé választottak, és megkaptam a Tudományos Életért Alapítvány aranygyű­rűjét. 670 ezer forintot „vesz­tettünk”: a megyei és a kapos­vári önkormányzat segítségé­vel ennyivel támogathattuk a tudományos kutatással is fog­lalkozókat. Winklemé Babos Mária könyvtáros: Sokadszor vesztettük el a hi­tünket, és persze ismét igyek­szünk megtalálni: erről szól az élet. 1996-ban kellene hagyni az áremelkedéseket, a család- támogatási rendszert, a köz­szolgáltatások jelentős részét és az oktatási intézmények szín­vonalát. Ad absurdum a gyere­keink étvágyának, testsúlyuk­nak és magasságuknak a növe­kedését is. Katona József Újévi remények Nagy jelentőségű apró örömök (Folytatás az 1. oldalról) Vadasfalvi János, Balaton- boglár alpolgármestere: — Gazdagabb évet várok. Azt, hogy megáll az elszegényedés és stabilizálódik a gazdaság, esetleg felfelé ívelő pályára áll. Balatonboglár életében békére és minél több fejlesz­tésre számítok. Kiss Imre nagyatádi vállal­kozó: — A munkanélküliség kényszerített a vállalkozásra, s félek, hogy a felvett köl­csönt és hiteleket nem tudom visszafizetni. Kiszámítható szabályozókra és az eddigi­eknél jobb piaci viszonyokra lenne szükség. Jó volna végre néhány évre előre tervezni már. Tavaszi József, az ordacsehi mezőgazdasági szövetkezet elnöke: — Legalább olyan évre számítok, mint az 1996- os volt: jó áron adtuk el a ter­mékeinket. A fejlesztési terve­ink között tárolószín, a gép­park bővítése és a gázfűtés to­vábbi kiépítése szerepel. Pá­lyázataink sikere dönti el, hogy melyiket tudjuk megva­lósítani. Nagy Sándor, torvaji építési vállalkozó: — Az 1997-es év nem ígér semmi jót. A vállal­kozókat nagymértékben sújtja az adó, a tb és az egyéb kiadá­sok. Az árak a csillagos égig szöknek, ezért egyre kevesebb az építtető. Csak alvállalko­zóként tudok munkát szerezni, s annak nagyságától függően 5-10 alkalmazottnak biztosí­tok foglalkozást. Abban bí­zom, hogy a vállalkozásomat 1997-ben is fenn tudom tar­tani, ellátására lesz egészség is. Czobor László, tengődi munkanélküli hegesztő: — Dolgoztam már külföldön, s remélem, hogy február köze­pétől Németországban ismét találok a végzettségemnek megfelelő munkát. Ha ez sike­rül, akkor visszatornázhatom magam az 1991/92-es élet- színvonalra. Ezzel viszonylag elégedett lennék... Zsigó Tamásné, somogydö- röcskei gyes-en levő bolti el­adó: — A két kicsi nevelése — maga a gyerekvállalás — mind nagyobb gond. Azt re­mélem csak, hogy a férjemnek 1997-ben is lesz munkahelye és elkerüli a családot a beteg­ség. A szeretet mellett, többet kívánunk nyújtani gyermeke­inknek, mint az előző évben. Fehér József fiadi nyugdí­jas, kisvállalkozó: — Re­ménykedem, hogy lesz egész­ség az állattartáshoz, mert kell a nyugdíj mellé a kiegészítés. Több mint ötven disznót hizla­lok: azt remélem az új évben olyan felvásárlási árak lesz­nek, hogy nem kell felszá­molni az állatállományt... Egyre kevesebb az utas — állítja Szabó Géza, siófoki ta­xis. — Akinek van autója, an­nak nincs szüksége a szolgál­tatásunkra, akinek pedig nincs, az emelkedő benzin és alkatrészköltségek miatt nem tudja megfizetni a viteldíjat. Télen ráfizetéses a taxizás, ke­resni csak a nyári két hónap alatt tudunk. A külföldiek ugyanis csak nyáron jönnek Siófokra, mert máskor nincse­nek vonzó programok. Az Inter taxit nyolc éve ala­pították, jelenleg húszán dol­gozunk a cégnél. Ha az ide­genforgalom csökken, gondok adódhatnak. Rossz előérzetei vannak Mészáros Béla, balatonszabadi fodrásznak: — Nemsokára megállapítják, hogy mennyi lesz a fodrászként bevallható legkisebb adóalap. Ennek a mértékét még nem tudjuk. Nem a főutcán van az üzle­tem, hanem egy eldugott kis mellékutcában. A rezsi és anyagköltségek nagyon emel­kednek. Pesszimista vagyok, félek az új évtől. Harminc éve vagyok a pályán, de másokkal együtt most azon kell gondol­kodnom, hogy bezárom a bol­tot. Gyenes László, kőröshegyi ruhatisztító 83 éves, még édesapja üzemében tanulta ki a szakmát. — Egyedül dolgo­zom, van munkám elég. Kell is. A rendszerváltáskor azt hit­tem, hogy meg tudok majd élni a nyugdíjból, de sajnos nem így történt. Horváth Jánosné nagyatádi nyugdíjas: — Először is sok­kal jobb időt, mert ez a tartós, nagy hideg elviszi a nyugdí­jamat. A tizenkétezer forint­ból már csak egy-két hétig futja a tüzelőre, de emellett meg is kellene még élni. Min­dig is féltem a téltől. Ha a mostanit átvészelem, akkor hálát adok a jó istennek. Má­sodszor meg csak békességet várok és kívánok mindenki­nek. Tavaszhímök a télvíz idején A kaposfürediek nem kis meglepetésére gólya szállt le tegnap délután az Ibolya utca egyik portájának udva­rába, telefonált szerkesztő­ségünkbe a szomszédos ház lakója, Miklós Tibor. A fa- gyoskodó költöző madár­nak, aki feltehetően nem tu­dott a télre délre szállni tár­saival, eleséget adtak az ott lakók, s megpróbáltak állat­orvost is keríteni neki. Nyugodtan telt a mentősök szilvesztere Az elmúlt évbúcsúztatókhoz képest kevesebb sérülés tör­tént szilveszterkor Somogy­bán. Súlyos esetben nem kellett kivonulni a mentő­söknek. A Kaposvári Men­tőállomás dolgozói négy ré­szeget szállítottak kórházba. A tegnapi melegfront hatá­sára több szívbeteghez is kivonultak a fehérköpenye­sek, akiknek Siófokon is akadt dolguk, mert két em­bert leütöttek az utcán és őket kellet az ügyeletesek­nek elsősegélyben részesí­teni. Az óév utolsó és az újév első tüze 1996-ban utoljára Siófokon akadt dolguk a somogyi tűzoltóknak. Az Erkel Fe­renc utcában elektromos zárlat következtében kié­gett egy konyha. A mintegy félmillió forint kárt okozó lángokat eloltották a sió­foki tűzoltók. Az újév első tűzesete a Pécs-Fonyód kö­zött közlekedő személyvo­naton történt. Az elsőosztá­lyú kocsi mosdójában be­fagyott a vízvezeték, amit Pécsen olajos rongyot égetve melegítettek föl. Némi túlbuzgóság is tör­ténhetett, mert Osztopánnál füstölni kezdett a vezeték szigetelése. Szerencsére a jegykezelők ezt időben ész­revették, eloltották az iz­zást, közben meg se kellett állnia a vonatnak. Dohányárut loptak a raktárból Nagyatádi kft tulajdonában van az a pedrócmajori áru­ház, amelynek raktárhelyi­ségét kirabolták a napokban. A tettesek levágták a rácsot, betörték az ablakot, majd dohányárut vettek maguk­hoz közel háromszázhetve­nezer forint értékben. Az ügyben lopás büntette miatt ismeretlen elkövetők után nyomoznak a nagyatádi ka­pitányság rendőrei. OTP-fiókok, tömegjelenetek nélkül A húszezredik kártyásra várva (Folytatás az 1. oldalról) Kovács Antal igazgató ezt követően el­mondta, hogy a múlt év elején hét pénzkiadó automatánk működött, most már 18, s 1997 első napjaiban még két helyen állítunk fel ilyen automatát. A kártyaelfogadó helyek száma is nőtt: 450 POS-terminált telepítet­tünk a megye üzletházaiba, a nagyobb for­galmú benzinkutakhoz, vendéglátóhelyekhez. Az igazgató azt mondja: — főleg a fiatalok körében volt nagy sikere az új kártyarend­szernek, ők azonnal elfogadták. A középk­orosztály is szívesen használja ma már. A fo­lyószámla-tulajdonosok száma az év eleji 25 ezerről 38 ezerre nőtt, az új partnereik mind­egyikének van kártyája. Év elején hatezer kár­tyatulajdonosuk volt a megyében, most a húszezrediket váijuk. A kártyák sikeréhez a forint konvertibilitása is hozzájárult, és az, hogy az elmúlt évben még ingyen adtak egy kártyát a folyószámla-tulajdonosoknak. — Egy pénzintézetben naponta tapasztal­ható és lemérhető az ügyfelek anyagi helyze­tének alakulása... — A lakossági betét- és értékpapír-állo­mány 25 százalékkal, a lakossági devizabeté­tek összege' 5-6 százalékkal nőtt, ez kedvező változás. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy hosszúlejáratú hitelek állománya 5 százalékkal csökkent, vagyis kevesebben vállalkoztak építkezésre, nagyobb beruhá­zásra. A rövidlejáratú, főleg áruvásárlási hite­lek összege viszont nőtt. A vállalkozói forint­betétek 35 százalékkal nőttek az idén. A leg­szembetűnőbb a növekedés a vállalati szférá­ban: a devizahitelek aránya négyszeresére emelkedett. Fontos megemlíteni partnereink között az önkormányzatokat. Az önkormány­zati betétek 30 százalékkal nőttek, de ez első­sorban a részvényeladásoknak köszönhető, egyszeri és megismételhetetlen folyamat, és nem jelenti azt, hogy javult volna az önkor­mányzatok helyzete. — Egy ilyen látványos fejlődés után már nem könnyű újdonságokat nyújtani a mostani és leendő ügyfeleknek... Mik lesznek 1997. legfontosabb feladatai? — Elsősorban a szolgáltatások minőségén szeretnénk javítani. Vannak még tömegjele­netek az OTP fiókjaiban. Szeretnénk elérni, hogy az apróbb, mindennapi ügyek intézésé­nél egy percnél tovább senkinek se kelljen sorban állni. A vállalati és az önkormányzati számlák is bekerülnek az on line-rendszerbe. A megyeszékhelyen hamarosan megnyitjuk az új fiókunkat, a mostani fiókunkban pedig gyorspénztárakat alakítunk ki. Kedvező, ala­csonyabb kamatú hitelkonstrukciókkal sze­retnénk segíteni az ügyfeleket, részint a La­kástakarékpénztárhoz, részint a folyószámla- hitelekhez kapcsolódva. Az 1997-es év és ta­lán az utána következő is azonban a bankkár­tyák éve lesz még: ez lesz az elkövetkezendő esztendők legsikeresebb üzletága, várhatóan ezen a területen lesz a leglátványosabb a fej­lődés. (Jakab) Vasvillás verekedés, kirakat- és pincebetörés „Rendhagyó” szilveszter A szokásosnál nyugalmasab­ban múlatta az időt, az óév utolsó, és az újév első óráit szilveszterkor a somogyi éj­szakás műszak. A rend őrei a messzemenőkig elégedettek a megye lakosságával, egy-két kaposvári kivétellel. Somogy rendőr-főkapitány­ságának ügyeletese mondta el, hogy a szilveszteri első beje­lentés 2 óra 27 perckor érke­zett a holdfényes Nap utcából. „Vasvillával kergetnek vala­kit”, rebegte a bejelentő. A konfliktus okát egyelőre ho­mály övezi, annyi a bizonyos, hogy a villás reggeli, vagy in­kább hajnali tusakodásban csak a tekintete lehetett szúrós a bátor gladiátornak, a cselek­ménye szerencsére nem. A ki­érkező rendőrök és mentők megállapíthatták: a súlyos sé­rülést szenvedett sértett csont­töréssel megúszta, míg ketten kisebb nyomait őrzik a csete­paténak. Ennyi volt az éjszaka termése, a következő bejelen­tés már 9.22-kor érkezett. Egy, a rendőrség által is ismert személy besétált az Art Café- ba, ami még nem ütközne a Btk passzusaiba, csakhogy a kávézó zárva volt, emberünk a kirakatot betörve vette be ma­gát a helyiségbe. Sok ideje nem volt a nézelődésre, mivel a gyors rendőri intézkedés vé­gett vetett ottlétének. A két ed­digi esethez még két szimpla pincebetörés társult, ami ösz- szességében alulmúlja a rossz fiúk korábbi teljesítményét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom