Somogyi Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-17 / 14. szám

1997. január 17., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Kevesebben dolgoznak a heresznyei varrodában Jóval kevesebb dolgozóval kezdte meg a munkát a heresz­nyei varroda. A régi dolgozók közül mindössze hárman ma­radtak, a többiek kiléptek, és már a berzencei varroda al­kalmazottai. Helyükre 16 új dolgozót vettek fel - olyanokat, akik korában munkanélküliek voltak. Most folyik a betaní­tásuk. Az idén is blézert varrnak fotó: pölöskei tiborné Pályázati pénz élelmiszercsomagra Háromszázötvenezer forintot nyert a Soros-alapítványtól a bar­csi cigányönkormányzat, hogy segítse a rászorulókat. Négy- százötven élelmiszercsomagot osztottak ki az elmúlt hetekben, s hogy ne kelljen senkit elküldeniük, fölvettek ötvenezer forint kölcsönt is. Ezenkívül tavaly 70 gyereket táboroztattak jórészt alapítványi pénzből, és a cigányvárosrészben élőknek 60 sze­méttárolót is tudtak vásárolni alapítványi támogatással. Újabb telefonigénylők jelentkeztek Csurgón A digitális központ üzembe helyezésével két és fél év alatt há­romszorosára emelkedett Csurgón a telefon előfizetők száma. Az 1024-es központ azonban már megtelt. Ritecz József kör­zetmesterhez pedig szinte naponta érkeznek a város lakosától újabb igények a telefonra; értesüléseik szerint már száznál is többen vannak a várakozó-listán. A Matáv pécsi igazgatósága a nyár végére ígéri az állomás 500 vonallal történő bővítését. Amerikai olajcég jelent meg Barcson Az egyik legnagyobb független amerikai olajtársaság, az Uno­cal is fantáziát lát a barcsi térségfejlesztési elképzelésekben. Ezért magyarországi előretörésének egyik legfontosabb állo­másaként a somogyi határszélt jelölte meg. Egyelőre helyi cé­gek közvetítésével juttatja ide, illetve a horvát piacra a motor­olajat, kenő- és ipari olajait, de várhatóan hamarosan önállóan is megjelenik a határvárosban. A társaságnak az USA-ban több mint 1300 benzinkútja működik. így elképzelhető, hogy rövi­desen ebben a térségben is létesít töltőállomást. Jótékonysági bál a gimnáziumban Jótékonysági bált tartanak ma a barcsi Széchenyi Ferenc gim­náziumban. A rendezvény belépti díjából és az adományokból befolyó pénz a gimnázium alapítványának számlájára utalják át, s ebből támogatják majd a tanulmányi kirándulásokat, díjaz­zák az iskola jó tanulóit, hívnak meg előadókat az iskolába. A jótékonysági bált minden évben megrendezik Barcson, az idén több mint 120-an vesznek részt rajta. Varrónőnek képzik a munkanélkülieket Berzencei és Csurgó környéki munkanélkülieket képez varró­nőnek a csurgói Napsugár szövetkezet. A tizennyolc állástalan­nak a szakma elsajátítása után a szövetkezet varrodáiban adnak munkát. A képzésben résztvevő lányok és asszonyok hat hónap tanulás után szerzik meg a szükséges szakmai képesítést. Munkalehetőségek a Dráva mentén Lakatost, targoncavezetőt, rakodógépkezelőt keresnek többek között a dél-somogyi munkáltatók. A területi munkaügyi kiren­deltség munkatársainak tájékoztatása szerint emellett többen alkalmaznának még asztalost, festő-mázolót, valamint felső­fokú képesítéssel rendelkező pénzügyi ügyintézőt. A legfontosabb feladat, de ezen nem segíthet az önkormányzat Kálmáncsa úttalan útja Kálmáncsa is szűkében van a pénznek, lehetőségnek - sok más kis településhez hasonlóan. Egy valamiben bővelkednek csak itt is: tennivalóban. Az itt élőket arról kérdeztük: véle­ményük szerint melyek a legfontosabb feladatok, amelyek még az idén megoldásra várnak a faluban? Somlai Lajos, az általános is­kola igazgatója: — Borzasztó gond a mun­kanélküliség Kálmáncsán; a legfőbb feladat ennek a keze­lése. Segélyekkel próbáljuk a rászorulók helyzetét némi­képp könnyíteni, de az igazi megoldás a munkahelyterem­tés lenne. A vállalkozók elő­ször azt kérdezik: van-e tele­fon, víz, villany, út? Az első hárommal már rendelkezünk. Ami hiányzik: a jó úthálózat. Kitörési lehetőséget jelentene a falunak egy út építése, amely a 6-os főútra csatla­kozna Kisdobszánál. Kisdob- sza ugyanis mindössze hat ki­lométerre van innen. Ha ez az út megvalósulna, Kálmáncsa sem lenne többé zsáktelepü­lés, és sokan Baranyában ke­reshetnének munkalehetősé­Régen azt büntették, akinek nem volt munkája. Most meg azt, akinek még van - morgott a bolhói nyugalmazott ká­dármester. - Annak van itt jó világ, aki nem csinál semmit, csak bezsebeli a segélyeket. A törekvő ember most is ráfizet. Máltesics György bolhói ká­dármester munkáját az ország minden részében ismerik. Hosszú ideig téeszben dolgo­zott kádárként, aztán kisiparos lett; most nyugdíjas. Már any- nyira túlcsordult szívében a ke­serűség — mondta —, hogy muszáj kiönteni valakinek. — Hatvanöt éves vagyok, egész életemben dolgoztam. Tizenkétezer forint a nyugdí­jam: olyan kevés, hogy szégyel­lem. Eldolgozgatnék a nyugdíj mellett, de a terhek lassan már akkorák, hogy csak egy nagy­üzem tudná kigazdálkodni. Pe­dig dehogy is tudok én már annyit dolgozni. Az ember megcsinál egy-egy hordót. Egyre kevesebbet bírok, a ter­hek meg egyre nőnek: adó, ka­marai tagság, tb-járulék, adóe­lőleg, és mindehhez a sok ad­minisztráció... Azt mondták: fogadjak könyvelőt. No, akkor aztán végképp semmi haszon nem maradna. Az utolsó csepp a megnövelt tb-járulék volt Máltesics Györgynek. — Az iparenge­get. Ez az út nyolcvanmillió forintba kerülne. Gelencsér János, lakatos: — Az orvosi rendelő csator­názása és a szociális gondok enyhítése a legfontosabb fel­adat. Aztán apróbb munkák el­végzése az óvodán. Sok min­dent megoldott már eddig is az önkormányzat és a polgármes­ter, valóban szívükön viselik a falu sorsát. Ezeket a feladatokat is biztosan megoldják az idén. Ami nem rajtuk múlik, az a fog­lalkoztatás. Nagyon hiányoz­nak a falunak a munkahelyek, rengeteg a munkanélküli. Balogh József nyugdíjas: — Sok az állástalan fiatal­ember Kálmáncsán. A közelben nincs munka, távolabb meg azért nem alkalmazzák őket, mert rossz a közlekedés. Saj­nos, ez is meghatározó ma az délyt már ki is vettem a keret­ből. Még nem adtam vissza, mert azt még megvárom, hogy mit dönt az alkotmánybíróság. Állítom: az iparosok fele meg­szünteti a vállalkozását — mondta. — Az efféle intézke­déseivel az állam csak ösztönzi a feketemunkát. Ha bírná is Máltesics György a munkát, már közel sem kell annyi hordó, mint régen. Ta­valy is olyan esztendő volt, hogy szinte alig akadt megren­delő. Sózókádat pedig nem is emlékszik rá, hogy mikor csi­nált utoljára. Boroshordóra sincs szükségük az emberek­nek. — A falusiak otthagyják a szőlőt — legyint a kádármester —; nem éri meg vele foglal­elhelyezkedésnél. Erre kellene valamiféle megoldást találni. A feladat azonban, azt hiszem, messze túlnő az önkormányzat lehetőségein. Farkas László polgármester: — A legsürgetőbb az óvoda konyhájának rendbe tétele. Ami egészen biztosan megvalósul még: a járdafelújítás; az orvosi rendelőn pedig elvégezzük a szükséges javításokat, és befe­jezzük a régi kultúrház felújítá­sát. Ezek azok a feladatok, amelyeknek az elvégzése raj­tunk áll. Ami a legfontosabb lenne, de az önkormányzat az idén sem tud segíteni: a foglal­koztatás. Kálmáncsán és a hozzá tartozó Lajosházán az át­lagosnál jóval nagyobb a mun­kanélküliség. Döbbenetes a csa­ládok helyzete, és nem tudunk többet tenni, mint hogy a legrá- szorultabbaknak segélyt adunk. Ez azonban édeskevés. Ebben a kilátástalan helyzetben csak a 6-os főútra csatlakozás jelent­hetne némi reményt. Nagy László kozni. így aztán hordó sem kell. Kádármester gyorsan soha nem gazdagodott meg. Zsebből fizette az árát annak a fának is, amit föl akart dolgozni. S a hordókészítés nem afféle két­napos munka. A tölgyfát pél­dául évekig kell szántani, hogy belőle jó hordó legyen. — Ä magamfajta öregeknek már mindegy; csak a fiatalokat sajnálom. Ezzel a tb-járuléknö- veléssel is főleg őket sújtják. Sok fiatal ma az iskolapadból egyenesen az utcára kerül. Ami a legrosszabb: így hozzászok­nak a semmittevéshez, és ké­sőbb sem lehet majd rávenni őket, hogy dolgozzanak. Nagy László Tűzre segély Istvándiban Emberfeletti terheket rak ránk a szegénység. Kevés a pénz, az igénylő meg igen sok - mondta Pavelka Je­nő istvándi polgármester. Segély helyett az önkor­mányzat tűzifát adott a rászoruló családoknak.- Csepp a tengerben; fűthet- nek, de ettől még éhesek ma­radnak. Ruhára sincs pénzük- mondta Pavelka Jenó'. - Segély helyett most tűzifa az ajándék a cigány lakosság nagy részének. Legalább fázni nem fognak. A több mint 700 lelket számláló Istvándi lakosainak a fele cigány. Csak öt száza­lékának van munkahelye.- Házukon, telkükön kívül egyebük nincs a családok­nak; iszonyú itt a szegénység s a munkanélküliség - mond­ta a polgármester. - A köz­ségben 62-en kapnakjövede­lempótló támogatást. Ahogy mondják: nincs itt léttér. De hogyan is lenne? Nincs sem­mi munkalehetőség. Az ön­kormányzat átvállalta a nap­közis étkeztetést, a felsőta­gozatosok Darányba utazta­tásának a költségeit, s meg­vásárolta a tankönyveket. Istvándiban is van jele a változásnak. Bekapcsolták a krosszbar rendszerbe; negy­venöt új telefont is kapott. Bekötésenként 27 ezer 500 forint került, mert az önkor­mányzat tízezer forinttal já­rult hozzá a költségekhez. S a növekvő nehézségek elle­nére fejlesztett is az önkor­mányzat az elmúlt években. Új kutat is fúrtak, és a há­romezer méternyi járdát épít­tettek. Hat cigány családnak vettek házat. Mindezt mint­egy négymillió forintból.- Jól együttműködünk a kisebbségi önkormányzattal- mondta Pavelka Jenő. - Szeretnék feléleszteni a ha­gyományőrző csoportot is, és együtt igyekszünk javítani a közbiztonságot. Erre szükség van Istvándiban. (Gamos) Régi iparengedélyét is leszedte már a falról a mester A bolhói kádár keserűsége Máltesics György a műhelyében fotó: pölöskei tiborné Tönkrement a kereskedőház Rövid időn belül másodszor is bezárt a Dráva kereskedőház Barcson. Csaknem egy éve nyi­totta meg a kapuit a város köz­pontjában az új élelmiszer-áru­ház, ám az eltelt idő alatt nem sikerült megtalálniuk az utat sem a helybeli, sem a Horvátor­szágból érkező vásárlóközön­séghez. A kereskedőházat be­zárták, majd nemrég megválto­zott profillal újra megnyitották: olcsó áruval akkor elsősorban a barcsi vásárlóközönséget pró­bálta meghódítani. Az elképze­lés az volt, hogy ez a kispénzű emberek áruháza lesz. A terv jó volt, a várt siker azonban mégis elmaradt, még az ünnepi bevá­sárlási láz sem tudott elegendő lökést adni a kereskedőháznak a talpra álláshoz. N. L. Félszáz gyerek biznytalan jövője, az oltalom iskolája Csurgón Esélytelen igyekvő diákok Ezek a gyerekek olyan nyomorult helyzetből jönnek, hogy ez oázis számukra ez az intézmény - mondta Sándor Szilveszter igazgatóhelyettes a csurgói kisegítő iskolában. - Hálásak minden kis jóért, amit megkapnak. Négy összevont osztályban 45 gyermek tanul. Szembeötlő, hogy a gyerekek mennyire vi­gyáznak az épületre; firkálás­nak, rongálásnak nyoma sincs. A középsúlyos értelmi fogya­tékosok számára is szerveztek egy foglalkoztató csoportot heti hatórás differenciált ellá­tással. Helyben kapnak megfe­lelő képzést. A tanulók száma évek óta változatlan, a nevelő- testület is. Négy tanáruk ren­delkezik gyógypedagógiai fő­iskolai végzettséggel; ez az arány csaknem kétszerese a megyei 33 százalékos ellátott­ságnak. A tagozatot irányító igazgatóhelyettes szerint me­gyei intézményként anyagilag jobban járnának, de a szakmá­ban az utóbbi években az integ­rációs szemlélet erősödött; mi­nél többet legyenek együtt az azonos életkorú, normál tanterv szerint haladókkal. Az Eötvös József Általános Iskola minden rendezvényén részt vesznek, és a lehetőségek határain belül megkapnak minden segítséget. Amikor pedig csak lehet, ki­lépnek az iskolájuk falai közül. Csakhogy az oázis sem nyújt biztos menedéket. Több tanu­lónak igen nagy napközis tar­tozása van. Négyüket az idén ki is kellett zárni az étkezésből. Január 22-én szülői értekezletet tartanak. Mi lesz a végzős nyolc diákkal? Szőcsénypuszta és Csurgó szakmunkásképzője jön számításba. Maász Róbert, a Nagyváthy szakközépiskola igazgatóhelyettese évről érvre felkeresi őket. Tanulóiknak to­vábbi sorsát illetően Sándor Szilveszter már nem optimista: elhelyezkedésre semmi esélyük nincs. Otthon vannak, segélye­zésre utáltán, hiszen még a jobb adottságokkal rendelkező társaiknak sem jut mindnek munkahely. Horváth József Negyven családnak telefon, újabb pótigények Művészekre vár Bélavár Vonzó természeti adottságok és megfelelő infrastruktúra - Bélavár polgármestere szerint mára minden megvan itt ah­hoz, hogy kialakulhasson az életképes falusi turizmus. Bekötötték a gázt, még azon az áron is, hogy ötmillió forint hi­telt kellett fölvenniük. Ennek a törlesztését nyögik a mai napig. Kétmillió forintot kell még visz- szafizetni; remélik, az idén sike­rül. A telefon az év végén érke­zett meg Bélavárra, több mint 40 családhoz, s azóta már több pót­igény is befutott. Szépül a falu. — Minden megvan - víz, gáz, telefon, szép vidék és gondozott környék -, hogy Bélavár foga­dóképes legyen a falusi turiz­musra — mondta Újfalvi Já­nosáé, a félezer lelkes falu pol­gármester-asszonya. — Bízom benne, hogy így lesz; a Dráva közelsége, az erdő, a nemzeti park adja az alapot. Már van né­hány bélavári család, amelynek sikerült baráti viszonyt kialakí­tani külföldi családokkal, van csereüdültetés. A kavicsbányá­nál is megjelennek nyaranta a kempingezők; ezt kellene valódi turizmussá fejlesztem. A szerencse, úgy látszik, mel­léjük szegődik. Fővárosi művé­szek vettek házat a faluban, és szeretnék megvásárolni az egy­kori határőrlaktanyát. A Buda­pestről ide tévedt fotósok, szob­rászok művésztelepet szeretné­nek létrehozni. Ha ez megvaló­sul, nyaranta képzőművészek csapata alkot itt. N. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom