Somogyi Hírlap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-11 / 9. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1997. jan. 11., szombat SZÍNES hétvégé KÖNYVAJÁNLÓ TONY CRISP Gyógyító állom Az álomfejtés kézikönyve A könyv útmutató saját álmaink megfejtéséhez, és megismertet a legnagyobb álomkutatók - Jung, Freud - munkásságával is. (Hungalibri, 1698 Ft) Mini enciklopédia Rengeteg tudnivalót tartalmaz a gyerekek részére ez az új enciklopédia. (Passage 1370 Ft) VILLIAM DIEHL Legbelső félelem A könyv legalább annyira pszichológiai rémregény, mint amennyire jogi dráma. (Trívium, 798 Ft) KONRAD LORENZ Ember voltunk hanyatlása Az emberi leépülést csak kevesen tekintik betegségnek, és kevesen keresnek kórokokat. A könyv ennek a keresésnek a szolgálatában áll! (Cartafilus, 1000 Ft) Álomház 2000 Háztervek építkezőknek és álmodozóknak. (Álomhál K. 1990 Ft) MARY SPILLANE Stíluskalauz teltkarcsúaknak May tükrei Yf STÍLUS Tiam«íl»4tCY4K KALAUZ A könyv azoknak szól, akik bátran vállalják adottságaikat, és mindent megtesznek, hogy megjelenésük vonzó legyen. (Park 2200 Ft) A felsorolt könyvek megvásárolhatók 10 százalék kedvezménnyel a Fókusz könyvesboltban. Cím: 7400 Kaposvár, Fő u. 13. Ungvári Károly nyugdíjas festőművész nem ér rá unatkozni Karcsi bácsi avantgardista volt A megyei díjas alkotó már az őszi kaposfüredi tárlatra készül FOTO: LANG ROBERT A kaposvári Ungvári Károly kapta meg a somogyi alkotók Va- szary Képtárban rendezett tárlatának fődíját. A 73 éves festőművész a megye díjának átadásakor úgy érezte, a közönség szinte még nála is jobban örült sikerének. „Még az ismeretlenek is meglapogattak: Gratulálunk, Karcsi bácsi!” Ungvári Károly műtermében él. Meglett kora, s az olykor nem túl jól szolgáló egészsége máig nem vetett gátat alkotói kedvé- nek.Nemrég adta be képeit a Szín-Folt miniatűr-tárlatára, s már készül az őszi önálló kiállításra, melynek a Kaposfüredi Galéria ad otthont. „Van egy csomó időm, mégsem érek rá soha unatkozni”, mondja, miközben tekintete a fal mentén, s az állványon sorakozó festményeket pásztázza. Megakad a Daphné-n, amiről nem mondhatni, hogy ungváris lenne. Komor színhangulatú kép, a hatvanas években festette, még a kórház fűtőházának közelében, (kellemes melegben, ahol aztán jó gyorsan szárad a festék). Meséli, a festményt az idő tájt nem engedték kiállítani, ez formalizmus, mondták; de arra büszkén emlékezik, hogy később több fiatal festőművész is megjegyezte, „Karcsi bácsi avantgardista volt”. Más merész képek is előkerülnek, néhányukat — nem egy konstruktivista alkotást — fénykép őrzi. Előkerülnek a most készülő művek is, miközben Karcsi bácsi kimérten, mégis vehemensen beszél a Földet fojtogató bűnről, az emberi gyarlóságról, s egy „csámpás filozófiáról”, amelyben hajlékában megfagyhat a nyugdíjas. „Öldökölni, Földünket romlásba dönteni eget rengető marhaság”, bosszankodik, s képet mutat, a Volt egyszer egy Föld címűt, az aranykor emlékezetét még őrző hellászi portréval, baltájon robotfejjel, középütt atomfelhővel. Színei rikítanak, csiszolásuk az Ungvári-technikára jellemző. Ungvári Károly ösztönös festő. Sosem tudja előre, magyarázza, mi lesz egy képből, amikor a „tehetetlen festéket a levakart, vacak deszkára” elkezdi felhordani. Az ember gyermeki rácsodálkozással mindegyre figyeli a világot; az árokpart bársony füvét, az embrió fejlődését, vagy az anyagot a mikroszkóp alatt, s persze igyekszik megérteni azokat a törvényeket, amiket ő, bár vallásos sosem volt igazán, Istennek nevez. Az érzések aztán a tudatalattiba merülnek alá, s ellenőrizhetetlenül törnek elő. A pályakezdésről is azt mondja: tudatosan nem lehet elhatározni: na, holnaptól ez meg az lesz a stílusom. A stílus a művész alaptermészete. Csiszolásához mester kell, akit ő a Balázs János Körben 1949 és 1956 között Gerő Kázmér, Ruisz György, Völgyi Dezső, Soós István személyében talált meg. Amikor azt kérdezem, az idő nem töri-e meg az embert?, és nem fél-e, hogy eljön a kor, amikor nincs tovább, kifestette magából a lényeget?, azt mondja: az öregedés nem lényeges. A gyógyszer ugyan drága, a nyugdíj kevés (a Képzőművészeti Alap is támogatja) s még a nívódíjat is a tavaszi műtétre (meg aztán festékre, színezőpasztára) kell költeni. De ha az embernek barátai vannak, szeret és szeretik, akkor nem lehet gond, bocsát utamra. Balassa Tamás 1997 HÉTKÖZNAPI ÖRÖMEI Minek örülne 1997-ben? - ezt kérdezték munkatársaink a megyét járva. A válaszok önmagukért beszélnek: a hétköznapi örömöket, reményeket és vágyakat tükrözik. Azt, amiről álmodnak az emberek és azt is, amit még elérhetőnek tartanak. Széles Géza kisgyaláni téesz-nyugdíjas: - Először is az egészségemnek, mert most nincs, meg annak, ha a televízió parlamenti közvetítésekor nem a maguk fitogtatásával, hanem az ország gondjaival foglalkoznának a képviselők. Mindenki a mezőgazdaság föllendülését ígérte, de nem tett belőle semmit. Horváth János batéi technikus: - Ha a bérem legalább az inflációt követné. Batéból 5500 forint a havi buszjegy Kaposvárra. Két gimnazista gyermekem van és 20 ezer forint a netto jövedelmem. Ezt számolni kell, nem magyarázni. Antal Andrásné őrei pénzügyes: - Ha egészséges unokám születne, s ezt az évet legalább úgy tölthetném, mint az előzőt: most van a férjemnek is nekem is munkám. Jó lenne, ha nem változnának a törvények, mert az nagyon megnehezíti az életünket. A jövőt nehéz tervezni. Sovák Melinda a Mosdósi Tüdő és Szívkórház pulmono- lógiai osztályának nővére: - Ha sikeres lennék a szakmámban. Nagyon szeretem a mosdósi kórházat és a betegeket. Dr. Kovács József Taszár polgármestere: — Ha nem emelkednének tovább a gyógyszerárak, mert a betegek már most is nehezen fizetik ki. Es ha egyáltalán nem'emelkednének az árak. Tóth János autóversenyző, a zamárdi Chrysler-Lada kereskedés tulajdonosa: - Ha felszámolnák a korrupciót és végre mindenki egyenlő esélyt kaphatna a boldoguláshoz. Ha végre nem ellenségei, hanem partnerei lehetnénk egymásnak a vállalkozásokban éppen úgy, mint a közlekedésben. Kovács István, kaposvári vállalkozó: - Gyermeket várunk: örülnék, ha kisfiú lenne és márciusban egészségesen látná meg a napvilágot. Szabó Kálmán, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályvezetője: - Ha több szabadidőm lenne: ez ugyanis végre azt jelentené, hogy a munkámon túl nem kellene többletenergiákat fektetni családom megélhetésének biztosítására. Faragó László, a Magyar Rádió somogyi tudósítója: - Annak örülnék, ha idén a kormány már nem állna elő újabb adókövetelésekkel és év végén nem derülne ki, hogy az eddigieken kívül még négy új adót kell fizetnem. Németh György, a Pini Hungary Rt-nél működő húsosszakszervezet vezetője: - Ha tisztességes bérfejlesztést kapnák és lezárulhatna a kollektív szerződés körüli vita is, ezzel ugyanis több éves munkám végére kerülhetne pont. Dr. Király Ferenc alezredes, kaposvári rendőrkapitány: - Ha több dicsérő szót kapnának a lakosságtól a rendőrök, ha gyorsabban tudnánk reagálni a segítséget kérő szavakra, ha kevesebb gépkocsifeltörés lenne a városban. Annak, ha a rendőröknek az idén kevesebb dolguk lenne. Magánemberként pedig annak, ha a lányaim ugyanolyan jól tanulnának, mint eddig, a négy éves Marci fiam pedig végre megenné a gyümölcsöket is. Ezt eddig nem tette. Ferencz József kaposvári virágkereskedő: - A nagyon sok munkának, meg annak, ha az üzemanyagárak alacsonyabbak lennének, hiszen nagyon sokat kell utaznom (tegnap éppen Szegeden voltam). (Folytatás a 12. oldalon) A pszichológus szerint a jó közérzet nem a pénztől függ Lelki kaszinó Kaposváron Néhány hónapja Jelenlét néven egy pszichológiai tanácsadó, ismeretterjesztő és oktató betéti társaság lelki kaszinót működtet Kaposváron. Szombatonként Szűcs Katalin kaposvári pszichológus és két budapesti kollegája: Pir- bus Ernő és Galló Béla fogadja az érdeklődőket, zömmel fiatal értelmiségi nőket. A nők nyitottabbak, könnyebben lelkiznek, érzéseiket bátrabban megosztják, mint a férfiak — állítja Szűcs Katalin. — Talán az igényük is nagyobb a szabad, kötetlen együttlétre. Az amerikai rogers-i képzés még ma is ritkaság, s jó értelemben „gyanúsnak” számít a szakmában. Mi ennek jegyében vágtunk bele. Budapesten már van ilyen kaszinó, és kedvezők a tapasztalatok. Érzékelhető: az emberekben megvan az önismereti igény: ki vagyok én? Mit csinálok? Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Mit tudok kihozni magamból? — Miről folyik a diskurzus a szombati találkozókon? — Mindig más témáról; arról, ami a csoport tagjait érdekli. Például az élet minőségéről, arról, hogy itt és most hogy érzem magam a bőrömben. — Lehet jól érezni? — Igen. A testi-lelki harmónia nem attól függ, hogy kinek mennyi a pénze. Az emberben vannak kiaknázatlan energiák, amelyek felszabadíthatok, s így kialakulhat a jó testi-lelki közérzet. (Lőrincz) Iránytű új tantervekhez A megye iskoláiban is megkezdődött a Nemzeti alaptanterv (NAT) irány- mutatásai szerint a helyi pedagógiai programok és tantervek elkészítése: 1998. szeptember 1-jétől már ennek alapján kell oktatni az intézményekben. A feladat azonban sok nehézséget okoz a pedagógusoknak, az egyre-másra megjelenő tankönyvek kínálatában is alig igazodnak el. A közoktatási törvény értelmében a helyi programot véleményeztetni kell a pedagógiai szakértőkkel, tehát komoly szakmai munkára van szükség. Vajon kapnak-e ehhez megfelelő segítséget a tanítók, tanárok? — Igénybe vehetik azt a szaktanácsadói hálózatot, amelyet példaértékűen sikerült megszervezni a megyében — mondta Fekete József, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója. — Az országos átlagnál több, 30 szaktanácsadó munkájának a feltételeit biztosítottuk: havi tízezer forint tiszteletdíj, heti egy tanítás nélküli munkanap és egyéb kedvezmények illetik meg őket. Pályázatok útján nyert támogatással kilenc településen megkezdődött egy kistérségi képzés a Nemzeti alaptanterv bevezetésére. Az egész megyére kiterjedő felkészítés a tanév végéig tart, eddig 80 százalékos az érdeklődés. A pedagógiai intézet tavaly ősszel nyitotta meg a közoktatási információs irodáját. Az Internet hálózathoz is csatlakozó számítógépes központban a NAT-nak megfelelő mintatantervek és a hozzájuk kapcsolódó tankönyvek bankja minden pedagógus számára térítésmentesen hozzáférhető. Ugyanitt állandó tankönyvbemutató is van, a jelentős kiadók példányait vehetik kézbe a pedagógusok. Katona József Vörös András Aleksandr-díjat kapott Szamarkandi diploma A világon csupán három képzőművész büszkélkedhet azzal, hogy a múlt év végén megkapta az üzbegisztáni Aleksandr-díjat. A díszes diplomát Szamarkand városában állították ki a kaposvári Vörös András festőművész, valamint a brit Gandha Key és a svéd Karin Feltzing részére. Vörös András a nemzetközi mail-art pályázatok és a kiállítások révén került kapcsolatba a szamarkandi modem művészeti központ, az International Art-Centre Aleksandr vezetőjével, Aleksandr Zhmailo alkotóművésszel. Az üzbegisztáni díjat a művészeti életben való aktív részvételéért, az emberek közötti kulturális kapcsolatok gyarapításáért és a mail-art kiállítások szervezéséért kapta meg a somogyi alkotó. Vörös András munkásságát egy szamarkandi művészeti kiadvány egy oldalon ismertette. A nemzetközi mail-art tárlatok szervezése az idén újabb állomásához érkezik: az év végén a Vaszary Képtárban nyílik tárlat a postaművészeti alkotásokból. Erről a hírről hamarosan Üzbegisztánban is értesülnek, hallottuk tegnap a díjazottól. B. T.
