Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-31 / 304. szám
1996. december 31., kedd SOMOGYI HÍRLAP SZILVESZTER 11 Negyedszázados lett a Somogy Tüskés Tibor: Húszévesként kellene fiatalnak lenni, nem negyvenévesen Tüskés Tibor író, a Somogy főszerkesztője fotó: kovács tibor (Folytatás az 1. oldalról)- Milyen ma az író közérzete Somogybán?- Látszólag jobb, mint valójában mert megjelennek a könyveik, folyóiratban publikálnak, de ki vannak szolgáltatva a kiadóknak, nem kapnak honoráriumot. A folyóiratoktól, ha küldenek is írást, nem kapnak választ. A látszatnál a valóság tehát rosszabb. Van akinek van jó munkahelye, rendszeres keresete, de vannak közöttük munkanélküliek, állástalanok is, olyanok, akiknek a havi keresete a létminimumot sem éri el. Fiatal kezdő írónak lenni nagyon nehéz.- Régen sem lehetett, ma sem lehet az irodalomból Magyarországon megélni...- Volt idő, amely egy kicsit prostituálta az írókat. Ha megjelent egy kötete, elvárta az államtól, mint egy futballista, hogy neki állást adjanak. Az irodalomból valóban nem lehet megélni. Az irodalomnak kell élni úgy, hogy legyen valakinek egy tisztes polgári foglalkozása, és amellett szülessenek — mint édes semipitte- vés — az alkotások.- Ez igen kevés írónak adatik meg. A Somogy felnó'tt. Mennyire van bent a megye közéletében?- A Dunántúlon szinte minden megyében van egy periodika, és Kaposváron a Somo- gyon kívül van még rendszeres publikációs fóruma a múzeumnak, a levéltárnak, a főiskolának. A folyóiratnak a lehetősége valójában kicsit beszűkül ezek a között a periodikák között. Ezért mi a kulturális folyóirat mindent magába ömlesztő fogalma helyett inkább az irodalomra és a művészetre koncentrálunk. Vannak hiányaink; nem tudunk például kellő értelmiségi gárdát fölvonultatni a színházkritikára. Máshonnan kell hívni. Nem tudunk a képzőművészeti élettel kellő igényességgel foglalkozni. A zenei élet szinte teljesen kimarad a folyóiratból. Azzal viszont, hogy a Berzsenyi Társaság vált a folyóirat kiadójává, megnőtt a népszerűsége, olvasottsága. Ezer példányban jelenik meg a Somogy, úgy, hogy nincsen remittendánk. Gondunk: a szerkesztőség magas életkora. A jövőért fiatal erőket kell bevonni a szerkesztőségbe is.- Van erre esély? Vannak fiatal erők, akik hajlandók szerkeszteni?- Legalábbis egy hirdetés feladásával meg kell próbálni. Bízom abban, hogy van Kaposváron irodalmat szerető, a szerkesztési munkát szívesen vállaló, a korrektúrában a kézirat előkészítésben részt vállaló és önálló munkahellyel rendelkező fiatal.- Havi lap ma Magyarországon mecénás nélkül nem él meg. Kik a mecénásaik, és milyen mecénások?- Elsősorban Somogy megye közgyűlése. Közvetett támogatást ad Kaposvár város közgyűlése, önkormányzata. Ezenkívül pályázatokon elnyert pénzforrásaink vannak; a Nemzeti Kulturális Alapítvány, a József Attila-alapít- vány és a Soros-alapítvány támogatása. Az elmúlt években ezek a források biztosították a folyóirat létét. Most megint az a korszak van, hogy írjuk a pályázatokat, bombázzuk a pénzforrásokat, nagyon takarékos gazdálkodással és tervszerű szerkesztői munkával méltóak szeretnénk lenni a mecénásoknak jóindulatára a jövőben is.- Milyennek képzeli el a következő' negyedszázadot a Somogy életében?- Egy évre meghatározott elképzelésem van, mert ez a mai szerkesztő kötelessége. Elsősorban a tematikus számok játszanak fontos szerepet. Most először egy jubileumi szám jön, utána egy nyugati magyar diaszpóra, ezt a Balaton környezetvédelmével, természetvédelmével foglalkozó, majd egy erdélyi szám követi. Elkezdtük a szomszédolást: volt egy zalai számunk. Szeretnénk folytatni a Veszprém megyeivel, majd Fejér, illetve Tolna megyeivel is. Az év végén olyan számot szeretnénk szerkeszteni, amely az ünnepekkel foglalkozik. Pilinszky János azt mondta a mai ember csak kettőt nem tud: szeretni és ünnepelni. Ha arra gondolunk, hogy hogyan silányulnak el családi ünnepeink, hogyan ürülnek ki politikai ünnepeink, hogyan válnak meg nem élt tartalmú ünnepekké az egyházi ünnepek, akkor azt hiszem, a modem embernek és a mai művésznek is végig kell gondolni, hogy mit jelent ez az életében. Az ünnep, véleményem szerint, csak közösségben megélhető. Egy üveg bor mellett nem lehet névnapot tartani az ünnepeknek, csak közösségben. Éyen értelemben azt gondolom, hogy az ünnep másik fogalomhoz is társul: a közösséghez.- Ebből a 25 évből ön három évet dolgozott a Somogy élén. Én, aki rendszeresen forgatom a Somogyot, azt tapasztaltam, hogy ezalatt a három esztendő alatt következetes volt: ragaszkodott a nyelvi és irodalmi igényességhez. Ez nem volt mindig jellemző erre a folyóiratra. Van-e ennek hozadéka a lap életében?- Ha az olvasó észreveszi ezt, az igazolás, hogy érdemes tartalomban is, esztétikai tekintetben is igényesnek lenni. A szerkesztés kettőt jelent: erkölcsi tisztességet és művészi igényességet. Ezt a két igényt próbáltam érvényesíteni. Úgy érzékelem, hogy az olvasó megérzi azt, hogy mi nem tartozunk valamiféle irodalmi csoportosuláshoz és irányzathoz, hanem vállaljuk a mai magyar irodalomnaik a teljességét, vállaljuk a múltat és a jövőt is. Nem hisszük, hogy velünk kezdődött a magyar irodalom, de vállaljuk azt a kulturális örökséget és hagyományt, amelyet a hely, tehát Somogy megye és a Dunántúl is jelent, és a teljes magyar irodalom. Ilyen módon azt gondolom, hogy a folyóiratunkat nem dobják félre az olvasók azzal, hogy nem értik ami benne van.- Egy folyóirat jövője attól is függ, hogy mennyi fiatal csoportosul körülötte. Hogyan áll a fiatal alkotókkal a Somogy?- Rájuk mindig gondot fordítottunk. Vannak, akik az első kötet előtt állnak vagy már van is kötetük. Például Somogyi Gyulának, aki már Szeredi Ádám néven ír. Ez a fiatal gyerek a Somogyi Hírlapban jelentkezett először tárcával, később elhozta írásait a Somogyba. Most a Kortárs legfrissebb számában van jelen egy pályázaton díjat nyert írásával. Meg kell tanulni a nevét. Egy nevet mondtam csak, de mögötte legalább egy tucatnyi van. A múlt nyáron Kaposváron rendezett Berzsenyi írótáborban például 12 fiatal jelent meg; olyanok, akik valóban tehetségesek. Nem aggastyán dilettánsokkal akarunk foglalkozni, a fiatalokkal tervezünk.- Meddig fiatal egy író?- Magyarországon sokáig: a fiatal költő örül, ha negyvenéves korára föl tud mutatni egy önálló kötetet. Hol vannak ezek Petőfi fiatalságától? Húszévesként kellene fiatalnak lenni, nem negyvenévesen. Kercza Imre Egyedül egy tájképen N ézte a tájat. Valahol Tab és Zala között a Kis-Koppányt szegélyező bozótos szagában... / talán így kezdeném, ha novellát írnék, barátom, ha most képes volnék rá /, szóval, fácánozó vadászok után lépkedtem hosszú kabátban, félcipőben, nem éppen az alkalomhoz illő öltözékben; szép idő volt, de nem a karácsony havához illő, inkább tavaszias: a hajnali hóharmat már csak az árnyékosabb helyeken fehérlett, a nyárfák, mintha a kikelet közeledtét érezték volna, táncos kedvvel illegették magukat. A háttér pasztellkék dombvonulat... Rudnay színei... A vadászok már durrogtattak. A nagy- berényi tanár két fácánt lőtt, közvetlen a Kis-Koppány mentén, a többiek a nádast fésülték át, s egyre beljebb nyomultak a zsombékos, vizenyős, embernél magasabb náddal benőtt területen... Nézte a tájat. Arra gondolt, hogy ideje volna végre hazatérni. (Azt írod, barátom, gondoljam meg, éppen húsz éve, hogy eljöttem otthonról, a Hanság vidékéről... „megint megismertél egy mikrovilágot, egy sereg embert, a barátinak vélt arcok közül nem egy eltorzult az évek során, a hétköznapok egyre fáradtabbak, fakóbbak... Nem igaz?”) A Kis-Koppány rendkívül izgatott patakocska; meredek partfala van, s lenn a mélyen mindenfélét összefecseg, int a játékában elmerült, magában beszélő gyermek... és mindenfelé elmászkál... Jó ideig a vasúti sínek mellett haladtunk, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy mélyen benne vagyunk már a nádasban, közben a vasúti sínek másik oldalára kerültünk, végül egészen bekerített a Kis-Kop- pány. Nem tudtam továbbmenni, át kellett volna kelnem a medrén; a vadászok messze jártak, a körülöttem fel-felröppenő fácánkakasoknak már semmi okuk nem volt a félelemre. Toronyiránt néztem Zala község felé, s eltűnődtem, vajon hány karácsonyt, szilvesztert töltött itthon a zalai uraság világhírű fia, Zichy Mihály? Aztán az jutott eszembe, hogy amikor Jókai Mór meglátogatta itt a minden oroszok cárja udvari művészetét, errefelé haladhatott a lovasfogata. Zichy addigra hazahozatta kincseket érő gyűjteményét, tágas műtermet építtetett a kúriához, egyszóval berendezkedett, itthon akart maradni. Itthon is maradt — kilenc hónapig! Közben tapasztalhatta, hogy nemigen vesz róla tudomást a hazai kulturális élet. Tapasztalhatta, hogy Magyarországon sem a jó szándék, sem a tehetség, csupán az alkalmazkodóképesség és a megalkuvó szellem érvényesül. Amikor a Kaukázusba indult, hogy páratlan szépségű Lermontov- és Rustaveli illusztráicóihoz motívumokat gyűjtsön, valószínű sejtette, hogy élve soha többé nem tér haza. Szentpéterváron úgy fogadták,mint egy fejedelmet. Fölajánlották neki régi állását, évi 12 000 aranyrubel fizetéssel és 2000 rubel lakbérrel. Elfogadta. Egész életében Magyarországért Magyarországon akart valaki lenni, s munkásságának 62 esztendejéből mindössze 9 hónapot töltött itthon. Honfitársai addig becsülték, amíg távol volt. Viszont szép temetést rendeztek neki. (írod: nálunk mindig az a jó fiú, aki elmegy; így volt ez régen, így van ma is. Aki maradni óhajt, mert botorul úgy véli, neki a hazájában (vagy a szűkebb pátriájában) kell élnie, kibontakoznia, egy idő után gyanússá válik. „Talán nem is olyan tehetséges”, súgnak össze a háta mögött. Mintha nálunk törvény volna, hogy csakis a tehetségtelenek, csakis a középszerűek élhetnek háborítatlanul a szülőföldjükön vagy bárhol az általuk választott vidéken. Aki különb náluk, tűnjön el Pestre vagy külföldre... S hazalátogatóként — ideig óráig — ünnepelni fogják. Ha tagadod is, tudom — érzem a leveleidből, írásaidból —, hogy a régi, behegedt sebek mellé újakat kaptál. Húsz év alatt megszokták, hogy ott vagy, hogy rendelkezésre állsz, hogy a küzdelemben is mindig betartod a szabályokat. Gondolom, volt alkalmad, időd tanulmányozni a kisszerűség, az ájtatos arcú emberárulás „lélektanát”. Jó figurákat találtál egy új regényhez. Igaz? Azt ajánlom, szaladj el Pestre vagy egy isten háta mögötti tanyára, és írd meg. Egy kritikusod azt írta valamelyik könyveddel kapcsolatban, hogy bízzál jobban szépprózád valóságfeltáró erejében. Nos, szívleld meg, különösen, ha egyetértesz Móricz Zsigmond megállapításával: „voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj, ami megsebzi az embert. S ami bosz- szú!”) C send volt. A vadászok végképp eltűntek a távoli bozótosokban, magam maradtam, mint egyetlen, oda nem illő figura egy gyönyörű kerítés nélkül, s néhány elvadult gyümölcsfa. Ha még emberlakta hely lenne, gondoltam, út vezetne a tanyához. Pedig jó lenne bemenni, megpihenni, s egy üveg bor mellett elbeszélgetni a molnárral... Aztán hazamenni az ifjúság városába, beballagni egy régi szerkesztőségbe, ahol Fábián Feri a rovatvezető, s a szomszéd szobában Rácz Zoli úja holnapi cikkét... A legközelebbi kocsma a tabi Koppány vezér nevű. Jó kocsma. A. vodkát és sört rendelt, majd elfogyasztott egy kocsonyát. A vadászok a terítékben gyönyörködtek. Szapudi András Viharban - Földváron Három kiállításon mutatta be eddig alkotásait Petz Ildikó balatonföldvári amatőr szobrász. Egyik kedvence a képünkön látható Viharban című terrakotta kisplasztika fotó: czene attila ÚJ KÖNYVEK ANTONIA FRASER VII. Henrik 6 felesége Hat, egymástól nagyon is különböző asszony életének megrázó történetét foglalja össze a rendkívül izgalmas könyv. (Európa 1300 Ft) ERICH KÄSTNER Az emberke Kästner regényének hőse gyufaskatulyában lakik, és mindössze öt centiméter magas. Az ő kalandos történetét olvashatják századunk nagy német írója új kiadású művében. (Holnap, 630 Ft) BERTOLT BRECHT Drámák A kötet a világhírű német író és rendező hazánk színpadain is bemutatott öt művét tartalmazza. (Holló és Tsa 1690 Ft) JOAQUIM CHAVARRIA Kerámia Kerámia OWVAKRIA vl«*r írrj.««/*» » vtXttig A MMM r vp^MA. •< fAHWíKlAz agyagművesség, a korongozás, a formakészítés, az edények égetése, valamint a mázak történetének, anyagának, kellékeinek és módszereinek részletes ismertetője. (Novella, 2998 Ft) TERENCE CONRAN Nagy konyhakönyv A könyv a konyha tervezésről, berendezésről, felszereléséről és díszítéséről szól. (Park kiadó 4900 Ft) RICHARD SCARRY Csúcsforgalom Tesz-Vesz városban A gyerekek Tesz-Vesz város lakóival találkozhatnak újra (Lilliput Kiadó 1250 Ft) A könyvek megvásárolhatók a Fókusz könyvesboltban: Kaposvár, Fő utca 13. SZIRMAY ENDRE Újra kiviláglik A minden és a semmi határán fegyvertelenül állok a vártán jelkép vagyok vágy és remény között gond és öröm szívembe költözött lehetőség lettem - határeset hogy teljes legyen, ami szétesett semmiből a mindenig elérek - bizakodnak a meggyötör népek hogy reményem valósággá válik s vak világunk újra kiviláglik! 1996 december
