Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1996. december 24., kedd KARÁCSONY 180 éves a Csendes éj Újraírják a világ leghíresebb karácsonyi dalának történetét. A Stille Nacht, vagy miként mi, magyarok énekeljük, a Csendes éj... ugyanis két évvel idősebb, mint eddig tudták. Mi több, most, hogy végre megtalálták az eredeti kéziratát, kiderült: éppen az idén 180 esztendős. Az osztrák-bajor határon található Oberndorf templomának tönkrement az orgonája. A szájhagyomány szerint az egerek szétrágták a fújtatóját. A segédlelkész (miután papra már nem tellett a településnek) a 26 éves Joseph Mohr hirtelen ihlettől vezettetve, gyorsan papírra vetett egy hatstrófás versikét és már loholt is lovasszánon a közeli Ams- dorfba, barátjához, a kántortanítóhoz. órabérről mindenki tudta a környéken, hogy Isten megáldotta zenei tehetség, azért őt kérte meg Mohr, hogy találjon valami szép dallamot a verséhez. De olyat, amelyet gitárkísérettel két férfi és a falu gyerekei elénekelhetnek. Az ihlet Grabert is megszállta, bizonnyal szerepe volt benne az ünnepre készülődés meghittségének, áhítatának is, és nagyon gyorsan, pár óra alatt papírra vetette a Stille Nacht felejthetetlen dallamának hangjegyeit. A dalét, amelyről oly’ sokáig azt hitték, hogy osztrák népdal, vagy éppen Mozart gyermekkori zsengéje, Haydn vagy Beethoven szerzeménye. A jó öreg St. Nikola templomnak, ahol először a két fiatalember meg az obemdorfi gyerekek előadták, már a helye sincs meg. A századforduló utáni években ugyanis örökös árvízveszély miatt odébb költöztették a falut, amelynek új templomát csak 1937-ben szentelték föl. A karácsonyi dal csaknem feledésbe ment, szerencse, hogy egy orgonajavító mester lekot- tázta, magával vitte Tirolba, ahonnan viszont a csengő hangú, világjáró Rainer nővérek vitték tovább, a cári udvarba, a tengerentúlra. A hal szelídít Balatoni halászok munka közben Ha szenteste hal kerül az asztalra, nemcsak a hagyománynak hódolunk, hanem egészségünkért is sokat teszünk. 1. Azokban az országokban, ahol viszonylag sok halat esznek, kevesebb a depressziós beteg. A nőkön különösen meglátszik, ha halmentes diétával kísérleteznek: romlik a kedélyállapotuk, mert lecsökken a szervezetükben levő boldogsághormon szintje, a szeroto- nin. Magyar patikák Bűvös légkörét érzed, ha belépsz. A patika a gyógyítás műhelye - évszázadok óta. Munkaeszközei, míves bútorai műremekek. Ezek az „élő múzeumok” ma is egészségünket szolgálják, s a magyar művelődés- történet becses emlékei. Több mint száz színes fotóval mutatja be Vida Mária remek könyve - Patikamúzeumok, műemlékpatikák Magyarországon - a gyógyszerkészítés eszközeit és színhelyeit. Köztük somogyiakat: az kaposvári Arany Oroszlán patikát, melynek berendezését Ré- pay Gábor kadarkúti gyógyszerész restaurálta, vagy a ferences szerzetesek segesdi officinájának barokk freskóját. A művészi könyv a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiadása. 2. A hal csillapítja a kedélyeket. A halolaj ugyanis elnyomja az agyban az erőszakos cselekedetre ösztönző gondolatokat és olyan nyugodttá tesz, mint amilyenek a vízben úszkáló uszonyosok. 3. A terhes anyák fogyasszanak több halat. Az oregoni egyetem kutatói szerint különösen a terhesség utolsó harmadában fontos, hogy a várandós anyukák elegendő halat egyenek. így a megszületett gyermekeik agyában elegendő Omega-3 zsírsav lesz, ami az intelligenciaszint alakulására fokozottan kihat. 4. A hal regenerálja az agyműködés egy részét. Aki feledékeny, egyen halat! 5. A hal kiegyensúlyozottá tesz. A 9-12 év közötti gyerekeknél bebizonyosodott, hogy akik rendszeresen fogyasztanak halat, azok sokkal nyugodtab- bak, mint a többiek. Ferenczy Europress Az Arany Oroszlán patika a kaposvári sétálóutcában SZÁZ ÉV KARÁCSONYAI Századik születésnapján az idén két polgárt is köszöntöttek: a kaposvári Zákányi Józsefnét és a szentgáloskéri Centgráf Adolf Károlyt. Karácsony tövében a karácsonyokról kérdeztük őket. Habcsók a kemencében A kaposvári Zákányi Józsefné századik születésnapján is szeretettel gondolt vissza a gyermekkorra. — Legszívesebben arra emlékszem, amikor az egész család körülállta a karácsonyfát és énekeltünk. Nyolcán voltunk testvérek. Édesapám és a legidősebb nővérem díszítette fel a fát. Ilyenkor bezárták a szobaajtót és csak akkor mehettünk be, amikor édesapám elkezdett játszani a harmóniumon. Az asztalon állt a fenyőfa, alatta az ajándékok. A lányok többnyire babát kaptak. Hat órakor mindannyian elmentünk a templomba istentiszteletre; imádkoztunk, énekeltünk: Krisztus urunknak áldott születésén, Istennek szent angyala, Mennyből az angyal... Háziasszony korában már hetekkel előbb készült az ünnepre. A gyerekeinek maga főzte a szaloncukrot: citromost, vaníliást, kávést, csokoládést. A vitrin és az éjjeli- szekrények márványlapján kihűlt, kockára vágott édesséZákányi Józsefné get esténként, titokban csomagolta kirojtozott selyempapírba. Úrvacsorára friss kenyeret sütött. A már langyosodó kemencében gyönyörű habcsókok készültek. A fenyőfa nem ért ugyan a plafonig, de mindig került alá valami meglepetés. A család számára nem az ajándék volt a fontos, hanem, hogy együtt lehettek, szeretetben. S. P. G. Csizmaszár az asztalon Centgráf Adolf Károly de nem imádkozom lefekvés előtt. Szenteste viszont, amikor meggyújtjuk a gyertyákat, hálát adok az Istennek, hogy egészségben megérhettem a 100. születésnapomat. L. S. Csodák pedig vannak - és lehetnek Betlehemi békeláng A Szentföld szelíd, biblikus hangulatú tájai most is a csodákat idézik. A Kána határát jelző felírat, amely pontosan olyan prózai, mint akármelyik más Kresz-tábla, az első csodára emlékeztet, amikor a hajdani menyegzőn elfogyott a násznép itala, s a Megváltó, Mária kérésére, hat kővödör vizet borrá változtatott. A Genezáreti-tó partján nehéz nem arra gondolni, hogy a bárkáján kihajózó Péter hálója miként szakadozott a dús halfogás nyomán, pedig előző nap ez reménytelennek tűnhetett; s templomot emeltek a csodás kenyérszaporítás színhelyén is. Mert a csodáknak van egy sajátja: a természetfeletti történések azért következnek be, hogy a hétköznapok emberének élelme, itala, egészsége, megnyugvása, testi és lelki békéje legyen. Ezért a nem titkolt vagy rejtett csodavárás is. Néhány napja, a Mars-rakéták és az Internet korszakában, több zarándok úgy vélte: könnyezni és pislogni látja a betlehemi Születés templomában látható Jézus képet. Éliasz Freidzs, az immár a palesztin autonómia területéhez tartozó város sok mindent megélt polgármestere, aki maga is keresztény, s mindennek örül, ami odavonzza a messze földről érkezőket, kénytelen volt rögtön a realitásokról szólni: az ilyen látomások gyakran ismétlődnek, különösen a hely szellemének megfelelően, a karácsony előtti időpontban, amikor a gyéren világító, vibráló fények, a páralecsapódások és a több részén restaurálásra szoruló épület vizesedése előidézhet olyasmit is, ami valójában nincs. De —• s ezt a Szentföldön, és éppen ilyentájt akarva- akaratlanul érzi az, aki erre jár — akadnak olyanok, akik nagyon szeretnének csodát látni. Hiszen a csodavárás alighanem addig lesz sajátunk, ameddig világ a világ... Született azonban egy kézzel fogható csodás hagyomány is Betlehemben. Most már évről-évre ismétlődik: a svájci, belga, holland, luxemburgi, német zarándokok után, az idén egy ötszázötven tagú osztrák csoport járt a minap a városban, ahol nevükben a tizenhárom esztendős, szőke linzi iskoláslány, Judith Baumgartner vette át a békelángot, a Születés templomának egyik gyertyájáról meggyújtott mécses lángját. Ézt vitték haza, hogy nemcsak templomokban, hanem az ünnep alatt a pályaudvarokon, a Vöröskereszt szere- tet-állomásain, — s mivel a huszadik század végét írjuk, — az ORF, az Osztrák Rádió és Televízió stúdióiban is ott lobogjon. Figyelmeztetve a békesség, a szolidaritás gondolatára a jó- akaratú embereket. Betlehem, ahol tavaly éppen Karácsony előtt ért véget a megszállás csaknem három évtizedes időszaka egy politikai csoda kisugárzását is jelenti, ha napjainkban az ilyen csodák utóélete gyakran nem is egyértelmű. Néhány évvel ezelőtt még az a mondás járta errefelé, hogy a közel-keleti válságnak két megoldási lehetősége van. Egy „realista”, miszerint UFO-k ereszkednek le, kis zöld emberkék türemkednek ki belőlük, s békét teremtenek. Ám van egy fantasztikus, csodálatos lehetőség is, hogy az érdekeltek végre leülnek egymással tárgyalni, s a kölcsönös kompromisz- szumkészség jegyében eljutnak a megállapodásokig. Nos „bejött” a csoda, amikor a szemben álló, korábban még egymás nevét sem említő felek, kezet fogtak. Igaz, szélsőséges erők hajthatatlansága, itt és ott kormányváltozások, a bizalmatlanság vélt vagy valódi okok alapján történő fellángolásai nem tartoznak a szívderítő események közé és a napi jelentések forgatagában, amikor csak az adott óra történései számítanak, erőt vehet bárkin a borúlátás. De a fél évszázad alatti öt háború, a véres merényletek, a megoldhatatlannak tűnő ellentétek földje, ha a napok helyett akárcsak éveket veszünk számításba, mégis azt sugallja: a legsúlyosabb válságok is áthidalhatók. Természetesen türelmetlenek vagyunk, hiszen ez a magatartás egyszerre képezi egyik legjobb és legrosszabb tulajdonságunkat. Épp a Szentföld sokezer éves, viharos története sugallja: úgy is kell ezt kezelni, a türelmetlenségeket nyesegetni, mint amikor az önmagukban akármennyire is kellemetlen fáktól nem látni az erdőt. De a türelmetlenséget közben táplálni is kell, amikor az arra irányul, hogy megérett kérdések és ügyek végre eljuthassanak a megoldáshoz. Betlehem idei békelángja joggal késztet arra, hogy higgyünk benne: végre a három világvallás közös földjén is méltóképpen elrendeződhetnek a dolgok. Erre rég nem volt ilyen jó esély, mint most. S ez az optimizmus akkor is érvényes lehet, ha a televízió képernyőjén egy-egy esti, képben is megjelenő összefoglaló, vagy az újságok hírei, önmagukban nem ezt sugallják. A közmondásos csodák hirtelen köszöntének be és három napig tartanak. Korunk csodái hosszú időm át építkeznek, de van rá remény, hogy tartósakká válhatnak. A csodaváró bibliai tájakon és másutt is... 3 I
