Somogyi Hírlap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-21 / 298. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. december 21., szombat SZTÁRPLETYKÁK Sinatra mégis beteg. Frank Sinatráról nemrégiben az a hír jelent meg, hogy kórházban ápolják Los An­gelesben, de állapota nem sú­lyos, mindössze egy idegbe- csípődésről van szó. A 80 éves énekesnek jó étvágya van, beszélget és járkál. A helyi kábeltelevízió híradása szerint azonban az élő legen­dát súlyos tüdőgyulladással és szívproblémákkal kezelik. Hepburn visszavonul. Katherine Hepbum végképp hátat fordít New Yorknak. A filmművészet 90 éves nagy­asszonya áruba bocsátotta manhattani házát és vissza­vonult a Connecticut állam­beli Old Saybrookba. Veje, Ellsworth Grant szerint "Katherine órákig bámulja a vizet és nagyon lelassult az életritmusa. Ebben az álla­potban akár még öt évig is elélhet, de lehet, hogy holnap eltávozik". Szerelemből Is megárt a sok. Matthew McConaug- hey úgy látszik, kicsit túl so­kat törődik barátnőjével, Sandra Bullockkal, akivel a hazai mozikban most futó "Ha ölni kell" című film for­gatásán ismerkedett meg. A 29 éves színésznő ugyanis vagy öt kiló túlsúllyal jelent meg következő filmje, a "Féktelenül II." forgatásán. A rendező így leállíttatta a munkát és azt javasolta a sztárnak, fogja magát szi­gorú fogyókúrára. Monroe feltámad. A va­laha élt legforróbb szőke bombázó, Marilyn Monroe feltámad — legalábbis a Playboy hasábjain. A világ­szerte teijesztett amerikai magazin a hónap Playmate- jévé választotta az immáron 34 éve halott színésznőt. A magazin jövő évi első szá­mának címlapján Monroe lesz látható, ugyanúgy, mint 1953-ban. A belső oldalakon 18, eddig részben publikálat­lan felvételt láthatnak az ol­vasók. A szerkesztők ígérik, a képek frivolak és provoká­lok, de nem közönségesek. Keith, a barát. Minden pletykalap megírta, hogy Jerry Hall beadta a válókere­setet félje, Mick Jagger el­len. Ám az 53 éves rockze­nész nem akar válni, mert szereti a feleségét. A gond mindössze annyi, hogy nem tud ellenállni a nők csábítá­sának. Ezért barátja és ze­nésztársa, Keith Richards azt ajánlotta neki, hogy vonuljon be egy klinikára, ahol talán ki tudják gyógyítani szex­függőségéből. NB II Nyugati csoport Szombat, 8.50. A hirtelen jött kánikula megviselte a pálya haragoszöld gyepét. Itt-ott sárga fűcsomók bukkannak elő és a kapuk előtt, a földig kita­posták a füvet. Mindegy, ma idegenbe megy a csapat. Golyó hátracsapja koszlott baseball sapkáját. Fakult Bulls trikója összhangban áll kopott, térdben lyukas farmerével. A meleg miatt, bakancs helyett mégis az edzőcipőt vette fel. Vékony nyakán kicsi, teljesen gömbölyű fej ül, s a harmóniát csak horgas sasorra bontja meg, de hogy teljesebb legyen a kép, kecskeszakálla az álla alól, szinte kiugró ádámcsut­kájából nő. Befizette a kilenc kilót, ennyiért viszi el a különbusz őt, és a többieket a rangadóra. Többször kiszámította már fejben, hogy ha a beugrót megússza egy kilóból - diák­jegy akkor 70-nel számolva, 6 korsóra jó lesz. Kaját a Mut­ter csomagolt, cikizik is érte rendesen a köcsög Sanyáék. De, hát az öregcsaj már ilyen. Amíg melózott és Golyó is gá- lyázott, téliszalámi volt a be­tét. Ma parizer. A többiek befogják végre és van aki hangosan üdvözli a fo­cistákat, akik Adidas táskáikat vállukra csapva, walkmanok- kal övükön, rövid frizurájukon fejhallgatóval szállnak fel las­san, az élemedett korú Ika- rusra. Golyó tudja, az NB I-ben menőbb járgány dukál. Ő is fellépdel a másik, még rozo­gább buszra. Ma nagy meccs van, és különbusz indul az or­szág másik felébe. Harmincöt elszánt drukker fizette be a pénzt, többük kezében össze­tekert zöld-fehér zászló. 9.04. Elindulnak a buszok. A 220 kilométert várhatóan 4 óra alatt teszik majd meg. Go­lyó kiteríti a Sportot - rohad­jon meg, ez is egy ötvenes és a meccselőzetesekbe mé­lyed. Sose figyel rá, pedig mindig szólnak neki: mozog a szája olvasás közben. Pár éve, az ipari iskolában nem volt egyedül ezzel. — Jó meccs lesz! Hazavág­juk őket! - Zaj van a buszon. Hangos a motor, meg a Sa­nyáék arénáznak. Fura csapat. A legkisebb nyolcadikos, a legidősebb harminc körül jár­hat. Oltári állatságokat szöve­gelnek. Sok cigányosviccet. Golyó jópárat megjegyzett már. A focisták eleinte velük röhögtek, aztán szólt a szertá­ros, hogy zavarják a fiúkat. Sanya sose tud csendben ma­radni. Ha ma győzünk, akkor az NB I sem kizárt - gondolja Golyó és arra ébred, hogy megáll a busz. 10.48. A csapat ebédelni fog, a nádtetős étteremben. Az a szokás, hogy ilyen nagy távolságra, két kaja van - ma­gyarázza Golyónak egy köp­cös, rosszfogú negyvenes. - Az egyik szendvics, a másik meg rendes kaja. Eztet váltják, vagy ebéd, vagy vacsora. Múltkor Dunaújvárosból haza­felé, állati jó halászlét kajol- tunk este. Akkor nálam is volt lé, ma meg kizsebelt az asz- szony - vigyorog a Köpcös. Sanyáék lerohannak a partra, ökörködnek. Golyó pá­rat harap, visszacsomagolja. Hidegkaja, jó meleg lett. For­róság van a buszon. 11.35. A csapat végzett, visszaszállnak. - Megint töl­tötthúst ettek. Szóda, kóla nista, mer felfúj, meg böfögtet - tájékoztat a Köpcös. 11.40. Újabb indulás, még másfél óra. Van aki elaludt. Golyó is bóbiskol. Téglát hor­dott, maltert kevert egész héten. Alig köhögött valamit a tirpák. Kőműves. Mindegy, tudott adni a Mutternek, és a meccsre is futotta. Egy korsó olcsót leküldött az előbb. Visszanyomja a torkából ki­törő gázokat, viselkedjünk. 13.10. A határszéli város is ájult a hőségtől. A pálya per­sze még üres, négykor kezde­nek. Golyó megveszi a zsugát, hogy már ne kelljen tartogatni a manit. 120, hogy a franc egye meg! Aztán még pad sincs, azt ezek akarnak felke­rülni, röhej. 13.30. Kapufa a kocsma neve, de drágább, mint az ot­taniak. A Köpcös fröccsözik, s előbb egy útitárssal, majd egy csatlakozó helybélivel vitatja meg a meccs esélyeit. Közösen szidják az új szövetségi kapi­tányt, hogy na, majd este a di- gók ellen, úgyis lebőgnek ezek a majmok. Csak a Fradika, a többi kö­csög NB I-es túl nagy arcú. De, mire, öreg? Itt, ma csodát látsz. A kigyúrt, ám szemlá­tomást kopaszodó helyi polgár nem tűr ellentmondást. A vendégszurkolók nem bal­hés csávók, szaporán bólogat­nak, s összelökik a többiekkel a korsót. A kicsi már jól áll, nek­idől az egyik asztalnak, de lever egy félig telt poharat. Két nyugdíjasorma a fejét csóválja. Golyó a csaposnőt lesi. Förszt klassz, frankó pámás. A meg­csillanó aranyfog ront valamit a helyezési számokon. 15.35. Mintegy 2 500-an le­hetnek. Affektálva mondja a rádiótelefonba egy arany csuk­lóláncos, lilanadrágos vállalko­zókülsejű. - Megütjük őket, azt mehetnek haza - bizakodik a jegyszedő, aki hőség ide, ájulás oda, nem vált meg svájcisapká­jától. Két város tévékamerája, mobiltelefonos helyi rádiósok. Az országost nem érdekli a rangadó. Golyó izzad a tűző napon. Kikötötték már a nagy zöld-fe­hér transzparenst: Green devils- white angels, mert a Dunántú­lon is ez járja. Három gyors taps, majd szótagolva a szabad­ságszerető fejedelem, vagyis a csapat neve, majd újra taps. Go­lyó is tapsol és ordít. Műanyag szatyra a lába előtt, már kétszer is rátántorodott a szendvicsre, meg a személyire. 16.00. A hazaiak kezdenek, de bénáznak, feljönnek a ven­dégek. A kicsi középpályást fel­lökik, oda a helyzet. Golyó és Sanyáék fütyülnek. Megkapják a bunkó jelzőt a hazaiaktól. Ahogy látta a videón, Golyó ökölbeszorított kezének kö­zépső ujjával bök felfelé. Jön egy betondarab, s némi kavics­törmelék, de találat nélkül. A füvön is a betonlelátókon is si­vatagi a hőség. Nincs gól az első 45 perc után. 16.52. Sanyáék vonatkoznak és üvöltenek. Golyó kicsit szé­dül és latolgatja, kibírja-e hó­lyagja a második félidőt. Dönt és megy. Valaki hátbavágja, de nem túl erősen. A sárgás lé ki­csorog az ajtó alatt. Golyó a ház mögé lép, ahogy mások is. 16.58. A félidő elején a haza­iak összeesnek, mint cukorhab az esőben. Mégis egy kontra, és gólt rúgnak. Őrjöngő helyiek, rázzák a drótkerítést. NB I., NB 1. Ezt üvöltik. Az egyik vendég­játékos vérzik, ijesztő. - Sze­metek állatok - süvölti Sanya. Te barom, há mért nem fújsz má valamit - hörög a Köpcös. Golyó verítéke összefolyik könnyeivel, ahogy lerogy és a poros, szotyolamagos betonra mered. Tudja már, oda az álom, nincs NB I. 18.02. A szurkolóbusz ma nem várja meg a csapatot. Szót­lanul száll fel mindenki a még mindig napon álló, izzó bádog- kasztniba. - Ha az izét megver­jük, akkor még, ugye elvileg - de ezt is elég lemondóan re­csegi rekedt gégéjével a Köp­cös. Golyó hirtelen arra gondol, milyen jó, hogy még csak va­sárnap lesz holnap. Megint el­megy a maszekhoz. Hétvégén dupla lóvé jár. Kiteríti a Spor­tot. Négy óra hazáig. A váloga­tott meccset már lekési a tévé­ben. Mindegy, úgyis megszív­nak azok a kutyaütők. A Ki­csire néz. Már alszik a srác. Lemosták az arcát, és a pólójá­ról a hányást is, úgy ahogy. A palástként hordott, színeha- gyott zöld-fehér selyemzász­lóba burkolózva, tán az NB I- ről és a hétfői matekóráról ál­modik. Csorba András Madridi konferencia a közigazgatási jogról A kaposvári bírónő spanyolul kért sört Dr. Foglyos Zsuzsanna (Jobbról) az Európa Közösség zászlai előtt a madridi igazságügyi palotában Taps szakította félbe Madrid­ban, a közigazgatási jogról szóló nemzetközi konferenciát amikor Kollámé dr. Foglyos Zsuzsanna, somogyi bírónő azt mondta: Magyarország idén ünnepli a magyar közigazga­tási bíráskodás 100. évforduló­ját. A madridi igazságügyi palo­tában tizennyolc közép- és ke­let-európai ország képviselői vettek részt a tanácskozáson. A téma a közigazgatási határoza­tok bírósági fölülvizsgálata volt. Hazánkat két gyakorló bí­rónő képviselte, egyikük Kol­lámé dr. Foglyos Zsuzsanna, a Somogy Megyei Bíróság köz­igazgatási-gazdasági kollégi­umának vezetője. Készült a kongresszusra amelynek munkanyelve angol, illetve francia volt. Amikor au­gusztusban értesítést kapott ar­ról, hogy sikeres pályázata ré­vén részt vehet az értekezleten, heti több órás nyelvtanulással igyekezett elsajátítani az angol jogi szaknyelvet, mert amit an­gol tagozatos gimnáziumban tanult az itt kevés volt. Dr. Foglyos Zsuzsanna azt mondta Madridban: hazánkban sem megoldott probléma, hogy mi történik ha a közigazgatási szerv nem hoz határozatot, nem válaszol a polgár által be­nyújtott kérelemre, vagyis hallgat. Az előadások szerint például a német és a spanyol jogrendszerben van erre meg­oldás. A németeknél, ha nem válaszolnak a kérelemre határ­időn belül, akkor a hallgatás beleegyezést jelent, a spanyo­loknál pedig ha hallgat a köz- igazgatás, akkor a bíróságtól kérhető: utasítsa válaszadásra a közigazgatási szervet. Dr. Foglyos Zsuzsa mind­ehhez hozzá tette: a magyar közigazgatási bíráskodásra nagy hatása volt az osztrák és a német közigazgatásnak. 1949- ben amikor megszüntették a közigazgatási bíróságokat a magyar közigazgatási jog fej­lődésében törés következett be. Ám 40 év „csöndessége” után nagy előrelépést hozott az az 1991-ben hatályba lépett tör­vény, amely szinte teljes kö­rűvé tette a közigazgatási hatá­rozatok bírósági kontrollját. A kongresszus résztvevői­nek fogadást adott Madrid pol­gármestere és a Spanyol Leg­felsőbb Bíróság elnöke is. A li- bériás, fehér kesztyűs inasok által kínált falatkák gyönyö­rűek és finomak voltak. De hi­degek... Több nap után nagyon hiányzott egy kis meleg étel. A szigorúan tervezett program mellett tehát nem sok idő ma­radt a híres spanyol konyha megismerésére. A kaposvári bírónő impresz- sziója Madrid lakóiról az, hogy visszafogottan elegánsak és ápoltak. Tapasztalata pedig, hogy a spanyolon kívül nem hajlandók más nyelven be­szélni, ezért kénytelen volt spanyolul tanulni. S mivel szomjas volt, az első mondat, amit elsajátított ebből a gyö­nyörű nyelvből így hangzik: „porfavor una serveza” (kérek egy pohár sört). Tamási Rita Verseskötettel jelentkezett Lotz Béla A rejtőzködő előbújt Fodor András Kossuth-díjas író, költő, műfordító azon méltatlankodik Lotz Béla első verseskötetének előszavában: hova lett a pártfogó felelős­ség? Miért kerülhet egy fiatal tehetség perifériára, és miért jutott neki sok éven át a kény­szerű várakozás? A toponári Lotz Béla most - végre - előbújik. Ezúttal kegyes volt hozzá Fortuna; A rejtőzködő címmel Bene Já­nos illusztrációival pár napja jött ki a nyomdából első könyve. S nemcsak a szeren­cse szegődött mellé, hanem néhány támogató is. Köztük a kaposvári és a megyei ön- kormányzat is. Szerencsére a lírának is akad szponzora, s így a fiatal költő megszólalhat - megszólíthat. Talán az idő­zítés sem véletlen. Advent idején fokozottabb a várako­zás, s az év vége pedig a számvetésé. Lotz Béla is mérleget von, összegez. S hogy strófáiban sok a pesszimizmus? Vitatha­tatlan, ám a költő a világról, a környezetéről versel és az irodalmár szerepéről: „ Költők próbálnak felemelt fejjel / túlnőni mind az em­bermagas homályon. / Fia víz árasztja el a fákat, / a szívó- sabb nem esik térdre azonnal. / Koronája a szennyes ár fölé magasodva / jelzi: őt nem könnyű legyőzni. ” (Lőrincz) Hasznos könyv Dombóvárról Dombóvár címmel új városmo­nográfiát adott ki a dél-dunán­túli település 26 civil szerve­zete és a helyi önkormányzat. A 350 oldalas, gazdagon illuszt­rált könyvben dr. Szőke Sán­dor: Dombóvár földrajzi kör­nyezete és története, Mészá­rosáé Fodor Klára: Újdombó­vár története és dr. Szőke Sán- domé: Dombóvár köztéri szobrai és emlékművei című munkáját egybeszerkesztve tet­ték közzé. Ezáltal - s a szerzők utóbbi években végzett kutatási eredményei alapján - a Szőke­féle várostörténeti alapmű most tartalmában is jelentősen meg­újulva, kibővítve juthat el az ol­vasókhoz. A ma vagy valaha Dombóvá­ron tanult, de szétszóródott diá­kok, a helyi polgárok s a kör­nyéken lakók mellett bizonyára sok távolabb élő, e kisvárost kel­lően nem ismerő honfitársunk is érdeklődéssel forgathatja a gaz­dag kínálaté, sok szálat egybe­fogó helytörténeti művet. Lo­kálpatrióták - ezekből Dombó­váron mindig sok volt -, a hely­hez és környékéhez kötődést ke­reső fiatalok, kutatók, szakem­berek és szellemi kalandozásra vágyó, kíváncsi emberek érdek­lődésére egyaránt számot tart­hatnak a Dombóvár-történet olyan fejezetei, mint például a városhoz közel nemrég feltárt Sülledt-várról szóló ismertetés; az ugyancsak itteni ábrahámi cisztercita apátságról újabban előkerült leletek; a Werbőczyek, Dombayak és Eszterházyak etáji birtokosságának és gazdálkodá­sának dokumentumai. A vá­rosba már 1872-ben bekanyaro­dott vasút az egész azutáni fej­lődést meghatározta, erről is új ismeretekkel gazdagodhatunk. S feltárulnak a könyvben Kodály Zoltán és Illyés Gyula életének Dombóvárhoz fűződő szálai is. A városra vonatkozó tudo­mányos, történeti adatoktól, az évszázadok tárgyi és szellemi emlékeinek bőséges megidézé- sétől, a helyi gazdaság-, társa­dalom- és művelődéstörténet feltárásán át, az ide látogatók­nak szóló településismertetőig vagy a köztéri műalkotások és ezek alkotóinak lexikon-jellegű bemutatásáig tehát sokféle kö­zeledést és igényt képes kielé­gíteni a magyarországi mille­centenárium legkiemelkedőbb helyi eseményeként most meg­jelent Dombóvár monográfia. A tiszteletre méltó - s ma már nem annyira általános - telepü­lési összefogással, a szellemi és anyagi erők jótékony egyesíté­sével kiadott szép kiállítású könyv 900 és 1500 forintos áron kapható (vagy rendelhető meg) a dombóvári intézmé­nyekben, főként a város könyv­tárában (telefon: 74/465-434) és a Hunyadi téri könyvesbolt­ban. Az előállítás költségeit csak részben visszatérítő bevé­tel pedig a Városvédő és Vá­rosszépítő Egyesület, illetve to­vábbi 25 helybéli civil szerve­zet működésének feltételeit gyarapítja. (Balipap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom