Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-06 / 259. szám

1996. november 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Harmincezer forintból él az öttagú család Kőkúti szerencselesők A frissen vakolt házban egy­benyílnak a szobák. A fürdő ugyan kész, ám azon sincs ajtó. Csillárok helyett csupasz villanyégők lógnak a meny- nyezetről. Az egylégterű la­kást cefréshordóból készített kályha fűti. Most még kelle­mes az idő, de mi lesz, ha jön­nek a mínuszok? A fiatal cigányasszony két ko- sámyi gyerekruhát szed le a szobákat összekötő szántókö­télről. Két fiuk Kadarkúton kol­légista — csak hétvégenként látja őket — , a kicsi lány azon­ban mindig vele van. — Három forintom maradt, ezért nem kapok kenyeret. A lánynak megígértem: inkább sütök pogácsát, mert még van egy kis lisztem — mondta Or­sós Jánosné. — Kaptam borsót, abba raktam egy kis száraz bőrkét, mindjárt be kell rán­tani... — és siet is a nagy kony­hába, ahol szentképek meg csa­ládi fotók díszítik a falakat. Már tavaly októberben be kellett volna költözniük a tágas lakásba, de a mesterek úgy húz­ták az építkezést, mint a rétes­tésztát. A három gyerekre 2,2 millió forint szociálpolitikai támogatást kaptak. A szom­szédban levő rogyadozó házban álmodtak az új otthonról. Egy képes lapból nézték ki a típus­tervet, aztán nekiláttak az alap ásásának. Ameddig tartott a pénz, ment a munka. Most vi­szont nincs miből befejezni a házat. Ugyan lehet benn lakni, de több százezer forint kellene még, hogy legyen melegburko­lat, vécécsésze, elkészüljön a központi fűtés, és el tudják sze­parálni a földszinti három szo­bát. Orsós Jánosék harmincezer forintból élnek öten. Az asz- szony gyermekgondozási tá­mogatást kap, ehhez jön a csa­ládi pótlék és a férj jövedelem- pótló támogatása. — Van úgy, hogy kölcsön kell kémem, de anyám és a só­gornőm se tud mindig adni — mondta az asszony. — A fér­jem most elment az erdőre dol­gozni, hátha kap egy kis fát. Még nincs is tél, de alig van tü­zelőnk. A konyhaablakból a kis­kertre látni. Itt termelték a konyhára való egy részét. Van egy göbéjük nyolc malaccal, reggel a feleség almozott. Orsós János lakatosnak ta­nult, de a húskombinátban csontozóként kereste a kenye­rét. Onnan elbocsátották, s az­óta még nem tudott elhelyez­kedni. Az asszony szerint azért, mert cigány, s egy kis faluban él, ahonnan be kell járni. A munkáltatók nem kapnak két kézzel a vidékiek után. Drága a bérlet. — Lenézik az embert, de ezt a falut is — mondta az asszony. — Pedig az uram becsülettel dolgozik. Ha kellett hajnali fél négykor kelt, hogy időben el­érje Hencsén a buszt. Mégis el­küldték, de majd csak újra elhe­lyezkedik. Én bízom a szeren­csében. Julcsi, a pöttöm lány csokiért nyaggatja anyját, aki az ígért pogácsával vigasztalja, s azzal, hogy holnap kedvenc ételét főzi: a paradicsomlevest. Még nem tudja, honnan s miből ve­szi majd paradicsomot. Lőrincz Sándor Három gyerekre mos, vasal az asszony Francia kórus Szennában Le Mans-i kórus járt Somogybán. A kaposvári Vikár ve­gyeskar tavalyi látogatását viszonozva látogatott Somogyba a Le Mans-i Resonances kórus ötven tagja. Az énekkar tagjait fogadta Szita Károly kaposvári polgármester is. A francia vendégek a Nagyboldogasszony székesegyházban és a Szent Imre templomban adtak hang­versenyt, s ellátogattak a szennai iskolába és falumúzeumba is fotó: török anett Hetesen és Mezőcsokonyán is új lelkészpár hirdeti az igét Mérői szeretetvendégség Új lelkész házaspár költözött Kaposmérőbe, de a hetesi és a mezőcsokonyai református templomban is hirdeti az igét. Férjem nagy álma valósult meg azzál, hogy Somogy megyébe jöttünk szolgálni — mondta Juhászáé Michna Krisztina lelkész. — Mások azt mond­hatnák, hogy csak véletlenül •kerültünk ide; szerintem Isten akarta így. A lelkészi hivatás választása volt az első lépés. Nem a pálya népszerűsége vezérelt, inkább a hit. Ez az életem; úgy neveltek, hogy ez vált számomra a legfonto­sabbá. S azt, ami nekem örö­met és boldogságot ad, másokkal is meg kell oszta­nom. — Augusztus óta mintha töb­ben látogatnák a templomot. — Az újdonság vonzó. Az, hogy új lelkészpár érkezett, kí­váncsivá teszi az embereket. Nincs itt semmi csoda, mi is azt csináljuk, amit más tenne: vé­gezzük a szolgálatot. — Milyen terveket szó'ttek? — A gyerekekkel, az ifjú­sággal szeretnénk többet foglal­kozni, hiszen csak annak a gyü­lekezetnek van jövője, amely­nek a fiatalok is tagjai. Ha törő­dünk velük, érzik a szeretetün- ket, elfogadják a vasárnapi templomba járást, és nagyobb az esélye a gyülekezetnek is. A felnőttekével egy időben a gyermekeknek is tartunk isten­tiszteletet. Az iJjúságot bibliaó­rákon szeretnénk összefogni, és időszerű kérdésekről is beszél­getünk velük. Ha lehet, a nyáron evangelizációs hetet is szerve­zünk nekik. Beszélgetnénk a hitről, s képek, játékok, énekek segítségével is igyekszünk fel­kelteni érdeklődésüket. — Több idős tagjai van a gyülekezetnek. — Róluk sem feledkeztünk meg. Szeretetvendégségre hív­juk őket, ahol tea, sütemény mellett beszélgetnénk, s meg­ismernék az új református éne­keskönyv új dalait is. (Gombás) Búzát vetnek Somogysárdon Somogysárdon másfél hét múlva befejezik a kukorica betakarítását. Csaknem 600 hektáron termeltek tengerit, s ennek egy részét a Gabona­forgalmi vállalat veszi át. Nyár elején szerződtek a ka­posvári céggel; 22 ezer forin­tot fizet egy tonna kukoricáért. Mint Bohárné Mizerák Zsu­zsanna, a Haladás mezőgazda- sági szövetkezet főkönyvelője elmondta, a 200 vagon áruért mintegy 40 millió forintra számítanak. Ami a termésből megmarad, annak az eladásá­val még várnak, a túlságosan nyomott árak miatt. Abban bíznak, hogy a mostani, ton­nánkénti 17-18 ezer forint he­lyett néhány hét múlva egy­két ezer forinttal többet kap­nak. A szövetkezetben kukori­cából 6,5-7 tonna volt a hektá­ronkénti termésátlag, s leg­alább három és fél ezer tonna a megtermelt mennyiség. A ku­korica betakarításával egyéb­ként jól haladnak; a napokban sikerült behozni a korábbi le­maradást. Tegnap is minden gépük dolgozott a földeken. Hamarosan az ősziek veté­sével is végeznek. Csaknem ezer hektáron vetnek el. Már befejezték a repce, valamint a tátikáié vetését, most az őszi búza vetése van soron, 770 hektáron. Nagy teljesítményű gépeikkel gyors és eredmé­nyes ez a munka. (Harsányi) Bajorországi ajándék a bajomi otthonnak Németországból kapott ajándé­kot a nagybajomi Somogy Me­gyei Csecsemőotthon. A 80 ezer forint értékű meglepetést a bajor schrobenhausi szponzo­rok gyűjtöttek össze. Az aján­dékcsomagban édesség, játék és ruhanemű volt, amelyet a napokban Wemer Rapatzki adott át. A csecsemőotthon ugyanakkor rendkívül jutányos áron kapott almát a böhönyei Lénia kft tulajdonosától; több mint kilenc mázsa gyümölcsöt vásárolhatott az intézmény. Az otthon dolgozói lehetőséget kaptak arra is, hogy az egyik gyümölcsösben egy napot dol­gozzanak. A keresetüket fel­ajánlják az intézmény javára. Hangversenysorozat fiataloknak Az idén is Nemzeti Filharmó­nia hangversenysorozat indul Dombóváron a művelődési házban. Az ifjúsági bérlet ára 400 forint. A tervezett har­mincegy előadáson a zeneiro­dalom szinte minden területé­ből kaphatnak ízelítőt a fiata­lok. Ezen a héten az Állati (jó) zene című műsort tekinthették meg. A hónap végén a pengetős barokk kamarazenéé, a törté­nelmi énekeké a főszerep: Sza­bó István lanton, Szabó Ildikó barokk furulyán játszik majd. Hetesen indul először modell iskola Az országban először Hetesen indul be a Soros-alapítvány modell iskolája címet viselő al­ternatív, személyiségközpontú pedagógiai program. A több mint egymillió forintos pályá­zati támogatással induló prog­ramban 24 tevékenységi forma szerepel; egyebek között szak­mai, kulturális és sporttevé­kenység formájában. Áz hetesi iskola fölvette már a kapcsola­tot a budapesti XII. kerületi művelődési irodával; segítsé­gükkel személyiségközpontú oktatással működő fővárosi in­tézménnyel dolgozhatnak majd együtt. Áz alapítvány elnyeré­séhez szükséges kérelmüket so­ron kívül fogadták el a bírálók. Somogygeszti öregjei Hatvanöt idős somogygeszti lakost köszöntöttek a helyi ál­talános iskolában. Az óvodá­sok és az iskolások is fellép­tek itt, ahol a település legidő­sebb asszonya, a kilencven éves Major Istvánná nem­csak kedvenc dalát énekelte el, hanem táncra is perdült. Az ünnepségen a képvi­selő-testület tagjai ajándék- csomaggal lepték meg a nyugdíjasokat, akik felele­venítették ifjúkori élménye­iket. Marton Rudolf polgár- mester elmondta: az önkor­mányzat hagyományteremtő szándékkal rendezte a műso­ros délutánt. S ezután So- mogygesztiberi is minden évben köszöntik majd az idő­seket. L. S. A Zengő együttesben muzsikál a somogyjádi óvoda karbantartója Husira hangolt citerák Ma, amikor még az óvodák fenn­tartására is csak szűkös anyagi ke­retek vannak, a fejlesztés pedig csak álom, igazi kincsnek számít a barkácsoló kedvvel és tehetséggel megáldott karbantartó. Olyan, aki kedvét leli a bútorok tervezésében, eszközök készítésében, játékok ja­vításában. A somogyjádi óvodában a foglalkoz­tatóasztalok, állatfigurás ülőkék, fajá­tékok is jelzik Husi Gyula jelenlétét. Kilenc éve került az óvodába, épp mikor a szomszédban a házát építette. Meséli, hogy az építkezés mestereitől leste el a különböző szakmák titkait, és repülőgép-szerelő létére szívesen fúr-farag. Áz óvodai berendezések mellett több furulyát és citerát is ké­szített; most is lóg néhány félkész hangszer a falon. Tevékenységében azonban nem a barkácsolás a legin­kább említésre méltó, bár annak is je­les művelője. Nevét a népzene kedve­lői ismerik igazán, hiszen a Somogy Táncegyüttessel is gyakran turnézó Zengő' együttes tagja. Bejárták egész Európát, most éppen németországi útra készülnek. Táncost is visznek magukkal, akivel táncházba invitálják a közönséget. Hogy kedvelt-e külföl­dön a magyar népzene? Tapasztalata szerint az ír zene után a miénk a leg­népszerűbb, néhol még hasonlóság is felfedezhető a kettő között. A véletlennek gyakran nagy a sze­repe. Husi Gyulát is ez vezette a nép­zenéhez, amikor egyik barátja képte­len volt behangolni a citeráját. A hangszer jó csalinak bizonyult, azóta is ez a kedvence. Emellett persze még megszólaltat jó néhány zeneszerszá­mot. Gyűjti is a népi hangszereket. Családjának is tetszik ez a szenvedé­lye; felesége a Somogy Táncegyüt­tesben táncolt, míg a két kisgyerek meg nem született. A népzenész apá­nak azonban csak a csütörtök estéje a családé. Balatonlellén citerazenekart, Látrányban népdalkórust vezet, faluja zeneiskolájában népzenét oktat, a nyugdíjasok kórusát tanácsaival se­gíti. Kutatja a múltat; Somogyjádon is talált egy adatközlőt, így lakóhelyé­nek zenéjét is megszólaltatja. Jól érti a gyerekek nyelvét, tudja, hogy egé­szen kiskorukban kell őket megnyerni a zenének. Ennek érdekében megy hangszerbemutatóra azokba az óvo­dákba és iskolákba, ahol fontosnak tartják a tiszta forrás, a népzene isme­retét. Izményi Éva Husi Gyula egyik citerájával fotó: király j. Béla 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom