Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-30 / 280. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. november 30., szombat Holnap vasárnap M ézes Péter javakorabeli, egy ideje rossz alvó - amióta Tecus- sal ide, a nagyatádi menekült- tábor 4. számú épületébe költöztek. Mióta csak megy a cirkusz odahaza, mióta csak gazdátlan kutyák kezdtek kóborolni, mióta csak gazdáikat, mint föld alatti szoborcsoportokat, úgy fordít ki a markoló. Szombat éjjel van, Mézes forgolódik a hatszor négyes szoba táboriágyán, nyekereg a sodrony, ami alulnézetből páncélinget formáz. A rozsda már rég kihullott a láncszemek közül. Volt ideje.- Péter..., Péterem, ébredj, ébredjél már föl, úgy se alszol rendesen, valamit elfelejtettem mondani - és Tecust nem nagyon érdekli, hogy Péter tényleg felébredt-e, már mondja is, hogy ő meg a szintfelelős ma fölmentek a táborigazgatóhoz, Ramiza veséje miatt.- Vese miatt - nyugtázza Péter félálomból -, a Ramiza veséje miatt.- Tudod te, az a bosnyák lány, akit mindig csak aszalt szilvának csúfolsz, ha nem hallja, mert olyan sovány szegény...- Aszalt szilva - mondja Péter. Ásít.- ...és fölmentünk a direktorhoz, én meg a szintfelelős, és azt mondta nekünk az az ember, hogy nem kell az aggódás, mer Ramiza járhat arra kezelésre, akkor is, ha drága, mert Ramizának már csak egy veséje van, de az is beteg, és ettől az élete függ, ez nem olyan, mint egy betömetlen fog, amit otthol is rendbe lehetett volna tenni, úgyhogy beleesik Ramiza veséje a genfi konvencióba... Péter, mint akit megégettek, úgy pattan az ágyból, dühödten kotorászik cigaretta után, mert volt még az éjjeliszekrényen egy pakli megbontatlan Magnum.- Hogy a nyavalya tömé ki az ilyen bolond asszonyt, hogy az éjszaka közepin a Ramiza veséjével kell neki foglalkoznia, mert nem ér rá neki reggelig a szintfelelős meg a direktor... hol a rosebbe van a gyufa..., hogy beleesik-e a vese a konvencióba éjjel kettőkor, ilyen bolond asszony a világon nincs... Tecus már hozza is alázattal a gyújtót, a kék kabát zsebéből, odatette Péter az este. A férfi rágyújt, kicsit köhög, nem esik jól, ahogy sose, csönd van aztán sokáig, jó nagy csönd. Csak Tito kaparássza a szomszédék ajtaját, Titó, a kóbor macska.- Nem érdekel téged Tecus, senki veséje, igaz?- Hát dehogyis nem ér... - aztán az asszony belefullad saját átlátszóságába.- Tudtam, hogy ma éjjel föl fogsz kelteni valamivel, minden szombat éjjel fölkeltesz, másfél éve. Csak azt nem tudtam, hogy most mivel jössz. Most, ugye a Ramiza veséje... Múltkor meg más. Tecus, ilyenkor másfél éve mindig azt mondja, hogy nem tudja mi van vele ilyenkor, szombat éjjel.- Ne haragudjál, Péter... Sóhajt a Mézes, azt mondja, nem haragszik.- Magamra kéne haragudni, mert vagyok olyan hülye, hogy beleráncigálsz. De ma éjjel nem megyünk bele, nem megyünk, megértetted. Keress magadnak mást, menj át Gyöngyiékhez, azok ilyenkor még vertákolnak, vagy tudomis én, de e-n-gem hagyjál ebből ki!- Nem bírlak kihagyni, Péter, a jó istenit. Hát ennyi eszed van?- Neked lenne annyi, hogy tudjad, ennek semmi értelme. Jó, persze, jó egy darabig. Jó játék. De ami akkor volt, úgyse tudod visszahozni. Csak belelovalod magad... meg engemet is. Csak kábítás... mint az a morfium, amit édesapa kapott otthon Sáfrány doktortól az utolsó napokban. Jó egy darabig, aztán mi van, ha elmúlik a hatás, csak a hűlt helye marad, és aztán mi lesz? Mi? Fáj, mintha a bordád tört volna.- A bordám?- A bordád. Csak nem nyugszik:- Én akkor is szeretném Péter, jobban, mint bármit a világon, nem baj, ha fáj, azért borda, hadd fájjon. Mindennek van ára, vagy nem? Ne tégy már úgy, mintha nem tudnád. Valamit valamiért. Kaptál te bármit is ingyen, na kaptál? Mondjad, ha igen, mondjad. Péter összetörtén nyomja el a cigarettát egy szardíniásdoboz- ból készült hamutálba:- Egy hete... a múlt héten, akkor én kezdtem. Tecus boldog, egy harminchét éves kisgyerek, tapsol, vi- háncol.- Meglátod, fölébreszted a gyereket, aztán lőttek a játékodnak.- Feküdj hanyatt, ne magyarázz, és eressz már ide a fészkembe magad mellé. Legyél a házam.- Feleségül is vegyelek? Nevetnek, kicsit se őszintén, hazugul nevetnek.- Hát akkor - mondja belekomolyodva az asszony -, játszunk. Éjjel érsz haza, jó?, szombat éjjel, mert berendeltek a pikkbe, aratás van. Még a traktorod is megvan, a pótkocsi is... a malomba hordjátok a búzát, ahhoz a nagydarab, szakállas, Gyuri nevű raktároshoz, aki folyton azt mondja a garatnál, hogy „ne akkor hozza helyzetbe magát, Péter!” Persze, te már előre összeveszel a brigadérossal, a Gulyásevics Ferkóval, hogy ki fogja ezt neked megfizetni. De téged aztán nem a pénz érdekel. Csak kö- tözködsz vele, mert rongyembernek tartod Gulyásevicset, ennyi az egész. Éjjel jössz meg, arra sincs erőd, hogy megedd a rakott krumplit, még arra sincs, hogy mosakodj. A ruháidat úgy hányod le magadról a szoba közepére. Pedig te mindig szépen elrendezed azon a rossz lábú széken, mert úgy neveltek, hogy bánkódsz, ha pakolni kell utánad. Mert te nem cselédet akartál, hanem feleséget. De most a földre hánysz mindent és bezuhansz mellém az ágyba. Poros vagy, és olajszagod van. Azt gondolod, hogy én most biztos haragszom rád, mert nem tetszik nekem, hogy mocskosán fekszel le és még csak nem is babusgatsz. Azt gondolod, féltem a cihát, amit anyámtól kaptunk ajándékba, pedig akkor én nem is gondolok az ágyneműre, nem gondolok akkor semmire, csak rád. Hogy annyira szeretlek, úgy olajosán és mocskosán, mint előtte húsz évvel búcsúbál után Becsén, mikor megverted azt a szerencsétlen Gerstner Alit, mert te- szerinted molesztált engemet. Akkorát behúztál neki, hogy rossz volt nézni.- Szép ütés volt.- Ne beszélj bele..., szóval nem gondolok a cihára. Te morogsz valamit az melegfrontról meg a vakbélműtét helyét fájdítod. Aztán elalszol. Megsimogatlak, és... szóval megszagolom az ujjaimat, a tenyeremet. Olajszag és porszag. Mint neked van. Leojtom a kislámpát. A kicsit, amit abból a magyarországi vilmos- körtés üvegből csináltál. Sose tetszett. Giccses. Még jó, hogy elvitte a cirkusz azt is...- Azt montad, a vakbélműtétem.- Azt.- A Bujdosó Pista... Tecus megijed:- Jaj ne kezd el, ne rontsad el a játékot. De Péter ugyanazon a hangon folytatja:- Mikor bevittél a kórházba, Bujdosó véletlenül ott őgyel- gett a kórház körül, mert véletlenül megkérdezte a szomszédoktól, hogy mi van, és azt is véletlenül tudta meg, hogy a gyerek az öreganyjánál alszik, és tiszta véletlenül megkérdezte tőled, hogy elkísérhet-e haza ebben a sötétben.- Csak beszélgetni akart...- Tudta a szemét, hogy facér vagy...- De Péter...- Aztán hazáig kísért, egész végig mondta a süket szövegét. Amikor a kapunk elé értetek, meg akart csókolni. így volt? így. Tebenned pedig egy világ omlott össze. Ugye.- Idefigyelj, mindig tudtam, mit akar a Bujdosó... Péter sziszeg a gyűlölettől:- Akkor meg miért nem...- Bujdosó halott. Meghalt, nincs, mintha nem is lett volna, nem lakik az utcánkban, már utcánk sincsen. Pista halott . Jöttek érte, elvitték, hiába égette el a behívót, hiába ame- rikázott, hiába bújt el a sank mögé Hasanicsék presszójában. Egyáltalán nem kellett volna mutatkoznia, de nem bírta társaság nélkül a padláson. Két hónap múlva meghalt Boszniában. A rafál fogta meg... az egész játékot elrontottad Péter.- Nesze a kávéd, te piszkos portéka - mondja aztán a férfi halkan.- Mi van?!- Piszkos portéka. Ezt szok- tad nekem mondani.- Hát fölébredsz attól a kávétól, jó? A nagyfiad miatt morgolódsz a zuhany alatt is, hogy aki éjjel legény, az legyen nappal is, mert már mindjárt dél, azt meg nem lehet kirángatni az ágyból. Nyegle a kölök nagyon. Azt válaszolja, hogy maga keresi a kenyerét, azt csinál, amit akar. Akkor járt Imrus ahhoz a Julihoz a Fölső utcába, téged meg evett a penész, annyira irigyelted a kölköt.- Biztos úgy van, ha te mondod.- Megbékélsz valahogy, fölhúzod a zöld tréningedet, a hummeleset, és a fenekedet vakargatva kivonulsz az udvarra. Hunyorogsz a napra. A szomszédék Robikája már kilenc óta lesben áll a kapuban, rád vár, mert rajong érted meg a galambjaidért. Egész nap képes a galambdúc alatt kuvi- kolni, tartja neked a létrát, nehogy lebillenjen Péter bácsi, pedig te már régen oda ácskapcsoltad odafönn, de a szomszédék Robikája boldog, hogy tarthatja neked. Kicseréled a gyűrűt valamelyik galambon, vagy tudomis én mit csinálsz, aztán lemászol, Ro- bikával a nyomodban bejelented nekem, hogy az örvös, az M. és J. emlékének aztán nagyon agresszív, kiveri a többit a dúcból, összetöri a tojásokat, holtbiztosán vadgalamb az apja. Bütykölni kezded azt a trotty Zastavát, és a kisfiú még mindig ott téblábol melletted. Hiába is teszel úgy, mint akit zavar a serteperté- lése. Keresztüllátok én rajtad, látom, hogy élvezed. Egyszer még levegőztetőt is csináltál neki az akváriumába. Biciklibelsőből. Hát igen. A saját fiad már felnőtt. Imrus már kinőtte az a kort, hogy félistennek higgyen...- Hagyd ki azt a gyereket ebből, Tecus, már úgyis szóba hoztad Julit meg a Fölső utcát.- Már miért hagynám ki. A galambjaid játszhatnak, a fiad az nem. Imrus a mi fiúnk.- Az volt. Mondtam már neked, hogy csak volt, és hogy ennek a te ostoba játékodnak semmi értelme nincs, Imrus halott, már régen halott. A fiúnknak, a nyálasszájú kicsi gyerekünknek...- Péter, ezt ne, ezt én nem akarom hallani, tudom mit akarsz... Mézesnek a homlokára mutat:- ...itt bement...- ...hagyd ezt abba...- ...itt meg kijött... Tecám, Tecus, akkor játszunk, na, játszhatunk reggelig... éjszaka volt, mint most. Már nem esett a hó, csak a szél kavarta mindenfelé. Imrust és még százötven gyereket kivezényeltek a határfolyóhoz, kilenc teherautóval. Imrus a másodikat vezette. Azt mondják. A nadpa- lucsnik úgy tudta, hogy éjszaka menekülők százai jönnek át a zajló folyón, csónakokon, mindenféle tákolmányokon. Gyerekek is. Imrusék parancsba kapták, hogy a kombinát pincéibe kell őket szállítani, ha átérnek. Lekapcsolták a motort és a fényszórókat. Vártak. Az első jövevényeket elvitte az első autó, de azok előre megmondták a nad- palucsniknak, meg az én nagy marha fiamnak is, hogy ne menjenek a partra, mert a másik oldalon puskások vannak, őket akarják leszedni, a katonákat. Csapda az egész. Senki sem mert a partra menni. A fiam a sofőrülésben cigarettázott, hanyatt dőlve a motorházra, mert az még meleg volt. A Juliról beszélt azzal a zentai fiúval. Azt'án a folyó felől gyereksírás hallatszott és asszonyok kiabálása. Ezek nem bírtak magukkal, elindultak lefelé, egy hosszú ponyvavassal. Ropogott a hó a lábuk alatt. Már negyedórája kalimpáltak a sötét víz felett, hátha elérnek Szobasaroknyi élet valakit, de csak a sírást hallották. A zentai fiúnak csak az volt furcsa, hogy mintha egy asszony azt kiabálta volna:- A gyereket ne égesd meg, a gyereket ne... Égetni. Egy zajló folyó felett, átkelőiéiben. A zentai szólni akart éppen Imrusnak, hogy itt valami nincs rendben, amikor eldördültek azok a lövések. Ő a hóba hasalt. Látta Imrust összecsuklani. Másnap a part menti nádasban találtak egy gumikereket, ami egy elkorhadt csónak roncsaiban akadt el. A gumikerékről kötél lógott, aminek a másik fele, tegnap este még a puskások kezében volt. A kerékre kötözve egy rossz magnót találtak. A szalag már lejárt, az elem lemerült. A kazettát az elejére tekerték az egyik autó magnójában, megnyomták az indítógombot. A tegnap esti műsort találták rajta. Negyvenöt perc gyereksírást.- Ezt a története, már ne mondd el többet. Úgy mondod, mintha én nem tudnám, mi történt Imrussal, hogy lelőtték. A másik kölykünk meg vénsé- günkre születik egy menekült- táborban, menekültnek. Minek kellett neked ez a gyerek, mondd meg, miben bíztál?- Megmondjam?- Na mondd már!- Tényleg akarod tudni?- Tudom már régen, csak tőled akarom hallani, hogy miben bíztál...- Abban, hogy lesz erőm Imrének keresztelni.- Hát nem volt.- Nem.- Ezért lett Róbert, Robika... A gyerek szuszogását figyelik mindketten, aztán Péter valami polcról kezd el beszélni, amit hétfőn meg kell javítani, ha a Béla gondnok ad hozzá szerszámot.- Béla? - kérdi Tecus. - Az alacsony, szakállas.- Az. Aludjunk.- Aludjunk. Holnap vasárnap. Izing Antal Éjszakai látogatók s É jfélkor zörgettek a kertesház ajtaján. Rudas tudta, hogy előbb-utóbb jönnek, de kissé korainak tartotta a tolvajok látogatását. Ugyanis csak tegnap jelent meg az a sajtóközlemény, amelyben ország-világ tudtára adta, hogy a tőle ellopott kerti traktor mérgező védőréteggel van bevonva. A tudósításból az is kiderült, hogy az életveszélyes anyag csak a nála található gyári lemosóval távolítható el. A zörgetés hamar megismétlődött és türelmetlen dörömböléssel fejeződött be.- Nyisd ki, mert betűijük - ordította egy rekedt torok, és az első nyomástól megreccsent az ajtó.- Ezek nem a traktort hozták, és nem bocsánatot akarnak kérni, annyi biztos - gondolta Rudas, miközben magára kapkodta ruháit.- Türelem, uraim, türelem... - szólt nyugalmat erőltetve magára Rudas. Tudta, ha kiderül, hogy fél, majdnem biztos: veszített. Márpedig - legalább önmaga előtt nem titkolhatta - a lehető legrosszabbra számíthat. Semmi kétség, a tolvajok - bármi áron - a lemosót akarják. Igazában csak most döbbent rá, hogy családja távollétében - önkényes akciójával - életveszélybe sodorta magát. Mihez kezdjen egyedül az éjszakában, meglehetősen távol a szomszédoktól. Talán mégis csak jobb lett volna, ha a rendőrséghez fordul. Már éppen indulni készült, amikor tekintete a nyílásra esett. Nagy céllövőversenyek, kitűnő helyezések emléke fűződött hozzá. Ezt a példányt maga készítette. Új próbát kellene tenni - gondolta, és már tudta is, hogyan. Leakasztotta a falról a fegyvert, és magához vette a nagy erejű zseblámpáját, majd még egy kis várakozásra biztatva látogatóit beosont az éléskamrába, elhúzta a polcot, amely mögött keskeny ajtón át a szabadba lehet jutni. Kinyitotta, és kilépett az udvarra. Az élősövény mögött, mélyre hajolva, egészen az ólakig osont. Innen jól látott mindent. Látogatói, akik éppen azt fontolgatták, hogyan törjék be az ajtót, négyen voltak. A hátul álló, aki szemére húzott sportsapkájával leginkább maffiózóhoz hasonlított, pisztolyt lóbált a kezében. Rudas a néhány lépésre levő farakás mögé lépett, ráhelyezte a zseblámpát, majd felkattintotta. Ázután visszaugrott az ólhoz. A fény láthatóan megzavarta a betörőket. A sportsapkás megcélozta a lámpát. Sárga fény lobbant, és a farakáson pattogva röpültek szanaszét a forgácsok. A fényforrás lejjebb csúszott, ám még így is mindenki jól látszott a verandán. A fegyver ismét a lámpára meredt, miközben a társak kissé hátrálva vállal rontottak az ajtónak. Ekkor ért oda az első nyílvessző és pengve állt meg a legköpcösebb feje mellett a félfában. A második az ajtó közepébe fúródott. Rudas nyomban küldte a harmadikat is. Ez szétvitte a szárítóra akasztott tejesköcsögöt. A sportsapkás hirtelen leeresztette a fegyvert és álljt parancsolt egyik társának, aki máris jobbnak látta, ha azonnal el- iszkol.- Menjünk - mondta ellentmondást nem tűrően az ajtóhoz legközelebb álló, és a többieket félrelökve mindjárt példát is mutatott a menekülésben. A sportsapkás azonban kitartott. Dühösen újra megcélozta a zseblámpát. A lövés nyomán gránátként robbant szét a fényforrás, és az üvegszilánkok beterítették a farakást. Az udvar újra sötétbe borult. Rudas még látta, hogy a betörő ismét az ajtónak esik. A nyilat hátrahagyva az élősövény mögött, szorosan az istálló falához lapulva, megközelítette a verandát. A támadó épp a zárra szorította a pisztoly csövét, hogy szétlőjje, amikor Rudas ökle elérte a tarkóját. Hangtalanul csúszott össze. Már nem hallhatta, hogy társai éppen begyújtják a gépkocsit, majd diszkóinak a helyszínről. N egyedóra is eltelt, mire a betörő a konyha kövén magához tért. Egy ideig fürkészve nézegette Rudast, aztán mint aki hirtelen ráeszmélt, mi is történt valójában, annyit mondott:- Maga nyert... Majd undorral elfordult, belátva, hogy megkötözött kézzel mást úgy sem tehet.- Legalább azt a rohadt lemosót mutassa meg, ami miatt odalett az éjszakám, meg tán néhány szabad évem.- Nincs lemosó - felelte Rudas. - Ugyanis mérgező konzerváló bevonat sincs a traktoron.- Átvert minket? - kérdezte a betörő. - Sajnálom - így Rudas. - Nagyon megszerettem ezt a kis gépet, és sokat dolgoztam azért, hogy megvehessem. Nem akartam tőle örökre megválni. Meg aztán az idő is sürget. Kezdeni kell az őszi munkát. Szegedi Nándor
