Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-22 / 273. szám

1996. november 22., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Hazavágta a falut a burgonya ára Szulokí krumplikesergö Szülök burgonyatermesztő falu. Az itt lakók 95 száza­léka foglalkozik krumpli­termesztéssel. Egyebek kö­zött ebből lett a jómód a leg­több családnak, és ebből adódnak most gondjaik is. Az idei alacsony burgonya­árakkal ugyanis szinte az egész falut sikerült haza­vágni - panaszolják a szu- loki termelők. — Még néhány év ilyen ala­csony burgonyaárral, s az egész falut a padlóra küldheti — mondta Wirth József pol­gármester, maga is burgo­nyatermesztő. — Tíz-tizenöt forint alatt van a krumpli át­vételi ára; a mai növényvé­dőszer- és üzemanyagárak, egyéb költségek mellett ezért nem éri meg dolgozni. Nem­csak hogy haszna nincs rajta a termelőnek, de még az sem térül meg, amit ráfordított. A burgonyának tavaly is rossz ára volt, ezért azt gon­dolta volna az ember, hogy kevesebbet ültetnek az idén. Nem így történt. Ennek oka egyebek között, hogy a múlt évet sokan úgy próbálták át­vészelni: az eladatlan vető­burgonyát visszaültették. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy választékbővítésre hi­vatkozva beengedtek az or­szágba az import krumplit is. — A falusiak mélységesen elítélik azokat, akik külföld­ről hozattak be burgonyát — mondta Wirth József. — S az indoklás sem helytálló: isme­rőseim, akik találkoztak a külföldi krumplival, mind azt mondták, hogy nyomába sem ér a hazainak. Tudja, a szu- loki termelő sokat mérgelő­dik a vadkár miatt. Most vi­szont lassan ott tartunk, hogy ennyi erővel akár az erdőre is kivihetnénk a termést; akkor sem járnánk rosszabbul. Sőt, megtakarítanánk magunknak egy csomó költséget is. Kényszerpályán vannak a termelők. Szülök krumpli­termesztésre rendezkedett be, ebben földben hiába akarnának mást — mondjuk gabonát — termeszteni. A burgonyából kell élniük, csak egyre kevésbé sikerül. Nagy László Halaszthatatlan teendők Csurgón két pályázattal Új utcák csatomagondja Jóval több megrendelést kap az emlékmajori üzem Biztosíték 110 munkásnak Német alapanyaggal dolgoznak az üzemben fotó: pölöskeiné Halaszthatatlanná vált Csur­gón az új utcák bekapcsolása a csatornahálózatba. Ezt a hálózatot húsz éve adták át, s bár már korábban is tervez­ték, azóta sem sikerült bőví­teni. így magasak a költsé­gek; ha a városi önkormány­zat nem vállalná át költség- vetésében a 170 forint feletti részt, egy-egy csurgói pol­gárnak az ivóvíz és a szennyvíz minden köbméte­réért 237 forintot kellene fi­zetnie. A költségeket első­sorban a tisztítótelep kihasz­nálatlansága emeli, mivel ez Szociális kérdésekről, egyebek között az új barcsi otthonház­építés támogatásáról tárgyalt Feigli Ferenc polgármester Bánfalvi Istvánnal, a Fratemité tanácsadó részvénytársaság elnök-vezérigazgatójával, s az meg is ígérte a segítséget. Ellá­togattak a szociális központba, megnézték az új otthonház épí­tését. Bánfalvi István - annak idején ő avatta az első barcsi otthonházat - elmondta: már nem éri el az 50 százalékot sem. A kertvárosi első ütem 180 érdekelt tulajdonosának írásos megkérdezése után be­igazolódott: több mint 60 százalékuk vállalja a társulati formát és a nyolcvanezer fo­rintos érdekeltségi hozzájá­rulást. Ez azonban az összes költségnek alig több mint egy tizede. Mélyen bele kell nyúlni tehát a város pénztár­cájába. Még akkor is, ha két pályázat eredményes elbírá­lása folytán pénzhez jutna a város, és indíthatnák az épít­kezést. Horváth József évekkel ezelőtt is látszott, hogy Barcs kiemelkedőt nyújt a szociális gondoskodásban, s ez ma megerősíti. Ez elsősor­ban annak a lelkes csapatnak köszönhető, amely a városban szerveződött. - Képviselni azt lehet csak, ahol igazi érték mu­tatható fel. Barcs ilyen város, és megérdemli, hogy a lehető­ségeinkhez képest képviseljük az érdekeit - jelentette ki az elnök-vezérigazgató. N. L. A napokban három pályakezdő munkanélkülit vettek föl a kál- máncsa-emlékmajori biztosí­téküzembe. Kern József ügy ve­zető igazgató szerint ez csak a kezdet: ha több lesz a megren­delés, újabb dolgozókat is föl­vehetnek. Erre megvan minden remény, hiszen már most, az év utolsó negyedében is jóval több megrendelés érkezett. A Kvarc kft emlékmajori üzemeiben biztosítékot gyárta­nak, valamint bakelit alap­anyagból műanyag eszközöket. A kálmáncsai biztosíték a ka­posvári villamossági gyárba ke­rül, s onnét külföldi piacra. A biztosítéküzem 110 embernek ad munkát. — Eddig kilencszáze- zer-egymillió darab biztosíté­kot készítettünk havonta, az idei utolsó negyedévben azonr ban egymillió-kétszázezerre nőtt a megrendelés — mondta Kern József. — Ha ez tartósan megmarad, újabb dolgozókat vehetünk fel. Jól jönne ez a környező köz­ségek lakóinak. Kálmáncsa- Emlékmajor üzemeibe öt falu­ból járnak dolgozni, s vala­Barcstól nem messze van egy falu, ahol szinte mindenki állás­talan. Lajosházán a hivatalos adatok szerint 70 százalékos a munkanélküliség. A valóság azonban ennél drámaibb. Csak két embernek van állandó mun­kahelye: a boltosnak, aki az áfész-tulajdonú üzletet és kocs­mát üzemelteti, meg a kémény­seprőnek, aki Hencsétől Kál- máncsáig járja a falvakat. Lajosházán régen mindenki dolgozott. Aztán sorra elküldték az embereket, s halódni kezdett a település. Sokan elmenekül­tek: a hatszáz lakosból jó, ha 70- 80 maradt. — Ennek a falunak már vége van. Amikor az embernek arra sincs tartaléka, hogy a kis háztá­jit fönntartsa, akkor elpusztul — mondta Regán Ferencné, a bol­tos. Hiszen eddig, ha minden kö­tél szakadt, kis jószágából még megélt az ember, visszamene­külhetett a háztájihoz. Lajoshá­zán a legtöbbnek már ez sem megy. A szegénység mérhető. Pél­dául azon, hogy a kocsma for­mennyi településen nagy a munkanélküliség. A bakelitüzem jóval keve­sebb dolgozót foglalkoztat: há­rom műszakban húsz ember dolgozik, s nem várható újabb munkások fölvétele. Hőre ke- ményedő és hőre lágyuló mű­galma a nullával egyenlő. Nem isznak az emberek, mert nincs miből. Pedig valamikor tömve volt. A hatvanas években olyan bálokat rendeztek Lajosházán, hogy nem fértek be a népek a kultúrházba. Most kétnaponta nyit ki a bolt, akkor jön a friss kenyér. Orvos már nem jár ki. A múlt té­len a hótoló sem jött el a faluig. Nem is olyan régen még a bárdibükki állami gazdaság al­kalmazott innét több embert. Ez is megszűnt; Bárdudvarnokon lajosházit már nem foglalkoz­tatnak - van helybeli is. — Nagyon bíztunk abban, hogy az új osztrák tulajdonos majd hasznosítja ezt a területet. Nem jött be — mondja a bolto­sasszony fia. — Persze, az igaz­sághoz tartozik, hogy nem is mindenki várta; vannak itt is, akik nem akarnak dolgozni. S ha valami csoda folytán itt teremne egy vállalkozó és fölvenné va­lamennyi helybeli munkanélkü­lit, két hónap múlva nagyon so­kuk újból állástalan lenne. A fiatalember is, felesége is anyagot egyaránt gyártanak itt. Edénynyeleket, vízóraalkatré­szeket, villanykapcsoló-fogla­latot szállítanak a bonyhádi zománcárugyárnak, illetve a budapesti Ganz-gyáraknak. Az alapanyagot Németországból szerzik be. N. L. munkanélküli. Két gyerekük van. Hogy miért nem próbálják meg máshol, Regán Ferenc csak legyint. Ugyan, hová menne? A szabad ég alá? Házat nem tud venni, az albérletre meg el­menne minden keresete. Sóhajt: — Nagy csapda ez. Németh János, a kémény-, seprő: — Hiába van nekem mun­kám, a kereset négyünkre nem elég. A feleségem már régóta szeretne elhelyezkedni, de ha valami adódik, inkább vesznek föl rokont, ismerőst... Hét éve lakunk itt; ha nem lenne mun­kám, bizony, már régen vissza­mentünk volna Baranyába. Ez a költözés sem olyan egy­szerű. Ahogy pusztul a falu, egyre kevesebbet ér a ház. Arra sincs vevő. Mert néhány roma kivételével más nemigen akar Lajosházára költözni. — Van­nak, akik már hónapok óta pró­bálnak szabadulni innen; kapás­ból tudnék mondani három el­adó házat is — mondja Németh János. — Egyik sem talált eddig vevőre. Aki teheti, elmegy. Lassan csak az öregek maradnak, mert — úgymond — nekik már mindegy. Aztán vége lesz. Nagy László Vízvár összefogása parkerdöszépítés A Vízvár melletti öreg töl­gyes parkerdő rendbe tételé­re összefogott a Dráva men­ti falu lakossága; apraja- nagyja részt vett a munká­ban. A felnőttek irtották, rit­kították a túl sűrű növényze­tet, a gyerekek ágakat gyűjt­ve segítettek a szüleiknek. Csurgó különdíjj al a pályázaton Csurgón elégedettek a Virá­gos Magyarországért pályá­zaton elért helyezéssel: a vá­ros a 16 település között a 4. lett, és szponzori különdíjat is kapott. Török Bálintné XVI. századi csurgói kertjét valaha a kortársak Magyarország legszebb virágoskertjének tartották, s ez a siker bátorítás a városszépítéshez. Berzencén fórum a tervmódosításról A berzencei önkormányzat módosította a község rende­zési tervét, s közszemlére is bocsátotta. Tegnap lakossági fórumot tartottak, hogy minél többen megismerjék a tervet. Nyolcféle krumpli hatvan hektáron Vetőkrumplit 60 hektáron termelt a berzencei Solanum kft. Nyolcféle, köztük az új sárga és piros fajta ipari fel­dolgozásra is alkalmas, és belföldön értékesítik. A fel­dolgozók elsősorban az ag- riát és a nyikitát igénylik, amelyből chipset készítenek. Munkalehetőségek a Dráva mentén Dél-Somogyban az alábbi szakmákban keresnek dol­gozókat a munkáltatók: pék szakmunkás, felszolgáló, szarvasmarha-gondozó, ház­vezetőnő. A barcsi munkaü­gyi kirendeltség emellett vámkezelői, idegenforgalmi ügyintézői és számítástech­nikai programozói képzést is ajánl a munkanélkülieknek. Támogatás Barcsnak Kétnaponta érkezik csak friss kenyér - Szétfoszlott remények Állástalan Lajosháza Ez már a vég - mondta az asszony. - Örök életünkben dol­goztunk, mégsem jutottunk semmire. Sokszor csak ülök és gondolkodom: mi lesz ezután? A jövő semmi jót nem hoz. Én már nem számítok, de a gyerekeimért megszakad a szívem. Hat új családi ház: szembeötlő változások a Dráva mentén Fészekrakók Tamásiban Bogdánék családi összefogással építik a háromszobás házat Pályázatot nyert Kastélyosdombó 750 ezer forintot, a beruházás költségeinek egyharmadát sike­rült pályázaton elnyernie Kasté- lyosdombónak, így hamarosan hozzáfoghatnak a tervezett tej- csarnok és daráló építéséhez.- Mindkettő egy rossz állapo­tú épületben van; az önkor­mányzat üzemelteti, az épület pedig a szövetkezet tulajdoná­ban van - mondta Nagy M. László polgármester. Szeretné­nek megfelelő helyet adni a csarnoknak és a darálónak is, ezért az építkezés mellett döntöt­tek. Ennek költsége több mint kétmillió forint. Mivel a pályá­zaton nyert pénz egészen biztos, hogy nem érkezik meg a hide­gek beállta előtt, a tervezett építkezést is a jövő tavaszra ha­lasztják Kastélyosdombón.N. L. Hat új családi ház épült a fa­luban két év alatt. Drávata- mási a környék legnagyobb léptekkel fejlődő települése. Az önkormányzat családon­ként 200 ezer forinttal támo­gatja a lakásépítőket, s egyre több a mutatós épület. Százezer forint a vissza nem té­rítendő támogatás, százezret pedig öt év alatt kell törleszteni - tudtuk meg Csamári József polgármestertől, aki már a má­sodik ciklusban áll a község élén. Elmondta: a visszafizetés feltételei is kedvezőek. Költöz­tek ide pécsiek, katymáriak vet­tek házhelyet, sőt még svájciak is vásároltak házat. Egyetlen munkahely van a kis faluban, ennek ellenére a fiatalok nem kívánkoznak el. Nem ülnek tétlenül; az egyik házaspár például vendéglőt nyit. A Dráva-parton pedig horgászház épül. Hogy mikor lesz szállóvendége, az a pénztől is függ, a vállalkozó Barcson vaskereskedést nyitott, s ha meglesz a pénz, „felpörgeti” az építkezést. Ahogy a faluba érünk, szem- beötlik Korozmánék halvány­lila háza. A tulajdonos kamion­sofőrként sokfelé járt; a mintát Szlovéniából hozta. Az építke­zéshez egymillió 200 ezer forint hitelt vett föl. A feleség is dol­gozik, így könnyebben törlesz­tik a részleteket. Bogdán Rozá- liáék is építkeznek. Bátorság kellett hozzá, mert az asszony egyedül neveli két gyermekét, egyetlen bevétele a jövedelem- pótló támogatás. Kis szoba- konyhás, nedves házban éltek, s bővítés helyett kezdtek új házat építeni.- Családi összefogással ké­szül - mondta Bogdán György, az édesapja. - Már több mint másfél miihó forint ment rá. 87 négyzetméteres, háromszobás lesz a ház. Már tető is van az épületen. Tavasszal, remélem, beköltözhetnek. Több pénzt Drávatamási sem kapott, mint a többi kis telepü­lés, és vitathatatlan a fejlődés. Az utóbbi öt évben 12 millió fo­rintos volt a fejlesztés.- Kiépítettük önerőből a ká­beltévé-rendszert, aszfaltoztuk a járdát, utat; felújítottuk a hi­dakat - mondta Csamári József. - Még egy beruházást szeret­nénk megvalósítani. Igen nagy munka lesz: Drávatamási és Gárdony között, mintegy más­fél kilométeren megépítjük a szilárd burkolatú utat. Ez 40 millió forint (26 millió az ál­lami támogatás). Pénz kellene... Búcsúzóul két képeslapot ad, ez a közelmúltban jelent meg. Rajta a falu nevezetes épületei és a Dráva, a természet aján­déka. Gamos Adrienn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom