Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-20 / 271. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 1996. november 20., szerda Az egykori óvodások igényesebbek, de még létforma a kukázás A példa ereje Büssüben Nehéz az eddigi életformán változtatni - Büssüben különösen FOTÓ: VÁRNAI Lehet-e nagyobb öröme egy cigányóvoda vezetőjének an­nál, mint ha tiszta ruhában, gondozottan érkeznek a gye­rekek? A biissüi óvodát ki­lenc éve vezető Fekete Gyu- lánénak mindenesetre most ez a legnagyobb eredmény. Korábban mosdatással és átöl- töztetéssel kellett kezdeni a napot. Ma már csak a váltóci­pőt biztosítja az önkormány­zat. — A szülők - bár legtöbb­jük most is munkanélküli vagy rokkantnyugdíjas - presztízs­kérdést csinálnak abból, hogy a kicsi megjelenésében se ma­radjon le hasonló korú társai­tól — mondta az óvónő. — Maguk is megpróbálnak tenni életük jobbítása érdekében, de kevés sikerrel. Amelyik egy kicsit is kikupálódik és elüt a többitől, azt kiveti magából a közösség; a falu lakossága pe­dig még nem fogadja be. Ezért nehéz az etnikum életformáját megváltoztatni. A büssüi óvodába 22 kis­gyerek jár. Naponta három­szor - mindössze 57 forintért - kapnak meleg ételt, tízórait és uzsonnát. Sokuknak ez a napi betevője. Akad azonban olyan kicsi is, aki a szülők rendezetlen élete miatt rend- szertelenül jár óvodába, s már apró gyerekként átéli a felnőt­télet minden velejáróját, és „bűnözővé” válik. Büssüben évente legalább háromszor törtek be az óvo­dába. A gyereket küldték előre, a kisablakon: terep­szemlére és a lopott holmi ki­csempészésére. Tavaly de­cemberben riasztókészüléket szerelt föl az önkormányzat. Azóta - az óvónő legnagyobb örömére - nem tűnt el semmi. Igaz, kapni sem nagyon kap­nak, csak az önkormányzat támogatásában reményked­hetnek. Vállalkozó, civil se­gítő nincs a faluban. A hátrá­nyos helyzetű, etnikai kisebb­séghez tartozó gyerekek után évente 5000 forinttal meg­emelt normatívát biztosít az állam. Kellenének udvari játé­kok is, ám arra már nem fiitja. S arra sem, hogy a délutánt egészséges, mély alvással tölt­sék az óvodában. Legtöbbjük­nek pedig ez lenne az egyetlen gyógyír. Testi és szellemi visszamaradásukat ezért is ne­héz kiegyenlíteni. Lassabban zárkóznak föl iskolás társaik­hoz, sok köztük a kisegítős. — Ha a falugondnok sza­badságra megy, a bejárás is nehéz. Az új sorból, két kilo­méter távolságból ugyanis ő hordja a gyerekeket; legtöbb­jük csak 4-5 éves korában jut el a kisdedóvóig. Reményre ad okot, hogy lassan szülőkorba érnek egykori óvodásaim, s ők már gondot fordítanak gyer­mekük nevelésére. A nyomo­rúság azonban sok mindenért felelős. Télapó közeledvén meg­kérdeztem a gyerekeket, hogy a kertek alatt járó puttonyostól mit szeretnének leginkább. — Anyukám megígérte, hogy elvisz Kaposvárra ku­kázni — vágta rá ragyogó arc­cal egy apróság. Büssüben ma még ez a leg­nagyobb ajándék. Várnai Ágnes Igái és Ráksi gázt szeretne A tokaji parkerdőből Bárdudvarnokra Út öt falun keresztül Kaposmérői diákok a Csodák palotáéban A kaposmérői iskola hetven ta­nulója tíz kísérővel tekintette meg Budapesten a közelmúlt­ban átadott Csodák palotáját. Ezután egy állatkerti sétán vet­tek részt. A gyerekek közül né- hányan jutalomból vehettek részt a kiránduláson. Szeretetszolgálat memyei székhellyel Memyére került a kaposvári egyházmegye Karitász Szere­tetszolgálatának székhelye. Vezetője Ifi Géza memyei plé­bános, aki csütörtökönként fo­gadja a plébániavezetők által hozzá irányított híveket. * Énekesek Taszárról, Szentbalázsról Dobos Gyula balatonszemesi plébános meghívására Szeme­sen és Balatonőszödön műkö­dött közre a hétvégi szentmisén a taszári és szentbalázsi gitáros­énekes csoport. Az együttes Csomay Tünde vezetésével if­júsági énekeket adott elő. Jegyzőre vár Gige és Hedrehely Gigében és Hedrehelyen is he­lyettesítéssel látják el a jegyzői feladatokat. A megyei közigaz­gatási hivatal november 30-ig adott haladékot a két település önkormányzatának. Ha to­vábbra sem töltik be az állást, a két település kénytelen lesz a körjegyzőséget választani, hogy legyen törvényességi őre az önkormányzati munkának. Bérmunkákkal Magyaratádon A magyaratádi Barátság szö­vetkezet elvégezte az összes szántóföldi munkát. Saját ré­szükre betakarították a kukori­cát, befejezték a 300 hektárnyi mélyszántást, valamint 600 hektáron az őszi kalászosok ve­tését. Most csak bérmunkát vé­geznek. A környékbeli mező- gazdasági vállalkozóknak ku­koricát szednek, szárítanak, va­lamint az őszi mélyszántást is elvállalják. Igái és Ráksi közösen szeretné megépíttetni a két települést el­látó gázvezetéket. A somodori fővezetékhez kapcsolódó rend­szernek már elkészült a tanul­mányterve, ám a kiviteli terv­hez hiányzik négymillió forint. A beruházás ugyancsak tetemes összegre rúg: a tavalyi árakon számolva mintegy 120 millió forintba kerülne. A működési hiánnyal küszködő két telepü­lés önkormányzata egyelőre nem tudja előteremteni azt a pénzt, amit a bekötésért csalá­donként további nyolcvanezer forinttal kellene kiegészíteni. Saját forrás híján pedig pályá­zati pénzben sem reményked­hetnek. A két falu polgármestere most a Kögázzal tárgyal a gáz­beruházás mielőbbi megvalósí­tása érdekében. V. Á. Elkészült a Szennát Bárdud­varnokkal összekötő út. Ugyan még nem adták át hivatalosan, de a térség polgármesterei újabb beruházáson törik a fe­jüket. Azt tervezik ugyanis, hogy a kaposvári Tókaji-park- erdőt összekötik Bárdudvar­nokkal. Kaposszerdahely, Kaposúj- lak, Kaposmérő, Szenna és Bárdudvarnok polgármestere már tárgyalt a tervekről. Úgy vélik: a hat kilométeres, szi­lárd burkolatú út mindegyik te­lepülésnek hasznos lenne. Fő­útvonalon kívül és zöldöve­zetben haladna, aminek kivált­Német vagy angol háziasz- szony süti meg a csirkét vagy pulykát, ami itt, Jutában nőtt fel — mondta Vaskó József. A férfi korábban gázszerelő volt, felesége műszerész. Ju­tában, Hetesen, Bonnyán csir­két és pulykát nevelnek. Négy éve fogtak vállalkozásba, s több mint nyolcvanezer puly­kát neveltek fel. Ott jártunk­kor éppen tizenkét ezer egy­napos csibe csipogott a jutái telepen. — Se éjjelünk, se nappa­lunk — mondta Vaskó József. — Ez a sok csirke folyamatos munkát kíván. Egy órányi la­zaság milliós kárt okozhat. A csirkék fegyelemre szoktatják az embert. Igaz, az első né­hány hónap iszonyatosan ke­mény volt, a siker azonban igen jólesik. A sárvári baromfifeldolgo­zóval tartják a kapcsolatot. A pulykát hathetesen kapják: a A jutái telepen 12 ezer csirkét nevelnek fotó: király j. Béla képpen örülnének a turisták, akik kerékpárral vagy akár gyalog is végigjárhatnák ezt a távot. A kiskerttulajdonosok, a szőlőhegyi gazdák szintén pro­fitálnának ebből, mivel így könnyebben megközelíthetnék telküket és ez a szakasz gyor­san gazdasági úttá válna. Az öt falu polgármestere a tavasszal újra egy asztalhoz ül, hogy megvitassa a pályázati lehetőségeket. Azt tervezik, hogy ütemezve fognak hozzá a beruházáshoz, amelyet óvatos becslések szerint százhúszmil­lió forintból lehetne megvaló­sítani. (Lőrincz) tojókat 16, a kakasokat 21 he­tes korukban adják le, 8,5, il­letve 16 kilósra hizlalva. Hú­suk egészséges, jó ízű. Ha­zánkban jelenleg még vi­szonylag kevés fogy, ezért Ausztriába, Angliába, Német­országba viszi a sárvári cég. Hasonló a helyzet a csirkével is: a zöme külföldön kel el. Az egészséges baromfinak jó ára van az Európai Unió országai­ban. Vaskóék az egynapos csibéket hathetes korukig ne­velik. — A betegség az állattartók réme — mondta a gazda. — Szerencsések vagyunk, eddig nem volt vész. Ez persze ren­geteg energiába és pénzbe ke­rült. Ellenőrzött tápot kaptak az állatok, állandóan figyeljük az ólak hőmérsékletét. Szük­ség van munkára is, korábban alig találtunk becsületes nap­számost. Ezen a munkanélkü­liség sem segít. Az elején úgy gondoltam, hogy könnyen ta­lálok munkást: hihetetlen, de szinte lasszóval kell fogni az embereket. S nem mindenki végzett becsületes munkát, volt aki minden mozdíthatót ellopott. — A sok bosszúság ellenére sem adtuk fel — mondta Vas­kóm? Rákóczy Erzsébet. — Megszerettük ezt a nehéz, de érdekes munkát. Meggazda­godni nem lehet egyik napról a másikra. Azt szeretnénk, ha kicsiny gazdaságunk megerő­södne, fokozatosan fejlődhet­nénk. Sorolják terveiket: Hetesen pulykát tartanak, és meg akar­ják vásárolni a jutái telepet. Úgy több állatot tarthatnak. Mindezt persze úgy, hogy ne menjen a családi élét rovására. A házaspárnak van egy nyolc­éves kislánya, és a fiatal asz- szony áprilisra várja második gyermekét. (Harsányi) Pontos munkát tervez a fiatal házaspár Jutái csirke Angliába Kelet varázsa Hetesen Régészeti ásatások, a Szent­föld rejtélyei, letűnt kultúrák izgalmas szertartásai eleve­nedtek meg az ausztrál Ced­ric Wallace előadásai nyomán az elmúlt hetekben a hetesi Somssich Imre Általános Is­kola és Óvodában. Nem kellett csalogatni a diák- közönséget, még a kis elsősök is jegyzetfüzetet szorongatva várták a rendkívüli órákat. Az ókori helyszíneket kutató szak­ember előadásaihoz kapcsoló­dott Csalami László egészséges életmódról szóló programja, a tanulók mentálhigiénés nevelé­séről. Mindezt ingyen közvetí­tették az érdeklődőknek. — Egy angol barátom aján­lotta fel a magyar programot, s ezzel együtt támogatását, is­merve az én archeológiái, tör­ténelmi és bibliai feljegyzések iránti szenvedélyemet — mondta Cedric Wallace. — Egyházi szervezésben jöttem Magyarországra. Szeretném megosztani mindenkivel, amit kutatásaim során tapasztaltam. Az első utamra saját pénzem­ből, később egyházi segítséggel jutottam el. Az ókori Kelet több országát bejártam, köztük Szíriát, Izra­elt, Jordániát, Egyiptomot;oda többször is visszatértem. Az egyetemen történelem szakot végeztem, ez határozza meg az érdeklődésemet, és szeretem képen megörökíteni a csodákat. A Közel-Keleten a bibliai tör­ténések nyomait kutattam, saját szememmel akartam meggyő­ződni azok igazáról. Tapaszta­lataimat szívesen mások elé tá­rom. Több ezer fotó készült, egy-egy útról volt úgy, hogy hatvan tekerccsel tértem haza. Innen például Törökországba készülök, és negyven tekercs filmet csomagoltam be. Cedric Wallace-tól megtud­tuk azt is: hazájában kevesen folytatnak hasonló kutatómun­kát, ám az érdeklődés rendkí­vüli az általa összegyűjtött iz­galmas ismeretek iránt. Talán azért is, mert kevésbé ismert helyszíneket örökít meg képein, s hozzá érdekes történeti átte­kintést nyújt. A múlt rejtélyei mindig von­zották az embereket, akik szí­vesen ülnek be érdekfeszítő előadásaira mindenütt, Ausztrá­liától Afrikáig. Izményi Éva Méhek a gazda gatyájában- Te, Lackó, amíg elmegyek a templomba, figyelj a méhe- imre, nehogy elvigyék a kap- tárakat. Egy mélykúti méhész, Purkácz Miklós jó pár évti­zede kérte erre az akkori ka­maszfiút, aki nem tudott be­telni a méhraj látványával, a pörgetések izgalmával. Radvánszky László ma már is­meri a méhészkedés fortélyait. Mi több, kézzel-lábbal is meg tudja mutatni: „barátai” hogyan gyűjtik a nektárt a virágkely- hekből, s az édesharmatot a le­velekről, ágakról. Hogy szakkönyvekből meg lehet-e tanulni a méhészkedés csínját-bínját? A kiskorpádi méhész szerint meg, de jó, ha kéznél van egy idősebb társ, aki kezdetben segít, és a legkorsze­rűbb eszközökkel is megismer­teti leendő kollégáját. Most egy siketnéma fiatalemberrel fog­lalkozik Radvánszky László, akinek több mint harminc éve kedvenc foglalatossága a mé­hészkedés. A nyugdíjas férfi csak ritkán használ védőöltöze­tet; megszokta már a szúráso­kat. Még a nadrágjába is bele­bújtak a méhek. Nevetve meg­jegyezte: a méhcsípésnél a ló­rúgás sokkal rosszabb. 1968-ban nem kellett pör­getnie, mert az egész országban lefagyott a virág a fákról. Az idei év közepes volt. A meleg miatt előbb nyílott az akác; a családok nem tudtak felerő­södni. A hárs valamivel többet hozott. Nagy ellensége az atka, ami bizony harminc éve még nem tizedelte meg az állo­mányt. Most viszont — ha nem elővigyázatos a méhész — csa­ládok százait képes elpusztítani. A méhek négy-öt hónapon át adnak munkát. A gazdának tü­relmesnek kell lennie. A kap­kodást vagy a méh, vagy a ter­més sínyli meg. Értékes mézet adnak a so­mogyi erdők is, de a „folyékony napsugárból” vajmi keveset fo­gyaszt a magyar. A hazai átlag mindössze harminc dkg szemé­lyenként. A termés nyolcvan százaléka — jelentős hasznot hozva az államnak — külföldi piacokon kel el. A németek személyenként 1,5-2 kiló mézet fogyasztanak évente - teában, süteményben. (Lőrincz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom