Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-16 / 268. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. november 16., szombat Szászék színe-java Tizenkét éve egymásra talált két ember Hollóházán. Érdekes módon egyikük sem azzal a szándékkal ment oda, hogy életét a Borsod megyei településen élje le. Valahogy a sors sem erőltette a tartós ottlétet. Az eltöltött idő azonban bőséggel elég volt ahhoz, hogy a kezdeti munkakapcsolat házassággá érlelődjön. A több mint egy évtizedes együttlét során a férj újra szárnyalt, a feleség pedig szárnyait növesztve figyelt, hogy két évvel ezelőtt azután nagy lélegzetet véve újra ecsetet fogjon. Hajdú Kati kisdiákként Hajdúszoboszlón kezdte tanulni a szakma fortélyait, Fekete Borbálától és Topor Andrástól. 1981-ben került Hollóházára matricarajzolónak. Tévesek tehát azok a leírások, ahol porcelánfestőként említik. Ettől kezdve munkáira kétségtelenül a Szász Endrével együtt töltött évek voltak a legnagyobb hatással. Hosszú ideig mégsem vette kezébe az ecsetet: gyűjtötte a tapasztalatokat és a bátorságot. Két esztendeje aztán megjött a kedve: olajképein egy beállított hangulatot próbál visszaadni, színes virágokkal és lágy drapériákkal. Önmaga örömének eredményét szeretné bemutatni másoknak is. Féiq a feleségről Kati érdekesen fest - mondja Szász Endre. - Szerencsétlensége is meg szerencséje is, hogy abba hagyta néhány évig. Nagyon jól festett, amikor hozzám került Hollóházára, de rátelepedtem. Amit én csináltam nagyon tetszett neki és megbénította. Ideje sem volt emberileg is megérni. Azután rájött, hogy én vagyok Szász Endre, ő meg Hajdú Katalin. Úgy fest, ahogy a madár énekel: örömmel, szorongással vegyült boldogsággal. Szereti csinálni, és ez az öröm bele kerül a képeibe. Szerinte ez a tehetség. Posztimpresszionista. Engem nehezebben fogadtak el, mint őt. Egy feleségem sem hatott meghatározóan a művészetemre. Kati annyiban hat a munkásságomra, hogy nyugodt légkört teremt. Talán ez is hozzásegített, hogy lehiggadtam, megnyugodtam. Ki is Szász Endre? Kevesen vannak e hazában, akit jobban ismernének, mint Szász Endrét. Ennek ellenére van benne valami titokzatos. Ez az, ami a vele való találkozást mindig érdekessé, maradandó élménnyé teszi. Rendhagyó életút, rendhagyó pálya, rendhagyó gondolkodás az övé. Vallja: fontos, hogy tudjunk élni és ne unatkozzunk. Az állóvízbe dobott kő szerepét szánta neki a teremtő, amit ő el is fogadott. A progresszivitást képviseli. Természetesen neki is vannak hibái. Néhány nappal ezelőtt maga mondta egy beszélgetésen, hogy az életkorral az ember megtanulja reálisan felismerni értékeit és gyengéit. Vannak irigyei is. Hogyne lennének, hiszen sikeres, elismert művész. De mit mondhat rá az irigye? Az erényt fordítja visszájára és azt mondja, túlzottan termékeny. Nem a minőséget teszi mérlegre, hanem a mennyiséget, ami hála istennek mind a mai napig igaz, csak éppen nem a lényeg. A nemes gyümölcsfán, ha több terem, akkor lehet, hogy néhány ágon önmagához képest a gyümölcsök egy része kisebb, de ízük akkor is megmarad. Még így is szebb, mutatósabb, Egy új Szász-kép: A vajákos azonban a termése, mint a kevésbé nemes fáé, amelyiknek biológiai potenciálja mennyiségben és minőségben is korlátozottabb. Katalin Szászról — Először főleg a porcelánjain keresztül ismertem meg - mondja Szászné Hajdú Katalin Szász Endréről. - Amikor odamentem a gyárba, úgy hatott rám, mintha valamilyen mesevilágba cseppentem volna. A festészete is egy csudavilág, sárkányokkal, szörnyekkel. Egyidőben megvan benne a gyerekesség, a komolyság és a játékosság. Szerintem ő elsősorban festő és grafikus. Az illusztrációt csak kényszerből csinálja. Amikor már fáradt festeni, akkor leül és vázlatozik. Rajzol ékszertervet, vagy bútortervet. Tíz évvel ezelőtt sö- tétebb tónusú képeket festett. Örök témája az élet, az elmúlás, ennek a Szász Endre és Hajdú Katalin közös kiállításuk megnyitóján fotó: lang Róbert körforgása, az újjászületés. Az öregasszony azért tetszik, mert öregasz- szony, a szép fiatal lány azért, mert szép és fiatal. Megfognak a színei, az arcokban lévő finomságok. Kevés festőre jellemzőek ezek a finom tónusok. Régebben, amikor még nagyon új volt nekem is, gyakran néztem hogyan dolgozik. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan képe, ami nem tetszene. Ránk figyel a világ Ma már kötődik Várdához. Újra somogyivá lett ez az ecsetarcú, lélegző fehéije szobor. Igazi értékeink közé tartozik. Örülök, hogy közreműködhettem visszacsábításában, fészekrakásában és büszke vagyok arra, hogy a barátai közé sorol. Szász Endrének és a hozzá hasonlóknak köszönhető, ha ránk figyel a világ, tudva mennyi mindent adtunk és adhatunk még az egyetemes kultúrának. Nem ritkán hajnalokig tartó beszélgetéseinken mindenről, s még annál is többről esik szó. Fehér és fekete, arany és sár, élet és elmúlás együtt, egy egységben kerekedik ki. A hittel elmondottak adnak hitelt szavainak. Csak azt bánom, hogy az elhangzottakat nem rögzítette hangszalag. Betegségét követően újra lehengerlő a stílusa, jó a kedélye. Abból, hogy a kaposvári Szín-Folt Galériabeli kiállításon bemutatott képei között a korábbiaknál nagyobb arányban jelennek meg a muzsikáim képes, tónusokra építő fekete-fehér alkotások, ne következtessünk a hangulatára. Vannak helyzetek, amikor az alkotásokról részletesen szólni még egy megnyitó kapcsán is nagyobb hiba lenne, mint azt elmulasztani. Itt és most önmagukért beszélnek a kiállított képek, legyen azok alkotója akár Szászné Hajdú Katalin, akár Szász Endre. Dr. Gyenesei István Bemutatás előtt az Evita Madonna legújabb filmjének tervek szerinti karácsonyi bemutatóját nem akármilyen várakozás előzi meg. Fő forgalmazója, a Walt Disney nagy akcióra készül, a mega-musicalt fantasztikus csinnadratta közepette akarják bemutatni. A reklámkampány Madonna meghatározó egyéniségére épít, vagyis arra, hogy egy hónappal a film bemutatása után minden nő úgy akar majd kinézni, mint Evita. Az elegáns Blooming- dale áruházlánc külön Evita-shopokat alakít ki, amelyekben a tangódressztől az elnökné-stílusú ékszereken át beiktatási kisestélyiig mindenre kiterjed majd a választék. A filmbemutatóra időzíti az Estéé Lauder huszonöt darabból álló Evita-kozmetikumcsaládjának megjelenését, melyben a főszerepet a „nagyon vörös” rúzs fogja játszani. Az utóbbi évek tendenciája, hogy a filmek bevételének jelentős része nem a jegyeladásból, hanem a kísérő termékek forgalmazásából származik. A filmiparban mindig példaként felhozott Jurassic Park a becslések szerint egymilliárd dollárt hozott, és a jegyek eladásából is körülbelül ugyanennyi folyt be. A kampány „motorja” mindazonáltal az Evita zenéje (szerezte Andrew Lloyd Webber), sőt, a várható CD-n Madonna egy vadonatúj Webber- dalt is elénekel. A rendező, Alan Parker könyv Madonna és testőre a budapesti forgatáson formájában jelenteti meg a forgatáson szerzett élményeit. Noha a film bemutatója éppen csak hogy felmerült a látóhatáron, az előzetes reklám- gőzhenger már elindult. Ferenczy Europress Új Dallas-film Dzsokiékkal Amióta öt évvel ezelőtt véget ért az Egyesült Államokban a Dallas, az amerikai rajongók levelek millióiban kérik, hogy legyen folytatás. Hát lett! Ä világ legnépszerűbb tévécsaládja visszatér a képernyőre, igaz, csak egy egész estés film erejéig, de legalább visszatérnek. Mivel nálunk még javában megy a Dallas, az alábbi sorokat, amelyekben kényfelenek vagyunk a sorozat végét összefoglalni, csak azok olvassák el, akik kíváncsiságukat nem bírják türtőztetni. * * * Dzsoki az utolsó epizódban tökéletesen összeroskad, és a „mindennek vége” jegyében pisztolyát maga ellen fordítja. A lövés eldördül, ám a nézők nem tudják meg, hogy meghalt- e. Még maga Larry Hagman sem lehetett biztos Dzsoki sorsa felől. „Annak idején nem tudtuk, folytatjuk-e valaha a sorozatot, ezért egy kicsit nyitva hagytuk a dolgokat”. * * * Nos, a „Dallas: Dzsoki visszatér” című filmben (mint említettük, ez már nem lesz sorozat) Dzsoki Párizsból indul haza, hogy visszaszerezze a családi céget az ’„ősellenség” Clifftől, aki viszont rájön arra, hogy Af- tontól lánya született. „A forgatás első napján szinte egy igazi család találkozott újra” - mondja Bobby, alias Patrick Duffy. Ken Ker- cheval (Cliff) csak kontrázni tud: „Olyan volt, mintha soha nem is ért volna véget.” A forgatás kezdetét hat hónappal késleltette Larry Hagman májátültetése. „Mindany- nyian szorítottunk érte - emlékszik vissza Samantha (az életben Linda Gray). - A munka során aztán persze alkalmazkodnunk kellett az ő lassúbb tempójához, de mindig nagyon jól tartotta magát.” Akárcsak az eredeti széria, a Dallas-film sem nélkülözi az enyhén szexis jeleneteket (a boldog'nyolcvanas évek emlékezetére), és ezekben éppen Hagman az egyik főszereplő. ’’Pokoli volt, de valakinek meg kellett csinálnia”, ironizál mindannyiunk szeretett Dzso- kija. Ferenczy Europress Dávid zsidó intelmei A bécs-budapesti gyorsvonat nem sokáig vesztegelt a mar- cheggi határállomáson. Egy magyar kalauztól megkérdezte, merre találja az állomásfőnököt, aki szerencsére a közelben volt, és egy tekintélyes külsejű paszományos sapkát viselő vasutassal beszélgetett. Eléjük állt, és izgatottan szólt.- Székely Sámuel vagyok, a Budapesti Hírlap Párizsból kiutasított tudósítója. Elfogyott a pénzem, és a jegyem csak Marcheggig érvényes, s még ma meg kell érkeznem Budapestre... Az aranypaszományos úr a kezét nyújtotta:- Bezerédy, győri forgalmi főnök - mutatkozott be, és hozzátette: - Nagyon örülök, hogy én üdvözölhetem a magyar haza határán elsőnek. Ami pedig a további utazását illeti, a vendégem lesz, szerkesztő úr. Elbúcsúzott osztrák kollegájától, majd Székely Sámuelt felsegítette az udvari szalonkocsiba, ahol egy újságba temetkezett fiatalember, a „titkár úr” ült.- Pista - szólította meg jókedvűen a főnök: - Tudod-e kit hoztam? A titkár felnézett a Budapesti Hírlapból.- Nos, hát vedd tudomásul, hogy a vendégünk nem más, mint Székely Sámuel úr, aki megbuktatta báró Mohren- heim párizsi orosz nagykövetet, s akit emiatt a francia kormány kiutasított Párizsból.- Éppen önről olvastam az ismét - nyújtotta a kezét a titkár. Aztán pezsgőt bontottak, hideg sülttel traktálták a váratlan vendéget, akit egy világ- szenzáció hőseként ünnepeltek. Nem csoda. Hiszen Székely Sámuel volt az az újságíró, aki a hírhedt panamabotrány leghangosabban szóló „ágyúját elsütötte”. Ä titkár pezsgős pohárral a kezében nevetve mondta:- Tegnap ebben a kocsiban kísértük Győrből Bécsbe Fer- dinánd bolgár fejedelmet, ma pedig a francia-orosz szövetség következetes ellenzőjét kísérjük a határtól Budapestig. Úgy tetszik, mostanában kijut nekünk a dicsőségből. E félig komoly, félig tréfás szavak 1893. január 21-én hangzottak el a Pest felé robogó gyorsvonaton. Harminc- három esztendővel később, amikor Székely - szintén egy januári napon - önéletírása elé bevezetőt írt, már tudta, hogy ha bele is szólhatott a világtörténelembe, becsületes szava visszhangtalan maradt, elnyerték azt „a politika kopár sziklái”. Hazaféltő keserűség érződik könyvét ajánló soraiból: „Az „Egy újságíró emlékei” - nek nem egy fejezete alkalmas arra, hogy tájékoztatást és okulást merítsenek belőle azok, akik ez idő szerint igényt tartanak politikai szereplésre. Megtanulhatják ezek az urak egy újságíró feljegyzéseiből azt is, hogy a felelősség érzésének a hiánya nem csak pártokat tehet tönkre, de a hazát is romba döntheti. ” Aki ezt leírta, szülőfalujában, a dunántúli Somogyszil- ben tanulta a hazaszeretet, mégpedig egy igen szegény zsidó embertől, Schwartzen- berg Dávidtól (a faluban csak „Dávid zsidó”-nak nevezeték), aki az édesapja volt. 1868 egyik fényes napján ünnepi díszt öltött a falu. Megszólaltak a harangok, zászlók lobogtak a katolikus templom előtti téren, és cigányzenekar húzta a szebbnél szebb nótákat. A főtisztelendő úr beszédében többször előfordult ez a szó: emancipáció. Ez annyit jelent fiam, - magyarázta az apa 10 éves fiának -, hogy ezután belőled is lehet tanult ember, ügyvéd, orvos vagy tanár... A szónoklatok után a felekezetek képviselői a zsidó hitközség elnökének házába mentek, ahol szíves vendéglátásban volt részük. Dávid zsidó, aki nem vett részt a lakomán, kezébe vette a magyar zászlót, s magához intette bámészkodó kisfiát: „Ez a zászló a bennünket emancipáló magyar nemzet becsületének a jelképe, aki ezen lobogó ellen vét, nemcsak a magyar nemzetet, de önmagát is meggyalázza. Jegyezd meg jól a szavamat, amelynek jelentőségét majd csak akkor fogod igazán megérteni, ha nagyobb leszel. ” A szülőfalu képe, a gyerekkori emlékek elkísérték később Párizsba, Londonba, Amerikába, s apja intő szavát - írja - „sem a kommün zord robaja, sem a kurzus vad üvöltése nem tudta túlharsogni. ” Már a párizsi magyarok ismert személyisége, előkelő szalonok megbecsült vendége volt, amikor egyszer egy fényes estélyen különös víziója támadt. Az osztrák-magyar nagykövetség fejedelmien berendezett székházában, a Galliera palotában kortyolgatta pezsgőjét, s a fogadás forgatagában éppen a vatikáni munciussal, Ferrata bíborossal sétáló Hoyos grófba, a monarchia nagykövetébe ütközött, amikor hirtelen eltűnt a velencei csillárok fényében sütkérező főrangú társaság, s a somogy- szili családi asztal jelent meg előtte két szál gyertyával, a zsúptetejű szegényes hajlékban. Akkor és ott, a Galliera palota kertjében álló pavilonban rendezték meg kaposvári iskolatársa, Rippl-Rónai József első kiállítását. Szapudi András
