Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16 / 268. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. november 16., szombat Szászék színe-java Tizenkét éve egymásra talált két em­ber Hollóházán. Érdekes módon egyikük sem azzal a szándékkal ment oda, hogy életét a Borsod megyei te­lepülésen élje le. Valahogy a sors sem erőltette a tartós ottlétet. Az eltöltött idő azonban bőséggel elég volt ahhoz, hogy a kezdeti munkakapcsolat há­zassággá érlelődjön. A több mint egy évtizedes együttlét során a férj újra szárnyalt, a feleség pedig szárnyait növesztve figyelt, hogy két évvel ez­előtt azután nagy lélegzetet véve újra ecsetet fogjon. Hajdú Kati kisdiákként Hajdúszo­boszlón kezdte tanulni a szakma forté­lyait, Fekete Borbálától és Topor Andrástól. 1981-ben került Hollóhá­zára matricarajzolónak. Tévesek tehát azok a leírások, ahol porcelánfestő­ként említik. Ettől kezdve munkáira kétségtelenül a Szász Endrével együtt töltött évek voltak a legnagyobb ha­tással. Hosszú ideig mégsem vette ke­zébe az ecsetet: gyűjtötte a tapasztala­tokat és a bátorságot. Két esztendeje aztán megjött a kedve: olajképein egy beállított hangulatot próbál vissza­adni, színes virágokkal és lágy drapé­riákkal. Önmaga örömének eredmé­nyét szeretné bemutatni másoknak is. Féiq a feleségről Kati érdekesen fest - mondja Szász Endre. - Szerencsétlensége is meg szerencséje is, hogy abba hagyta né­hány évig. Nagyon jól festett, amikor hozzám került Hollóházára, de rátele­pedtem. Amit én csináltam nagyon tetszett neki és megbénította. Ideje sem volt emberileg is megérni. Az­után rájött, hogy én vagyok Szász Endre, ő meg Hajdú Katalin. Úgy fest, ahogy a madár énekel: örömmel, szo­rongással vegyült boldogsággal. Sze­reti csinálni, és ez az öröm bele kerül a képeibe. Szerinte ez a tehetség. Posztimpresszionista. Engem nehe­zebben fogadtak el, mint őt. Egy fele­ségem sem hatott meghatározóan a művészetemre. Kati annyiban hat a munkásságomra, hogy nyugodt lég­kört teremt. Talán ez is hozzásegített, hogy lehiggadtam, megnyugodtam. Ki is Szász Endre? Kevesen vannak e hazában, akit job­ban ismernének, mint Szász Endrét. Ennek ellenére van benne valami ti­tokzatos. Ez az, ami a vele való talál­kozást mindig érdekessé, maradandó élménnyé teszi. Rendhagyó életút, rendhagyó pálya, rendhagyó gondol­kodás az övé. Vallja: fontos, hogy tudjunk élni és ne unatkozzunk. Az ál­lóvízbe dobott kő szerepét szánta neki a teremtő, amit ő el is fogadott. A progresszivitást képviseli. Természetesen neki is vannak hi­bái. Néhány nappal ezelőtt maga mondta egy beszélgetésen, hogy az életkorral az ember megtanulja reáli­san felismerni értékeit és gyengéit. Vannak irigyei is. Hogyne lennének, hiszen sikeres, elismert művész. De mit mondhat rá az irigye? Az erényt fordítja visszájára és azt mondja, túl­zottan termékeny. Nem a minőséget teszi mérlegre, hanem a mennyiséget, ami hála istennek mind a mai napig igaz, csak éppen nem a lényeg. A nemes gyümölcsfán, ha több te­rem, akkor lehet, hogy néhány ágon önmagához képest a gyümölcsök egy része kisebb, de ízük akkor is megma­rad. Még így is szebb, mutatósabb, Egy új Szász-kép: A vajákos azonban a termése, mint a kevésbé nemes fáé, amelyiknek biológiai po­tenciálja mennyiségben és minőség­ben is korlátozottabb. Katalin Szászról — Először főleg a porcelánjain ke­resztül ismertem meg - mondja Szászné Hajdú Katalin Szász Endré­ről. - Amikor odamentem a gyárba, úgy hatott rám, mintha valamilyen mesevilágba cseppentem volna. A festészete is egy csudavilág, sárká­nyokkal, szörnyekkel. Egyidőben megvan benne a gyerekesség, a ko­molyság és a játékosság. Szerintem ő elsősorban festő és grafikus. Az il­lusztrációt csak kényszerből csinálja. Amikor már fáradt festeni, akkor leül és vázlatozik. Rajzol ékszertervet, vagy bútortervet. Tíz évvel ezelőtt sö- tétebb tónusú képeket festett. Örök témája az élet, az elmúlás, ennek a Szász Endre és Hajdú Katalin közös kiállításuk megnyitóján fotó: lang Róbert körforgása, az újjászületés. Az öreg­asszony azért tetszik, mert öregasz- szony, a szép fiatal lány azért, mert szép és fiatal. Megfognak a színei, az arcokban lévő finomságok. Kevés fes­tőre jellemzőek ezek a finom tónusok. Régebben, amikor még nagyon új volt nekem is, gyakran néztem hogyan dolgozik. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan képe, ami nem tetszene. Ránk figyel a világ Ma már kötődik Várdához. Újra so­mogyivá lett ez az ecsetarcú, lélegző fehéije szobor. Igazi értékeink közé tartozik. Örülök, hogy közreműköd­hettem visszacsábításában, fészekra­kásában és büszke vagyok arra, hogy a barátai közé sorol. Szász Endrének és a hozzá hasonlóknak köszönhető, ha ránk figyel a világ, tudva mennyi mindent adtunk és adhatunk még az egyetemes kultúrának. Nem ritkán hajnalokig tartó beszél­getéseinken mindenről, s még annál is többről esik szó. Fehér és fekete, arany és sár, élet és elmúlás együtt, egy egységben kerekedik ki. A hittel elmondottak adnak hitelt szavainak. Csak azt bánom, hogy az elhangzotta­kat nem rögzítette hangszalag. Betegségét követően újra lehen­gerlő a stílusa, jó a kedélye. Abból, hogy a kaposvári Szín-Folt Galéria­beli kiállításon bemutatott képei kö­zött a korábbiaknál nagyobb arányban jelennek meg a muzsikáim képes, tó­nusokra építő fekete-fehér alkotások, ne következtessünk a hangulatára. Vannak helyzetek, amikor az alko­tásokról részletesen szólni még egy megnyitó kapcsán is nagyobb hiba lenne, mint azt elmulasztani. Itt és most önmagukért beszélnek a kiállí­tott képek, legyen azok alkotója akár Szászné Hajdú Katalin, akár Szász Endre. Dr. Gyenesei István Bemutatás előtt az Evita Madonna legújabb filmjének tervek szerinti ka­rácsonyi bemutatóját nem akármilyen várakozás előzi meg. Fő forgalmazója, a Walt Disney nagy akcióra készül, a mega-musicalt fantasztikus csinnadratta közepette akarják bemutatni. A reklámkampány Madonna meghatározó egyéniségére épít, vagyis arra, hogy egy hónap­pal a film bemutatása után minden nő úgy akar majd kinézni, mint Evita. Az elegáns Blooming- dale áruházlánc külön Evita-shopokat alakít ki, amelyekben a tangódressztől az elnökné-stílusú ékszereken át beiktatási kisestélyiig mindenre ki­terjed majd a választék. A filmbemutatóra időzíti az Estéé Lauder huszonöt darabból álló Evita-kozmetikumcsaládjának megjelenését, melyben a főszerepet a „nagyon vörös” rúzs fogja játszani. Az utóbbi évek tendenciája, hogy a filmek be­vételének jelentős része nem a jegyeladásból, ha­nem a kísérő termékek forgalmazásából szárma­zik. A filmiparban mindig példaként felhozott Ju­rassic Park a becslések szerint egymilliárd dollárt hozott, és a jegyek eladásából is körülbelül ugyanennyi folyt be. A kampány „motorja” mindazonáltal az Evita zenéje (szerezte Andrew Lloyd Webber), sőt, a várható CD-n Madonna egy vadonatúj Webber- dalt is elénekel. A rendező, Alan Parker könyv Madonna és testőre a budapesti forgatáson formájában jelenteti meg a forgatáson szerzett élményeit. Noha a film bemutatója éppen csak hogy felmerült a látóhatáron, az előzetes reklám- gőzhenger már elindult. Ferenczy Europress Új Dallas-film Dzsokiékkal Amióta öt évvel ezelőtt véget ért az Egyesült Államokban a Dallas, az amerikai rajongók levelek millióiban kérik, hogy legyen folytatás. Hát lett! Ä világ legnépszerűbb tévé­családja visszatér a képernyőre, igaz, csak egy egész estés film erejéig, de legalább visszatér­nek. Mivel nálunk még javában megy a Dallas, az alábbi soro­kat, amelyekben kényfelenek vagyunk a sorozat végét össze­foglalni, csak azok olvassák el, akik kíváncsiságukat nem bír­ják türtőztetni. * * * Dzsoki az utolsó epizódban tö­kéletesen összeroskad, és a „mindennek vége” jegyében pisztolyát maga ellen fordítja. A lövés eldördül, ám a nézők nem tudják meg, hogy meghalt- e. Még maga Larry Hagman sem lehetett biztos Dzsoki sorsa felől. „Annak idején nem tudtuk, folytatjuk-e valaha a so­rozatot, ezért egy kicsit nyitva hagytuk a dolgokat”. * * * Nos, a „Dallas: Dzsoki vissza­tér” című filmben (mint emlí­tettük, ez már nem lesz sorozat) Dzsoki Párizsból indul haza, hogy visszaszerezze a családi céget az ’„ősellenség” Clifftől, aki viszont rájön arra, hogy Af- tontól lánya született. „A forgatás első napján szinte egy igazi család találko­zott újra” - mondja Bobby, alias Patrick Duffy. Ken Ker- cheval (Cliff) csak kontrázni tud: „Olyan volt, mintha soha nem is ért volna véget.” A forgatás kezdetét hat hó­nappal késleltette Larry Hag­man májátültetése. „Mindany- nyian szorítottunk érte - em­lékszik vissza Samantha (az életben Linda Gray). - A munka során aztán persze al­kalmazkodnunk kellett az ő las­súbb tempójához, de mindig nagyon jól tartotta magát.” Akárcsak az eredeti széria, a Dallas-film sem nélkülözi az enyhén szexis jeleneteket (a boldog'nyolcvanas évek emlé­kezetére), és ezekben éppen Hagman az egyik főszereplő. ’’Pokoli volt, de valakinek meg kellett csinálnia”, ironizál mindannyiunk szeretett Dzso- kija. Ferenczy Europress Dávid zsidó intelmei A bécs-budapesti gyorsvonat nem sokáig vesztegelt a mar- cheggi határállomáson. Egy magyar kalauztól megkér­dezte, merre találja az állo­másfőnököt, aki szerencsére a közelben volt, és egy tekinté­lyes külsejű paszományos sapkát viselő vasutassal be­szélgetett. Eléjük állt, és izga­tottan szólt.- Székely Sámuel vagyok, a Budapesti Hírlap Párizsból ki­utasított tudósítója. Elfogyott a pénzem, és a jegyem csak Marcheggig érvényes, s még ma meg kell érkeznem Buda­pestre... Az aranypaszományos úr a kezét nyújtotta:- Bezerédy, győri forgalmi főnök - mutatkozott be, és hozzátette: - Nagyon örülök, hogy én üdvözölhetem a ma­gyar haza határán elsőnek. Ami pedig a további utazását illeti, a vendégem lesz, szer­kesztő úr. Elbúcsúzott osztrák kolle­gájától, majd Székely Sámuelt felsegítette az udvari szalon­kocsiba, ahol egy újságba te­metkezett fiatalember, a „tit­kár úr” ült.- Pista - szólította meg jó­kedvűen a főnök: - Tudod-e kit hoztam? A titkár felnézett a Buda­pesti Hírlapból.- Nos, hát vedd tudomásul, hogy a vendégünk nem más, mint Székely Sámuel úr, aki megbuktatta báró Mohren- heim párizsi orosz nagyköve­tet, s akit emiatt a fran­cia kormány kiutasított Pá­rizsból.- Éppen önről olvastam az ismét - nyújtotta a kezét a tit­kár. Aztán pezsgőt bontottak, hideg sülttel traktálták a várat­lan vendéget, akit egy világ- szenzáció hőseként ünnepel­tek. Nem csoda. Hiszen Szé­kely Sámuel volt az az újság­író, aki a hírhedt panamabot­rány leghangosabban szóló „ágyúját elsütötte”. Ä titkár pezsgős pohárral a kezében nevetve mondta:- Tegnap ebben a kocsiban kísértük Győrből Bécsbe Fer- dinánd bolgár fejedelmet, ma pedig a francia-orosz szövet­ség következetes ellenzőjét kí­sérjük a határtól Budapestig. Úgy tetszik, mostanában kijut nekünk a dicsőségből. E félig komoly, félig tréfás szavak 1893. január 21-én hangzottak el a Pest felé ro­bogó gyorsvonaton. Harminc- három esztendővel később, amikor Székely - szintén egy januári napon - önéletírása elé bevezetőt írt, már tudta, hogy ha bele is szólhatott a világtör­ténelembe, becsületes szava visszhangtalan maradt, elnyer­ték azt „a politika kopár szik­lái”. Hazaféltő keserűség ér­ződik könyvét ajánló soraiból: „Az „Egy újságíró emlékei” - nek nem egy fejezete alkalmas arra, hogy tájékoztatást és okulást merítsenek belőle azok, akik ez idő szerint igényt tartanak politikai szereplésre. Megtanulhatják ezek az urak egy újságíró feljegyzéseiből azt is, hogy a felelősség érzé­sének a hiánya nem csak pár­tokat tehet tönkre, de a hazát is romba döntheti. ” Aki ezt leírta, szülőfalujá­ban, a dunántúli Somogyszil- ben tanulta a hazaszeretet, mégpedig egy igen szegény zsidó embertől, Schwartzen- berg Dávidtól (a faluban csak „Dávid zsidó”-nak neveze­ték), aki az édesapja volt. 1868 egyik fényes napján ünnepi díszt öltött a falu. Megszólaltak a harangok, zászlók lobogtak a katolikus templom előtti téren, és ci­gányzenekar húzta a szebbnél szebb nótákat. A főtisztelendő úr beszédében többször elő­fordult ez a szó: emancipáció. Ez annyit jelent fiam, - ma­gyarázta az apa 10 éves fiának -, hogy ezután belőled is lehet tanult ember, ügyvéd, orvos vagy tanár... A szónoklatok után a felekezetek képviselői a zsidó hitközség elnökének há­zába mentek, ahol szíves ven­déglátásban volt részük. Dávid zsidó, aki nem vett részt a la­komán, kezébe vette a magyar zászlót, s magához intette bá­mészkodó kisfiát: „Ez a zászló a bennünket emancipáló ma­gyar nemzet becsületének a jelképe, aki ezen lobogó ellen vét, nemcsak a magyar nemze­tet, de önmagát is meggya­lázza. Jegyezd meg jól a sza­vamat, amelynek jelentőségét majd csak akkor fogod igazán megérteni, ha nagyobb le­szel. ” A szülőfalu képe, a gyerek­kori emlékek elkísérték ké­sőbb Párizsba, Londonba, Amerikába, s apja intő szavát - írja - „sem a kommün zord robaja, sem a kurzus vad üvöl­tése nem tudta túlharsogni. ” Már a párizsi magyarok ismert személyisége, előkelő szalo­nok megbecsült vendége volt, amikor egyszer egy fényes es­télyen különös víziója támadt. Az osztrák-magyar nagykö­vetség fejedelmien berende­zett székházában, a Galliera palotában kortyolgatta pezsgő­jét, s a fogadás forgatagában éppen a vatikáni munciussal, Ferrata bíborossal sétáló Hoyos grófba, a monarchia nagykövetébe ütközött, ami­kor hirtelen eltűnt a velencei csillárok fényében sütkérező főrangú társaság, s a somogy- szili családi asztal jelent meg előtte két szál gyertyával, a zsúptetejű szegényes hajlék­ban. Akkor és ott, a Galliera pa­lota kertjében álló pavilonban rendezték meg kaposvári isko­latársa, Rippl-Rónai József első kiállítását. Szapudi András

Next

/
Oldalképek
Tartalom