Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-14 / 266. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1996. november 14., csütörtök Megnézhetik magukat! A csurgói Őszirózsa Nyug­díjas Klub marcali szereplé­séről videófelvételt készítet­tek a városi televízió .mun­katársai. A kulturális bemu­tatón fergeteges kánkánt produkáltak, de versmondó­juk, énekkaruk is látványo­san szerepelt. A csurgói klubban ma délután lepörge­tik az elkészült kazettát, a bemutató szereplői meg­nézhetik magukat. Magyarok a nép- vándorlás után A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének programjai sorában hétfőn Magyar Kálmán muzeológus tartott előadást a magyarság nép- vándorlás utáni időszakáról. Honfoglaló eleink történe­tére szép számú közönség volt kíváncsi. A kiváló ré­gész az előadás után vála­szolt az érdeklődő kérdé­sekre. Klubból otthonba Somogyszobon Naponta tizenöt-húsz idős somogyszobi ember keresi fel az idősek klubját. Az ön- kormányzat fenntartotta kö­zösségben napközi ellátást kapnak az öregek. Távozni készül most a klubból Kiss Józsefné, családi körülmé­nyei miatt a szociális ott­hont kényszerül választani, de reméli, hamarosan visz- szatérhet régi ismerősei közé. Egyesület lesz Memyén is A közelmúltban Memye polgármesterével folytatott előzetes megbeszéléseket Kovács Lajos, a megyei szövetség elnöke, és nyugdí­jas egyesület alakítását hatá­rozták el. Az alapító köz­gyűlésre valószínűleg már a jövő héten sor kerül. Az első felmérések szerint indulás­kor ötven-hatvan tagra szá­míthatnak. Kecskeméten 90 nyugdíjas Balatonföldvár Nyugdíjas Egyesülete egynapos kirán­dulást szervezett: a mintegy kilencven idős ember Kecs­kemét nevezetességeivel ismerkedett, majd kitérőt tettek Ópusztaszerre, ahol megtekintették a Feszti-körképet. A kirándu­lást Csidei János, az egyesü­let helyettes elnöke szer­vezte és irányította. Három emléklap az ötvenéves szakszervezeti tagságért Többet adtak, mint kaptak Dr. Sándor László és Svajda József (középen) a kitüntetettekkel fotó: török anett AZ EMLÉKLAPPAL KITÜNTETETTEK Balázs Lajos 1946 óta tagja a szakszervezetnek. A VBKM jog­elődjénél, a Kaposvári Vaskombi­nátban dolgozott lakatosként. A Transzvillnál üzemvezető, majd a II. számú gyár telepvezetője lett, e munkaköréből vonult nyuga­lomba. A Vasas Nyugdíjasok Szervezetének munkájában ma is tevékenyen részt vesz. Gáspár Lajos a Postán lett a szakszervezet tagja 1946-ban. Ké­sőbb a Dunai Vasműben dolgozott különböző beosztásokban, fontos szakszervezeti tisztségeket is be­töltött. Nyugdíjazása után, 1988- ban költözött haza Kaposvárra, azóta Vasas Nyugdíjasok Szerve­zetének vezetőségében tevékeny­kedik. Kovács Lajos Budapesten tex­tilesként lépett a kereskedők szak- szervezetébe 1946-ban. Somogyba költözése után Igáiban, majd Ka­posváron töltött be felelős gazda­sági vezető tisztségeket. A Kapos- ker igazgatójaként vonult nyuga­lomba. Jelenleg a megyei nyugdí­jasszövetség köztiszteletben álló elnöke. Kaposváron járt az elmúlt héten dr. Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke. Zsúfolt programja végén idős szakszervezeti tagokkal talál­kozott, elismerő emléklapot és ajándékot adott át három férfinak, akik ötven évvel ez­előtt, 1946-ban léptek a szer­vezett munkások sorába.- Mi haszna volt ezeknek az embereknek a fél évszázados szakszervezeti tagságból, mit kaptak a hűségükért? - kérdez­tük az MSZOSZ elnökét.- Azt hiszem őket nem az ve­zérelte annak idején, hogy meg­éri-e. Szolgáltak egy ügyet, ami­ben hittek - és azt gondolom, ma is hisznek -. Ha egyszer össze­számolnánk azt, hogy mit adtak és mit kaptak, minden bizonnyal a mérlegnek abban a serpenyő­jében találnánk többet, amit ők adtak a szakszervezetnek.-Az 1992-es benzináremelés diákcsíny volt ahhoz az érdek- sérelemhez képest, amit két év óta - a Bokros-csomag meg­szorító intézkedései nyomán - a bérből és nyugdíjból éleik el­szenvednek. Négy éve az orszá­got három napra megbénító ta­xissztrájkkal ijesztettek a kor­mányra, a mostani, jóval na­gyobb terheket pedig szó nélkül tűrik az érdekképviseletek. A kulisszák mögött egyezkednek?- Nem hiszem, hogy a színfa­lak mögött kellene a magyaráza­tot keresni, és azt is hibás megál­lapításnak tartom, hogy az élet- színvonal romlása csak az utóbbi két esztendőben követke­zett be, ez sajnos már hat éve tartó folyamat. A Bokros-prog­ram kényszerű lépés volt, vég­rehajtásának módszereiről sok vitánk volt a kormánnyal. Egyébként nem mi szerveztük a blokádot az 50 forintos benzinár miatt. Azt hiszem, sorozatos és következetes tárgyalásainknak, erőfeszítéseinknek lassan beérik az eredménye. 1997-ben az adó­terhek másfél százalékkal csök­kennek, s ha azt a bérharcot be­fejezzük, amit ezekben a napok­ban is folytatunk, jövőre már nem arról kell beszélgetnünk, hogy tovább romlik a helyzet.- Nyugdíjas választmánya ré­vén az idősek érdekképviseleté­ben is részt vállal az MSZOSZ. A januártól ígért tizenkilenc és fél százalékos nyugdíjemelés szépen hangzik, de talán elég sem lesz a helyi adók már bejelentett növe­kedésének, a magasabb ener­giaárak okozta költségeknek a fedezésére.- Tárgyaltam Kaposvár pol- ■ gármesterével, Szita Károllyal, tőle tudom, hogy a városban jövőre évi ötszáz forinttal nő a kommunális adó - ez jelenték­telen a nyugdíjemeléshez ké­pest - és méltányosságból a kisnyugdíjasok mentesülhetnek alóla. Ami az energiaáremelés költségnövelő hatását illeti: a kormány jövőre 18 százalékos inflációt tervez, alacsonyabbat tehát, mint a nyugdíjemelés mértéke. Ha ez így lesz, akkor azt mondhatjuk, 1997-ben már nem romlik tovább az idősek helyzete, sőt, egy százalék kö­rüli értékkel javul a sorsuk. Ez természetesen szinte érzékelhe­tetlen, de már nem értékvesz­tésről, hanem emelkedésről szólhatunk. Az elmúlt hat évre visszatekintve ez már sikernek számít. Katona Csongor A társadalom peremen OLVASÓI LEVÉL 1991-ben, közel 30 évi szolgá­lati munkaviszony után men­tem rokkantsági nyugdíjba. Öntő a szakmám, utoljára a vasútnál dolgoztam vonatveze­tőként. Nyugdíjazásomkor 5700 forintot állapítottak meg, azóta ez 12 445 forintig emel­kedett. A közelmúltban egy ismerő­söm kezesnek kért fel. Amikor megjelentem a takarékszövet­kezetnél, közölték velem: mivel a nyugdíjam nem éri el a létmi­nimumot - 14 500 forintot -, ezért nem vállalhatok kezessé­get. 47 éves vagyok, és azt kellett éreznem, hogy a társadalom al­jára süllyedtem, pedig harminc évig dolgoztam tisztességesen. Előttem már nincs jövő, és kilá­tástalan a helyzetem. Annak idején, a választások előtt ab­ban a reményben támogattam az MSZP-t, és sokat is tettem érte, hogy legalább az akkori életszínvonalam megmarad. Sajnos, nagyot kellett csalód­nom. Csak ennyit ér egy ember a mai társadalomban? Nemes László Kaposvár, 48-as ifjúság útja 9. Kaposvári beadvány a hadigondozottakért A türelem végső határán Az életük legutolsó éveit élő, szó szerint a hetven év és a halál közötti, egyre fogyat­kozó számú hadigondozott nevében írt levelet a közel­múltban Jobban János dr. Sólyom Lászlónak, az Al­kotmánybíróság elnökének. A beadványra dr. Holló And­rás, a tisztes testület főtitkára válaszolt: az indokokat meg­értve, a levélíró, valamint az érintettek további türelmét kérte. Beadványa tartalmáról kérdeztük Jobban Jánost, a HONSZ kaposvári csoportjá­nak alelnökét.- Tavaly májusban a Hadi- gondozottak Országos Nem­zeti Szövetségének elnöke az 1994. évi XLV. törvény 10. paragrafusa (1) bekezdése al­kotmányellenességének meg­állapítását kérte az Alkot­mánybíróságtól. Ez a tör­vényszakasz - az 1949. január 1-i dátum megmagyarázhatat­lan beiktatásával - az azonos súlyú jogtalanságot elszenve­dők felét egyszerűen kizárja az egyösszegű kártérítésből. Összejöveteleinken, fogadóó­ráinkon folyamatosan szem-, besülünk sorstársaink fájdal­mas halálhírével, ezért a dön­tés ebben az ügyben nem tűr további halasztást. A méltány­talanságot súlyosbítja, hogy azok a hadiárvák sem kapták meg járandóságukat, akiknek a törvény szerint jár, mert költségvetési okokra hivat­kozva 1997-re halasztották a kifizetését. Ez az indok egy­szerűen nem igaz. A Hadi- gondozottak Közalapítványá­nak számláján jóval nagyobb összeg van jelenleg is, mint amennyi az azonnali kifize­téshez szükséges lenne. A jogtalanul kirekesztettek egy­szeri kártalanítását is bőven fedezné. Ezeket az érveket ismertetve kértem az Alkot­mánybíróság elnökétől a tár­gyalás minél előbbi kitűzését, és az alkotmányellenesség megállapítását. ' - A válasz nem biztató, mit lehet tenni ezek után?- Az országos szövetség ve­zetőivel és más városok képvi­selőivel vizsgáljuk a lehetősé­geket. Szóba került, hogy eset­leg a strasbourgi székhelyű nemzetközi bírósághoz fordu­lunk. Megpróbálok személyes meghallgatást kieszközölni az Alkotmánybíróság elnökénél. Nem adjuk fel, minden fóru­mot megjárunk, hogy ezek a szívfacsaró sorsú, még ma is kiszolgáltatott emberek meg­érhessék a számukra kedvező döntést. K. Cs. Nyugdíj nélkül 96 évesen Legalább száz évig szeretnék élni - mondta a kilencvenhat éves Juhász Lajos, Somogy- meggyes legidősebb lakója. - A hitemnek, Istennek köszön­hetem az egészségemet. Kór­házban nem jártam; még soha nem voltam beteg. A századdal egyidős Juhász Lajos Kötésén született, Karó­don járt iskolába, s tízévesen már munkába állt. Ikertestvé­rével, Jánossal őrizte a juhokat. — Ahogy cseperedtünk, be­lenőttünk a többi munkába is. Szántottunk, akkor még ökrök húzták az ekét. Kapáltunk lá­tástól vakulásig, és tizenévesen meg kellett fogni a kaszanye­let. Cselédek voltak a szüléink. Magyalpuszta, Kötcse-Csi- csal — sorolja életük állomá­sait. Sok éven át dolgozott csa­ládjával Szappanos Imre gaz­dánál. Sárkánypusztáról köl­töztek 1948-ban Somogy- meggyesre. — Mindig önálló szerettem volna lenni — mondta Juhász Lajos, sorolva a régi idők em­lékeit. — Nyolc hold földet műveltem a II. világháború után; tartottam teheneket, disznókat. A magam ura vol­tam. Nem álltam be a téesz­csébe sem... — Isszuk is a levét — kap­csolódott a beszélgetésbe lá­nya, a hetvenéves Erzsi néni. — Apám és testvére konok volt: hiába agitálták őket, nem mentek a közösbe. Nincs is nyugdíja; 5300'forint szociális segélyt kap az önkormányzat­tól, én 5400 forint gondozási segélyt. Mára ketten marad­tunk csak, s nem egészen 11 ezer forint a havi bevételünk. Még szerencse, hogy orvosra, gyógyszerre nem kell költeni. — A szemem, hálisten, még jó, nincs is szemüvegem. A hallásom azonban tavaly óta sokat romlott — mondta Lajos bácsi. — A lábaim is elbírnak. Igaz, csak bottal tudok járni. — Mi most a legnagyobb gondja? — A gazdaság; letörte-e már a lányom a kukoricát, s mikor szántják föl a kertet? — Hogyan telik egy napja? — Nagyon lassan megy az idő. Nézelődöm az ablakban: kik járnak az utcán, aztán pi­henek, imádkozom. (Krutek) Bormustra Villányban Idei utolsó túrájára indult szombaton reggel a Nyugdí­jasok Kaposvári Egyesületé­nek kirándulócsoportja. Nem tervezték ezúttal világcsodák megtekintését, a résztvevők szerint is „muslinca-járat” volt ez és Villány az úticél. Szigetváron megálltak a Szu- lejmán-emlékkertnél, ki így vélekedett róla, ki úgy. Abban állapodtak meg végül, hogy négyszáz év után már meg le­het bocsátani bűnöket. Zrínyi várában aztán már egysége­sen hajtottak fejet az önmagát feláldozó honvédő hős em­léke előtt. Bár itt is akadt, aki nem volt kibékülve Somogyi József szoborlovával. Csodatévő Mária gyüdi templománál volt még egy kis áhitatossággal összekötött pi­henő, aztán szerencsésen elér­ték Villányt. Az ízletes pince­pörkölt után Peltz Adám híres pincéjében „tudományos” borkóstolóval zárult a nap. Idei kirándulásaik során sok szép helyen megfordul­tak. Mint Székely Sándor el­nök elmondta, jártak Kárpá­talján és Burgenlandban, em­lékezetes élményt adtak az őrségi, nyírségi, debreceni, balaton-felvidéki felfedező utak. A honfoglalás 1100. év­fordulója jegyében hat cso­porttal keresték fel az ópusz­taszeri nemzeti emlékhelyet, s könnyen lehet, hogy mégsem a villányi út az idei utolsó, mert még mindig sokan kérik az egyesületet egy hetedik ópusztaszeri látogatás meg­szervezésére. K. Cs. Só nélkül az étel egészségesebb Az időskori betegségek többsé­génél az előidéző okok között találjuk a helytelen táplálko­zást. Hiába téma ez évek óta, ha a szokásoktól nehéz szabadulni. Egészen addig, míg egy komo­lyabb betegség diétára nem kényszeríti az embert, amit bi­zony nem könnyű megszokni. Mikóné Keczeli Máriát a me­gyei kórház vezető dietetikusát az időskori helyes táplálkozásról kérdeztük. — Maga a kor nem tesz szűk-, ségessé a diétát, csupán az egészséges étkezést. Fontos, hogy naponta többször, de keve­set együnk, s rossz magyar szo­kás szerint ne tömjük degeszre a hasunkat. Az utolsó étkezés in­kább tejfélékből álljon, be lehet iktatni a könnyen emészthető burgonyát és a baromfi felvágot­takat. — A nyugdíjasok azt pana­szolják, hogy öregségükre min­den jótól eltiltják őket. — Bizonyos ételféleségektől nem árt megszabadulni, így a füstölt hústól és a szalonnától. Sokat használunk az egészsé­günknek, ha az elkészítés mód­ján változtatunk. Teflon serpe­nyőben például lényegesen ke­vesebb zsiradékkal készíthető az étel, alufóliában csodálatosan megmaradnak az ízek, s minden háztartásban található jénai edény is. Nem is hinnék, milyen rövid idő alatt le lehet szokni a sóról. Már az is sokat jelentene, ha fele mennyiségre csökkente­nék. Nem lesz íztelen az étel, el­lenkezőleg, végre érvényesül az alapanyag íze. A vajon átpirított hús például nem is igényli a sót. A többi fűszerről nehezebb le­szokni, de vannak jó helyettesí­tők, melyek nem károsak. A ma­gyar konyha jellegzetességét, a fűszerpaprikát nem kell el­hagyni. Kellemes ízt adnak a friss fűszernövények: a petrezse­lyem mindenhez illik, a kapor jól társul a káposztafélékhez, a zel­ler a burgonyához, de végtelen a variálhatóság. A töltött káposzta sem lenne ártalmas, ha elhagy­nák belőle a zsírt, a nehéz fűsze­reket, és sovány húsból készülne a töltelék. — Milyen finom is mellé a friss, foszlós fehér kenyér, ami szintén tilalmi listára került. — Valóban, ugyanis a búza értéktelen részéből készül a hozzá használt liszt. Nehéz le­mondania róla, de nagyon jó lenne legalább hetente egyszer beiktatni a barna kenyeret. — Sokan panaszkodnak ét­vágytalanságról, hogy nincs kedvük egyedül enni, nem kí­vánják az ízeket. — Az egyedül élő megfőz egy nagy adag ételt, amit 3-4 na­pig eszik. Hát persze, hogy nincs étvágya az unalmas koszthoz! Veszélyes az egyoldalú táplál­kozás, mert nélkülözi a vitami­nokat, az ásványokat, nem ser­kenti az étvágyat, s nem vonzza a nagyon fontos folyadékot sem. Az italok közül az ásványvizet ajánlom, a cukorban gazdag üdí­tőket próbálják kerülni. Keveset, gyakran és változatosan kell ét­kezni. Izményi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom