Somogyi Hírlap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-14 / 266. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK 1996. november 14., csütörtök Megnézhetik magukat! A csurgói Őszirózsa Nyugdíjas Klub marcali szerepléséről videófelvételt készítettek a városi televízió .munkatársai. A kulturális bemutatón fergeteges kánkánt produkáltak, de versmondójuk, énekkaruk is látványosan szerepelt. A csurgói klubban ma délután lepörgetik az elkészült kazettát, a bemutató szereplői megnézhetik magukat. Magyarok a nép- vándorlás után A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének programjai sorában hétfőn Magyar Kálmán muzeológus tartott előadást a magyarság nép- vándorlás utáni időszakáról. Honfoglaló eleink történetére szép számú közönség volt kíváncsi. A kiváló régész az előadás után válaszolt az érdeklődő kérdésekre. Klubból otthonba Somogyszobon Naponta tizenöt-húsz idős somogyszobi ember keresi fel az idősek klubját. Az ön- kormányzat fenntartotta közösségben napközi ellátást kapnak az öregek. Távozni készül most a klubból Kiss Józsefné, családi körülményei miatt a szociális otthont kényszerül választani, de reméli, hamarosan visz- szatérhet régi ismerősei közé. Egyesület lesz Memyén is A közelmúltban Memye polgármesterével folytatott előzetes megbeszéléseket Kovács Lajos, a megyei szövetség elnöke, és nyugdíjas egyesület alakítását határozták el. Az alapító közgyűlésre valószínűleg már a jövő héten sor kerül. Az első felmérések szerint induláskor ötven-hatvan tagra számíthatnak. Kecskeméten 90 nyugdíjas Balatonföldvár Nyugdíjas Egyesülete egynapos kirándulást szervezett: a mintegy kilencven idős ember Kecskemét nevezetességeivel ismerkedett, majd kitérőt tettek Ópusztaszerre, ahol megtekintették a Feszti-körképet. A kirándulást Csidei János, az egyesület helyettes elnöke szervezte és irányította. Három emléklap az ötvenéves szakszervezeti tagságért Többet adtak, mint kaptak Dr. Sándor László és Svajda József (középen) a kitüntetettekkel fotó: török anett AZ EMLÉKLAPPAL KITÜNTETETTEK Balázs Lajos 1946 óta tagja a szakszervezetnek. A VBKM jogelődjénél, a Kaposvári Vaskombinátban dolgozott lakatosként. A Transzvillnál üzemvezető, majd a II. számú gyár telepvezetője lett, e munkaköréből vonult nyugalomba. A Vasas Nyugdíjasok Szervezetének munkájában ma is tevékenyen részt vesz. Gáspár Lajos a Postán lett a szakszervezet tagja 1946-ban. Később a Dunai Vasműben dolgozott különböző beosztásokban, fontos szakszervezeti tisztségeket is betöltött. Nyugdíjazása után, 1988- ban költözött haza Kaposvárra, azóta Vasas Nyugdíjasok Szervezetének vezetőségében tevékenykedik. Kovács Lajos Budapesten textilesként lépett a kereskedők szak- szervezetébe 1946-ban. Somogyba költözése után Igáiban, majd Kaposváron töltött be felelős gazdasági vezető tisztségeket. A Kapos- ker igazgatójaként vonult nyugalomba. Jelenleg a megyei nyugdíjasszövetség köztiszteletben álló elnöke. Kaposváron járt az elmúlt héten dr. Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke. Zsúfolt programja végén idős szakszervezeti tagokkal találkozott, elismerő emléklapot és ajándékot adott át három férfinak, akik ötven évvel ezelőtt, 1946-ban léptek a szervezett munkások sorába.- Mi haszna volt ezeknek az embereknek a fél évszázados szakszervezeti tagságból, mit kaptak a hűségükért? - kérdeztük az MSZOSZ elnökét.- Azt hiszem őket nem az vezérelte annak idején, hogy megéri-e. Szolgáltak egy ügyet, amiben hittek - és azt gondolom, ma is hisznek -. Ha egyszer összeszámolnánk azt, hogy mit adtak és mit kaptak, minden bizonnyal a mérlegnek abban a serpenyőjében találnánk többet, amit ők adtak a szakszervezetnek.-Az 1992-es benzináremelés diákcsíny volt ahhoz az érdek- sérelemhez képest, amit két év óta - a Bokros-csomag megszorító intézkedései nyomán - a bérből és nyugdíjból éleik elszenvednek. Négy éve az országot három napra megbénító taxissztrájkkal ijesztettek a kormányra, a mostani, jóval nagyobb terheket pedig szó nélkül tűrik az érdekképviseletek. A kulisszák mögött egyezkednek?- Nem hiszem, hogy a színfalak mögött kellene a magyarázatot keresni, és azt is hibás megállapításnak tartom, hogy az élet- színvonal romlása csak az utóbbi két esztendőben következett be, ez sajnos már hat éve tartó folyamat. A Bokros-program kényszerű lépés volt, végrehajtásának módszereiről sok vitánk volt a kormánnyal. Egyébként nem mi szerveztük a blokádot az 50 forintos benzinár miatt. Azt hiszem, sorozatos és következetes tárgyalásainknak, erőfeszítéseinknek lassan beérik az eredménye. 1997-ben az adóterhek másfél százalékkal csökkennek, s ha azt a bérharcot befejezzük, amit ezekben a napokban is folytatunk, jövőre már nem arról kell beszélgetnünk, hogy tovább romlik a helyzet.- Nyugdíjas választmánya révén az idősek érdekképviseletében is részt vállal az MSZOSZ. A januártól ígért tizenkilenc és fél százalékos nyugdíjemelés szépen hangzik, de talán elég sem lesz a helyi adók már bejelentett növekedésének, a magasabb energiaárak okozta költségeknek a fedezésére.- Tárgyaltam Kaposvár pol- ■ gármesterével, Szita Károllyal, tőle tudom, hogy a városban jövőre évi ötszáz forinttal nő a kommunális adó - ez jelentéktelen a nyugdíjemeléshez képest - és méltányosságból a kisnyugdíjasok mentesülhetnek alóla. Ami az energiaáremelés költségnövelő hatását illeti: a kormány jövőre 18 százalékos inflációt tervez, alacsonyabbat tehát, mint a nyugdíjemelés mértéke. Ha ez így lesz, akkor azt mondhatjuk, 1997-ben már nem romlik tovább az idősek helyzete, sőt, egy százalék körüli értékkel javul a sorsuk. Ez természetesen szinte érzékelhetetlen, de már nem értékvesztésről, hanem emelkedésről szólhatunk. Az elmúlt hat évre visszatekintve ez már sikernek számít. Katona Csongor A társadalom peremen OLVASÓI LEVÉL 1991-ben, közel 30 évi szolgálati munkaviszony után mentem rokkantsági nyugdíjba. Öntő a szakmám, utoljára a vasútnál dolgoztam vonatvezetőként. Nyugdíjazásomkor 5700 forintot állapítottak meg, azóta ez 12 445 forintig emelkedett. A közelmúltban egy ismerősöm kezesnek kért fel. Amikor megjelentem a takarékszövetkezetnél, közölték velem: mivel a nyugdíjam nem éri el a létminimumot - 14 500 forintot -, ezért nem vállalhatok kezességet. 47 éves vagyok, és azt kellett éreznem, hogy a társadalom aljára süllyedtem, pedig harminc évig dolgoztam tisztességesen. Előttem már nincs jövő, és kilátástalan a helyzetem. Annak idején, a választások előtt abban a reményben támogattam az MSZP-t, és sokat is tettem érte, hogy legalább az akkori életszínvonalam megmarad. Sajnos, nagyot kellett csalódnom. Csak ennyit ér egy ember a mai társadalomban? Nemes László Kaposvár, 48-as ifjúság útja 9. Kaposvári beadvány a hadigondozottakért A türelem végső határán Az életük legutolsó éveit élő, szó szerint a hetven év és a halál közötti, egyre fogyatkozó számú hadigondozott nevében írt levelet a közelmúltban Jobban János dr. Sólyom Lászlónak, az Alkotmánybíróság elnökének. A beadványra dr. Holló András, a tisztes testület főtitkára válaszolt: az indokokat megértve, a levélíró, valamint az érintettek további türelmét kérte. Beadványa tartalmáról kérdeztük Jobban Jánost, a HONSZ kaposvári csoportjának alelnökét.- Tavaly májusban a Hadi- gondozottak Országos Nemzeti Szövetségének elnöke az 1994. évi XLV. törvény 10. paragrafusa (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Ez a törvényszakasz - az 1949. január 1-i dátum megmagyarázhatatlan beiktatásával - az azonos súlyú jogtalanságot elszenvedők felét egyszerűen kizárja az egyösszegű kártérítésből. Összejöveteleinken, fogadóóráinkon folyamatosan szem-, besülünk sorstársaink fájdalmas halálhírével, ezért a döntés ebben az ügyben nem tűr további halasztást. A méltánytalanságot súlyosbítja, hogy azok a hadiárvák sem kapták meg járandóságukat, akiknek a törvény szerint jár, mert költségvetési okokra hivatkozva 1997-re halasztották a kifizetését. Ez az indok egyszerűen nem igaz. A Hadi- gondozottak Közalapítványának számláján jóval nagyobb összeg van jelenleg is, mint amennyi az azonnali kifizetéshez szükséges lenne. A jogtalanul kirekesztettek egyszeri kártalanítását is bőven fedezné. Ezeket az érveket ismertetve kértem az Alkotmánybíróság elnökétől a tárgyalás minél előbbi kitűzését, és az alkotmányellenesség megállapítását. ' - A válasz nem biztató, mit lehet tenni ezek után?- Az országos szövetség vezetőivel és más városok képviselőivel vizsgáljuk a lehetőségeket. Szóba került, hogy esetleg a strasbourgi székhelyű nemzetközi bírósághoz fordulunk. Megpróbálok személyes meghallgatást kieszközölni az Alkotmánybíróság elnökénél. Nem adjuk fel, minden fórumot megjárunk, hogy ezek a szívfacsaró sorsú, még ma is kiszolgáltatott emberek megérhessék a számukra kedvező döntést. K. Cs. Nyugdíj nélkül 96 évesen Legalább száz évig szeretnék élni - mondta a kilencvenhat éves Juhász Lajos, Somogy- meggyes legidősebb lakója. - A hitemnek, Istennek köszönhetem az egészségemet. Kórházban nem jártam; még soha nem voltam beteg. A századdal egyidős Juhász Lajos Kötésén született, Karódon járt iskolába, s tízévesen már munkába állt. Ikertestvérével, Jánossal őrizte a juhokat. — Ahogy cseperedtünk, belenőttünk a többi munkába is. Szántottunk, akkor még ökrök húzták az ekét. Kapáltunk látástól vakulásig, és tizenévesen meg kellett fogni a kaszanyelet. Cselédek voltak a szüléink. Magyalpuszta, Kötcse-Csi- csal — sorolja életük állomásait. Sok éven át dolgozott családjával Szappanos Imre gazdánál. Sárkánypusztáról költöztek 1948-ban Somogy- meggyesre. — Mindig önálló szerettem volna lenni — mondta Juhász Lajos, sorolva a régi idők emlékeit. — Nyolc hold földet műveltem a II. világháború után; tartottam teheneket, disznókat. A magam ura voltam. Nem álltam be a téeszcsébe sem... — Isszuk is a levét — kapcsolódott a beszélgetésbe lánya, a hetvenéves Erzsi néni. — Apám és testvére konok volt: hiába agitálták őket, nem mentek a közösbe. Nincs is nyugdíja; 5300'forint szociális segélyt kap az önkormányzattól, én 5400 forint gondozási segélyt. Mára ketten maradtunk csak, s nem egészen 11 ezer forint a havi bevételünk. Még szerencse, hogy orvosra, gyógyszerre nem kell költeni. — A szemem, hálisten, még jó, nincs is szemüvegem. A hallásom azonban tavaly óta sokat romlott — mondta Lajos bácsi. — A lábaim is elbírnak. Igaz, csak bottal tudok járni. — Mi most a legnagyobb gondja? — A gazdaság; letörte-e már a lányom a kukoricát, s mikor szántják föl a kertet? — Hogyan telik egy napja? — Nagyon lassan megy az idő. Nézelődöm az ablakban: kik járnak az utcán, aztán pihenek, imádkozom. (Krutek) Bormustra Villányban Idei utolsó túrájára indult szombaton reggel a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének kirándulócsoportja. Nem tervezték ezúttal világcsodák megtekintését, a résztvevők szerint is „muslinca-járat” volt ez és Villány az úticél. Szigetváron megálltak a Szu- lejmán-emlékkertnél, ki így vélekedett róla, ki úgy. Abban állapodtak meg végül, hogy négyszáz év után már meg lehet bocsátani bűnöket. Zrínyi várában aztán már egységesen hajtottak fejet az önmagát feláldozó honvédő hős emléke előtt. Bár itt is akadt, aki nem volt kibékülve Somogyi József szoborlovával. Csodatévő Mária gyüdi templománál volt még egy kis áhitatossággal összekötött pihenő, aztán szerencsésen elérték Villányt. Az ízletes pincepörkölt után Peltz Adám híres pincéjében „tudományos” borkóstolóval zárult a nap. Idei kirándulásaik során sok szép helyen megfordultak. Mint Székely Sándor elnök elmondta, jártak Kárpátalján és Burgenlandban, emlékezetes élményt adtak az őrségi, nyírségi, debreceni, balaton-felvidéki felfedező utak. A honfoglalás 1100. évfordulója jegyében hat csoporttal keresték fel az ópusztaszeri nemzeti emlékhelyet, s könnyen lehet, hogy mégsem a villányi út az idei utolsó, mert még mindig sokan kérik az egyesületet egy hetedik ópusztaszeri látogatás megszervezésére. K. Cs. Só nélkül az étel egészségesebb Az időskori betegségek többségénél az előidéző okok között találjuk a helytelen táplálkozást. Hiába téma ez évek óta, ha a szokásoktól nehéz szabadulni. Egészen addig, míg egy komolyabb betegség diétára nem kényszeríti az embert, amit bizony nem könnyű megszokni. Mikóné Keczeli Máriát a megyei kórház vezető dietetikusát az időskori helyes táplálkozásról kérdeztük. — Maga a kor nem tesz szűk-, ségessé a diétát, csupán az egészséges étkezést. Fontos, hogy naponta többször, de keveset együnk, s rossz magyar szokás szerint ne tömjük degeszre a hasunkat. Az utolsó étkezés inkább tejfélékből álljon, be lehet iktatni a könnyen emészthető burgonyát és a baromfi felvágottakat. — A nyugdíjasok azt panaszolják, hogy öregségükre minden jótól eltiltják őket. — Bizonyos ételféleségektől nem árt megszabadulni, így a füstölt hústól és a szalonnától. Sokat használunk az egészségünknek, ha az elkészítés módján változtatunk. Teflon serpenyőben például lényegesen kevesebb zsiradékkal készíthető az étel, alufóliában csodálatosan megmaradnak az ízek, s minden háztartásban található jénai edény is. Nem is hinnék, milyen rövid idő alatt le lehet szokni a sóról. Már az is sokat jelentene, ha fele mennyiségre csökkentenék. Nem lesz íztelen az étel, ellenkezőleg, végre érvényesül az alapanyag íze. A vajon átpirított hús például nem is igényli a sót. A többi fűszerről nehezebb leszokni, de vannak jó helyettesítők, melyek nem károsak. A magyar konyha jellegzetességét, a fűszerpaprikát nem kell elhagyni. Kellemes ízt adnak a friss fűszernövények: a petrezselyem mindenhez illik, a kapor jól társul a káposztafélékhez, a zeller a burgonyához, de végtelen a variálhatóság. A töltött káposzta sem lenne ártalmas, ha elhagynák belőle a zsírt, a nehéz fűszereket, és sovány húsból készülne a töltelék. — Milyen finom is mellé a friss, foszlós fehér kenyér, ami szintén tilalmi listára került. — Valóban, ugyanis a búza értéktelen részéből készül a hozzá használt liszt. Nehéz lemondania róla, de nagyon jó lenne legalább hetente egyszer beiktatni a barna kenyeret. — Sokan panaszkodnak étvágytalanságról, hogy nincs kedvük egyedül enni, nem kívánják az ízeket. — Az egyedül élő megfőz egy nagy adag ételt, amit 3-4 napig eszik. Hát persze, hogy nincs étvágya az unalmas koszthoz! Veszélyes az egyoldalú táplálkozás, mert nélkülözi a vitaminokat, az ásványokat, nem serkenti az étvágyat, s nem vonzza a nagyon fontos folyadékot sem. Az italok közül az ásványvizet ajánlom, a cukorban gazdag üdítőket próbálják kerülni. Keveset, gyakran és változatosan kell étkezni. Izményi Éva
