Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-31 / 254. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP NYUGDÍJASOK 1996. október 31., csütörtök Érettségiző diák korban a tüskevári klub A Rákóczi iskola diákjainak betlehemese egy régebbi karácsonyon Emlékek gyertyafénynél Kétéves voltam, mikor elment örökre a nagyapám, tragikusan hirtelen, alig túl az ötvenen. Egy parányi emlékfoszlány sem maradt bennem utána, pedig gyakran kutattam, hátha fellelem. Mégis úgy él emlékeimben, mintha egész gyerekkoromat betöl­tötte volna a lénye. Ismerem a hangját: a Jó kedélyű évődőt, a nagyanyámat en­gesztelőt, az unokát pártolót. Hallom a dallamos nevetést, a ne­hézségeken könnyítő szavakat. A gyászra nem emlékszem, a gyermeki tudat ügyesen eltemette azokat a hónapokat, de megmaradtak az évenkénti emlékünnepek, ahol nem szomo­rúan, fájdalommal, hanem vidáman, szeretettel idéztük őt. To­vábbra is él, mert élővé tette a család, s harminc év múltán sem hagyta elhalványulni az emlékét. Nagyanyánktól nem özvegyi sirámokat hallottuk, hanem kedves, hozzá fűződő történeteket, melyekhez jó illusztráció volt a szoba falán, az ágy fölött a sok fotó. Közöttük díszes keretben a két hatalmas kép: bal oldalt szelíd nagyanyám, jobb oldalt nagyapám büszkén szép asszo­nyára. Szinte érezni az arcvíz illatát, amivel kicsinosította magát a fotografálás előtt. A vidám pillantás nekünk szól, s üzeni hogy, nem hal meg az, akit nem felednek. Holnap gyertyát gyújtunk az eltávozottakért, az idősek min­dig kicsit fájón indulnak a temetőbe, megérintve az elmúlás gondolatával. Apró, törékeny nagyanyám nyugodt szívvel bal­lag, mert átadta a titkát annak, hogyan lehet megőrizni ma­gunkban azt, akit szeretünk. Izményi Éva A nyár a kirándulásé, ősszel a klubélet kezdődik Barcs életvidám idősei Kirándulásokkal telt el a nyár, s még az utóbbi na­pokra is jutott utazás a bar­csi nyugdíjasklub tagjainak. A pécsi színházba látogattak el a város többi nyugdíjasával együtt, a barcsi önkormányzat jóvoltából. A Mágnás Miskát nézte meg a három autóbusz- nyi, mintegy száznegyven idős ember, és a pécsi színház zenés darabja nagy tetszést aratott a barcsi, somogytamó- cai és drávaszentesi idősek körében. Mint azt a nyugdíjasklub vezetője, Virgoncz Lajosné elmondta, igazán változatos nyárban volt része a klub tag­jainak, Ópusztaszerre, Hé­vízre és a harkányi fürdőre is eljutottak az önkormányzat támogatásával. Az utóbbi a nyugdíjaskórus jutalma volt, színvonalas munkájáért. A Rajbámé Bellái Gyöngyi szakmai irányításával mű­ködő nyugdíjas kórus többek között nemrég, az idősek me­gyei kulturális találkozóján is nagy sikert aratott. Ugyanitt hasonlóan nagy tapsot kapott a klubvezető, Virgoncz La­josné szavalata is. — Az ősz a továbbiakban már a klubéleté a barcsi nyugdíjasklub tagjainak — mondta el a klubvezető. — A hidegre forduló időjárás miatt már nem tudunk kirándulni. De ilyenkor sem csak a nyári kirándulások emlékeiből élünk, hanem rendszeres ösz- szejöveteleinken igyekszünk változatos programokról gon­doskodni. A mintegy száz­harminc tagot számláló barcsi klub vezetői már most terve­zik a novemberi táncos estet, és tervben van orvos-előadók meghívása is, akik az időseket érintő egészségügyi témákról beszélnek majd. N. L. Győztek a nagypapák Balás Béla püspök nyugdíjasok között Balás Béla megyéspüspök volt a vendége a Nyugdíja­sok Kaposvári Egyesülete hétfői rendezvényének. A termet zsúfolásig megtöltő idős hallgatóság előtt gyer­mekkorát idézte fel: kisisko­lás korában veszítette el édesanyját, e pótolhatatlan veszteség irányította az egyház felé. Beszélt a szere­tet fontosságáról és az igaz­ságról, amely egyedül Is­tennél keresendő. A közel másfél órás beszélgetés után a jelenlevők érdeklődő kér­déseire válaszolt. A korona Taxi az idősekért Az elmúlt évekhez hason­lóan a Korona Taxi az idén is ingyen szállítja a nyugdí­jasokat a kaposvári teme­tőkbe, és onnan haza no­vember 1-én, mindenszen­tek napján. A Korona Taxi kéri mindazokat, akik az in­gyenes utazást igénybe kí­vánják venni, megrendelé­süket a 420-000 vagy 420- 420-as telefonszámon szí­veskedjenek jelezni. Volt hadifoglyok fogadónapja A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének Somogy megyei Szervezete a bajtár­sak és özvegyeik ügyeinek intézésére és tanácsadásra minden hónap második pén­tekén 10 órától 12-ig tart fogadónapot a kaposvári Honvéd Helyőrségi Klub­ban, a Németh István fasor 7. szám alatt. Az idősek hónapja záróünnepsége Ma délelőtt a Segesdi „Gondviselés” Idősek Ott­honában tartják az idősek hónapjának zárórendezvé­nyét. Az ünnepségre várják dr. Kolber Istvánt, Somogy Megye Közgyűlésének el­nökét. Csurgó otthont tervez az időseknek Idősek otthonának létesíté­sét tervezi a csurgói önkor­mányzat. Az idős emberek számára kis alapterületű, összkomfortos lakásokat biztosítanának az épületben, a lakóknak lehetőségük lenne étkeztetés, színvona­lasabb szociális- és orvosi ellátás igénybe vételére is. Az igények felmérése ezek­ben a napokban folyik. Márciusban lesz tizennyolc éves a kaposvár-tüskevári nyugdíjas klub. Az immár érettségiző diák korba nőtt csoport - és a városrész könyvtárának - vezetőjével, Bank Tibornéval beszélget­tünk a kezdetekről.- 1979 márciusában alakítot­tuk meg a tüskevári nyugdíjas asszonyklubot a városrészi vö­röskereszt két vezetője, dr. Szőllősi Józsefné és Jetter Sán- dorné közreműködésével és támogatásával. Sok nyugdíjas • asszony járt ide a könyvtárba, s a beszélgetések során derült ki, hogy az olvasás szinte az egyet­len szórakozásuk, hisz egyma- gukban színházba, moziba sem járnak szívesen. Közös prog­ramok szervezésével kezdődött a klubélet, aztán előadókat hív­tunk a tagok kívánsága szerint, később országjáró kirándulá­sokra indultunk. El kell mon­danom, hogy akkor egy kétna­pos út költsége nem jelentett különösebb anyagi megterhe­lést. Tíz év múlva, 1989-ben lett nyugdíjasklub az asszony­klubból, a férjek követték a fe­leségeket, de egyedül élő fér­fiak is csatlakoztak a szerve­zethez. Elsők voltunk a város­ban, de talán a megyében is, ezért sokan fordultak hozzánk - elsősorban kaposváriak - szer­vezési, működési tanácsokért. Mi sem szégyellünk másoktól tanulni, kitűnő „tanfolyam” volt számunkra például a leg­utóbbi marcali kulturális talál­kozó.- Úgy tudom, az idősek nap­ját is a tüskevári klub tartotta meg elsőként.-Valóban, 1981-ben rendez­tük az elsőt - ismerve a jókedv gyógyító hatását - a vidámság jegyében. Akkor még nem volt a könyvtárnak klubterme, ezért az épület mellett egy nagy ka­tonai sátorban tartottuk az ösz­Befejeződött az idősek hónapja alkalmából szervezett rendez­vénysorozat a kaposvári Szi­getvári utcai nyugdíjas klub­ban, ahová ez alkalomból a vá­ros összes hasonló létesítmé­nyéből hívtak vendégeket. Programjaikhoz egész évben sikerült támogatókat találni, ezért viszonzásként műsorral mutatkoztak be az adakozó cé­gek képviselőinek. Szerencsés­nek tartják magukat, amiért ké­résük többnyire megértésre ta­szejövetelt. Volt év, amikor májusban rendeztük, olyan esz­tendők is - elsősorban techni­kai okok miatt: nem kaptunk sátrat, vagy a rossz idő akadá­lyozta -, amikor nem tudtuk megtartani. Az ENSZ 1991-ben rendelkezett, hogy október el­seje legyen az idősek világ­napja, Kaposváron egy év múlva tartották az elsőt. Mi idén már a tizediket rendeztük, méltó körülmények között. Vendégünk volt Szita Károly polgármester, műsort adott a tüskevári gyermek- és ifjúsági kultúrcsoport, eljöttek az egy­kori alapító tagok, többen uno­kák, dédunokák kíséretével. Sajnos korelnökünk, az Árva­ház utcában lakó 92 éves Méhn Mihály bácsi - egy operáció miatt - nem lehetett közöttünk, de reméljük, az adventi koszorú gyertyáit, akárcsak tavaly, idén is ő gyújtja majd meg. — Biztosan jelentős a különb­ség a jelenlegi klubélet és a kezdetek között.- Tavaly augusztus 20-án avattuk fel a könyvtárhoz épí­tett termet, azóta pezseg itt az élet. Az ünnepségen százötven tagunk jelent meg, közülük Iái, több patronálóval már évek óta szoros a kapcsolatuk. A nyugdíjas klub légkörét, hangulatát meghatározza az odajáró idősek hozzáállása, kö­zösségi szerepvállalása. A Zrí­nyi utcai intézmény megszűn­tével negyven személyesre duzzadt Szigetvári utcai klub­ban komolyabb zökkenők nél­kül fogadták be az újakat. A gondozónők most oklevéllel ju­talmazták a társaság legaktí­vabb tizenegy tagját. Bár ez 107-en már hetven éven felü­liek. Akik betegség, vagy más ok miatt nem tudtak eljönni, azokat otthonukban kerestük fel egy szál virággal és süte­ménnyel. Megélénkült a kultu­rális életünk, népdalkört, szín­játszó csoportot alakítottunk, tehetséges versmondóink van­nak, most teszi első reménytel­jes lépéseit táncegyüttesünk. A közelmúltban rendezett megyei népdal- és nótaversenyen két klubtársunk került döntőbe. Pupák Józsefné népdal kategó­riában az első helyet szerezte meg.- Honnan teremtik elő a klub működéséhez szükséges pénzt?- A szerda délutáni próbák­hoz a termet, a fűtést, világítást, a kották, szövegkönyvek, meg­hívók sokszorosítását a megyei könyvtár biztosítja, ez óriási segítség. Ezen kívül a Támasz­alapítvány és két tüskevári vál­lalkozó - Kiss József virágke­reskedő és Tóth György pék — támogatja rendszeresen ren­dezvényeinket. Természetesen a városrész háziasszonyai is se­gítenek jócskán, hisz ők készí­tik Dél-Dunántúl legfinomabb süteményeit. K. Cs. nem jár pénzzel és ajándékkal, mégis nagy becsben tartják a kitüntetettek. Közöttük csupán egy férfi található, ennek az az oka, hogy a klubban mindössze öten képviselik az erősebb ne­met. A díszes oklevelek tulaj­donosai: Bartal Béláné, Bíró Piroska, Fehér Sándomé, Ka- mondi Mihályné, Klauz Já­nosáé, Kovács László, Mezei Lászlóné, Riba Sándomé, Szántó Józsefné, Takács Já­nosáé, Zsinkó Ferencné. I. É. Vasárnap délután Miklósiban a Koppány-völgyi kispályás labdarugó mérkőzés után, a falu nagypapái és „agglegé­nyei” mérték össze tudásukat. A kitűnő hangulatú mérkőzést a nagyapák 2:1-re megnyer­ték. A rendezvény után, a résztvevők közös vacsorával zárták a sportdélutánt, melyen megállapodtak: a nagy­apák-agglegények mérkőzést jövőre is megrendezik. K. J. Megvendégelt adakozók Komótos ébredés a jó nap kezdete Egyszerű mozdulatok is lazítják az ízületeket fotó: király j. Béla A szaggató derékfájás, a ro­pogó ízületek, a törékeny csontok minden idős ember számára ismerős kellemet­lenségek. Nehéz a reggeli fel­kelés, fárasztó a szatyor cipe- lése, „berozsdásodik” a csípő és a térd. Bencsikné Kass Anikó a megyei kórház gyógytornásza gyakran hall ilyen panaszokat, amikor a nyugdíjas klubokba meghív­ják beszélgetésre. — Megszokott dolog, hogy amíg az ember dolgozik, addig nem figyel a bajaira, ám a nyugdíjban erre is jut idő. A fa­lusi ember nehéz munkát vé­gez, de napja nagy részét sza­badban tölti. A városiak panel­lakásba zárva élnek, sokan vé­geznek ülőmunkát. Nagyon fontos, amint betegséget vagy szokatlan tünetet észlelik, azonnal forduljanak orvoshoz, és fogadják meg a szakember tanácsát. Nem szabad elhanya­golni a lelki egészséget sem. Kevesebb baja van annak, aki elfoglalja magát, célokat tűz maga elé, s értelmesen tölti a napokat. Nagyon jó szolgálatot tesznek a klubok, érdemes el­járni a programokra, ahol meghallgatják az időseket, tö­rődnek velük. Sokszor nem a kort kell hibáztatni a rossz közérzetért, hanem a tétlensé­get, a bezártságot. Találkoztam nyolcvanéves nénivel, aki fá­radhatatlanul ropta a táncot. A nyitott, érdeklődő, barátságos ember később öregszik. Persze ehhez az kell, hogy tőlünk, a környezettől szeretetet és fi­gyelmet kapjanak. — Az idős embert már korán kidobja az ágy, ám abból nem könnyű felkelni... — Nem is szabad hirtelen. Van idő a komótos felkelésre, tapogassák végig az ízületeket, felfedezhetik nincs-e duzzanat, ödéma, amivel orvoshoz kell menni. A gerincbetegek elő­ször forduljanak oldalra, utána engedjék le a lábukat és lassan üljenek fel. A vémyomásprob- lémával, cukorbetegséggel, ér­szűkülettel küzdők fokozottan ügyeljenek a nyugodt felke­lésre, a vérkeringés beindítá­sára. — Öreg korban az óvatlan mozdulat könnyen vezet törés­hez. A gipsz szokatlan, kellemet­len, a tétlenség még inkább. — Ősszel a lehullott levelek, télen a hó, a jég jelent csúszás- veszélyt. Jó cipőt válasszanak, ami a biztonságos járást segíti. Porózusak a csontok, egy kis ütés is csuklótöréshez vezethet. A gipszbe tett kart nem szabad tétlenül felkötni vagy lógatni. A szabadon lévő ízületeket rendszeresen mozgatni kell, mert a fellépő szövődmények csak hosszú hetek gyógytorná­jával orvosolhatók. A vérke­ringést a beteg testrészen is biztosítani kell, ám ha meg­duzzad, vagy szorít a gipsz, akkor jelezzenek az orvosnak. A járógipszet is azért hívják így, mert sétálni lehet vele, ülő, fekvő helyzetben pedig fel kell polcolni az alsó végtagot. A tétlen lassabban gyógyul, ám ügyeljenek a fokozatos terhe­lésre. — Betegségek után nehéz a lábadozás időszaka, bizonyta­lanok a végtagok. — Első az orvosi utasítás. Ha a betegség lehetővé teszi, akkor próbáljon az idős ember légzőgyakorlatokat végezni a jól kiszellőztetett szobában. Akit nem köt az ágy, sétáljon minél többet. Jót tesz a moz­gás, és közben találkozhat, be­szélgethet másokkal, oldható az egyedüllét, a magány. (Izményi) Idősek napja tizedszer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom