Somogyi Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-16 / 243. szám (242. szám)
1996. október 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Több a magángazda, fogy a szövetkezet földje Milliók a tejből A jó gazda gondosságával, szakértelemmel és odafigyeléssel még eredményes lehet az állattartás — vélik a kis- gyaláni Petőfi Szövetkezet termelői. A szaporulattal együtt mintegy hatszáz szarvasmarhát tenyésztő szövetkezetben a múlt héten kezdték meg a hatszáz hektáron termelt kukorica betakarítását. Több mint száz hektáron, nyolcvan mázsás átlagterméssel számoltak. Ez viszonylag jó arány, hiszen három éve az aszály, tavaly a jégverés csökkentette a takarmánynövény hozamát. Számításaik szerint az állattartáshoz mintegy 70 vagon tengeri szükséges, a maradékot értékesítik. Síló kukoricát 80 hektárról takarítanak be. Mindezt, a 100 hektáron bérelt rét és 130 hektáron vetett lucerna hozama egészíti ki. A vágómarhát kilónként 150- 180, a borjút 230-260 forintért, közvetítőkön keresztül, jórészt külföldön értékesítik. Az aránylag biztos piac ellenére is leginkább a tej miatt érdemes szarvasmarhát tenyészteni Kisgyalánban. A havi 900-1000, 95 százalékban extra, 5 százalékban első osztályú tejért havonta 3 millió 800 ezer forintot kap a szövetkezet. Megbízható partnernek bizonyult az értékesítésnél a szekszári tejipari vállalat dombóvári egysége. Kisgyalánban több magángazda most jutott el odáig, hogy a műveléshez szükséges eszközeit megszerezze s hozzákezdjen a mintegy 18-20 hektárnyi földjének műveléséhez. Három éve még 2030, jelenleg 1285 hektár művelhető terület áll a szövetkezet rendelkezésére. Abban bíznak, hogy 1200 hektár alá nem csökken a termőterület. A napsütéses időjárást kihasználva 60 hektáron repcét, 35 hektáron őszi árpát vetettek s mintegy 350 hektáron a búzának is előkészítették a talajt. (Várnai) Vótapuszta holnapja A zselici településeken is nagy gond a munkahelyteremtés. A cigány kisebbség egyre nehezebben jut munkához. A huszonhárom települést tömörítő Zselica Szövetség az ötletgazda: Vótapusztán alakítsák ki egy kézműves falu magját, ahol cigány családok tanítanák — a magyar gyerekeknek is — a teknővájás, a kosárfonás, a szőnyegszövés, a fazekasság és más mesterségek alapjait. Verkman József, Kadarkút polgármestere elmondta: van néhány eladó ház Vótapusztán, amelyekhez 2-300 ezer forintért hozzá lehetne jutni. A Zselica Szövetség már fogalmazza a programot, hiszen pályázati pénzből szeretnék megvásárolni az épületeket annak a néhány, környéken élő cigány famíliának, amely vállalná a mesterségbeli tudás elsajátítását, majd átörökítését. így feltámadhatna a település, és a somogyi idegenforgalmi helyek számát is gyarapítaná Vótapuszta. L. S. Már a következő nyári szezonra készül a fürdő Gunaras nyereséggel zár Fennállása óta először nyereséggel zárja az évet a gu- narasi fürdő. Az elmúlt évek ötmillió, sőt 22 millió forintos veszteségei után most kétmillió forintos nyereséggel számolnak. — Az időjárás nem volt kegyes hozzánk, 10 százalékkal kevesebb volt a látogató, mint tavaly — mondta Bőr Nagy Ádám igazgató. — A strandon 114 ezer, a fedett fürdőben csaknem 60 ezer látogatónk volt. A külföldi vendégek száma alig csökkent, a magyar vendégek viszont jóval kevesebben voltak. A nem túl kedvező szezon ellenére sikerült elérnünk ezt a nyereséget, s ez ok az optimizmusra. Az igazgató elmondta: már a következő szezonra készülnek. A napokban elkezdik a téliesítést, a medencék burkolatjavítási munkáinak előkészítését. A vizesblokkokat is felújítják. A két szezon között négymillió forintot költenek a felkészülésre, a fürdő állapotának javítására. Addig sem telnek eseménytelenül a napok a gunarasi fürdőben: a fedett fürdő és a gyógyászati részleg forgalma továbbra is nagy. Várhatóan ez még emelkedik, mert hetente nyugdíjas-délutánokat szerveznek a dombóvári és környékbeli időseknek. (Jakab) Engedély nélkül, súlyos szennyezést okozva működik a kísértet-téglagyár Fekete bőszénfai levegő Felügyelők a kísértet-téglagyárban fotó: török anett Havonta néhányszor beborul az ég a bőszénfai téglagyár környékén. Az ott lakók a felszálló sűrű korom miatt még a napot sem látják. Pedig látszólag teljesen elhagyott a század elején épült monstrum, majdhogynem kísértetiesen csöndes. Csak közelről lehet észrevenni, hogy a kemencék még nem hűltek ki teljesen...-T- Havonta két-három alkalommal néhány napig égetnek, és csak éjszaka —• mondta egy magát megnevezni nem kívánó környékbeli lakos. — Már mindent belepett a korom. Az udvarra nem lehet kiülni, a kertben termett növényeket nem lehet megenni, mert vastagon ráragadt a korom. A lakásban nem lehet kitakarítani, mert mindenhol ott van ez a fekete, ragacsos por. Ezzel élünk, ezt lélegezzük be, ezt a szennyezett, fekete levegőt. Amit a szem lát, a kéz tapint, azzal nem lehet vitatkozni. A lakók észrevételeiket eljuttatták a környezetvédelmi hatóságokhoz és a polgármesteri hivatalhoz is. Ezzel elindult a lavina... — Majdnem másfél éve figyeljük a bőszénfai téglagyárat — mondta Balogh Tibor, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség ügyintézője, aki már jól ismeri a téglaégető ügyét. — Az akta több kilót nyom már. Először 1995. augusztusában küldtünk levelet Fenyvesi Jánosnak, a tulajdonosnak arról, hogy tekintettel a tulajdonosváltásra helyszíni bejárást szeretnénk tartani. Akkor lepődtünk meg igazán, amikor kiderült: az üzembehelyezési eljárást nem folytatták le, egyetlen szakhatósági hozzájárulást sem szerzett be, és nem rendelkezik a szükséges működési engedéllyel sem. Felszólítottuk, hogy ezt pótolja. Mivel egyetlen számlája sem volt arról, hogy milyen szénnel üzemelteti a kemencét, így nem lehetett kiszámítani a szükséges paramétereket, hogy van-e levegő- szennyezés. Felszólítottuk, hogy végeztesse el a méréseket, s ennek alapján kérje a szakhatósági hozzájárulást. Az első vizsgálat után, novembertől valóban csönd volt a téglagyár körül. Legfeljebb a levelek jöttek-mentek a környezetvédelmi hatóságok és a tulajdonos között. Már amikor átvette... így volt ez egészen májusig. Akkor — megelégelve a huzavonát — a környezetvédelmi felügyelőség, és az ön- kormányzat képviselői újra megvizsgálták a helyszínt. Akkor az is kiderült: gumit égetnek a gyárban, ezzel rendkívüli levegőszennyezést okozva. A tulajdonos bevallása szerint 350 kiló gumit égettek el. A tizenhétezer forint környezetszennyezési bírságról szóló határozatot két hónapon át próbálták kézbesíteni. Az önkormányzat okolja saját magát is, merthogy nem kezelték kellő erélyességgel a téglagyár ügyét. Pedig okuk lett volna rá bőven.-— A számát sem tudom, hogy hányszor módosítottuk a határidőt a szükséges szakhatósági hozzájárulások beszerzésére — mondta Nyitrai István, Bőszénfa polgármestere. — Túlságosan türelmesek voltunk. Végül néhány hónapja már csak a környezetvédelmi felügyelőség hozzájárulása hiányzott, ezt Fenyvesi János a mai napig nem szerezte be, ezért nem tudtuk kiadni a működési engedélyt. A májusi vizsgálat után hoztak ugyan egy döntést, miszerint a téglagyár működését az önkormányzat betiltja. A tulajdonos ezt nem vette figyelembe, a gyár működött tovább. Persze, nem lehet betiltani olyasvalamit, amit nem is engedélyeztek. Közben egyre színesebbé vált az ügy: már nemcsak a környezetszennyezés és az engedély nélküli működés volt a gond. Egymásnak adták a kilincset a környezetvédők, az iparkamara, a fogyasztóvédelmi felügyelőség és azok a panaszos ügyfelek, akik kifizették a téglát, de egy darabot sem kaptak meg belőle. És minden fortyogott, főtt tovább a saját levében... Aztán szeptember elsején lejárt az önkormányzat által szabott legutolsó határidő is. Mégsem történt semmi. Megint csend volt, csak a kémény füstölt. Szeptember végén újabb bejelentés érkezett. Az október 2-i vizsgálat során a környezetvédelmi hatóság és az önkormányzat képviselői azt állapították meg, hogy a gyár azóta is működik és — mi mást? — gumit égettek ott. A mindenütt vastagon lerakodott korom, az acélhuzalokból rakott halmok és égetésre váró gumi is bizonyította a rendkívüli szennyezést. Ezt a jegyzőkönyvet Fenyvesi János nem írta alá. Szerettük volna hallani a tulajdonos véleményét is, ő azonban nem volt hajlandó nyilatkozni, és nem jelent meg a találkozón. Egy Hudini ügyességével vált láthatatlanná. Október másodika óta nem működik a gyár. A kemencében viszont ott van most is a bekészített nyers tégla. Csend van. Vihar előtti... Jakab Edit Kirándultak a gigei nyugdíjasok Negyvenöt gigei nyugdíjas látogatott el a minap Zalakarosra a fürdőbe, megnézték a keszthelyi Festetics-kastélyt és az edelicsi vadasparkkal is megismerkedtek. A kirándulást a gigei önkormányzat finanszírozta. Vérnyomásmérővel jár a gondozónő Az elesett, magányos emberek segítésére gondozónőt foglalkoztat a hencsei önkormányzat. A gondozónő ebédet hord, bevásárol, takarít a szociálisan rászorulóknak és alkalmanként vérnyomást is mér, hiszen az önkormányzat egy korszerű készüléket szerzett be. őszi fesztivál Dombóváron Nagy sikerrel rendezte meg a József Attila Általános Iskola és az önkormányzat az újdombóvári őszi fesztivált. Néptáncegyüttesek adtak műsort, s a résztvevők a régi szüreti mulatságok hamisítatlan hangulatát, vidám forgatagát idézték fel. A fesztivál bállal zárult. Faluházat épít Bárdudvarnok Mielőbb szeretné folytatni a múlt évben megkezdett faluház építését a bárdudvamoki ön- kormányzat. A tizenhat településrészből álló faluban ugyanis nincs egyetlen olyan hely sem, ahol különféle, közösségi programokat lehetne szervezni. Egykor hét kultúrház és hat iskola működött Bárdudvarnokon. Mára viszont csak egy iskola maradt. A szakképzésről sokszemközt Az általános iskolai képzésen kívül vendéglátóipari, varrómunkás és gazdasszonyképzés is folyik Kadarkúton. A számos lehetőséget kínáló Általános Iskola, Szakiskola, Szakmunkásképző és Diákotthon október 22-én szakmai napon mutatkozik be az érdeklődőknek. Kaposváron és környékén várják a szerencsét - Sok az ingázó, kevés a fiatal Antalmajor munkát keres — Ebből olyan bor lesz, hogy a szomszédok is a csodájára járnak. A fürtök egészségesek, szépen fejlődtek. Már várjuk, hogy megkóstolhassuk az új bort — mondta az antalmajori Orsós Ferenc. —- Tizenöt éve gondozom a szőlőt. A jó levegőn szívesen elbabrálgatok, a munka jót tesz az idegeknek. Úgy számolom, 150 liter hozam lesz az idén. Elég lesz a családnak néhány hónapig. Az októberi melegben Farkas János és Horváth Zoltán ráérősen beszélget házuk előtt. — Antalmajor szerencsére megmaradt annak, amilyen korábban is volt: békés, nyugodt falunak — mondta a 76 éves Farkas János. — Az emberek jól ismerik egymást, a szomszédok békésen élnek egymás mellett. Nagy szó ez manapság. Másutt csak a rosszat hallja az ember, itt meg csendesen múlik az idő. A fiataloknak talán unalmas így, de nekünk, időseknek ez kell. — Az biztos, hogy ez nyugis hely — így Horváth Zoltán. — Gyakran jövök át Aszalóból, sok embert ismerek itt. Dolgos emberek laknak itt, mindenki keményen dolgozik a megélhetésért. Az a baj, hogy a környéken kevés a munkahely. A szerencsé- sebbje Kaposvárra jár mindennap. Aki ott nem talált munkát, az a környékbeli falvakban próbálkozik. Az utóbbi időben azonban egyre kevesebb sikerrel. A falu kicsiny boltjában békésen peregnek az órák. — Délelőtt kicsi a forgalom — mondta az üzletvezetőnő. — A vevők többsége nyugdíjas, keveset költenek. A kevéske pénzből jóformán tejet-kenyeret vesznek. A fizetésnapon egy kicsit többet vásárolnak. Olyankor telik kávéra, édességre. A faluban kevés a fiatal. A tinédzserek egy része tanul, a többiek minél hamarabb munkába állnak — mondta Bödő Gabriella. A 19 éves lány szereti Antalmajort. Még nem döntötte el: marad vagy költözik. — Kereskedelmi szakközépbe járok. Jó lenne, ha később munkához jutnék. A környéken erre kevés az esély, valószínű Kaposváron próbálkozom én is. De nem szívesen költöznék városba. Igaz, hogy ott több diszkó és szórakozóhely van. Dolgozni viszont kell, így kompromisz- szumot kötök — magammal. Biztos, hogy én is az ingázók táborát gyarapítóm. (Harsány!) Oktatóteremként is működik a szentbalázsi téka Tűzoltószertárból könyvtár Régebben önálló könyvtár működött Szentbalázson. Később egyesítették az iskolai tékával; a kötetek az intézménybe kerültek. Most ismét külön épületben, fogadják majd az olvasókat. Kis Bank Lajos, Szentbalázs polgármestere is örül, hogy a fennmaradásért való harcban jutott némi pénz a művelődésre. Még tavaly hozzáfogtak a falu központjában lévő tűzoltószertár átalakításához. Egy pályázaton 3,6 millió forint címzett támogatást nyertek; ehhez az összeghez „csak” négyszázezer forintot kellett hozzátenniük. Az utolsó simításokat most végzik az épületen. A képviselőknek azon fő a fejük: honnan teremtik elő a berendezést, hiszen egyetlen polc 15-16 ezer forintba kerül. Ha nem is anyagiakkal, de kötetekkel mindenképpen támogatja a szentbalázsi tékát a megyei és városi könyvtár. A település önkormányzata azt tervezi, hogy az alapkészlet beszerzése után a jövő évtől egyre többet fordítanak majd állománygyarapításra. Négyezer kötet szeretnének polcra tenni. Olyan kínálatot akarnak, amelyben minden korosztály és érdeklődésikörű olvasó egyaránt megtalálja a maga csemegéjét. Nemcsak könyvtárként, hanem oktatóteremként is működik majd a néhai, hetven négyzetméteres tűzoltószertár, amelyben egy helybeli könyvtáros-népművelő fogadja a könyvbarátokat, s az író-olvasó találkozók résztvevőit. L. S.