Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-06 / 208. szám
1996. szeptember 6., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 A sült galamb, és a turista nem jön magától Vendégváró Szülök Édességek és írószerek a barcsi Szivárványnak Adakozó vállalkozók A barcsi Szivárvány általános iskolának gyűjtött több helybeli és pécsi cég. Az adományokat Szemere Márta igazgatónő vette át a gyűjtést kezdeményező pécsi M.A.C. Bt képviselőjétől. A barcsi Gránit nagykereskedelmi vállalkozás, a Raab Karcher tüzép és a Bart építészszervező kft, a pécsi Renoval- Anda Kft, a Modul Kft, a baranyai téglagyártó vállalat, valamint a Kereskedelmi és Hitelbank Rt adományaiból mintegy 50 ezer forint gyűlt össze, mely — mint az igazgatónő elmondta — a legjobbkor jön, mivel tanterembővítés és helynövelés vált szükségessé az iskolában. A sérült gyerekek száma ugyanis folyamatosan nő, s emellett az intézményben hamarosan korai fejlesztő központ is indul, amellyel megyei feladatot vállalnak magukra. A gyűjtést kezdeményező cég ezen felül mintegy 30 ezer Adomány a Szivárványnak forint értékben édességet és írószereket is ajándékozott a sérült gyerekek nevelésével foglalkozó iskolának. A spanyol édességek kizárólagos imporFOTÓ: PÖLÖSKEI TIBORNÉ tőre az ENSZ és a FAO élelmiszeregészségügyi laboratóriumaiban vizsgált és minősített termékeit hozta el a barcsi gyerekeknek. N. L. Építőbrigád állástalanokból A turista, a szállóvendég nem sült galamb, s magától nem találja meg a vendégváró falusiakat. Kemény munkával lehet csak kialakítani a falusi turizmust — állítják Szulokban, ahol ennek a hat éve tartó kemény munkának most már az eredményét is látják. A tavalyi rossz szezon után az idei végre megint jobb — mondta Szakács Józsefié, azoknak a szulokiaknak egyike, akik vendéglátással foglalkoznak a faluban. Szulokban 20 ilyen család van. — Hat éve kezdtük, és bizony nem volt könnyű. Mert hiába a sok beszéd, nyilatkozat, hogy a turizmus a falu egyik kitörési lehetősége, kézzel fogható segítség, igazi támogatási rendszer nincs mögötte. Létezik ugyan szervezet, amely a falusi turizmust hivatott élénkíteni, a művelőit segíteni. Szép pénzért föl is vesz a tagjai közé, tagdíjért rendszeresen jelentkeznek, de nekem még egyetlen vendéget sem küldtek. Ma már látom, eredmény csak akkor várható, ha a faluban van valaki aki veszi a fáBélaváron csak tizenöten vágtak bele, hogy pár holdon gazdálkodjanak. Nagyobb birtok nincs a faluban. A vállalkozások többségét szükség szülte; ilyen a Halász család gazdasága is. A bélavári szövetkezetben dolgozik idősb Halász István, de két fia, István és Attila már vállalkozásba kezdett. — A földet a fiatalok nem szeretik, abba bele kell születni — mondta id. Halász István. — Az a legnagyobb gond, hogy nincs se tapasztalatuk, se eszközük. A visszakapott nagyobb földterületeket is ezért adták bérbe. Mi két hektárt művelünk, ezzel megbirkózunk. István fiam vérbeli kereskedő, Attila meg segít neki a vállalkozásban. Halászék kukoricát és babot vetettek, burgonyát ültettek a földbe. A takarmány nagy részét az állatokkal etetik föl; ami marad, azt értékesítik. Feltéve, ha lesz rá kereslet is. A 3-4 növendék bikának és 20-30 sertésnek azonban sok eleség kell. A tápot nagyon drága; ezért jutott néha a disznóknak franciabarack, a tehén radtságot, és kapcsolatokat keres külföldi utazási irodákkal. Szulokban ez a valaki Szakácsnő volt, aki addig levelez- getett egy német utazási irodával, amíg el nem jöttek az iroda képviselői, és föl nem mérték a lehetőségeket. Ezután elkezdtek szállingózni a turisták. — Ma már az Északi tenger mellől is jönnek hozzánk, egész Németországra kiterjed az üzletfeleink köre. Sok a visszatérő vendégünk is. Szülök egy csöppet köny- nyebb helyzetben van, mint a legtöbb falu, hiszen ez sváb ajkú település, a vendég szinte mindenkivel meg tudja értetni magát. Emellett nyújtja mindazt ami egy magyar falutól elvárható: a jó levegőt, a csöndet, lehet a környéken vadászni, több termálfürdő is van a közelben... A sok városi gyerek láthat élő tehenet, lovagolhat, lovaskocsira ülhet.... A szezont végigdolgozta a házaspár, Szakácsék most, az ősszel mennek nyaralni: néhány nap múlva már Hajdúszoboszlón pihenik ki a nyár fáradalmait. N. L. még banánt is evett. Mielőtt bárki tréfát sejtene, Halász István elmondta: — A fiam kereskedéséből származó, de eladásra alkalmatlan gyümölcsöt adja nekünk, ezt etetjük föl a jószággal. Megfelelő arányban keverjük az eleségükbe, így semmi nem vész kárba. Én gyerek koromban soha nem ettem banánt; igaz, először a tehén is csak nézte. Aztán megbarátkozott vele... Idősb Halász István a munka mellett ügyel kis gazdaságukra. Ért hozzá, a szövetkezetben állattenyésztőként dolgozik. A Limusin húsmarha bikákat hárommázsásan adják le. Szlovén, horvát és német piacon nyolcvanezer forintot is adnak érte. Ezért azonban keményen meg kell dolgozni, reggeltől estig. István fiáék is segítenek neki az etetésben. — A kistermelők munkája még mindig nincs megfizetve — mondta idősb Halász István. Sovány vigasz nekünk, hogy ezekben a hetekben ismét emelik a sertés felvásárlási árát. Németh István Építő-karbantartó brigádot szerveztek munkanélküliekből Barcson. Azok lehetnek a tagjai, akik korábban az építőiparban dolgoztak, és megszűnt a jogosultságuk a jövedelempótló támogatásra. Májustól máig összesen több mint 30 állástalan szakember fordult meg a brigádban, és közel 300 ezer forint értékű munkát végeztek. A város közterületein építési-javítási munkákban vesznek részt, s az intézményeknél adódó karbantarNapi száz kamiont léptetnek ki és be a barcsi határon. Ez a szám jelentős, és tovább növekedhet a határátkelő tervezett fejlesztésével. Ez a véleményük a szakembereknek és a kamionosoknak is. A budakeszi Unyi László és a miskolci Czeglédi Tibor Zágrábba készül egy rakomány szappannal. Elmondták: nem sűrűn járnak errefelé, legutóbb az IFOR csapatoknak szállítottak utánpótlást. így nem is tudják igazán megítélni, hogy mekkora forgalomnövekedést jelentene Barcsnak a határátkelő fejlesztése. Az azonban bizton állítják, hogy ez nem kis mértékű lenne, hiszen sok tási feladatokat végzik el. Segédkeztek a sportcsarnok-építésnél is, s hamarosan a so- mogytamócai futballpálya padozatát hozzák rendbe. — Miután lejár a jogosultsága az állástalannak a jövedelempótló támogatásra, további jogosultságot csak akkor szerezhet, ha három hónapon át dolgozik — mondta Kimpf István, a szakmunkásképző igazgatója. — Dolgozni lehet az árokparton kaszálgatva is, de nekik is jobb, és több haszkollégájuk számára lerövidítené az utat. További forgalomnövekedést jelentene a növény- és állategészségügyi állomás létrejötte is. Sülé Ferenc, a vámhivatal parancsnoka ugyanezen a véleményen van. — Tapasztalataink alapján elmondható, hogy a kamiono- sok jó néven vennék a tervezett határfejlesztést, és megalapozott az is, hogy ezzel jóval nagyobb átmenő forgalomra számíthatna a város. A vámparancsnok a forgalomnövekedés mértékét is megsaccolta: — Ha létrejön a növény és állategészségügyi állomás, ez már önmagában harmincnot is hajtanak, ha a szakmájukban dolgoznak ez idő alatt. Ezért jó ez a lehetőség, amelyet a helyi munkaügyi kirendeltség, a városgazdálkodási vállalat és az 525. számú szakmunkásképző intézet közösen teremtett meg. A brigádmunkának némi nevelő hatása is van ezekre az emberekre: volt akit ittasság miatt el kellett küldeni. Visszaké- redzkedett, és ezután fegyelmezetten ledolgozta az idejét. N. L. negyven kamionnal nagyobb forgalmat jelentene. Abból gondolom ezt, hogy korábban nem egyszer ennek hiánya miatt kellett másfelé irányítanunk szállítmányokat. S még ez a szám is tovább nőhet, hiszen a kamionosok arra mennek, ahol gyorsabb az ügyintézés, hamarabb átjuthatnak a határon. Ha lehetőség nyílik a barcsi átkelőn az előkezelésre, és nem a határon kell várakozni a kamionoknak, ezzel több hely és idő jutna a személyforgalomra is, amely így szintén tovább nőhet. Márpedig az átkelő területének növelése, a várost elkerülő út megépítése mindezt lehetővé teszi. N. L. Orgona az épülő templomnak Az új csurgói református templom még csak tervrajzon létezik, de már a belső berendezésére is gondolnak. Korpádi János csurgói származású hollandiai lakos egy huszonötezer gulden — két és fél millió forint — értékű orgonát ajánlott föl a felépülő templomnak. Állásajánlatok Dél-Somogyban A barcsi munkáltatók takarító, raktári segédmunkás, eladó és villanyszerelő szakmában kínálnak munkát a helybeli illetve környékbeli munkanélkülieknek. A barcsi munkaügyi kirendeltség tájékoztatásából kiderül, hogy alkalmazásra keresnek vízügyi képesítéssel és hajóvezetői vizsgával rendelkező jelentkezőt is. Új helyen a csurgói bölcsőde Hétfőtől új helyén folytatja működését a ésurgói városi bölcsőde. A rendelőintézet déli szárnyában a megszüntetett hétvégi ügyeleti egység helyén alakították ki az új intézményt. A másfél millió forintos beruházásból a Konzol Kft kivitelezésében a gyermekgondozás jobb feltételeit sikerült megteremteni. A volt bölcsőde helyére a IV. számú óvoda költözik. Az átalakítási munkákat még szeptemberben elvégzi a polgármesteri hivatal közmunka brigádja. Támogatás az iskolakezdésre A homokszentgyörgyi önkormányzat támogatást nyújt a tanévkezdéshez a falu iskolás- és óvodás korú gyerekeinek. Az általános és középiskolás diákok kétezer forint, az óvodások ezerötszáz forint támogatást kapnak. A helybeli iskolások csáládjainak ennyivel kevesebbe kerülnek a tankönyvek, a más iskolába járók a pénzt kapják meg. Összesen százkilenc- ven homokszentgyörgyi gyerek kap idén támogatást a tanévkezdéshez. Kevesen fogtak mezőgazdasági vállalkozásba Banánt is eszik Bélaváron a tehén Napi száz kamion a barcsi határon Iskolába jött a székely lány Darányban Potonyiéknál a két fiú mellé egyik napról a másikra egy lány is került. Kovács Kingát azonban nem a gólya hozta, hanem félig-meddig a kényszer. Erdélyből, Székelyderzsről érkezett, hogy itt járja ki a gimnáziumot, és — mint a beszélgetésből kiderült — esetleg a főiskolát is. Darány és Székelyderzs között testvérkapcsolat van, innen az ismeretség — mondta Potonyi István. — A diákcserék alkalmával került hozzánk Kinga. Megismertük és hamar megszerettük. Amikor kiderült, hogy otthon az általános iskola után hiába jelentkezett a tanítóképző középiskolába, elkezdtünk gondolkodni, hogy miképp segíthetnénk. A kislány ugyanis nagyon jó tanuló volt, egyértelműen azért utasították el, mert nem volt protekciója és nem volt román. Ez meghatározta volna a sorsát, hiszen sem másik iskola, sem munkalehetőség nincs ott a közelben. Annak sem volt értelme, hogy várjon egy évet és újból jelentkezzen, hiszen a magyarok csak a legritkább esetben kerülnek be az ottani tanítóképzőbe. Mi felajánlottuk: jöjjön át tanulni Magyarországra. Befogadjuk, hiszen ahol két gyerek jól lakik, ott jut a harmadiknak is. Ésszerű döntés volt, de nem volt könnyű meghozni. A szülei sírva engedték el a kislányt. — 1000 kilométerre tanulok az otthonomtól. Nagyon jó itt, de sokszor van honvágyam — mondja Kinga, aki a szigetvári gimnáziumba jár. — Tudja nagyon nehéz körülmények között élünk otthon. A falumban, amely nagyobb, mint Darány, nincs bolt, és összesen 8-10 családnak van autója. Naponta egyszer, vagy egyszer sem jár be busz Székelyudvarhelyre. Édesapám munkanélküli, édesanyám könyvelő egy iskolánál. Erdélyben nagyon nehéz ma fiatalnak lenni. Sok hozzám hasonló korú csak ül otthon, nem dolgozik, nem képezi magát, hiszen egyikre sincs lehetősége. Drávatamási és Drávagárdony — amely szintén testvérkapcsolatban áll a székely- földi településsel — támogatja a leány tanulását. Azt a pénzt, amit a falusi gyerekek támogatására megszavaznak a testületek, megkapja ő is. Amikor arról érdeklődöm, hogyan lesz tovább, azt mondja: tanító, vagy tanár szeretne lenni. Nem sok reménye van azonban, hogy otthon bekerüljön egy főiskolára, ezért valószínű, hogy további négy-öt évet tölt még itt. De ha elvégezte a szükséges iskolákat, haza megy — erősíti —, mert csak otthon akar tanítani. — Kell az otthoni gyerekeknek a jó magyartanár, hiszen óriási elszigeteltségben élnek. Persze nemcsak a hivatástudat visz vissza. Azért is szeretnék hazamenni, mert én már csak oda tartozom. Járt már a Hargitán? Ha igen, akkor tudja, hogy miről beszélek. Olyan tiszták a patakok, hogy inni lehet belőlük. Érintetlen a természet, őszinték az emberek, erős az összetartás. Nagy László Negyven év a pályán Négy évtizede lépett először a katedrára Horváth József tanító, aki 21. tanévét kezdte meg tizennyolc tanítványával a rinyaszentkirályi háromosztályos tagiskolában. Mindenki „tanár bácsija” - hétt éve naponta Nagyatádról jár a kistelepülésre.- Hubay István tanítótól vettem át az iskolát - mondja. - Szüleimtől sok jó dolog mellett őszinteséget is tanultam. Most ez mondatja velem, hogy igazán jól érzem itt magam. Szentkirály már az én falum is. Huszonegy évvel ezelőtt Görgetegről úgy kerültem ide, hogy egy évig maradok. Ennyi lett belőle. A tanító az összevont osztályban egész nap együtt van a diákjaival, az összes tanulóra figyelni kell.- Ez az én munkám, erre szegődtem, ezt nekem meg kell tennem. Nálunk nincs lyukasóra. A gyerekekkel együtt töltött idő mindennél többet ér - teszi hozzá Horváth József. Nincs olyan gyerek, akit valamiért ne lehetne szeretni. Akármilyen rossz is a gyerek, vagy rosszul tanul, mindegyikben van érték. Innen elkerülve megállják helyüket a görgetegi felsőbb osztályokban is. Az iskolát nemrégiben tatarozták.- Büszke vagyok a mi kis intézményünkre - sommázza véleményét -. Arra is, hogy innen elkerült tanulóink szívesen jönnek vissza. Németh István
