Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-04 / 206. szám
1996. szeptember 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Hajnalban indulnak gyógynövényért a közeli erdőbe Cseteszüret Kazsokon Négy óra alatt telik meg egy kiskocsi — Ha nem volna esete, bizony nagy bajban lennénk — mondta Gyetvai András. A kazsoki férfi feleségével gyűjtötte a sötétlila gyógynövényt; kereskedőknek adja el. — Nemcsak mi járjuk ilyenkor az erdőt, hanem sok, hozzánk hasonló sorsú ember is — mondta. — A környéken szerencsére mindig akad valamilyen gyógynövény. Ennek gyűjtése amolyan keresetkiegészítés; munkanélküli vagyok, és jól jön az a pár ezer forint. Mert a segély jóformán csak az ételre elég, abból is csak a legolcsóbbra. A növénygyűjtés egyedül persze unalmas, gyakran segít neki a felesége. Találkozásunkkor velük voltak a szomszédjuk gyerekei is. — Ennek a mesterségnek is van ám néhány fogása — magyarázta Gyetvai András. — FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA Először feltérképezzük, hol terem a legtöbb növény. Hajnalban érdemes menni, akkor jól látszik, melyik az ép bodza. Óvatosan leszakítjuk, és ügyelünk, hogy szállításkor se sérüljön meg. Egy kiskocsit négy óra alatt teleszedtünk. Persze, serényen járt a kezünk: nem lazítottunk. Nem megerőltető munka, szívesen csináljuk. Már az is öröm, hogy a természetben lehetünk. Ezért talán megmosolyog valaki, de mi értékeljük a szabadságot. Tíz éve költöztek le Pestről Kazsokra. Gyerekük a fővárosban lakik, olykor felkeresik. Amikor ott vannak, alig várják, hogy visszajöhessenek Kazsokra. — Nehezen élünk, de nem mennénk el innét. Megélünk majd valahogy; amíg lesz gyógynövény, minket nem kell félteni. (Harsányi) A nagyban egy kisebb is volt Óriástojás Mosdóson A mosdósi Nagy Jánosné, azt hitte rosszul lát. Egyik bábolnai tojóhibrid tyúkja ugyanis egy teniszlabda nagyságú és formájú tojással örvendeztette meg. Amikor azonban fel akarta ütni, azt hitté: rosszul hall, mivel a tojáshéjhoz belülről hozzácsapódott valami. A nyugdíjas asszony nem érzéki csalatkozások tanúja volt. A rendellenes óriástojásban egy kisebbet talált, ép héjjal, és a sárgája és a fehérje is megvolt. Bár a tojáshéj már régen levált a gazdasszony nemesebb fertályáról, ilyen tyúk még nem kapirgált udvarában. Azóta nyakra-főre kényezteti a tojót, és azt lesi, vajon mikor lepi meg egy újabb óriástojással. (Lőrincz) Osztopán közel és távol Egymásrautaltság és széthúzás - Kétségek és remények között Osztopáni embereket kérdeztünk arról, milyen ma falun élni. Milyen lehetőségeket kínál a falusi életforma, s melyek a korlátái, a város messzeségéből fakadó gondjai? Kovács Béla polgármester 1990 óta foglalkozik Osztopán ügyesbajos dolgaival.- 1983-ban telepedtem le itt, akkor a helyi tsz agronómusa voltam. Hivatalom első évében a tervek között szerepelt a falu megtartóképességének helyreállítása; az oktatás és az egészség- ügyi ellátás fejlesztése. Első nagy beruházásunk a gáz bevezetése volt, melyhez 10 millió forint állami támogatást kaptunk. Ezt követte a telefonvonalak kiépítése, majd a régi gondot orvosló szi- lárdhulladék-tároló és szennyvíz- tisztító építése kezdődött meg, ugyancsak állami támogatással. Ma már működik a helyi kábeltelevízió, mely az önkormányzat híreiről és a falu mindennapjairól tudósít. Közben helyi kezdeményezésre megalakult a faluszépítő egyesület, egy ma már több mint 60 tagot számláló nyugdíjasklub, a polgárőrség, valamint büszkeségünk, a labdarúgó sportegyesület. Mindezek ellenére mégsem az összefogás a jellemző a falura. Akad példa a széthúzásra, ám még többször a közömbösségre. A falugyűlésekre is kevesen jönnek el. Ez néha elkedvetlenít. Geszti Józsefné fodrász.- Szeretek falun lakni, itt szabadabb az élet. Üzleti szempontból viszont kötöttebb, hiszen ugyanazért a szolgáltatásért kevesebbet kérhetek, mint a városi fodrászok. Szerencsére már kialakult a vevőköröm. Manapság már annak is örül az ember, ha van munkája; sajnos, a faluban egyre több a munkanélküli. A 83 éves, Újláb Lajos hajdani kereskedő egyike Ösztopán köztiszteletben álló polgárainak. A boltos valaha a falusi közélet kovácsa is volt... Ötvenöt esztendeje élek itt, részt vettem a szövetkezeti mozgalomban, később kereskedőként, majd OTP-ügyintézőként dolgoztam egészen tavalyig. Az emberek bármikor felkereshettek kisebb-nagyobb gondjaikkal. Most is vallom, hogy a valódi kereskedőnek egyben jó embernek is kell lennie. Falun az emberek amúgy is egymásra vannak utalva. Jó érzés számomra, hogy ha gondom-bajom van, a szomszédaimhoz fordulhatok. Még az újságokat is közösen járatjuk. Gyermekeim, akik a városban laknak, jóformán nem is ismerik a szomszédaikat. Ami a megélhetést illeti, dolgos nép él itt. Alig van porta, ahol ne termelnének zöldséget, ne tartanának állatot. így vagy úgy, de mindenki megél. Azt azonban nem értem, hogy Somogyjádon a két zsáknyi takarmány hogy lehet 1000 forinttal olcsóbb, mint nálunk. De hát nem panaszkodom. Én már csak az unokáim jövőjéért aggódom. Sudár János plébános egy éve látja el a faluban a lelkipásztori teendőket, helyzetértékelése mégsem túl derűlátó.- Ez az egy év is elég volt arra, hogy tapasztaljam: az emberekből kihalt valami. Közömbösek, magukba fordultak. Nagy a szegénység, s ennek már elmaradhatatlan velejárójaként jellemző a kocsmázás. Nincs valódi közösségi élet, és ami számomra különösen fájó: a hitélet is hanyatlik. A 66 éves Vörös Ferencné tősgyökeres osztopáni.- Világéletemben falun éltem, a városi nyüzsgés nem nekem való. Régen ez a falu is más volt, a földből mindenki meg tudott élni, aki dolgozni akart. Ma azonban csak kevés embernek van földje, és a korábban biztos munkát adó tsz-t is szétzüllesztették. Sokaknak már jó, ha a kenyérre, tejre jut. Komoly gond, hogy nincs gyógyszertár, és a szomszéd faluba kell átjárni orvosságért. Az utcák és a járdák sincsenek jó állapotban, az ember attól fél, hogy orra bukik. Egyre több a lopás. Nagy a kocsmajárás is, főleg segélyosztás után. A sok gond mellett a család jelenti a fő örömöt, minden héten meglátogatnak. Dr. Koronczi Gábor kaposvári volt. Egyetemistaként, amikor részt vett egy falufelmérésen, aligha gondolta, hogy egyszer falura költözik...- Nagy az emberek elhaszná- lódottsága; sok a mozgásszervi és alkoholbeteg. Ez utóbbi részben a hagyományokkal, részben az elszegényedéssel függ össze. Mikor a körzetbe kerültem, a rendelő felszereltsége elavult volt. Az új műszerek beszerzési költségeit jórészt magam fedeztem. Egyedül vagyok itt orvos, így különösen nagy a felelősségem. Idejekorán kell felismernem a kezdődő bajokat, s ehhez több és jobb gyógyászati felszerelésre lenne szükség. Amiben lehet, próbálok segíteni az itt élőknek. Ezt nemcsak orvosi, hanem emberi kötelességemnek is érzem. Azt hiszem, az oszto- pániak közül sokan rászorulnak erre a segítségre. Elsősorban a munkanélküliek. A munkáltatók már nemigen vállalják az ingázással járó többletköltségeket. A megyeszékhelyhez egyszerre közel és távol fekvő, csaknem 1000 lelkes Osztopán - úgy érzem - holtpontra jutott. Gulyás Lóránt A családsegítő központ életmódtábora Zselickisfaludon Ahol csillagosabb az ég Gyerekek! Ki az, aki életében először nyaral? — Torokszon- tóan sok kéz lendül a magasba. Vannak családok, ahol a napi megélhetés is komoly gondot jelent. Nyaralásról nem álmodozhatnak. Ez a gondolatsor indította el a kaposvári családsegítő központ munkatársait öt évvel ezelőtt, hogy évről évre pályázatok útján megteremtsék a pénzt az egyhetes nyári táboroztatásra. A GyIA-nál és a Támasz-alapítványnál az idén is sikerrel jártak, és a kaposvári polgármesteri hivatal oktatási irodájának a támogatása sem maradt el. Tavaly a Balatont élvezte 25 gyerek, az idén ismét Zselickisfaludon nyaraltak. Megszerették ezt a helyet csendjéért, szépségéért, a kitűnő ellátásért, amit változatlan színvonalon biztosít Bellái Zoltán református lelkész ifjúsági tábora. A gondosan előkészített programból nem hiányzott a túrázás, a sportvetélkedő. Mennyi tehetséges kis kéz próbálkozott a gipszöntéssel, terménykép-ra- gasztással, gyöngyfűzéssel! Gyönyörű rajzok őrzik a szennai falumúzeumban tett kirándulás emlékét. Az életmódtábor lakói az itthoniakkal saját készítésű képeslapon tudatták: jól vannak. Évről évre szerencsére sokan hozzájárulnak a tábor sikeréhez. A Volán biztosította a gyerekek utaztatását, a jutalmazáshoz szükséges édességet pedig a Hi- kádi üzletház ajánlotta fel. A Sooter’s színes filmet adott a fotózáshoz. Felejthetetlen emlékét őrizzük az utolsó estének: pattogó tábortűz, csillagos nyári este. Gyerekek! Ki az közületek, aki jövőre is szívesen eljönne ide? — kérdeztük. Minden kéz egyszerre a magasba lendül. Valaki megtoldja a szót: — Tudják, itt, Zselickisfaludon még az ég is csillagosabb. __ formáné Horváth Ágnes Fekete László nevét veszi fel az iskola A falu egykori református kántortanítójának, Fekete Lászlónak a nevét veszi fel a szennai általános iskola. Az ünnepséget a szeptember végi falunapon tartják, amikor felavatják a település címerét és zászlaját is. Mezőcsokonyán a gyermekekért Mezőcsokonyai iskolás gyermekekért elnevezéssel közalapítványt hozott létre a település önkormányzata. Az ötletgazdák a nem tanórai, tantervi nevelési-oktatási feladatok — informatika, diáksport, egészség- megőrző programok, táboroztatás — támogatására hozták létre az alapítványt. Tanfolyamok Kadarkúton Gépkezelői és szövegszerkesztői tanfolyamok is indulnak a kadarkúti Általános Iskolában. Ötödik osztálytól bevezették az informatikai képzést is; a diákoknak gépírást oktatnak számítógépen. Ifjú zenészek Somogyjádon Zeneiskolai képzésben is részesülhetnek a somogyjádi gyerekek. Az alapítványi zeneiskolában hét kaposvári tanár, illetve a helybeli pedagógusok oktatják a zeneelméletet és a hangszeres zenét. Csaknem nyolcvan diák vesz részt a képzésben; a nagycsoportos óvodások is előkészítőre járnak. Hatezer látogató Szennában Az idei nyári szezonban több mint hatezren nézték meg a szennai szabadtéri néprajzi gyűjteményt. A látogatók között sok diák és fiatal családos is volt, de gyakran érkeztek külföldi érdeklődők is Szennába. Rekordtermést ígérnek a napraforgótáblák Elkelt a göllei búza Biztos piacon és jó áron kelt el a Göllei Béke szövetkezet búzája. A vásárló a Dél-dunántúli Gabonaforgalmi Rt volt, mely- lyel előszerződést kötött a szövetkezet. — Az idén ötszázötvenöt hektárról takarítottunk be búzát, s elégedettek vagyunk a terméssel — mondta Vétek József, a szövetkezet elnöke. — Hektáronkénti negyvennyolc mázsa termésátlagot tudtunk elérni. Huszonkétezer forintot kaptunk tonnájáért, ez az ár is elfogadható. A szövetkezet a napraforgónál is rekordtermésre számított, ám az időjárás miatt erre egyre kevesebb az esély. — Napraforgót százhatvan hektárnyi területen termesztünk, a termés nagyon jónak ígérkezett. Most kellene elvégezni a betakarítás előtti kezelést, s aztán indulhatnának a kombájnok, de erre az esős idő miatt még egy-másfél hetet várni kell. Azért így is reménykedünk a huszonöt-harminc mázsás hektáronkénti termésátlagban. Vétek József, a Béke Szövetkezet elnöke elmondta azt is: szeptember végén, október elején földbe kerül az őszi vetés is. Ötszázötven hektáron búzát, ötven hektáron pedig őszi árpát vetnek majd. A búza tonnájáért a szövetkezet huszonhatezer forintot szeretnének kapni jövőre. (Jakab) A batéi férfi mindennap felpattan kistraktorára Nincs nyugta a nyugdíjasnak A batéi Héger László nem tud elszakadni a gépektől. Nyugdíjas lévén szinte mindennap felpattan kistraktorára, és levezet néhány kilométert a faluban. — A vezetés örök szenvedély marad harmincnyolc évig sofőrködtem. Most már nyugdíjas vagyok, de így sincs nyugtom. Nemrég vettem ezt a járgányt — mutat a karbantartott traktorra —; jó vásár volt. Gazdálkodunk. Gép nélkül nem léteznénk. Szerencsére elmúlt az az idő, amikor csak lovakkal lehet szállítani. A nyugdíj mellett is kell dolgozni, a kiegészítés mindig jól jön. Kertjükben paprikát, paradicsomot, uborkát termesztenek. Az eladáson túl jócskán marad a családnak is. Ami gyorsan elfogy, mert mindenki szereti a házi ízeket. Az ötéves unoka gyakran elkíséri a nagyapját útjára. A cserfes kisfiú találkozásunkkor is ott ült nagyapja ölében. — Örülök, hogy dolgozhatok. Szeretek a ház körül tenni-venni — vallja a gazda. — Nem az a fajta vagyok, aki egész nap csak elüldögél. Fontos, hogy az ember érezze: amit csinál, hasznos. A kert nekünk ezért fontos, nemcsak a paprika miatt. Elfoglaljuk magunkat valamivel, ez éltet minket. Azt hiszem, hogy a falusi emberek nagy része így gondolkodik. Ráadásul a munka során sokat lehetek együtt az unokámmal is — tette hozzá. — A gyerkőc rácsodálkozik a tehenekre, lovakra. Most abban a korban van, amikor sokat tanulhat. Nagyon sokat kérdez, és gyakran, szinte megállás nélkül beszélgetünk. Vidáman telnek így az órák, jókat nevetünk. Nem ritka az sem, hogy régi történeteket mesélek neki. Azt hiszem, sok nagyapa szívesen cserélne velem. Harsányi Miklós Az unoka is belekóstol a munkába FOTÓ: KIRÁLY J. BÉLA
