Somogyi Hírlap, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-21 / 221. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1996. szeptember 21., szombat Non scolae séd vitae... Például a j apánok Itt az iskolakezdés, s vele a családi kérdés: hogyan motiváljuk a gyermeket a jobb tanulásra, egyáltalán a tanulásra? Évtizede­kig szlogen volt: a tudás hatalom, évszázados a Széchenyi gon­dolat: „a kiművelt emberfők mennyisége a nemzet igazi ha­talma”. Ezek a gondolatok ma is igazak, érvényesek? Valamikor a céhbe úgy vették csak fel az embert, ha remeket (szép szintdarabot) tudott készí­teni, és úgy maradhatott a céh tagja a mester, ha becsületes munkát végzett. Hosszú évtize­dek tapasztalata volt az, hogy a jó mester, a kereskedő, a mun­kás nem adott ki rossz munkát a kezéből, kényes volt hírnevére. Ez nemcsak erkölcsi kérdés volt, hanem gazdasági kényszer is, mert különben nem mentek hozzá vissza a kuncsaftok, s nem élt volna meg a szakmájá­ból. Ezekre a régi erényekre is nevelni kell gyermekeinket - a jövő mestereit, munkásait, vál­lalkozóit. Arra, hogy legyenek kényesek szakmai becsüle­tükre, igényesség, büszkeség legyen bennük a saját munká­jukkal szemben. A mai, sokak szerint érték- vesztett világban nem könnyű kérdés, hogy mely értékek felé motiváljuk gyermekeinket. Sa­ját múltunk tapasztalatai mel­lett nem ártana többet támasz­kodni a legfejlettebb országok tapasztalataira is. Vegyük a vi­lág egyik vezető hatalmát, a ja­pánokat. Mit tartanak ők érté­kesnek, minek a megvalósítá­sára törekszenek? Egyik: a mi­nél teljesebb, gazdagabb mű­veltség, tudásanyag megszer­zése. Ők járják a világot már évtizedek óta, és tanuló szak­embereik viszik haza a náluk is hasznosítható tudást, s lekörö­zik vele a világot, olykor az USA-t is. A másik: a szinte hi­hetetlen munkaszeretet, a saját munkáért érzett felelősség ér­téke. Talán most furcsán hang­zik a fogalmazás: a japánoknál a munka valóban a becsület és dicsőség kérdése. Hogy nálunk a gyárért, vállalatért érzett fele­lősség sokféle módon nyilvánul meg, például úgy is, hogy nem jócskán megfizetett túlmunká­val dolgoznak azért, hogy a vál­lalat teljesítse vállalkozásait, hogy eredményes, sikeres le­gyen. Ezért személyes felelős­séget éreznek, a többezer éves munkakultúrájuk mai hatása­ként. De ez nemcsak erkölcsi kérdés, hanem szigorúan gaz­dasági is, ha a gyár boldogul, virágzik, az neki, az ott dolgo­zónak is biztonságot, anyagi jó­létet jelent. A dán, a finn, a holland pél­dák szintén azt mutatják: ho­gyan lehet az eléggé elmaradott országokból virágzó államokat fejleszteni évtizedek alatt. Ná­luk is alapvető érték a tudás, a műveltség. (Csak kiragadott példa, a finneknél a takarítónő is legalább egy világnyelvet be­szél, sajátján kívül, de olykor a svédet is ismeri.) Az egyéni boldoguláshoz döntő segítséget ad a minél gazdagabb általános műveltség, mert erre könnyebb ráépíteni a különböző szakmai műveltségeket, rövidebb idő alatt, jobb hatásfokkal. Meg amiről ott is szólnak, így köny- nyebben át lehet képezni más szakmára a munkáját vesztett embert. A legfejlettebb orszá­gokban is tartósan együtt kell élni a munkanélküliséggel. Nem lesz ez sajnos, másképpen nálunk sem. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár Országos irodalmi pályázatot indít a kaposvári Scriptores Művészet, egy humánusabb világért Országos irodalmi-olvasópályázat indul útjára Kaposvárról. Szervezője és elindítója a Scriptores Kiadó. A kezdeményezés nem újkeletű: László Ágnes, a kiadó tulajdonosa — még a Pe­tőfi iskola magyar-könyvtár szakos tanáraként — négy éve el­indított egy megyei irodalmi pályázatot. Három éven át hirdették ezt a lehetőséget, mely sikeresnek bizonyult: több száz pályamű érkezett évente, s a kezdemé­nyezéshez csatlakozott a Cim­bora című televíziós műsor és a Kincskereső irodalmi folyóirat is. Az idén országossá bővül a pályázat, s az írás mellett a gyermek- és ifjúsági irodalom klasszikusainak ismerete is nagy szerepet kap. A feladat ugyanis nem önálló novella, vers vagy regényrészlet meg­írása lesz, hanem egy irodalmi mű feldolgozása, tetszőleges formában. A Scriptores Kiadó tervezett hat sorozatának 120 kötete közül kell választani a pályázóknak egy-egy művet, s ennek alapján kell megírni a pá­lyamunkát. Lehet elbeszélés, a történet folytatása; esszé, tűnő­dés, képzettársítások, gondola­tok papírra vetése; vers írása egy olvasmányélmény alapján, tudósítás vagy riport a könyv­vel vagy szerzőjével kapcsolat­ban. A pályaműnek tartalmazni kell a pályázó nevét, iskolai osztályát, iskolájának nevét és címét. A munkának önálló cí­met kell adni, de alcímként meg kell jelölni a feldolgozott mű címét és íróját, valamint a vá­lasztott műfajt. Jelentkezni ok­tóber 20-ig kell a Scriptores Kiadó címén (Kaposvár, posta­fiók 293.), a munkák beérkezé­sének határideje január 31. A gyermekirodalommal foglal­kozó szakemberekből álló zsűri négy kategóriában hirdet majd eredményt áprilisban. A leg­jobban sikerült munkák és szerzőik bemutatkozhatnak a Cimbora című tv-műsorban. — Nem kisebb feladatot vál­laltunk, mint hogy megpróbál­juk megszerettetni a diákokkal az olvasást — mondta László Ágnes. — A mai gyerekek ol­vasáskultúrája elkeserítően ala­csony szintű. A könyvek helyét átvette a televízió, a video, de talán ez még nem visszafordít­hatatlan. Az írott szót nem lehet pótolni. A gyerekek először csupán átélik a történéseket, fantáziájuk segítségével azono­sulni tudnak a könyvek hősei­vel, később aztán rájönnek arra, hogy nem maga a történet a fontos, hanem az író lelke, az az esztétikai élmény, amit az olva­sás jelent. De élményt csak az igazán nagy írók adhatnak... A kiadó ennek alapján állí­totta össze a kiadandó művek listáját is. Hat sorozatot tervez­nek, ebből kettő — az alsó ta­gozatosoknak készült Mici­mackó és a felsősöknek szánt Robinson — már útjára is in­dult, három-három kötettel. Összesen 120 kötelező- és aján­lott olvasmány fog megjelenni három év alatt, a gyermek- és ifjúsági irodalom klasszikusai. A jegyzéket az általános iskolai tanterv, a főiskolai jegyzetek és az irodalomtörténeti művek alapján állították össze. — Nem a nagy nyereség a célunk, hanem hogy a könyvek mindenkihez eljussanak, elfo­gadható áron. Éppen ezért sze­retnénk megkerülni a nagyke­reskedelmet, és elsősorban az általános iskolákban, a szülők körében terjeszteni ezeket a műveket, fgy kétszáz forintba kerül egy könyv, s aki a soroza­tot megrendeli, három év múlva egy teljes alapkönyvtárat tudhat magáénak. S arról, hogy megéri-e ilyen nagy feladatot vállalni, László Ágnes azt vallja: ha sikerül fel­kelteni a gyerekekben az iroda­lom iránti érzékenységet, akkor talán egy humánusabb, a valódi értékeket felismerő generáció nő majd fel. (Jakab) ANNO 1896 Somogyi erdészeti térkép Somogyból a városligeti nemzeti kiállításba küldött kollekcióban a megye erdé­szeti térképe volt a látványos­nak lefestett kiállítási munkák egyike. A kartográfiai alkotás Simon Gyula kaposvári királyi erdőmester ötleteként került az ezredévi bemutatkozásért felelős Somogyi Vármegyei Mezőgazdasági Helyi Bizott­ság elé. Az 1894 szeptembe­rében papírra vetett tervezet és precíz költségvetés szerint a várhatóan 298,05 forintba kerülő alkotás szó szerint szí­nes, részletes és teljes képet adott a megye erdészeti vi­szonyairól. A térkép követte a megye közigazgatási beosztá­sát, feltüntette annak vasút- és úthálózatát, a megfelelő szí­nekkel jelölte a különféle tu­lajdonú és használatú erdőket. Külön színt kaptak az állami erdészetek és a rendszeres üzemtervekkel ellátott köz­ségi erdők. Ugyancsak más­ként színezte az erdőmester a többi erdőbirtoktípust is, „minők a hitbizományi, egy­házi „testületek és szemé­lyek", m. kir. közalapítványi, részvénytársasági és kisbirto­kossági erdők, mint amelyek szintén rendszeres üzemtervek szerint kezeltetnek. Végül a vármegyében levő magán­uradalmak és egyesek tulaj­donában álló erdők egyenlő színezéssel lesznek kitün­tetve. ” Simon Gyula a jelen­levő fanemeket és keveredési arányukat, továbbá az alkal­mazott üzemmódokat is ábrá­zolta. Az erdőmester a tér­képhez két táblázatot csatolt. E kimutatások a birtokok cí­meit, az erdőket, ezek kiterje­dését, az egyes fanemeket és a százalékokban kifejezett ará­nyukat, továbbá az alkalma­zott üzemmódokat tartal­mazta. Ugyanitt hozta az utolsó tíz esztendőben „esz­közölt fahasználatot'’ és erdő­sített területeket is. A térkép tervezett nagysága előbb 2 x 2,30, utóbb pedig 4 x 2,30 méter volt. A „földabrosz” végül is 4,75 x 2,80 méteresre sikeredett. Persze, nemcsak alkotás fizikai méretei nőttek nagyobbra a tervezettnél. A somogyi szervezők az erdő­mester úr ajánlatának elfoga­dásával egy időben felkérték őt, hogy „a térkép kidolgo­zása alkalmával, a magáner­dők jelzését és különös tekin­tettel az azokban foglalt fa­nemekre lehető legnagyobb részletességgel tüntesse fel... ” Ezek után a tekintetes alispáni hivatal - mely egyéb iránt a kiállításhoz szükséges pénzt folyósította -, nem lepődött meg, hogy Simon rövidesen kérvényezte a megyében tett helyszíni utazások és az általa felvett rajzolók munkadíját tartalmazó költségek kiegyen­lítését. A tervbe vett összeg duplája felé közeledve a me­gye alispánja feltette a kérdést az erdőmesternek, hogy mi­előtt kiutaltatná a következő 250 forintot - zárójelben: ez „két és fél” tehén ára volt - mondaná már meg: mennyibe is fog kerülni a mű? Muszáj volt tájékozódnia, hogy a ren­delkezésére álló, az egész ki­állításra szánt összeg felhasz­nálása tekintetében teljesen tiszta áttekintéssel rendelkez­zék. A térképkészítés költsége majd háromszorosa lett az eredeti kalkulációknak. A munkát végül a helyi szervezőbizottság döntése ér­telmében Budapesten So­mogy megye kiállításában he­lyezték el. Csak sajnálni tud­juk - tekintettel a térkép sejt­hető forrásértékére -, hogy ez az alkotás elveszett a sze­münk elől. Nemcsak napja­inkban veszítik el az egyen­súlyt a tervek és kivitelezések között. Esetünkben azonban - ha hihetünk az egykorú forrá­soknak - egy valóban értékes, a megyénk egyik jellemzőjé­nek tartott arcát bemutató munka készült el. Azt senki nem mondta, hogy nincs pénz. Senki sem kérdőjelezte meg azt, hogy szükséges-e ez a grandiózus térkép. Azt azonban már ekkor is tudták - hisz rendelkeztek megfelelő értékrenddel -, hogy a minő­séget, még „ha az csupán szel­lemi érték is, meg kell fi­zetni. Bősze Sándor A Kaposcukor Rt. értesíti a tisztelt vásárlóit és megrendelőit, hogy a nedvesszelet és répatörmelék értékesítését szeptember 25-től megkezdjük. Árukiadás naponta 6-19 óráig, hét végén is! További információk: 82/317*155/186 APOSCUKOR RT. 7400 Kaposvár, Pécsi u. 10-12. (30157) Fői Sdrót a hideg ellen Árengedmény A minőségből sosem engedünk. Az árainkból is csak most. Hívjon fel minket, hogy megtudja, milyen kedvezményt kaphat PB-gázrendszer telepítéséhez október 15-ig. TOTÁLGÁZ T: (06-1) 203-4271 06-60-338-716 TOTÁLGÁZ KÉNYELMET KAPCSOLUNK A GÁZHOZ. Budapest Bank Rt. Marcali Fiókja árverésen értékesít 1 db Mirköz típusú fagylaltkeverő (készítő) gépet, 1 db légbefúvós, 12 tégelyes fagylalttároló pultot, 1 db légbefúvós süteménytároló hűtőt. a Árverezés időpontja és helye: 1996. szeptember 27-én 10 órakor Fonyód, Török B. u. 15. szám alatt. Érdeklődni lehet a Budapest Bank Rt. Marcali Fiók Marcali, Rákóczi u. 16. szám alatt, vagy a 85/311-052-es telefonon, illetve Farkas János önálló bírósági végrehajtónál Fonyód, Kemény Zs. u. 26. szám alatt, vagy a 06/60/362-390-es telefonon. (29999)

Next

/
Oldalképek
Tartalom